Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-10 / 285. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. DECEMBER 10. H A történetnek, amit elmesélek, nem a valóságsűrűsége a mérvadó. Nem a tények, a forrásig visszakövethető adatok, hiába szerepelnek számok a falon függő hatalmas képernyőn. Mitológiát építek, egy istenképet, a szemben ülő, öltönyös pénzügyi zsenik pedig egytől egyig az én templomomban fognak áldozni a legközelebbi nagy, vallásos ünnepen. Persze évtizedek munkája van abban, hogy már csak a zsenifaktor miatt is befektessenek a legújabb fejlesztésembe. Nem akarnak lemaradni, később nem óhajtják megbánni az elmulasztott lehetőséget - miután pedig bizalmat szavaztak nekem, nem bírják belátni, hogy tévedtek, hogy a megingathatadanul működő ösztöneik megvezethetők. O, persze nem tévedés a belém vetett bizalom, a fejlesztés működni fog. E.G.A., ez a három betű megkerülhetedenné vált az öregedésgátló iparágban, Bemard Blake-Rosetti neve pedig egyet jelent a céggel. Mára minden nagyobb sajtóorgánumnak elmeséltem, mi indított el az úton és inspirált arra, hogy az emberi test minőségi élettartamát szignifikánsan megnövelő kezelések fejlesztésébe kezdjek. Tudvalevő, hogy az elismert költő, William Blake (emellett Dante Gabriel Rosetti, a kevésbé ismert, de megkérdőjelezhetedenül zseniális poliművész) egyenes ági felmenőim közé tartozik. A családi legendárium szerint elég volt egyszer elolvasnom a híres versét, hogy fejből fújjam (ekkor még csak négyéves voltam, ám folyékonyan olvastam vaskos köteteket, és versgyűjteményeket is a kezembe vettem elalvás előtt, könnyű, esti kikapcsolódásként): „Ki a kéjeket hajszolja Magát a véghez láncolja Ám ki érzi a múló öröm értékét Elnyeri jutalmát: öröklétét.” Gyurász Marianna Pseudologia phantastica Ahogy elolvastam, lecsaptam a könyvet, elismételtem a szöveget, és ennyit fűztem hozzá:- Hát én ekkora épületes böszmeséget még sohasem hallottam! Ekkor határoztam el, hogy én leszek az első ember, aki szerettei körében ünnepli majd kétszázadik születésnapját. Ennél alább nem adok. Magasabbra viszont szívesen célzok: az örök életet sem tartom elérhetedennek. — Uram, a felesége megérkezett - les be a titkárnőm az irodám ajtaján. Időközben véget ért a megbeszélés, természetesen nagy sikerrel. Egy röpke pillanatig nem tudom, kire is számítsak az ajtóban, de aztán meglátom Justine kerek babaarcát. A harmadik feleségem, a zeneiparban tevékenykedik, majdnem olyan tehetséges, mint amenynyire jó a marketingje. Csak sajnos kissé spirituális beállítottságú, és rengeteget foglalkozik a mentális, lelki és hasonló dimenziókkal.- Bemard, egy óra múlva kezdődik a terápia, és sejtettem, hogy magadtól nem fogsz elindulni, úgyhogy együtt megyünk. Pár hónapja kezdődött az egész. Egy konferencián vettem részt Salt Lake Cityben, ahol fontos előadást tartottam, és egy nagy múltú díjat is elnyertem. Nem. Nem vettem részt a konferencián, az utolsó pillanatban vetettem egy egyszerű résztvevői jegyet, és végül Provóba utaztam, ahol egy rövid városnézés kivételével nagyon kellemes hotelszobában töltöttem a hetet. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy küldtem pár fotót Justine-nek, a vele borozó barátnője pedig azonnal felismerte a hegyeket a háttérben, ne kérdezze senki, miként, mert ez egészen emberfeletti teljesítmény. Viszont ennek hatására a következő pár napot az üzenetváltásaink, leveleink és a múltam átfésülésével töltötték. És sajnálatos módon, felfedezték a mintázatot. Pseudologia phantastica. Mythománia. Egy kompulzívan megtévesztő elme szüleményei. Azóta terápiára járunk, együtt és külön-külön is. A managere ötlete volt, a karrierje jelen pontján nem férne bele egy csúnya, publikus jelenet, ő pedig szerencsére szintén belátta, hogy a probléma egészségügyi, mentális, tehát mindenképpen esélyt kell adnia a gyógyulásnak. Ügy érzem, az első pár alkalom rendkívül építő volt, így lezárhatnánk a folyamatot, ám Justine ragaszkodik a további alkalmakhoz. A coach költőnő, akinek a verseken keresztül sikerült megbirkóznia a hasonló mentális betegségével. Azokon keresztül fogadta el gyengeségeit, amelyek ellen korábban mások megtévesztésével, kompulzív hazugságaival harcolt. Caroline sikerességi rátája nem tökéletes, de az övé a legjobb a környező államokban. A versei minősége csak egy egész cseppnyivel haladja meg William Blake-ét. Elküldök még pár fontos levelet, és elindulunk a következő időpontra. Talán a mai után végre Justine is belátja, hogy ritkíthatjuk a találkozások sűrűségét. Hét év telt el, és sajnos azt kell mondanom, nem ezek voltak az eddigi legsikeresebbek. Két hete ítéltek el négy rendbeli befektetői csalás és egy rendbeli összeesküvés miatt. Justine hatalmas pocakja, Caroline karakterrajza és a csodálatos beszámolóm sem hatotta meg őket az E.G.A. a célhoz oly közel járó, teljes körű öregedés-visszafordító kezelésköréről. A folyamat persze nem volt zökkenőmentes, a fejlesztésé, mármint. Bizonyos pontokon, teljesen természetes módon, kissé optimistábban meséltünk az elért eredményekről, és közelebbinek festettük le a fényes jövőt, mint amilyen közel valóban jártunk hozzá. De a tények sosem számítottak annyira, mint a célba vetett hitünk. A miénk legalább annyira, mint az övék, az áldozóké, a befektetőké. Kellemetlen az ítélet, de hosszú távon nem tántorít el a célomtól. Tizenöt év eltörpül a több száz mellett. Annak örülök, hogy az Amerikai Egyesült Államok első női elnökével való afféromra legalább nem derült fény a tárgyalások sorozata alatt. Mindkettőnknek kínos lett volna. 0 Hosszú távon nem tántorít el a célomtól Tizenöt év eltörpül a több száz mellett. Természetesen yégül nekem lett igazam. Nem volt egyszerű menet, a jó magaviseletnek köszönhetően tizenegy évvé törpült kényszerpihető miatt - ami természetesen nem kizárólag pihenésből állt, hanem rengeteg, kissé restriktált, de hasznos kutatómunkából és írásból is egyebek mellett. Ám a Bemard Blake-Rosetti név, a rengeteg régi elismerés és kapcsolat még képes volt megmozgatni néhány követ, segített felvenni pár régi fonalat. Eleinte szerényebben bár, de újraindult a fejlesztés. Bár Justine időközben eltiltotta tőlem a gyerekeinket, negyedik feleségem támogatott a nehezebb pillanatokban. De ez már hosszú ideje történt. Jövő héten a születésnapomat ünnepeljük, kereken a százhatvanadikat. Hatalmas ünneplésre számítok. Addigra éppen elérjük a marsi bázist, már nagyban készülnek a fogadásunkra. Up yours, William Blake! A gazdag, vakációzó amerikaiak csak dugni akarnak Hawaiiról Szicíliába költözött A Fehér Lótusz a második évadban, és Jennifer Coolidge Tanyája kivételével a teljes szereplőgárdát lecserélték. Az új szezonban mindenki a szexre hajt. B ár A Fehér Lótusz eredetileg minisorozatnak indult, a siker hatására az HBO Maxnál meglátták benne egy tökéletes antológiasorozat lehetőségét: végül is csak annyit kell tenni, hogy minden egyes új évad a White Lotus névre hallgató fiktív luxusszállodalánc egy másik egységében játszódjon, mindig egy új kompániával és új vezérmotívummal a középpontban. Míg az első szezonban a fő téma a gazdag fehérek privilegizált életmódja volt, addig a folytatás (melynek főhősei szintén nagyrészt gazdag és fehér amerikaiak) egyértelműen a szexualitás a genderkérdések körül forog. A showrunner, Mike White szerencsére nem az a típusú alkotó, aki prédikálna, számára az a legfontosabb, hogy izgalmas, mély karaktereket mutasson nekünk a lehető legjobb színészek megformálásában (a pletykák szerint White néhány A-kategóriás sztárt is visszautasított, hogy az általa ideálisnak gondolt szereplőgárdával dolgozhasson), és olyan szituációkat dolgozzon SOROZATDARÁLÓ ki számukra, melyek által komoly morális próbatételek elé állíthassa őket. Az új évad foglalkozik megcsalással, hűséggel, szexfuggőséggel, munkahelyi szexuális zaklatással, sőt még azzal is, hogyan változnak generációról generációra a nemek közti szerepek, és White mindezt úgy mutatja be, hogy csupán mutat nekünk egy csomó dúsgazdag amerikait, akik egy festői tengerparti hotelben töltik a vakációjukat. Természetesen egymással is interakcióba kerülnek, de a legfőbb összekötő kapocs köztük két környékbeli fiatal prostimáit, akik a White Lotus vendégei között flörtölve próbálják minél inkább megszedni magukat, lehetőleg úgy, hogy közben azért ők is jól szórakozzanak, természetesen mások kontójára. A két lány így vagy úgy szinte minden vendéggel kapcsolatba kerül, sőt a jelenlétük a kirobbantója jó néhány konfliktusnak, miközben talán ők ketten a legszerethetőbb, legártadanabb figurái a második évadnak. White az első szezonhoz hasonlóan most is lassan indít: az első két epizódot meg jobbára a karakterek bemutatására használja, a konfliktusok nagyrészt a harmadik résztől kezdenek beindulni. Az alkotó abban is hű marad a korábbiakhoz, hogy rögtön az első rész elején megtudjuk, haláleset történik a hotelben, és természetesen csak a végére derül ki, hogy a karakterek közül ki húzta a rövidebbet. A Fehér Lótusz azonban továbbra sem operál krimis vagy thrilleres elemekkel, ez inkább A Fehér Lótusz második évada jópofa, elég gonosz humorú szatíra arról, milyenek vagyunk mi, emberek (hbo) egy jópofa, elég gonosz humorú szatíra arról, milyenek vagyunk mi, emberek - vagy legalábbis Mike White milyennek lát minket - , amikor vakációzni megyünk. A szereplőgárda megint elsőrangú, Aubrey Plaza, Michael Imperioli, Haley Lu Richardson vagy Simona Tabasco személyében már megvannak az új közönségkedvencek, és a forgatókönyvíró tudja úgy csavarni a szálakat, hogy időnként meglepődjünk. Az HBO időközben már a harmadik szezont is berendelte, és milyen jól tette: a White Lotus hotelekre és vendégeikre nem lehet ráunni. Tóth Csaba A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
