Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-06 / 231. szám
WWW.UJSZO.COM ■ UJSZOt®UJSZO.COM ■ VASARNAP0VASARNAP.COM ■ WWW.VASARIMAP.COM Interjú - Beköszönő Életfilozófiám: Sosem lehet túl sokat olvasni. 1 Hogyan jellemezné • három szóval önmagát? Feminista, tudós, anya. 2 Miből áll egy átlagos • napja? Nincsenek átlagos napjaim. Minden nap más, a munkám és a családi életem is nagyon változatos. 3 Mivel tölti szabadidejét • legszívesebben? Olvasással, kávézással kellemes helyeken, izgalmas emberekkel. 4 Ha lehetősége lenne, • hova költözne és miért épp oda? Sehova. Nagyon boldog vagyok, hogy Pozsonyban élhetek nem messze a Dunától, amely összeköti a különböző népeket. 5 Mit jelent önnek az • egészséges életmód? Ahogy az ógörögök mondták - a kalokagatia. Ugyanolyan fontos a test mint a lélek és a legjobb, ha harmóniában van. 6 Az alternatív vagy • a hagyományos gyógymódban hisz? Orvoscsaládból származom, az egyik nagyapámnak, anyukám apjának, Toldi Miklós volt a neve, nőgyógyász volt. Ezért is mindig az orvostudományban bíztam. 7 Mivel oldja legeredmé• nyesebben a stresszt, és hogyan töltődik fel? Ha éppen nem a gyerekeim okozzák a stresszt, akkor a velük töltött időben általában feloldódik a stressz. Feltöltődni legjobban pont a gyerekek nélkül tudok, például kettesben a férjemmel. 8 Volt olyan élménye, • amely megváltoztatta életszemléletét? Az apukám halála, 16 éves koromban. Pont húsz éve volt. Amikor meghalt, elkezdtem neki leveleket írni. Idén jelennek meg könyv formában, az apám halálának huszadik évfordulójára. 9 Szokott fogadalmat • tenni? Ha igen, legutóbb mit fogadott meg? Nem. 10 Mit üzen az Egészség • Extra olvasóinak? Csak a legjobbat kívánom nekik, főleg egészséget. (Sz) Ilyen csak a mesében van - gondoltam -, amikor ismerősöm krimibe illő történeteket mesélt arról, milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben. Lehet, hogy szerencsés voltam, ugyanis engem eddig elkerültek a rémisztő esetek. Aztán egy augusztus végi forró napon az egyik pozsonyi kórház előtt olyat láttam és hallottam, ami kissé árnyalta a képet. Egy 80 év körüli, kerekesszékben ülő asszony a tűző napon valószínűleg hozzátartozóját várta. Mellette a földön puha vánkoson, talpig hófehér munkaruhában egy középkorú nő. Szenvedélyesen dohányzott, s a füstöt mintha szándékosan az aszszony arcába fújta volna. Láthatóan nem zavarta őt, hogy a közeli gyógyszertár előtt emberek várakoztak, így mindent láttak és hallottak. Az idős asszony erőtlenül, betegesen beszélt hozzá. Nem nagyon lehetett érteni, mit mond, de a gesztusaiból egyértelműen azt lehetett kiolvasni, hogy segítségre van szüksége, valakit fel kellene hívnia, hogy minél gyorsabban jöjjenek érte. A dohányzó nő azonban nagy hangon kioktatta, hogy neki nem kötelessége plusz munkát végeznie, mert ő szociális dolgozó. Feltett szándékom volt, hogy ha végzek a gyógyszertárban, legalább annyit mondok neki, hogy ha már segíteni nem akar, legalább ne fújja a füstöt a betegre. Ám mire kijöttem, nyilván megérkezett a várt családtag, mert már egyikük sem volt a gyógyszertár előtt. Azóta is sajnálom, hogy szó nélkül hagytam az esetet. Legalább annyi mondhattam volna, hogy ha segíteni nem tud vagy nem akar, akkor ne ártson. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy nem nekem kellett végighallgatnom a szociális dolgozó szánalmas és felháborító magyarázkodásait. EXTRA 2022. Október
