Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-18 / 266. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Kétfeló nem megy SZILVÁSSY JÓZSEF akmai elemzések napjait éljük, melyek során a politológusok, továbbá a pártok vezetői, de mások is értékelik M a megyei, valamint a helyhatósági választások lényeges ML>Á tanulságait. Nyilván így cselekednek a Szövetség és a Magyar Fórum illetékesei is. A legtöbben összegzésként úgy vélekednek, hogy a három elődpártból alakult hazai magyar politikai tömörülés első megmérettetésén sikeresen szerepelt, de a Simon Zsolt vezette alakulatról ugyanez nem mondható el. Ezt a megállapítást az Új Szó-stúdió legutóbbi vitaműsorában Tóth Barnabás Felicián fontos adattal támasztotta alá. Kifejtette azt is, hogy a Szövetségnek hazai magyar térfélen jelenleg nincs vetélytársa. A politikai elemző szerint ez a párt elsősorban azokkal a szlovák politikai erőkkel versenyez ezután, amelyekre az elmúlt évtizedben viszonylag sok szlovákiai magyar voksolt. Szerintem a helyzet nem ennyire egyértelmű. Ugyanis a Magyar Fórum ezután sem morzsolódik fel. Támogatottságuk rendszerint két százalék körül mozog, ami a soron követkető országos választásokon akár döntő tényező is lehet, mert esetleg éppen ezek a jórészt magyar voksok hiányozhatnak a Szövetségnek ahhoz, hogy átlépjék a parlamenti küszöböt. S ha ezután sem sikerül kivajúdni a valóban egységes hazai magyar érdekérvényesítést, akkor a kampányban, de már előtte is, szembekerülnek egymással, hiszen többnyire ugyanakozoknak a polgároknak a támogatásáért küzdenének. Lehetséges együttműködésük a legutóbbi parlamenti választást, az MKP és a Híd kudarcát követően merült fel. Az egy évvel korábban megalakult Magyar Fórummal azonban nem nagyon akartak közösködni az Összefogással bővült három párt döntéshozói. A fentebb említett eszmecserén Mózes Szabolcs kijelentette, hogy a Szövetség nyitott minden érdeklődő személy vagy csoport iránt, mindannyian megtalálhatják helyüket, szerepüket a három platform egyikében. Ami jó ajánlatként kedvező, ám hasonló nyilatkozatokat bő két évvel ezelőtt és később is olvashattunk. A Magyar Fórum mégis kimaradt az egyesülésből. Politikusaink közül néhányan magánbeszélgetéseink során elmondták: nem éppen bizalomgeijesztő, hogy Simon Zsolt immár a harmadik párt tagja, az utóbbi elnöke. Ezek a politikai vargabetűk az összeférhetetlenségére is utalhatnak. Mire Simon feltehetően azzal érvelne, hogy ő következetesen az értékközpontú politizálás híve. S amikor ezt az alapvető elvet felrúgták, akkor otthagyta a Magyar Koalíció Pártját, később a Hidat is. Egyébként nemrég a pártja elsősorban megyei szinten együttműködést indítványozott a Szövetséggel. Azt indítványozták, hogy kölcsönösen támogassák azokat a jelöltjeiket, akiknek az adott helyen nincs magyar vetélytársa. A Szövetség elnökségének küldött levelükre az a válasz érkezett, hogy ebben a kérdésben az alsóbb szintű szervezeteteikhez forduljanak, amelyek ezekről autonóm módon határoznak. A Magyar Fórum ezek után keresi az együttműködést a szlovák pártok magyar tisztségviselőivel, továbbá régióink függetlenként győztes polgármestereivel és képviselőivel. A Szövetség ennél sokkal kedvezőbb helyzetben van, hiszen a további politikai építkezése során saját támogató bázisára támaszkodhat, amelyet mindenképpen gyarapítania kell. Az összevont választásokon elért eredményei, valamint a Focus ügynökség által mért 5,6 százalékos országos támogatottsága is legfeljebb óvatos derűlátásra adhat okot. Ugyanis néhány nappal korábban a Median.sk alig három százalékos preferenciát mért nekik. Ami azt is jelzi, hogy politikai zsákutcába vezethet, ha a két magyar párt továbbra is kétfelé húz. A lehetséges együttműködésről, esetleg az egyesülés szándékáról a jelenleg egyértelműen gyengébb potenciális partnernek, a Magyar Fórumnak kell döntenie. Majd pedig kezdeményezőként jelentkeznie. Ezután a Szövetségen, tehát a jóhiszemű tárgyalásokon a sor. Nem kicsi a tét, éspedig a szlovákiai magyarság minél erősebb parlamenti képviseletének megágyazása. www.ujszo.coml 2022. november 18. oldalon elsősorban - nem kis részben az volt, hogy a NATO az ötös cikkelyt már élesítheti is, és lassan ideje lesz az európai NATO-erőknek belépni a háborúba. Ez a mai ismereteink szerint legalább annyira valótlan kategóriát jelent, mint az orosz narratívák. Maga a lengyel Nemzetbiztonsági Tanács (BBN) kedd éjjel összeült, és onnan is úgy álltak fel, hogy majd mérlegelik, hogy az Észak-atlanti Szerződés negyedik (és nem ötödik!) cikkelyét egyáltalán élesítik-e. Végül ezt sem hívták össze hivatalosan, bár beszélt róla Duda lengyel elnök és Stoltenberg NATO-főtitkár. Ennek egyébként is inkább diplomáciai jelentősége van, hiszen ez egy fenyegetés (tehát nem közvetlenül fenyegető támadás) esetén a NATO-tagok magas szintű konzultációját indukálja. Sajnos a háborús feszültség, az infláció okozta társadalmi sokk és az energiaválság együtt megviseli már az európai polgárokat is. Teljesen érthető, hogy sokan, sok helyütt megijednek egy ilyen esettől, és természetesen sosem kizárható, hogy egy hasonló művelet valójában „false flag” (vagyis provokáció), vagy éppen figyelemelterelés egy máshol zajló, fontosabb lépésről. Az tény, hogy kedd estére tízmillió ukrán maradhatott áram nélkül, és közel 100, méregdrága X-101-es rakétát lőhetett ki az orosz légierő az ukrán civil célpontokra, ezzel rombolva tovább a tél elején a kritikus infrastruktúra minden elemét. Ezt se hagyjuk figyelmen kívül, hiszen épp az Moszkva célja, hogy aláássa az ukrán támogatás fontosságát a szövetségesek közt és lehetőség szerint megossza őket. Erre alkalmas lehet mindenféle kisebb incidens a harctéren kívül, legyen szó gabonazsarolásról vagy az Északi Áramlat vezetékén bekövetkezett robbanásról. A mostani ügyben is ezt a lehetőséget látják, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként mi is történt valójában - az a troligyárak számára mindegy. Emlékezhetünk még a régi háborús plakátokra: aki fecseg, az az ellenséget segíti. Ez Londontól Moszkváig a megfelelő nemzeti verziókban ott ékeskedett sok felületen a világháború idején. A dezinformáció korában ezt csak anynyival kell kiegészíteni, hogy aki félrevezető tartalmat megoszt, sokszoroz vagy más módon terjeszt, az is az ellenséget segíti. Minden ilyen incidens hajnalán nagyon óvatosnak kell lenni a megosztások tartalmával és azzal, hogy ne az ellenfél által megágyazott narratívákba essünk bele. FELEDY BOTOND A lengyel területre zuhant rakéta esete jól mutatja, hogy milyen feszült minden oldal a lassan tíz hónapja tartó háborúban, és ez sajnos jól kihasználható. Amint kedden este a lengyel település, Przewodów mellett bekövetkezett a robbanás, sok szereplő igyekezett az esetet rögtön a saját infokommunikációs hasznára fordítani. Ebben élenjárt az orosz információs gépezet, amely egyszerre tagadta hivatalosan, hogy orosz rakéta lett volna, miközben az egykori Russia Today, ma RT főszerkesztője egy telegramcsatornán már arról írt, hogy a lengyelek megérdemelték a támadást. Közben a közösségi médián az orosz oldal azt is nyomta, hogy a lengyelek és az ukránok provokálnak az üggyel. Sose volt gond, hogy ellentétes tartalmú üzeneteket közölnek, hiszen éppen ez az elbizonytalanítás lényege, a sok fals vonal között elveszik az igazság. Ezzel szemben a másik oldalon a közösségi reakció - balti, lengyel Megágyazott narratívák Az evangélium legfőbb értéke mások szeretete és elfogadása merész kijelentéseknek megvan az áruk. A nagy kérdés az, hogy képesek vagyunk-e elviselni a következményeket. Orosch János nagyszombati érsek legutóbbi körlevele nagy port kavart, bár mentségére szóljon, hogy később átfogalmazta írását. Elmondhatjuk, hogy erősen túlzó iromány volt, s leegyszerűsítve azt nyilatkozta, hogy a homoszexualitás bűn, így bátor (botor) módon belépett egy bokszringbe. Helmut Dieser aacheni püspök felvette a kesztyűt a szlovákiai érsek ellen, bár valószínűleg ez nem volt szándékos. Nevezhetjük véletlennek, de kiválóan kapcsolódik a témánkhoz. Dieser a következőképp nyilatkozott: „A homoszexualitás - ahogyan azt a tudomány is alátámasztja - nem rendellenesség, nem betegség, nem valamiféle hiányosság megnyilvánulása, és pláne nem az eredendő bűn következménye.. .Egyszerűen nem mondhatjuk homoszexuális embereknek azt, hogy az érzéseik természetellenesek, ezért éljenek cölibátusban. Feladatunk, hogy egyházként újragondoljuk ezt a témát.” Helmut Dieser szerint az egyháznak fejlődnie kellene, és az elfogadásra törekedhetne. De mi a helyzet valójában? Nincs egységes álláspont. 2021-ben a pápa jóváhagyta azt az állásfoglalást, miszerint katolikus pap nem adhatja áldását azonos neműek házasságára. A Hittani Kongregáció azzal támasztja alá, hogy a férfi és nő közötti házasság szentség, és az áldások a szentségekkel kapcsolatosak. így az áldás nem terjeszthető ki azonos nemű párokra. Ferenc pápa a melegek házasságát nem támogatta korábban sem, viszont a bejegyzett élettársi kapcsolatokról elfogadóan nyilatkozott. Kijelentette: joguk van családra, és így jogilag védetté válhatnak. Számtalan egyházi példát hozhatnánk még fel, de jelen esetben elég látni mind a három oldalt. Önmagában a pápai állásfoglalás a biztonságos aranyozott középút a témában. Érthető Helmut Dieser reformációs szándéka, ugyanis ha az ember hit által szeretne cselekedni, akkor ebben az esetben egy egyházi törvény fogja meggátolni azt, hogy ő „jót” tehessen. Aki ellentétes véleményen van, annak nem kell efféle lelki gondokkal megküzdenie, ugyanis a véleményüket is kimondhatják, illetve Ferenc pápa állásfoglalása védi őket. A melegeket jobban elfogadóknak és támogatóknak kicsit nehezebb a dolguk. Ebből a szempontból jogos lehet Dieser hozzászólása, miszerint „az evangélium legfőbb értéke a másik ember szeretete és elfogadása - olyannak, amilyen. Az egyház üzenete a homoszexuális embereknek is ugyanaz: Isten elfogad téged, mi mindannyian elfogadunk téged!” Nehéz lehet úgy mondani bármit is, hogy tudjuk, mekkora felelősséget cipelünk a vállunkon. Legyen az egy nagyszombati érsek vagy egy aacheni püspök, esetleg a szomszédban horkoló pap a községben, az biztos, hogy amit mondanak, annak hatása lesz egy rétegre a közösségből. A téma érzékeny, szinte még tabu, s mindig két tábor fog a szónok ellen menni. Lesz, aki helyeselni fogja és szimpatizál, s akadnak ellenzők is, akiknél negatív visszhangot vált ki majd egy-egy nyilatkozat. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele” - olvashatjuk a Szentírásban. De mi az igazság? A bűn és a kárhozat kettőse vagy az idejétmúlt gondolkodás és a reformálás szükségessége? Ez a téma is egy olyan ördögi kör áldozatává fog válni, mint a házasság előtti szex kérdése... A katolikus egyház világszinten valószínűleg tartózkodni fog a témában, és a pápa a békés kihátrálás mellett fog dönteni (ez nem az ő asztala - gondolja, pedig érintettek jó néhányan az egyházon belül is). A képzeletbeli bokszmeccsen, a bírói szembekötésnek köszönhetően, veszélyes húzások várhatóak egyeseknél.
