Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-23 / 270. szám
www.ujszo.comj 2022. november 23. KULTÚRA Két nő, plusz a harmadik, az új 115 Ivana Kuxovával. került vissza a Szlovák Nemzeti Színház repertoárjára Eszenyi Enikő rendezése, a Káosz SZABÓ G. LÁSZLÓ Hosszabb szünet után ismét műsorra került a finn Mika Myllyaho Káosz című groteszk vígjátéka a Szlovák Nemzeti Színházban. A szülési szabadságát töltő Tááa Pauhofová helyére Ivana Kuxová lépett. Eszenyi Enikő, a nagy sikerű előadás rendezője két évvel ezelőtt vitte színre ajeles kortárs drámaíró művét, most pedig három próbával állította be az akciódús történetbe az új színésznőt. Három nő küzdelméről, magánéleti problémáiról, párkapcsolati nehézségeiről, a női lét esendőségeiről szól a darab, felnagyítva mindazt, ami ebben megmosolyogtató. Pszichiáter az egyik nő (Monika Hilmerová), aki belezúg a saját páciensébe. Újságíró a másik (Diana Mórová), akit megcsal a férje, ezért gyógyszerfüggő lesz, és inni kezd. Általános iskolai tanítónő a harmadik (Ivana Kuxová), akit elhanyagol a párja, és munkahelyi gondjai is vannak. Három izgalmas karakter, három kiváló színésznő. „Kevés az olyan kortárs darab, amely egyszerre három nő életét dolgozza fel — vélekedik Eszenyi Enikő. - A finn szerző művét az teszi rendkívül érdekessé, hogy hol tragikus, hol nagyon drámai szituációkban mutatja meg őket. Érződik is a darabból, hogy színész-rendező írta, ezért teremt olyan remek helyzeteket a három színésznőnek. Még férfiként is megjelennek a színen. Nem könynyű feladat végig színpadon lenni egy majdnem kétórás előadásban. Itt szerencsés a néző, mivel kivételes tehetségű színésznőket láthat. Mostantól ráadásul egy bravúros szerepátvétel tanúja. Ivana már az első próbára pontos szövegtudással érkezett. De még az is kevés lenne egy nagy ívű alakításhoz, hogy a mozgást is megjegyezte. A legapróbb mozzanatokat is meg kell élnie. Egy beugrás, egy szerepátvétel mindig rengeteg nehézséggel jár. Más hat hétig próbálni egy darabot, és egészen más két napig. Ivanának ez egyáltalán nem okozott gondot.” Három színésznője közül kettővel már korábban is dolgozott Eszenyi Enikő. Diana Mórovával először 1996-ban, az Ahogy tetszikben, majd az Antonius és Kleopátrában ugyancsak a Nemzetiben, nyolc évvel ezelőtt pedig a Vénusz nercben című darabban az Aréna Színházban. Ivana Kuxová 2002-ben, még főiskolásként Kleopátra udvarhölgye volt, azóta ő is nagy szerepekre érett színésznője lett a Nemzeti társulatának. „Épp húsz éve, hogy az Antonius és Kleopátrát rendeztem Pozsonyban - állapítja meg Eszenyi Enikő -, és ott több olyan fiatal színésszel dolgozhattam, akik akkor még vagy színművészetisek voltak, vagy pályájuk elején álltak. Azóta fel is nőtt nem egy nemzedék, és Ivana már egyenrangú szerepet játszik Dianával. Örülök, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak. Jóleső érzés látni, hogy azok a fiatalok, akik az első két itteni előadásomban kisebb szerepet játszottak, ma már vagy Nyitrán, vagy itt, a Nemzetiben kapnak komoly feladatokat. Ez azért is nagyon jó érzés, mert megbizonyosodhattam arról, hogy jól választottam, bíztam a tehetségükben. Ján Koleník, Tomás Mastalír és a többiek, akik annak idején nálam kezdtek, ma már vezető színészek.” A Káosz az ötödik és vélhetően nem az utolsó itteni rendezése Eszenyi Enikőnek. „Vonattal jöttem Budapestről, vártak a színházból a pozsonyi állomáson. Biztosan látni lehetett rajtam, hogy boldogan jöttem, mert azt kérdezték: Örülsz, hogy újra itt vagy? Igen, mindig örülök, ha itt dolgozom. Otthon érzem magam a városban és a Nemzetiben is.” Ivana Kuxová már főiskolásként is izgatottan várta, hogy dolgozhasson budapesti kolléganőjével. Látta az első pozsonyi rendezését, és kimondottan vágyott a vele való munkára. „Enikő nagyon inspirativ alkotó. Egy perc alatt száz ötlet pattan ki a fejéből. Nagy élvezet a színésznek, ha ilyen rendezővel találkozik. Még akkor is, ha nem könnyű megfelelni neki. Rengeteg mindent kell megjegyezni, aztán a következő próbán jönnek a változások. Pillanatok alatt képes átrendezni egy egész jelenetet. Nagyon rugalmasnak kell lennie az embernek, ha vele dolgozik, de a mi munkánknak ez elengedhetetlen velejárója. Én a Káoszt nem láttam. Egyszerűen nem volt alkalmam megnézni, így semmit nem tudtam róla. Egy este, még a múlt évad vége felé Monika Hilmerová hívott, hogy jöjjek gyorsan megnézni, mert Tána utoljára játssza a szerepet, és a hasznomra válna, ha lámám, milyen mozgalmas előadásba lépek majd be. Fél hét felé járt az idő, üzletben voltam a két gyerekemmel. Nem tudtam hova tenni, kire bízni őket. A férjem is játszott, így képtelenek voltunk megszervezni a dolgokat. Tehát nem mentem.” Maradt a felvétel. Azt látta, mielőtt kezébe vette volna a szöveget. „A nyári szünet másfél hónapja alatt napi két órát tanultam. Persze tudtam, hogy a neheze majd akkor jön, ha elkezdünk próbálni. Az akciókat, a gyorsöltözéseket is meg kellett jegyeznem. A szöveget úgy bemagoltam, mint a Miatyánkot. Ha álmomból ébresztenének fel, akkor is fújnám. Az izgalom mégsem csitult bennem. Enikő elképesztően igényes rendező. Komoly terheket aggat a színész vállára, de ez is így van rendjén. Nem sétafikálni járunk a színpadra. Hétfőn bemutató volt, a Tiszta házban játszom, pénteken már Enikővel dolgoztam, és csak a Káoszra koncentráltam. Tele volt a fejem a sok megjegyeznivalóval, amelyekről az előadásról készült felvétel egyáltalán nem beszélt. De most már minden a helyére került bennem. Nincs hálásabb feladat annál, mint egy szerepben több figurát is megmutatni. Óriási kihívás ez a színésznek, de megéri. Én is rettenetesen élvezem. Egy ilyen előadásban, amelyben lüktet az élet, különösképpen.” A szerző a Vasárnap munkatársa Nem kérnek az „áthangolásból” RÖVIDEN A Színház ás Filmművészeti Egyetem 86 hallgatójának aláírásával jelent meg egy nyílt levél, melyben elhatárolódnak intézmónyük kuratóriumának elnökétől, Vidnyánszky Attilától. Vidnyánszky egy rendezvényen azt mondta, az egyetem központi bázisa volt annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak, és ott utánpótlást képeztek maguknak. „Elég csak megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban” - fogalmazott. Szerinte azért alakult ki később „hisztéria”, mert az ő utolsó bázisukat is elfoglalták. Az intézményben jelenleg zajló oktatás kapcsán kijelentette, hogy akik ott végeznek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. „A diákok áthangolása nem egyszerű dolog” - tette hozzá. A nyílt levelet aláírók elutasították, hogy politikai alapon bélyegezzék meg őket. A Színház Ónline-hoz eljuttatott levelükben azt írták: „Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.” Egyúttal leszögezték, hogy nem kívánnak részesei lenni semmiféle áthangolásnak. „Ami pedig a »másik gerincet« illeti, köztünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során” - fogalmaztak, mondván, hogy az SZFE-re való beiratkozással nem ideológiai tábort választottak maguknak. Hozzátették, hogy ők egy világnézettől és pártpolitikától független közösség, melyben mindenkinek helye van, aki filmmel vagy színházzal szeretne foglalkozni. M Vidnyánszky Attila (Képarchívum) „Szeretnénk minél több nézőpontból rálátást kapni a színházi és a filmes világra, ezért fontos, hogy ne szélesítsük az árkokat, hanem temessük be azokat” - zárták levelüket. Vidnyánszky az Origónak elküldött levélben reagált a diákok üzenetére. Szerinte a tőle idézett mondatokat kiragadták a szövegkörnyezetből, de még a félinformációkkal való tudósításokkal és félreértésekkel együtt is vállalja mondandója lényegét. Egyúttal leszögezte, hogy örül az elhatárolódásnak mint polgári gesztusnak. „Az, hogy ez a nyílt levél egyáltalán megszületett, tanúsítja, hogy a modellváltást követő erőfeszítéseink nem hiábavalóak: jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt”. Szerinte a modellváltás nemcsak infrastrukturális, de szellemi értelemben is szükséges volt, mert így lehet szabad, felelősségteljes, önálló polgárokat nevelni. Az áthangolás azért fontos, „mert az elmúlt 30-70 év nem erre nevelt bennünket. Aki szerint ez illúzió, nézze meg az általam vezetett Nemzeti Színházat, ahol a társulati tagok megtehetik, hogy tiltakoznak az igazgatójuk egyes lépései ellen.” (k) Elton John hosszan búcsúzik Los Angeles. Amerikai rajongói november 20-án utoljára láthatták színpadon Elton Johnt, aki abban a Los Angeles-i Dodgers stadionban fejezte be búcsúturnéjának amerikai részét, melynek megtöltése 1975-ben fontos mérföldkő volt a pályáján. A Farewell Yellow Brick Road című búcsúturné tulajdonképpen öt éve tart - közbeszólt a Covid és egy súlyos combsérülés is- januárban Ausztráliában és Új-Zélandon folytatódik, ezután Európa következik. A legutolsó Elton Johnkoncert a tervek szerint július 8-án lesz Stockholmban. Kelet-Európa teljesen kimarad a turnéból. Szülőhazájában, Angliában akkora az érdeklődés Elton John iránt, hogy a londoni 02 arénában tervezett kilenc koncert mellé nemrég egy tizediket is beiktattak, Birminghamben pedig négyszer búcsúzik rajongóitól a legendás énekes-dalszerző. A 75 éves Sir Elton John ezután végleg visszavonul, és sem koncertszínpadon, sem stúdióban nem szándékozik többé zenével foglalkozni. (juk) Elton John (Fotó: TASR/AP) Tiszteletbeli Oscar Michael J. Foxnak Los Angeles. A 95. Oscar-gálát hónapokkal megelőző díjátadón tiszteletbeli Oscart kapott a 61 éves Michael J. Fox, aki a 90-es évek eleje óta küzd a gyógyíthatatlan Parkinson-kórral. A szobrot Woody Harrelson adta át neki. Méltatásában felidézte Fox üstökösszerüen felívelő pályafutását, és hangsúlyozta, hogy betegsége ellenére r sem hagyta abba a munkát. A díjátadón számos sztár vett részt, köztük Tom Hanks, Robert Downey Jr. és Jennifer Lawrence. (juk) t
