Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-03 / 254. szám
www.ujszo.comj 2022. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Arany Málna-díj Komáromban? Új nyersanyagok, régi világ FELEDY BOTOND E lsöprő győzelmet arattak a Függetlenek Komáromért az elmúlt hétvégén lezajlott választások során, így újabb négy évet kapnak a helyi munkálatokra. Az Arany Málna-díj pedig járhatna a legrosszabb forgatókönyvírásért a Szövetségben ténykedő marketingeseknek. Egyesek szerint a választások előtti kampányidőszak meghatározó, viszont van, hogy jelentőségteljesebb az a négy évnyi munka és teljesítmény, amit az előző körben pályára állított csapat véghezvisz egy adott városban vagy községben. Elég korán elindult a lavina Komárom városában, és a Szövetség viszonylag komolyan felépített stratégiával próbálta meg bekebelezni a várost. Számtalan képviselőjelölt plakátja került fel a közösségi média felületeire, és marketingfilmekből sem volt hiány, amelyek a telefonos applikációkba és reklámshortokba beférkőztek. Mindez nem olcsó mulatság, ha ilyen magasra tesszük a lécet. A Szövetség képviseletében induló polgármesterjelölt a választások után úgy nyilatkozott, hogy kevés volt az idő, s az alig egy éve működő pártnak még több kell, hogy komáromi viszonylatban is eredményeket érjenek el. Eredmények voltak, csak más színekben, s valószínűleg az örökös marakodás még ott él a választópolgárokban. Két tényre kell figyelni a köznép életéből: 1. A magyarok széthúznak a régiókban az érdekek miatt. 2. Közös lónak túrós a háta. Ilyenkor érdemes az egyszerű emberek fejével gondolkodni, s nem nagy ígéretekkel bombázni azokat, akik életben tartják ezeket a régiókat. A bizalom már olyan szinten megzuhant, hogy képtelenség igazán jó forgatókönyvet írni a kialakult helyzetre. A közösségi média tévútra csalja azokat, akik nem figyelnek a körülöttük zajló eseményekre. Kezdjük azzal, hogy a kevesebb néha több! Amikor az ember leül ebédszünetben, és szeretne egy ötperces Hofi-videóval kikapcsolódni, akkor nem biztos, hogy épp az önmagát legalább háromszor ismétlő kampány videóra kíváncsi. Egyszer megnézzük, de utána már a szimpatizálásról az antipatizmusra kerül át a hangsúly, főleg ha folyamatosan nyomják le az emberek torkán. A felbukkanó számok is lehetnek megtévesztők, ugyanis a hirdetésekkel megszerzett követések és kedvelések nem a valódi támogatást adják vissza. Míg az egyik félnek több mint ötezer követője van, addig a másiknak hivatalos oldala sincs. Csalfa dolog a számháború, ugyanis ha ebből indulunk ki, akkor csalfán arra következtethetünk, hogy egyértelműen előnyben vagyunk. A valóság viszont mást igazolt... Talán érdemesebb lenne összedolgozni, és a célokat közös erővel megvalósítani? A Szövetség komáromi szervezetének elnöke az eredmények után lemondott posztjáról, és egy érdekes gondolatot emelnék ki a szövegkörnyezetből: „Komárom régi-új polgármesterét megpróbáltuk elcsípni, megszorongatni, ez most nem sikerült.” Az lenne most itt a kérdés, hogy ha látunk egy működő rendszert, akkor miért szeretnénk megdönteni, ha azt mondogatjuk, hogy közösek az érdekeink? Legyen párthoz kötött vagy párt nélküli független induló, nem az lenne a cél, hogy ebben az óriási nagy hajóban együtt evezzünk valamilyen közös cél felé? Ez a történet egyszer talán még derűs és vidám lesz, hisz Adam ' Sandler is számtalan Arany Málna-jelölést és díjat tudhat magának, mégis közkedvelt személyiség. A kérdés csupán annyi, hogy ezt a közkedveltséget nem fogjuk-e túlságosan felaprítani csak azért, hogy mindenkinek juthasson egy kis falat abból a bizonyos tortából? Tesztelik az atomfegyvereket A NATO ós Oroszország egy időben folytat hadgyakorlatokat nukleáris fegyverekkel, ami azt a látszatot keltheti, mintha nagyobb lenne egy orosz atomcsapás esélye. Már felreppent annak lehetősége, hogy Moszkva taktikai atomfegyvereket vethet be. Ebben a feszült helyzetben kezdődött meg a NATO Steadfast Noon nevű hadgyakorlata, amelynek során taktikai* azaz harctéren bevetendő bombák kezelését, megosztását, alkalmazását gyakorolják a résztvevő nemzetek. Az USA az egyetlen NATO-tag, amelyik rendelkezik ilyen fegyverekkel, és az erre vállalkozó tagországok számára az amerikaiak lehetővé teszik, hogy háború esetén a saját repülőeszközeikkel is célba juttathassanak ilyen bombákat. Jelenleg öt országban - Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Törökországban - hat bázison vannak olyan speciális bunkerek, amelyeket amerikai katonák őriznek,'és az indító kódok is amerikai kézben vannak. A Steadfast Noon 2022 során azt kell gyakorolni, hogy eme 5 ország bázisain milyen protokollokat kell követni riasztás esetén, hogyan kell kiemelni a bunkerből az atombombákat, hogyan hajtják végre a feladataikat. Mivel rendkívül veszélyes fegyverről van szó, ezért az évente megrendezett gyakorlások óriási jelentőségűek. Oroszországnak a múlt héten megtartott gyakorlata más jellegű: a stratégiai atomfegyverrendszereket érintette. Mind a NATO-, mind az orosz gyakorlat — a politikai üzenetek mellett - azt a célt szolgálja, hogy a nukleáris elrettentés eszközrendszerének egyes elemei, azok kezelése, felkészítése, indítása be legyen gyakorolva, másrészt meggyőződjenek arról, hogy a nukleáris robbanófejek felrobbanásán kívül tényleg minden úgy működik, ahogy azt eltervezték. Mindkét oldal nukleáris gyakorlatai éppen ezért évente ismétlődnek, és alapesetben nem is keltenének nagyobb feltűnést. Most azonban az ukrán háború miatt mindenki árgus szemekkel figyeli az eseményeket. (24.hu) V an, amiben nem sokat változott a világ. Két kurta évtizedig néhány helyen elhitték, hogy a globalizáció és a demokráciák békéjének kora érkezik el. Ám ahogy az lenni szokott, az emberi természet felülírta az optimisták várakozásait. A nyersanyagok meghatározzák a nemzetközi rendszer szerkezetét. Egykor az aranybányák vagy épp sóbányák voltak a szuverén háborúk célpontjai. Folyók és hegyek adták a határokat, az óceánokon néha évszázadokig alig hajózott át ember. Vasérc, gazdag termés, bőséges vadállomány, nem sokkal több kellett egy sikeres uradalomhoz. Az új felfedezések — földrajziak, iparik vagy immár technikaiak - újraírták a hatalom térképét. Az olaj például látványosan átszabta a geopolitikát, hiszen a közel-keleti országokat addig nem jegyezték vastagon, ez viszont pár évtized alatt alaposan megfordult. Az uránbányák vagy éppen az űrkikötők földi elhelyezkedése ugyanúgy kardinális kérdés, ahogy a nagy folyók melletti városépítés vagy éppen a tengeri kikötők fekvése is vezetett háborúhoz. A kereskedelmi útvonalak ellenőrzése a mai napig kulcsfontosságú. Nem véletlen, hogy a dekolonizáció ellenére Gibraltár angol, sok-sok sziget az óceánokon továbbra is az egykori nyugat-európai nagyhatalmak szuverenitása vagy befolyása alatt áll. Erről szól a kínai Egy út - egy övezet kezdeményezés, és persze az Egyesült Államok tengeri fölénye. A 21. században a hatalom földrajzát egyszerre két erős folyamat szabja újra. Egyik oldalról a klímaváltozás: folyók száradnak ki, tengerszint emelkedik, területek termőtlenné silányodnak, vagy éppen néhány helyen meg termővé válhatnak. Az átrendeződés megy magától már, sajnos, erre kevés ráhatása lesz a szuverén döntéshozóknak. A másik folyamat az ehhez való alkalmazkodáshoz szükséges eszközökhöz, egész pontosan az eszközök alapanyagaihoz való hozzáférés. A réztől a ritka földfémekig három tucat olyan ásványi anyagot legalább számontartunk, amelyek kritikusak az akkumulátor-fotöcella-hidrogénipar szempontjából, és ezek lelőhelyei semmivel sem oszlanak el demokratikusabban a Földön, mint bármely korábbi nyersanyag. Egyes országok már most elképesztő nemzetközi érdeklődést élvezhetnek, persze egyelőre csak a bányaszektor, és mivel ezek tipikusan a szegényebb déli országok, nem lehetetlen a vékonyka politikai elit gyors kooptálása sem. Ez nem annyira jó hír a bolygónak, mert azt jelenti, hogy fokozódik a nyersanyagokért a verseny, ezek továbbra is praktikusan kisajátíthatóak lesznek, és a nagyobb hatalmak - ezt már egy évtizede felismerve — rámozdultak ezekre az ellátási láncokra. Itt sajnos az EU lemaradt az USA és Kína mögött. Számtalan eleme van még a geopolitika 21. századi alakulásának, de az biztos, hogy a régi, klasszikus nyersanyagverseny elemei is mindmind ott sorakoznak, bányák és feldolgozó gyárak képében. Óriási keresletnövekedés mellett, egyre drágábban kitermelhető helyeken fog zajlani mindez. Hiába hitech az az iPhone, attól még arányosan sok bányatermék van benne. Hiába írják a legjobb szoftvert az euratlanti térségben, ha a hardware-ellátási lánc megszakítható. Erről szól a kínaiamerikai csipháború és mindaz, ami még következik. FIGYELŐ Büntetlen marad sok újságíró-gyilkosság Az újságírók meggyilkolása világszerte az esetek túlnyomó többségében még mindig büntetlenül marad - állapította meg jelentésében az UNESCO, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, amely felszólította a világ vezetőit, hogy tegyenek lépéseket a nyomozó hatóságok erőforrásainak megerősítésére és az elkövetők elítélésére. A szervezet adatai szerint az újságírók meggyilkolásának büntetlenségi aránya világszerte 86 százalék, ami 9 százalékpontos csökkenést jelent a tíz évvel korábbi adatokhoz képest. A csökkenés azonban az UNESCO szerint nagyon kevés ahhoz, hogy megállítsa az erőszak spirálját. A 2020-2021-es időszakban 117 újságírót öltek meg munkájuk miatt, ami a legalacsonyabb szám azóta, hogy az UNESCO 2008- ban először ismertette a kérdéssel kapcsolatos jelentését. A szervezet azonban rámutatott arra is, hogy idén szeptember 30-ig már 66 újságírót öltek meg. Az elmúlt két évben az újságírók számára a leghalálosabb régió Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint kisebb mértékben az ázsiai és csendes-óceáni térség volt. Ezzel szemben 2020-ban Közép- és Kelet-Európában nem jegyeztek fel újságíró-gyilkosságot, ami 2007 óta először fordult elő. 2021-ben az újságírók 36 százaléka fegyveres konfliktusban álló országban halt meg. Az UNESCO szerint nincs biztonságos hely az újságírók számára: a 2020-2021-ben megölt 117 újságíró közül 91-et nem munkavégzés közben, hanem otthon vagy az utcán, többeket családtagjaik, köztük gyermekeik szeme láttára gyilkoltak meg. Emellett tavaly csaknem megduplázódott a nők aránya a megölt újságírók között, az ilyen estek aránya az előző évi 6 százalékról 11 százalékra emelkedett. Az ENSZ-szervezet éppen ezért arra szólított fel, hogy a hatóságok tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az újságírók elleni bűncselekményeket megfelelően kivizsgálják, az elkövetőket pedig azonosítsák és elítéljék. (MTI)
