Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-01 / 227. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. OKTOBER 1. RIPORT A Verona és Brescia közötti kis települések beírták nevüket az európai történelembe, a 19. században és a 20. század elején jelentős harci események helyszínei voltak. San Martino della Bataglia településen a San Martinó-i és solferinói csata hősi halottainak emlékműveként egy magas torony emelkedik ki a szőlőültetvények közül. A közelében található Csontkápolnában több mint 2000 elesett földi maradványait őrzik. Itt egy kétnyelvű tábla állít emléket a harcokban elesett osztrák, magyar katonáknak is: ,Az 1859-es olasz szabadságharcban elesett magyar katonák emlékének. Országos Idegenforgalmi Hivatal Balatoni Intézőbizottság Comunitá di Garda, 1990. ” Az osztrák hadsereg veszteségeit bemutató tablókon pedig egyebek mellett Buda, Pécs, Debrecen városából származó katonák nevei sorakoznak. A kápolna bejárata előtt külön álló sírkövet palacknyi ivóvizünkkel tisztítottunk meg, hogy kisilabizálhassuk a háromnyelvű - magyar, olasz, német - szöveget: „Az 1809. június 22- én Castel Venzagóban elesett Báró Vécsey Hajnácsköi Antal császári és királyi huszár főhadnagy emlékére. ” Útba ejtettük Solferinót is. 1859- ben a többek között Gyulai Ferenc ezredes vezette osztrák hadsereg döntő vereséget szenvedett itt III. Napóleon császár csapataitól. Ezáltal az osztrákok elvesztették Lombardiát. E csatában harcolt a 32. gyalogezred is, amit 1741-ben Mária Terézia alapított. A solferinói csata emlékműve és Budapesten a Harminckettesek tere emlékeztet a katonákra. Jókai Mór az Egy az Isten című regényében így mutatja be a csata helyszínét: „Egy messze terülő lapály, négyszögletre szaggatva gyümölcs-, fa- és szőlőlugasszegélyektöl miket virágmartos öntözőcsatomák kísérnek; távolabb regényes halmok láncolata lépcsőzetesen mívelt szőlőkertekkel a lankásokban olajfák berkei - s mintha egy erdő közé szétszórt város volna, az egész táj ragyog a napsütötte nyári lakok, villák, kaszinók, majorságok épületeitől. A legszebb paradicsomkert.” Habár a látvány ma sűrűbben lakott vidéket mutat, a magaslati teraszról alátekintve megállapíthattuk, a leírás hűen adja vissza az egykori hangulatot. A csata lefolyását a Nagy Mesélő korabeli dokumentumok alapján, (s érdekesség: „Jelen volt barátaim jegyzetei után) festi elénk, név szerint említve az általunk a vicenzai Risorgimento Múzeumban látott Benedek és Zichy tábornagyok nevét. A harc jelentőségét hangsúlyozza művében: .Azon a napon, melyen a világtörténet egyik legnevezetesebb ütközetében két ország sorsa, s egy világrész új alakulása fölöttfolyt a játszma... ”. Későbbi magyar szálat fedezhettünk fel Treponti településen. A „La Bottega del vino” épülete előtt Garibaldi mellszobra áll, magán az épületen Türr István nevét olvashattuk egy táblán. A kedves szöveg fordítása így hangzik: „1859- június 15-én az alpesi vadászok, a felszabadító seregek élcsapata a mosolygó lombard dombokon látták felsorakozni az Urban ezredet. Nem törődve az ellenség számával támadás, védekezés és ellentámadás közben elestek Itália ifjai. Narciso Bronzettivel az élen velük ontotta nagylelkűen vérét a magyar Türr István, harcolva az ő hazájáért és a mi hazánkért. 1959. június 15-én". Lyka Károly így írt a 19. század végén a Vándorlásaim a művészet körül című könyvében: „...a polgárság azonban,... nem minden nemzetbelivel rokonszenvezett egyformán. Angolokban, németekben hiányolták az ízlést,... A franciákat, mint magukhoz illő eleven művésznépet kedvelték. A magyarokkal rokonszenveztek. Az idősebbek még emlegették Kossuth nevét, s nem feledték el Garibaldi fegyvertársát, Türr Istvánt s az olasz egységért küzdő magyar légiót sem... Sajnálták, hogy olyan szorosan vagyunk összevarrva a rossz emlékű osztrákokkal A »bresciai hiénának«, Haynaunak nevét nem feledték. ” Türr Istvánt szabadságszeretete hajtotta, több nemzetet segítve harcolt. Brit szolgálatban tett dunai küldetése során feljelentették, az osztrákok halálra ítélték, csak Viktória királynő közbenjárására kapott kegyelmet. Mérnöki munkái sem elhanyagolhatók: a Panama-csatorna kezdeményezője, a Korinthoszi-csatorna terveihez is hozzájárult. Mint ismeretes, Haynau a mi 1848-49-es szabadságharc megtorlásának vezéralakja volt: az aradi tizenhárom vértanú, az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos kivégeztetésén túl, több száz honvéd halála, bebörtönöztetése szárad a lelkén. Brescia városában az olasz ellenállókon élte ki véres dühét. Kegyetlenkedéseit megsokallva 1850-ben nyugdíjazták, dacból Szatmár vidékén vett birtokot, s a mellét verő magyar szerepét játszotta. Brescia városa, Itália oroszlánja Brescia felé haladva több, jelentős harcoknak, s magyar katonáknak is emléket állító helyen megálltunk. A város szerepe az olasz egységesítésért folyó harcban örök példaként él a nép emlékezetében. Brescia városa, római kolóniabeli nevén Brixia, longobárd királysági központ volt, később Velence, majd Bécs uralta. Az Itália oroszlánja elnevezést az osztrákok elleni tíznapos kitartó küzdelemben nyerte el. A Garda-tó közelsége meghatározza a település turizmusban betöltött szerepét. A város számos látnivalóval büszkélkedhet. A Strada dei Musei őrzi a hosszú múlt tárgyi emlékeit. A római korból ránk maradt Forum Romanum bejáratát turisták tömegei rohamozták, megszemlélni akarván Jupiter, Juno és Minerva főistenségek templomának maradványait. A tizenötezer főt befogadó római színház romjai előtt vidám diákcsoportok fényképezkedtek. A múzeumsort a világörökség részét képező monostor-bazilikatemplom együttes folytatja, az épületek közül a legrégebbi a San Salvatore-bazilika a Kr. u. 8. századból. Belefáradtunk a ma Museo di Santa Giulia névre hallgató kolostorkomplexum végigjárásába, de megérte! Szilágyi Aladár nagyváradi újságírónak köszönhetem, hogy rábukkantunk Árpád-házi Szent Erzsébet csodás terrakotta domborművére. A szerző Flandriától Ticinón át Lombardiáig című könyve akadt a kezembe, amelyben elragadtatással ír a városról, s e szentünket ábrázoló műről is. Egyet kell értenem vele: a dombormű látványosan szép, lelket megérintő. Itt tanúi lehettünk az olaszok segítőkészségének. A kiállított mű mellől hiányzott a felirat Az információnál kértem segítséget, a hölgy nem tudott válaszolni, elszaladt, kollégákkal konzultált, s öt perc múlva a kezemben volt egy kinyomtatott lap - igaz, olasz nyelven - a műtárgy leírásával. A Múzeumok utcáján egy palota bejáratánál bájos lányalakos plakát hívogatott bennünket a Donne nelT Arte Tizianótól Boldiniig című kiállításra. Bodolinivel már évekkel ezelőtt „találkoztunk” Ferrarában, gyűjteményes kiállítását láthattuk. Itt, mások képei mellett még jobban feltűnt festészetének fotószerűsége. A Tosia-Martinengo Városi Képtárban sajnos nem sikerült ráakadnunk az Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló freskóra, kárpódásul -Lotto, Raífaello, Moretto munkáit láthattuk. A gyerekeket külön jelek fogadták: Geronimo Stilton, a közismert egér adott számukra információt. Ä bresciai templomokat Moretto és Romanino oltárképei díszítik, akik a bresciai festőiskola neves tagjai voltak. A VI. Pál pápáról elnevezett téren két katedrális fogja meg a szemet. Számomra a szebbik a Régi katedrális 11. századból származó kör alakú formája, az ősi hitépítészet szép emléke. Belépve megragadott a tökéletességre utaló körbeölelő beltér. A rotunda körfolyosójának egyik boltívében Domenico de Dominicis püspök - aki pápai legátus volt Magyarországon a 15. században -, szarkofágját pillanthattuk meg. A feliraton olvasható: „.. .Matthiam Pannonié Regem... ”. A tér Üj katedrálisa a Régi és a középkori városháza között tornyosul, elrontva az egységes középkori hangulatot. A Brolettóhoz Pollack Leopold építész készített reneszánsz stílusú lépcsőházat. Számunkra neve azért érdekes, mert Pollack Mihálynak - a Magyar Nemzeti Múzeum és számos budapesti épület és vidéki kastély tervezőjének - féltestvére volt. A Broletto most is középületként Árpád-házi Szent Erzsébet, terrakotta dombormű működik. Ennek ékes bizonyítéka volt számunkra, hogy főbejárata mellett a Garda-tó tisztaságának megóvása érdekében tiltakozó sátrat húztak fel. A Loggia reneszánsz terét míves épületek szegélyezik. A közeli Vittoria tér azonban modernségével - melynek építésekor középkori városrész esett áldozatul - nem lopta be magát a szívembe. A Szent Ferenc-templomba Árpádházi Szent Erzsébet, nyomába indultunk. Több meglepetés is ért itt bennünket. Egyrészt a 12. századi szent hely mérete, másrészt a hétköznapi misén résztvevők tisztes száma. A szertartás végeztével az oldalfalak töredékes freskói között fedeztük fel „Erzsébetünket”. A szent bíborba öltözve, fején koronával két gyereket mutat be egy vakolat által még takart személynek, feltételezések szerint Szűz Máriának. A háttérben két alak szintén imádkozva fordul felé. Az egész Csaták emlékműve San Martino della Batagliában (Fotók: Shutterstock (1), a szerző) jelenet bensőségességet sugároz. Úgy vélik, a freskó a 14. század első felében készülhetett. Meglátogattuk a szép, reneszánsz homlokzatú Miracolo-templomot is. Elsétáltunk a Rebuffone-kerthez is, hogy láthassuk Monti báró emlékművét. A jóvágású férfit ábrázoló mellszobor talapzatán lévő felirat fordítása így hangzik ,A dicső Bresciának Alessandro Monti báró hazájának az 1848-ban felkelt bresciaiakparancsnokának, akit Károly Albert Kossuth Lajoshoz küldött, az 1849-es harcban a magyarországi olasz légió vezetőjének nyújtja a budapesti Corvin Mátyás Társaság a hálás Magyarország elismerésének jeleként. ” Egy másik tábla név szerint felsorolja a részt vevő hadnagyokat, tizedeseket, közlegényeket. A báró itt nyugszik a városi családi kriptában. Monti bárónak a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében is láthatjuk mellszobrát. Sok a sötét bőrű betelepült a városban, feketék, száriban pakisztániak, köröttük népes család nyüzsög. A bresciai szombati piaci nap örök élmény marad. Egybefolyva, egymás melletti tereken, utcákon hálózták be az árusok a belvárost. Meglepően olcsón - egy-öt euróért - lehetett hozzájutni ruhához, játékokhoz, lakásfelszerelési .tárgyakhoz. A gyümölcs, zöldség elenyésző részarányt képviselt. Elképesztő sikere volt a textilárusoknak: a száriba öltözött asszonyok zajongva kapkodták ki egymás kezéből a színes anyagokat. Az egyik mellékutcában jókedvű tömeg forgatta poharában az istenek nedűjét, színét, ízét dicsérve. Mi finom rántott tengeri halakat vásároltunk, s árnyékban, lépcsőn ülve, falatozva figyeltük a zsibvásárt. Sajnos, az írott szó nem adja vissza ennek a forgatagnak a hangjait. Az olaszok nem a halk szavú nemzetek közé tartoznak. Ugyanakkor nagyon segítőkészek, kedvesen igazítják el az embert, többnyire kézzel-lábbal olaszul magyarázva, és egyre hangosabban, gondolván, úgy jobban megérti az idegen. Természetesnek érezte egy kis utcai étteremnél a pincérnő, hogy asztalunkhoz ülve, mosolyogva vegye fel a rendelésünket. Neves szállodalánchoz tartozó hotelünkből igen érdekes látvány tárult elénk. A hétemeletes épület meglepő módon láthatóan rozsdaövezetben épült fel. Az elhagyott hodályok falait erős fagerendákkal támasztották meg, közöttük már többméternyi magas fák nőttek. Óhatadanul felmerült az emberben a telekspekuláció gondolata. Ablakunkból más irányba tekintve egy különleges temetőt láthattunk, Rodolfo Vantini építész alkotását. A 19. század elején hozott rendeletet, miszerint a temetők a településeken kívülre kerüljenek, Brescia városa az elsők között valósította meg. A rendezett látványt nyújtó kegyhelyen egyensírok, árkádok, neoklasszikus épületek sorakoznak gondozottam közepén világítótorony emelkedik a felhők felé. Ilyen méretű egységes temetőt még sehol sem láttunk. A városban február közepén Szent Fausztino és Szent Giovita ünnepén tűzijátékos fesztivált rendeznek. Június első hetében a Középkori Fesztivál szórakoztat, a város felett emelkedő kastély ennek méltó környezetet biztosít. A szomszédos Bergamóval együtt Bresciát jelölték 2023-ra az olasz kultúra fővárosának. Csermák Judit
