Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-05 / 256. szám
R. Nagy Krisztián tárcája a Szalonban 2022. november 5., szombat, 16. évfolyam, 44. szám Miért szavaznak az amerikaiak a szélsőségesekre? Egyre inkább úgy tűnik, az amerikai választók készen állnak arra, hogy a novemberi félidős választásokon a Képviselőház és valószínűleg a Szenátus feletti irányítást a Republikánus Párt kezébe adják. Ugyanez vonatkozik számos tagállam törvényhozására, ahol a közvélemény-kutatások szerint a republikánusok egyre nagyobb teret nyernek. A Republikánus Pártot jelenleg egy szélsőséges frakció uralja, amelynek prominens tagjai nemcsak azt állítják, hogy Donald Trump nyerte meg a 2020-as választást, hanem azt is, hogy a klímaváltozás blöff, a COVID-19 összeesküvés, Barack Obama pedig nem is az Egyesült Államokban született (TASR/AP-felvétel) ilyen eredmény súlyos következményekkel járhat az amerikai demokráciára nézve, különösen, ha az amerikai választási rendszer még nagyobb leépülését eredményezi. Figyelembe véve, hogy 2022-ben nagy számban pályáznak hivatalokra olyanok, akik elutasították a 2020-as választás eredményét, győzelem esetén pedig óriási befolyásuk lesz a szavazatok leadása és számlálása felett, ez a kilátás egyre aggasztóbb. A republikánusok valószínűsíthető félidős győzelme megdöbbentő fejlemény. A pártot jelenleg egy szélsőséges frakció uralja, amelynek prominens tagjai nemcsak azt állítják (vagy állították), hogy Donald Trump korábbi elnök nyerte meg a 2020-as választást, hanem azt is, hogy a klímaváltozás blöff, a COVID-19 összeesküvés, Barack Obama pedig nem is az Egyesült Államokban született. Persze, sok republikánus nem állít ilyesmit (és sokan valószínűleg nem hisznek abban, amit mondanak), de az irányítás a trumpista szélsőségesek kezében van. Az biztos, hogy a választott hivatalt-elfoglaló demokraták közül sokan — köztük néhányan a párt szélsőbal széléről — szintén tesznek vitatott kijelentéseket. De sokkal kevesebben és lényegesen kevésbé hajlamosak tényszerűen hazudni. Bárhogy is legyen, a választás eredményét - mint a legtöbb esetben - valószínűleg most sem azok fogják eldönteni, akik eltántoríthatatlanul lojálisak Trumppal, és nem is a meggyőződéses baloldali progreszszívek. Felmerül tehát a kérdés, hogy az ingadozó szavazók számára mién megfontolandó lehetőség, hogy a Republikánus Párt jelenlegi verziójára szavazzanak. A válasz természetesen az, hogy a választók a gazdasági kérdéseket tartják prioritásnak. Sokkal inkább aggódnak az emelkedő árak miatt, mint hogy múltbeli vagy jövőbeli választásokkal kapcsolatos összeesküvés-elméletek miatt fájjon a fejük. Sőt, úgy tűnik, egyes szavazók abban hisznek, hogy a republikánus elnökök jobb gazdasági eredményeket értek el. A jelenlegi magas infláció és a recessziótól való félelem számukra egyenesen azt bizonyítja, hogy a demokraták roszszul kezelik a gazdaságot. Történetileg azonban a gazdasági mutatók lényegesen más képet rajzolnak ki, mint amit az emberek gondolnak. Bár a Bidenkormányzat elkövetett néhány súlyos politikai hibát, az Egyesült Államok gazdasága jelenleg erős. Figyelemre méltó, milyen sok amerikai gondolja, hogy a gazdaság szörnyű állapotban van, miközben a munkanélküliségi ráta mindössze 3,5 százalékos. A munkanélküliség utoljára 1969 májusában volt ennél alacsonyabb - még együtt volt a Beatles. Hasonlóképpen beszédes adat, hogy az elmúlt évben egy munkanélkülire közel 2 üres álláshely jutott, ami a legszűkebb munkaerőpiacot jelzi a ráta 2007. augusztusi feljegyzése óta. Ez az arány jellemzően 1-nél alacsonyabb. Bár 2023-ra vagy 2024-re tekintve a szokásosnál jóval nagyobb a recesszió valószínűsége, a Szövetségi Jegybank gyors kamatemelései miatt nem valószínű, hogy az Egyesült Államok már most receszszióban lenne. Sőt, az sem biztos, hogy a recesszió elkerülheteden. Ezzel szemben Európa nagyobb valószínűséggel fog súlyos visszaesést tapasztalni, mivel az európai, gazdaságok érzékenyebbek az energiaárakra, mint az Egyesült Államok. Ennek ellenére a választók érthető módon dühösek az infláció miatt. Szeptemberben a fogyasztói árindex éves kivetítésben 8,2%-kal emelkedett. A maginfláció — amely nem tartalmazza a gyorsan rövid távon változó elemeket, például az élelmiszer- és energiaárakat - ennél alacsonyabb volt: 6,6%. Ez a tény azonban aligha vigasztalja az amerikaiakat, akik minden alkalommal elszenvedik az ársokkot, amikor betérnek egy szupermarketbe. A tej ára például 30%-kal nőtt 2020 februárja óta. Nem csoda hát, hogy sok szavazópolgár tart a 70-es és 80-as évek nagy inflációjának megismédődésétől. Ahogy a dollárban kifejezett árak emelkednek, a bevételeknek is növekedniük kell. Meglepő lehet, de összességében az Egyesült Államok nominális jövedelme lépést tartott az árakkal. Ám a bérek nem emelkednek olyan gyorsan. A dolgozók reálbére csökkent az elmúlt évben, és nőtt az elosztás egyenlőtlensége is, amennyiben az Egyesült Államokban megtermelt jövedelem egyre nagyobb hányada kerül a leggazdagabb réteghez. Az Egyesült Államokban tapasztalható egyenlődenség növekedése azonban nem új keletű jelenség - a tendencia több mint 40 éve tart -, és a gazdasági egyenlődenségek drámaian nőttek a republikánus elnökök alatt, részben a Ronald Reagan, George W. Bush és Trump elnöksége alatt bevezetett adócsökkentések miatt, amelyek a magas jövedelemmel rendelkezőknek kedveztek. Ha a választókat aggasztja a növekvő egyenlőtlenség, észszerűbb lenne, ha támogatnák a demokraták politikáját. Az elmúlt néhány évben a demokraták kiterjesztették Barack Obama egészségügyi reformját, növelték az egészségbiztosítással rendelkező amerikaiak számát, és az inflációcsökkentési törvény révén csökkentették a gyógyszerárakat. Emellett megpróbálták — bár eddig eredménytelenül - bezárni a nyereségrészesedési kiskaput, megemelni a gazdagok adósávját, és megteremteni a magas színvonalú iskolai előkészítők általánosan elérhető rendszerét. Ezek a politikai törekvések téglafalba ütköznek, ha Trump pártja győzedelmeskedik a hamarosan kezdődő félidős választáson. Mégis, annak ellenére, hogy az általuk hangoztatott tételek ellentétesek a legtöbb szavazó józan gazdasági érdekeivel — nem mellesleg, magával a demokráciával -, a republikánusok továbbra is nyerésre állnak. Ez megmagyarázhatadan - és riasztó. Jeffrey Frankel A szerző a Harvard Egyetem professzora, az Egyesült Államok Nemzeti Gazdaságkutatási Irodájának tudományos munkatársa ©Project Syndicate Vasárnap-előzetes: Pedagógustüntetések Magyarországon „A tanárok számára az egyik legfájóbb, ahogy beszélnek róluk” Pongrácz Emese Szénéről került Budapestre, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán klinikai és egészségpszichológia mesterszakos, az elmúlt időszakban több, pedagógusokért szervezett tiltakozó akción is részt vett. A tanársztrájkok hangulatáról, az utcán és az interneten kapott reakciókról kérdeztük, és arról, miért érdemes kerülni a gyűlöletbeszédet. Van pedagógus a családodban? Anyukám középiskolai tanár itt Szlovákiában. Miért döntöttél úgy, hogy elmész a magyarországi pedagógusok helyzetének javítását sürgető tiltakozó akciókra? Fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást, azt, hogy ha van valamiről véleményünk, annak a kiállásunkkal hangot adjunk. Van az emberekben egyfajta közéleti apátia, hogy minek kimenni, úgysem történik semmi. Szerintem nemcsak az a változás, amikor radikális dolgok történnek, hogy tömegek tüntetnek, és lemond egy miniszter, hanem az is, ha együtt tüntetünk több tízezren, és ennek hatására az a csoport, akit épp bántanak, azt érzi, hogy nincs egyedül, vannak, akik kiállnak érte. Ezért érdemes utcára menni és biztatni ugyanerre másokat is. (Fotó: TASR/AP) Milyen volt a hangulat? Ereztél például félelmet? A szakkollégiumomból többen is jöttek, számunkra ez egy jó közösségi megerősítő élmény volt. Én ezeken a tanártüntetéseken nem éreztem félelmet, pedig sokan a tanárok közül úgy állnak ki, hogy kirúghatják őket, és néhány esetben ez meg is történt. A sztrájk alapjog, az aktuális magyar törvények viszont úgy szólnak, hogy a tanár sztrájkolhat, ha akar, de meg kell tartania minden óráját. Hát az nem sztrájk! így aztán a tankerületi vezetők több olyan tanárt elbocsátottak a munkahelyéről, aki a polgári engededenség eszközével élve mégis sztrájkolt. Ennek ellenére nagyon sokan jöttek, és egyre többen sztrájkolnak szerte az országban, ez a bátorság pedig érződik a tüntetéseken is. Akikkel én beszéltem, mind azt mondják, hogy ez így nem maradhat. Magyarország előre megy, nem hátra, hirdették az áprilisi választási plakátok. Hogyhogy ezt a pedagógusok nem így érzik? En nem találkoztam elégedett tanárral, vagyis ezen a téren nem látom, hogy előre mennének. Amiről a legtöbbször szó esik, az a tanárok fizetése, amely Magyarországon kétszázezer forint körül mozog, ha a kezdő fizetést nézzük Egy ádagos pedagógus a diplomás ádagbérnek ma a felét keresi meg. Ez már önmagában azt okozza, hogy nem lesznek tanáraik, a társadalmi megbecsülésük pedig tovább csökken. A pedagógusi fizetés Magyarországon alig változott az elmúlt években, a 2011-es minimálbérhez van kötve. A pénz értéke viszont sokat csökkent azóta. Emellett más gondok is vannak, a nemzeti alaptanterv nulla szakmai szabadságot ad, nincs szabad tankönyvválasztás, a pedagógusok és a diákok is rendkívül túlterheltek ebben a rendszerben, bürokráciában kénytelenek dolgozni, az oktatási-nevelési épületek sok helyen igen rossz állapotban vannak. Mintha Magyarországon minden témának, területnek lenne egy atyaúristene, aki megkerülheteden, és ha történik is valami, az csakis általa vagy rajta keresztül. Kitől várják a tanárok a megoldást? Igen, minden témának van atyaúristene, a magyar oktatásnak nincs. Ez is hatalmas probléma, Magyarországon nincs oktatási minisztérium, a belügyminiszter felel a közoktatásért. Emellett egészségügyi és környezetvédelmi minisztérium sincs. Gazdasági miniszterből van vagy hat, tehát a hangsúlyok egyértelműek, így aztán nem igazán látszik nyitottság ezeknek a problémáknak a megoldására. Veres István A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy: Mit ígért Rétvári Bence belügyi államtitkár, és miért nem lehet ennek örülni? Milyen reakciók érkeznek a sajtó részéről a tüntetésekre? Lehet egy sztrájk politikamentes? Miért nincs ma a magyar pedagógusnak presztízse? Milyen egy élőláncban részt venni? Milyenek voltak a járókelők reakciói? Az online térben sokkal durvább megjegyzéseket is kaptak, kapnak a tiltakozók, milyen ezzel a tapasztalata? Segítene, ha a közéleti szereplők békésebb hangnemben politizálnának? Egyáltalán lehet nem agresszívan politizálni? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap már keddtől, november 8-ától kapható számában.
