Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-10 / 260. szám
Mézre van gusztusunk? Hadd édesítse életünket? Könnyű a dolgunk, bemegyünk a boltba, leemeljük a polcról, hazavisszük, és már kanalazhatjuk is be a teánkba a finom mézet. A fogyasztónak nincs más dolga. Csak megfizetni a méz árát. legidősebb parancsára útra kelnek. Október vége van, lehet, hogy ez az utolsó alkalom idén a méz begyűjtésére, mivel novemberben a méhek leköltöznek a völgybe, és csak márciusban jönnek vissza. Egyre több turista érkezik ilyenkor a Himalája lejtőire, hogy elkísérjék a mézvadászokat veszélyes útjukra. Ok nem bánják a kíváncsiskodókat, hiszen jól fizetnek a kalandért, nagyszerű bevételi forrás a honiaknak a mézeladás A hazai méhészek élete már nehezebb, de élvezetes is: kimennek a virágoskertben, a zöld domboldalon álló szép színes méhkasokhoz, s nagy hozzáértéssel kezelik a méheket, és gondoskodnak arról, hogy finom méz kerüljön az asztalunkra. No jó, ez most persze jól leegyszerűsítettük. De a nepáli mézvadászokhoz képest valóban könnyebb a dolguk a hazai méhészeknek Nepálban, a Himalája alacsonyabb hegyvonulatain élő férfiak generációk óta az életüket kockáztatva szerzik be, vadásszák le a mézet a meredek, gyakan ezer méter magas szildafalakól. Ezt a mézet a világ egyik legértékesebb mézének tartják, de a betakarítása életveszélyes. A helyiek úgy tartják, hogy a méz az istenektől származik, ezért, amikor elérkezik a mézvadászat napja, a gyűjtők imához ülnek össze. Ha nem tennék, meggyűlne a bajuk a magasabb rendű lényekkel. Türelmesen várnak a sámán bejelentésére: az istenek zöld utat adtak. Ekkor khozzák az ősi kőházak fészeréből a vastag köteleket és a hosszú háncslétrákat, bekenik magukat szentelt rizspéppel, és amikor a reggeli nap az utolsó ködfátylat tűnted el a Dhaulagiri csúcsáról, a férfiak a A lépeket és a lárvákat külön edényekben szállítják, de ott helyben is falatoznak belőlük A rovarok nem hagyják magukat elriasztani. Amikor a lépeket a kosarakban leengedik, egész rajok támadnak. „Kemény küzdelem ez, egy egész méhszőnyeg takarja be Madan ruháját, a szemét a fiist csípi, és izzadság folyik végig a testén. 30 méteres magasságban szabadon lógva próbálja a horgokat a lépbe manőverezni. A küzdelem 20 percig tart” - írja a német riporter. Többször kell megismételni a mászást, lógást, manőverezést, amíg a vadászok összeszedik az összes lépet a szikláról. Ha szerencséjük van, akár 20 kg mézet is találnak egy lépben. Azt már fent a hegylejtőn kiszűrik, és nagy bádogkannákba töltik, a lépeket és a lárvákat külön edényekben szállítják, de ott helyben is jót esznek belőlük. Otthon levest főznek a lárvákból, állítólag ettől lesznek bátrak és erősek. A hazafelé vezető úton a vadászok a viszkető, fájó méhcsípéseket számolják, de a duzzanatokat jól bedörzsölték gyógynövénnyel, és a sámán is imát mormol értük, nem lesz baj, a fájdalom elmúlik. Hálásak, hogy élve megúszták a vadászatot, hogy nem zuhantak le a mélybe, nem csapódtak a sziklafalnak, és elegendő mézet tudtak összegyűjteni. Kereskedőknek adják el a mézet, akik külföldre exportálják. Különösen értékes a tavasszal szüretelt vörös méz. Akkor majd a vádászok ismét felkerekednek, ismét visszatérnek a sziklákra. Urban Gabriella Egy nepáli mézvadász biztosítja a bambusz kötéllétrát, amíg a csapat vezetője felmászik, hogy sziklamézet gyűjtsön. A vadászok életüket kockáztatják, hogy a sziklákon lévő kaptárokról begyűjtsék az értékes vadmézet. (Fotók: TASR/AP) Ha szerencséjük van, a gyűjtők akár 20 kg mézet is találnak egy lépben. Azt már fent a hegylejtőn kiszűrik, és nagy bádogkannákba töltik. mellett. A Die Welt riportere is „ kíváncsiskodóként” érkezett a vidékre, Madan Sing Gurungot és segítőit kísérte a sűrű dzsungelén át a keresett sziklafalig. A vidék kicsit félelmetes - írja a faágakról mindenhol hatalmas pókhálók lógnak, piócák ragadnak a nadrágra, bőrre, a sűrű őserdőt a férfiak rozsdás machetékkel próbáljak járhatóvá tenni. A turistákkal ellentétben a mézszedők nem finnyásak, hozzászoktak a zord vidékhez, ez tükrözi az ábrázatuk is: arcbőrük durva, érdes a széltől és csaknem sötétbarna a naptól. „Mindenki leveszi a cipőjét egy kis pataknál, közvetlenül egy magasra nyúló sziklatömb előtt — ez az a szikla, ahol a méhek fészkelnek. A szikla pedig szent, csak mezítláb lehet rálépni. Alig fél perccel később a vér patakokban folyik le a férfiak lábából. A mézvadászat a piócák ünnepe is” - írja a nepáliak német kísérője. Aldozatbemutatással kezdődik a vadászat, meg kell nyugtami az isteneket. A férfiak sapkafátyolt, vagy ennek hiányában ádátszó burgonyazsákot húznak a fejükre, felmásznak a meredek sziklafalakra, kötéllétrákon kúsznak felfelé, itt most több mint 100 méteres magasságba a lépek felé, amelyeket bambuszrudakkal átszúrnak, majd egyfajta tüskékkel lámák el, és éles késsel leválasztanak a falról. A kötelekhez erősített tüskék akadályozzák meg, hogy a lépek leessenek. A vadászok közben énekelnek a méheknek, így kérnek bocsánatot tőlük, hogy lerombolják a házukat, és ellopják tőlük a mézet. A méhek, amelyek hatalmasak, három centiméter hosszúak és nagyon agresszívak, nem értékelik az éneket, fenyegetően mozognak a lépen. Hiába füstölnek a vadászok, a rovarok nem hagyják magukat elriasztani, s amikor a lépeket a kosarakban leengedik, egész rajok támadják a férfiakat. 100 éve fedezték fel Tutanhamon sírját 19. oldal 2022. november 10., csütörtök, 15. évfolyam, 45. szám Mézvadászok
