Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-12 / 262. szám
141 KULTÚRA 2022. november 12. | www.ujszo.com A világ skandináv perspektívából Hagyományos fotográfia és posztprodukciós, internetet meghódító alkotások a Fotóhónap fő kiállításán HAVRAN KATI A Nemzetközi Fotóhónap központi tárlata rendezerint egy bizonyoe tórsóg fotóeaiból válogat, akik kevéssé ismertek a tájainkon: idén a skandináv fotóművészet került terítékre. A Na Sever! (Északra!) című kiállításon a fekete-fehér fotózás két skandináv nagymestere mellett a Prágában élő svéd Erik Johansson képeit is megnézhetjük a pozsonyi Zoya Galleryben. Erik Johansson egy-egy alkotása akár több hónapon át készülhet Erik Johansson alkotásai saját életüket élik az interneten: a Full Moon Service című képét például, mely egy humoros történet arról, hogyan kerül fel és le a telihold az égboltról, az egész világon próbálják leutánozni. A fiatal svéd fotográfus a posztprodukció nagymestere. Aki azt mondja, hogy a digitális manipuláció nem művészet, nos, annak bizony érdemes jobban szemügyre vennie Johansson képeit: alkotásai szürreális világokat jelenítenek meg, melyek a szemet és az agyat is megtomáztatják, némelyikük az optikai csalás határán mozog. Minden egyes kép egy központi gondolatot jár körül, Johansson munkája határozottan a konceptuális művészet irányába mozdul. Emellett fontos hozzátenni, hogy a fiatal svéd fotós még a kétezres évek elején kezdett foglalkozni a posztprodukcióval. amikor még nem volt tele az internet digitálisan megbuherált képekkel. Azóta készített már alkotásokat a Google, a Microsoft, a Toyota számára, sőt a Pink Floyd The Later Years című albumának belső oldalára is került egy sorozata. Számos kiállítást tartott Ázsiában, Európában főként Svédországban és Nyugat-Európában ismert - érdekes, hogy a neve a környékebeli galériákban kevéssé ismert: annak ellenére, hogy jelenleg Prágában él, nem volt még egyéni kiállítása sem Csehországban, sem nálunk. Johansson képei emlékeztetnek a mágikus realizmusra, elmondása szerint az abszurd helyzetek érdeklik, és szívesen inspirálódik régi svéd mesekönyvek illusztrációiból. Fontosnak tartja, hogy kizárólag a saját fotóiból dolgozzon, nem használ tehát képeket fotóbankokból. Képei aprólékos munkával készülnek, melyet hosszú tervezés előz meg - egy-egy alkotás akár több hónapon át is készülhet. A munka során több, különböző helyen készített fotókból vágott részleteket illeszt össze, hogy a kis darabokból egy új világot készítsen, mely akár egy egész történetet is magába foglalhat. A most Pozsonyban is lát(Forrás: erikjo.com) ható Leap of Faith című alkotása például, ami egy figurát ábrázol, aki az ismeretlenbe lép, olyan fotókból lett összeillesztve, melynek többségét Írországban készítette, míg az eget Norvégiában, a kép főszereplőjét pedig Prágában kapta lencsevégre, de a kép tartalmaz részleteket Svédországban készített fotókból is. Ragnar Axelsson izlandi fotós az izlandi hideg táj és a zord sarkvidéki természet, illetve az ott élő népek kapcsolatának fotósa. Axelsson a fekete-fehér fotográfia eszközével ragadja meg az extrém hideg világot, képei kiindulópontja a hóval borított táj, mely egy gyönyörűen tiszta, ám veszélyes világot sugall. Az izlandi fotós harminc éve dokumentálja a hideg vidékeken élő emberek és állatok életét, akik a zord körülmények dacára évezredek óta élnek harmóniában. Az itt kiállított fotósorozat az inuit népcsoport életébe enged bepillantást, ahol a vadászok életét a szánhúzó kutyák segítik: a képeRagnar Axelsson a sarkvidéki tájak fotósa (Forrás: erikjo.com) ken hol egy behavazott kutyafej, hol egy széllel korbácsolt vadász alakja jelenik meg. Axelsson fotósorozata arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozás, az állatfajok kihalása egyben az inuit életstílus négyezer éves hagyományát is veszélyezteti. Axelsson tízévesen kezdett fotózni, első felvételeihez édesapja Leicáját vette kölcsön, a hetvenes évek másik felében, tizennyolc évesen már rendszeresen jelentek meg képei izlandi lapokban. Hazájában számos fotós díjat nyert, rövidesen azonban nemzetközi hírnevet is szerzett, köszönhetően a National Geographicban és a Time Magazine-ben publikált képeinek. Jelenleg egy fotósorozaton dolgozik, mely nyolc arktikus országgal foglalkozik, és melynek célja, hogy rávilágítson a globális felmelegedés egyre kézzelfoghatóbb hátásaira ezeken a tájakon. Szintén monokróm fotókat készít Pennti Sammallahti finn fotóművész, akire Axelsson mellett a legnagyobb hangsúlyt fekteti a kiállítás. Sammallahti munkásságát nem lehet egy műfaji vagy stíluscímkével behatárolni, mindazonáltal a fekete-fehér fotográfia legelismertebb kortárs művelői közé tartozik. Axelssonhoz hasonlóan elsőként hazájában készített fotóival vált ismertté, azonban nem soká váratott magára a nemzetközi hírnév sem. Arról, hogy mennyire fontos név a fotózás világában, már csak az is árulkodik, hogy a huszadik századi fotográfia nagymestere, Henri Cartier-Bresson besorolta egy képét abba a kiállításba, melyben száz kedvenc fotósa munkáját gyűjtötte össze (a kiállítást 2003-ban nyitották meg Párizsban). A Fotóhónapra érkezett válogatás Sammallahti egész munkásságát szeretné felölelni, pályája korai és későbbi szakaszában készült fotókat is megtekinthetnek a látogatók. Sammallahti Helsinkiben született, művészcsaládba: nagyapja a svéd fotóriporter, Hildur Larsson, édesapja ékszerész volt. Elsősorban Finnország fotósa, és bár bejárta Oroszországot, Írországot, sőt Marokkót is, képeit a hűvös északi sötétség jellemzi. Városi pillanatképeket készít, de a természet is megjelenik fotóin, csakúgy, mint emberek és állatok - kutyák és madarak gyakori főszereplői. Melankólia és humor, csend és nyugalom jellemzi a fotóit. Átadták a színjátszó fesztivál életműdíját RÖVIDEN Nem lesz jövőre VOLT Fesztivál Budapest. Elmarad 2023-ban a soproni VOLT Fesztivál, a szervezők a döntést a bizonytalan gazdasági környezettel indokolták. Kádár Tamás, a Sziget, a Balaton Sound és a Telekom VOLT nagyfesztiválokat rendező Sziget Szervezőiroda cégvezetője szerint a fesztivál a magyar fesztiválpiac jelentős rendezvénye, ám már az idei fesztivál is csak jelentős költségmegszorításokkal tudott létrejönni, a bizonytalan gazdasági helyzetben pedig jelenleg nincs lehetőség a VOLT-ot olyan színvonalon megszervezni, ahogy azt a közönség korábban megszokta. A szervezők bíznak abban, hogy a gazdasági környezet javulásával újra megtölthetik a soproni Lővéreket. (MTI) A nemesócsai Csorba István vehstts át az Egressy Béni Fesztivál díjat az amatőr színjátszók Szepsiben és Buzitán zajló seregszemlójónek nyitónapján. A rendszvény életműdíját a hazai magyar amatőr színjátszó mozgalomban végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenységért, illetve az amatőr színjátszó versenyek szervezői munkájáért ítélik oda. Szépéi. Csorba István 1998- ban megalakította a NEFISZ - nemesócsai fiatal színjátszók társulatát, amely a helyi Móra Ferenc Alapiskola tanulóiból állt össze. Kezdetben a március 15-i ünnepségekre készítettek műsort, nem ritkán állítottak színpadra olyan igényes rockoperákat, mint A költő visszatér; Attila, Isten kardja; István, a király vagy A megfeszített. Az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon 2005-ben mutatkozott be a csoport a Pomádé című musicallel, és szép sikert arattak. A következő évben prózai darabot adtak elő ugyanitt, Illyés Gyula Tűvé tevők című művét, amelyért nívódíjat kaptak, az előadás főszereplője pedig kiérdemelte a legígéretesebb tehetség díját. (Németh Péter pár évvel később tragikus körülmények között elhunyt, és a fesztivál szervezői úgy döntöttek, róla nevezik el ezt a díjat). Á NEFISZ társulata 2009-ben a Bor című darabbal elnyerte a társadalmi zsűri fődíját, 2014-ben pedig Kéri Ferenc Lopótök, avagy a Mari nem olyan című pajzán népi komédiával tértek vissza. Ekkor Hölgye Boglárka, a csoport tagja kapta a Németh Péter-díjat. Csorba István jelenleg egy általános iskolásokból A díjazott Csorba István (Fotó: Zborai Imre) álló csapattal dolgozik, ők is szerepeltek néhányszor ezen a fesztiválon. Az Egressy Béni Fesztivál díj tulajdonosát minden évben egy-egy kolléga, pályatárs, színházi szakember méltatja egy rövid szöveggel a rendezvény megnyitóját követően. Ezúttal azonban két családtag vállalta magára a laudációt: ifj. Csorba István, a kitüntetett fia fogalmazta meg, és Csorba Nóra, a kitüntetett felesége olvasta fel. „Édesapám egy remek ember, olyan szenvedéllyel és alázattal viszonyult minden egyes projekthez, amelyet kevesen tudnának ugyanazzal a lendülettel végigvinni. Amikor már nem volt rendszeres úgynevezett színjátszó kör, akkor is mindent megtett azért, hogy a színjátszás és a kultúra a fiatalok életének része lehessen. Jelenleg a nemesócsai kultúrház mindennapjait menedzseli, amelynél nem tudnék elképzelni testhezállóbb feladatot számára” - hangzott el a laudációban, amely egy Albert Camus-idézettel zárult: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.” (juk)
