Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-25 / 272. szám

www.ujszo.comj 2022. november 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ki a vulgáris szörny? A sértegetés a politika része, de nem árt egy csipetnyi humor RASTISLAV BOLDOCKI A szlovákiai demokrácia fejlődésének szerves ré­szét képezi a primitív politikai sértegetések fejlődése is. A kilencvenes évek­ben Ivan Gasparovié brillírozott a „vén f.sz” megjegyzésével, majd a stafétabotot Ján Slota vette át a „kysucai libával” és a „kócos asz­­szonnyal”, míg eljutottunk Igor Matovichoz. A szociális médiá­ban „tyúkeszünek” és „alkalmatlan vulgáris szörnynek” nevezte Jana Bittó Cigánikovát. Kézzelfogható és szembetűnő az evolúció. Gasparovic az akkori államfőt, Michal Kováéot egy ma­gánbeszélgetés során sértegette, és a politikus azonnal tudatosította, hogy túllőtt a célon, sőt ügyetlenül mentegőzött is, próbálta enyhíteni a dolgot. Slota gyalázatos szavai, me­lyekkel egy másik nemzeti politi­kust, Anna Malíkovát illetett, vagy a Göncz Kingát, a magyar diplo­mácia főnökét sértő megjegyzései már nyilvánosan hangzottak el és szándékosak voltak, noha Slotából nyilvánvalóan sokszor az alkohol beszélt. A jelenlegi pénzügymi­niszter a politikai sértegetést egy teljesen új szintre emelte. A Sza­badság és Szolidaritás képviselő­nőjét nem négyszemközt sérteget­te, nem is felindulásból vagy nem beszámítható állapotban támadt rá. Nem, leült szépen a számítógé­péhez, jól átgondolta, mit fog írni, majd elkezdte a litániáját. De hogy ne legyek túl szigorú országunkkal szemben, le kell szö­geznem azt is, hogy a kisebb-na­­gyobb sértések a jelenlegi politika elválaszthatatlan részét képezik vi­lágszerte. Ugyanakkor egyfajta alapillem megköveteli, hogy bizo­nyos határokat soha nem szabad átlépni. Amikor támadunk valakit, talán legalább néhány érvszerűsé­get felhozhatnánk ellene. A vulgá­ris gyalázkodás esetében ez hatvá­nyozottan érvényes. No és a humor is segíthet. A vic­cesen burkolt sértés jelezheti a po­litikai ellenfélnek, hogy ne vegye komolyan a dolgot, és nem lehe­tetleníti el a további párbeszédet. „Ha William Gladstone beleesne a Temzébe, az szerencsétlenség len­ne, de ha valaki kihúzná onnan, úgy vélem, az kész katasztrófa len­ne” - mondta politikai ellenfeléről a 19. században Benjamin Disrae­li volt brit miniszterelnök. És emi­att senki nem tartja őt bunkónak. Jack Kamp kongresszusi képviselő pedig Bob Dole egykori amerikai elnökjelölttel gúnyolódott: „Nem­rég leégett az egész könyvtára, el­veszítette az összes könyvét, még mielőtt kiszínezhette volna őket.” Hasonló példákból Dunát lehetne rekeszteni, noha bizonyos esetek­ben nehéz meghatározni, mikor be­szélhetünk még jó ízlésről. A humor vékony határán táncolt Silvio Berlusconi volt olasz minisz­terelnök is, aki Barack Obama volt amerikai államfőről azt mondta, hogy „kicsi, szép és napbarnított.” Természetesen a világpolitiká­ban is találunk primitív, szándékos sértéseket. „600 kurva fia” - mond­ta egyszer Mustafa Tlass szíriai védelmi miniszter Jasszir Arafat palesztin vezérről. Hugo Chávez venezuelai politikus szamárnak ti­tulálta George Bush amerikai el­nököt, Robert Mugabe zimbabwei diktátor pedig a szegregáció, a faji elkülönítés ellen harcoló Desmond Tutut „dühös, rossz és begyöpöse­­dett kis püspöknek” minősítette. De ugye egyetértünk, hogy nem ez az az irány, amit követni sze­retnénk. A szerző a Plus 7 dni főszerkesztő-helyettese TELJESEN ÜRES. FELMONDTAK AZ ORVOSOK, A NŐVÉREK, DE MÉG A PÁCIENSEK IS, ÉS MINDENKI NÉMETORSZÁGBA MENT... ORHÁZ Családi erőszak: 45 ezer áldozat 2021-ben minden órában több mint 5 nőt vagy lánygye­reket gyilkolt meg Baját csa­ládtagja, ami 45 ezer nőt je­lent az egész évre levetítve. Tavaly összesen 81100 nőt öltek meg, tehát ennek több mint a fele (56 96) családon belül elkövetett erőszak áldo­zata lett. Az ENSZ jelentése szerint a szá­mok riasztóan magasak, de a nőgyil­kosságok valós száma valószínűleg még ennél is sokkal magasabb. Ta­valy Ázsiában történt a legtöbb csa­ládon belüli nőgyilkosság: 17 800 nőt gyilkoltak meg. A kutatás sze­rint Afrikában a nőket és a lányokat nagyobb veszély fenyegeti abban, hogy családtagjaik öljék meg őket. A nemi hovatartozással összefüggő családon belüli gyilkosságok arányát Afrikában 100 ezer nőre vetítve 2,5- re becsülték, míg Amerikában ez a szám 1,4, Óceániában 1,2, Ázsiában 0,8, Európában pedig 0,6. A koronavírus-járvány kitörése 2020-ban egybeesett a nőgyilkos­ságok számának jelentős növeke­désével Észak-Amerikában, vala­mint Nyugat- és Dél-Európában. A növekedés nagyrészt a férjeken és partnereken kívüli más családtagok által elkövetett gyilkosságok miatt következett be. „A családon belü­li erőszakot a világ egyes részein még mindig magánügynek, családi ügynek tekintik - mondta Bárbara Jiménez-Santiago emberi jogi ügy­véd, az Equality Now nemzetközi nőjogi szervezet amerikai regionális koordinátora. - A rendőrség és az ügyészség gyakran nem veszi ko­molyan az eseteket, és az áldozatok hibáztatása széles körben elterjedt. Ez visszatartja a nőket és a lányokat attól, hogy jelentsék a jogsértéseket. Az elkövetők büntetlenül maradnak, és ez állandósítja a további vissza­éléseket.” (telex) Sok hűhó egy sál miatt SZILVÁSSY JÓZSEF isebbfajta diplomáciai össztűz zúdult e hét elején Orbán Viktor magyar kormányfőre. Azért, mert a vasárnapi foci­meccset követően olyan szurkolói sálat öltött magára, ame­lyen Nagy-Magyarország térképe is látható, s így köszön­tötte a válogatottságtól búcsúzó Dzsudzsák Balázst. A gesztust videón, majd soktucatnyi honlapon nyilvánosságra hozták. Ezután indultak be a tiltakozások a Magyarországgal szomszédos államokból. Kijevben az ukrán külügyminisztériumba kérették be az ottani ma­gyar nagykövetet, Bukarestben és Zágrábban közleményben bírálták a miniszterelnököt. Rastislav Kácer szlovák külügyér Facebook-bejegy­­zésében meglehetősen faragatlanul „undor, humusz” jelzőkkel illette Orbán gesztusát. A tegnapelőtti kormányülés után pedig újságírók előtt kijelentette, hogy ez csak a jéghegy csúcsa ahhoz képest, ami ezen a té­ren Magyarországon zajlik. Szellemes szöveggel reagált az osztrák kül­ügyminisztérium: „Gyors pillantást vetettünk a bécsi külügyminisztérium történel­mi térképeire, amelyek megerősítették az előzetes gyanút, miszerint az Osztrák-Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság körülbe­lül 100 éve megszűnt létezni. Erről a fejleményről a lehető leghama­rabb tájékoztatni fogjuk magyar szomszédainkat is.” Ezzel a szokat­lan állásfoglalással odafricskáztak Orbánnak. Aki röviden válaszolt az összes rosszallásra: „A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is él­jenek.” Erről alighanem a visegrádi négyek kormányfői kassai talál­kozójukon is vitáztak. Ha visszatekintünk a félmúltba, akkor elfogultság nélkül leszögezhet­jük, hogy az anyaországgal szomszédos államok kormányai főleg 2010 óta gyanakodva fogadják azokat a lépéseket, amelyeket a magyar kabi­net, alkotmányos kötelességét teljesítve, tett és tesz meg a határain túli nemzeti közösségek támogatása érdekében. Sokmilliárdos ráfordítás­sal külhoni nemzetiségi oktatási és kulturális intézményeket építtetett, illetve újított fel, templomokat restauráltatott, kisvállalkozókat támo­gat, magyar műemlékeket mentett meg a pusztulástól. Ivan Koriok még hónapokkal ezelőtt is berzenkedett az ilyen cselekedetek ellen, Buka­restben meg csak úgy egyeztek bele az ottani magyarok támogatásába, ha a gazdasági pályázatokon a forintok egy részét a románok kapják meg. Az Orbán-kabinet gondoskodása semmilyen nemzetközi jogsza­bályt nem sért, az ukrán, a román, de a szlovák médiumokban mégis ezek kapcsán többen valamiféle irredenta szándékot látmak. Roman Pa­­taj szlovák publicista a DAC magyarországi támogatását véli felfedezni, holott a csallóközi klub egyik partnere nem a budapesti kabinet, hanem a MOL-csoport, elsősorban a hozzá tartozó Slovnaft, méghozzá törvé­nyes reklámszerződések alapján. Ennek ellenére még a magyarellenes­nek nem nevezhető újságíró is ilyen féligazságokkal hergeli az olvasóit, így aztán nem csoda, ha szinte minden szlovák stadionban, ahol a du­­naszerdahelyiek vendégszerepeinek, felharsan az Üsd fejbe a magyart! kezdetű szlovák soviniszta rigmus. Mindezek ismeretében azt sem téveszthetjük szem elől, hogy Orbán Viktor olykor a szeretet hatalmát összetéveszti a hatalom szeretetével. Ezzel a ténnyel magyarázható nem mindig észszerű különutas uniós po­litikája, részben a Brüsszellel vívott csatái is, amelyeknek fontos belpo­litikai üzeneteket tulajdonít. Az ominózus sálügy is szerintem ugyanezt a szándékot tükrözi. Ilyen gesztusokkal is egyben akarja tartani, gyara­pítani híveinek táborát. Nem először teszi ezt, hiszen néhány éve az há­borította fel a szomszédos politikusokat, hogy a hivatali dolgozószobá­jában is a történelmi Magyarország térképe virított. Emiatt irredentizmust emlegetni erős túlzás. A magyar kormányfő ilyesmire sosem vetemedett. Ennek ellenére gesztusainak megválasztá­sa során a határon túli magyarokra jobban gondolhatna. Ugyanis a fél­reérthető megnyilvánulásainak következményeivel, a nacionalista gyű­lölködéssel a szülőföldjükön ők szembesülnek. FIGYELŐ Az orosz nagykövet szerint is háború zajlik Háborúnak nevezte a háborút Andrej Kelin londoni orosz nagy­követ, aki interjút adott a BBC- nek, és akinek a riporter, Victoria Derbyshire a fejére olvasta az uk­rajnai orosz invázió során elköve­tett vélhető háborús bűnöket. A nagykövet higgadtan válaszolt a kérdésekre, de egy ponton szokat­lan kijelentést tett, amikor a ripor­ter rákérdezett, vajon Putyin elnök szeretne-e kiutat talál­ni a konfliktusból. „Bármilyen konfliktus, bármilyen háború a tárgyalóasztal mellett ér véget”- válaszolta a nagykövet, ezzel mintegy beismerve, hogy az oro­szok által eddig következetesen „különleges katonai műveletnek” nevezett háború tényleg háború. Később azt mondta: „Ukrajna az­zal áltatja magát, hogy megnyer­heti a háborút.” (24 hu) A románoknak kettős állampolgárság? Spanyolország lehetővé tenné a kettős állampolgárság megszer­zését a románok számára, és e célból munkacsoport jön létre Romániával - jelentette be Pedro Sánchez miniszterelnök Nicolae Ciucá román kormány­fővel közös sajtótájékoztatóján. Sánchez szerint ez „rendkívüli politikai üzenet” és a spanyolor­szági román közösség társadalmi elismerése lenne. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents