Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-29 / 251. szám

141 KULTÚRA 2022. október 29. | www.ujszo.com RÖVIDEN Tarantino cáfolja, hogy lopott volna Egy hátborzongató válogatás Guillermo del Toro új produkciója, a Rémségek tára a Netflix számára készült Los Angeles. Kanye West amerikai rapsztár a napok­ban azt állította egy interjúban, hogy Quentin Tarantino tőle lopta a 2012-es Django elsza­badul című filmje alapötletét. West szerint akkor vezette elő ezt az ötletet a rendezőnek, ami­kor 2005-ös Gold Digger című dalához dolgoztak egy klipen, de végül egy másik koncepció mentén készült el. Tarantino cáfolta, hogy Kanye West jött elő a Django ötletével. Valóban volt egy találkozójuk, amikor a rapper bemutatkozó albumának dalaihoz akart komplett filme­ket forgatni, amivel különböző rendezőket keresett meg. „Volt egy klipötlete, talán tényleg a Gold Diggerhez, amiben ő egy rabszolgát játszott volna. (...) Tényleg nagyon-nagyon vicces ötlet volt. (...) Mint egy hatal­mas musical. Sajnálom, hogy nem csinálta meg végül, mert állati menő lett volna” - mondta Tarantino Jimmy Kimmel talk­­show-jában. (MTi.juk) Jin és a Coldplay közös dala Los Angeles. A BTS újabb tag­ja rukkolt elő szólódallal: Jin a Coldplay zenekarral közösen írta a The Astronaut című szá­mot, amelynek klipje egy nap alatt 5,5 millió letöltést ért el a YouTube-on. Jin tegnap élőben is előadta a dalt az épp turnézó Coldplay Buanos Aires-i kon­certjén. Pár hét múlva Jin első­ként vonul be a koreai hadse­regbe, hogy megkezdje kötelező katonai szolgálatát, amelyet az ottani törvények szerint 30 éves korukig halaszthatnak el a férfi­ak. Jin idén decemberben tölti be harmincadik életévét. Az or­szágnak hatalmas bevételeket hozó BTS-tagok felmentéséről a parlament is tárgyalni készült, amikor a csapat bejelentette, hogy mindannyian készek ab­szolválni a szolgálatot. Azt ígé­rik, 2025-ben a BTS visszatér a színpadra. (nme, juk) HAVRAN KATI A túlvilággal összekacsintó filmes produkciók idén ősszel sem maradtak el, a filmipar előszeretettel nyúl az angol­szász kultúra Halloween-kul­­tuszához a bevétel érdekében. A Netflix megpróbálta művé­szi szintre emelni idén a bor­zongatóét, mégpedig azzal, hogy az iszonytatos érzéseket keltő történetek mexikói mes­terét, Guillermo del Torét szer­ződtette egy nyolcrészes hor­­rortörténet-válogatáshoz. A streamingszolgáltató és a me­xikói mester frigye nem újdonság, del Toro a Netflix égisze alatt ren­dezte legutóbb a stop-motion tech­nikával készült fantasymusicalét, a Pinocchiót is. A Rémségek tárának most nem a rendezője, hanem in­kább, mint egy kiállításnak, a kurá­tora: a produkció 8 különálló törté­netből áll, melyekhez nyolc rendezőt kértek fel, és a válogatáson, csakúgy mint az összhatáson, érezzük a ku­rátor ízlését is. A Netflix egyébként nem tette még közzé az összes részt, a nagyobb izgalom miatt, október 25-től 31-ig folyamatosan, minden nap érkeznek az új történetek. Del Toro egyébként két történet forgatókönyvét is írta, ezenkívül megjelenik minden egyes epizód elején is, hogy felvezesse a sztorit. Ilyenkor egy hatalmas, díszes fara­­gású, fából készült antik fiókos szek­rény előtt sétál el: ebből a szekrény­ből indul minden történet. Kár ér­te, hogy a magyar címben elveszik az előepizód szerepe. A produkció eredeti címe Cabinet of Curiosities, amely azokra a 16. századi rejtélyes szekrényekre utal, melyekbe tulaj­donosaik különféle értékes különle­gességei, többek között történelmi relikviák, műalkotások, archoló­­giai leletek kerültek. A cím sokkal inkább a „furcsaságok almáriuma” lehetne magyarul - pláne, hogy del Toro kifejezetten ragaszkodik a bú­tordarabhoz, ehhez köti a története­it. A mögötte tornyosuló, rengeteg fiókot és rekeszt magában rejtő al­márium tartalma ugyanis, ahogy a mester felvezeti, sok-sok titokzatos dolgot rejt, kulcsokat, csontokat, sőt, még unikornis szarvát is. Del Toro a mindentudók baljós hangnemében mutatja be a soron következő törté­net központi elemét, mintha az al­máriumban rejlő dolgok megátkozot­tak lennének. Itt már sejthető, hogy a mexikói rendező munkásságára jel­lemzően, a történetek moralizálnak majd: ott sejtjük az üzenetet, hogy a földi halandónak nem kellene a túl­világgal kikezdenie, aki pedig meg­teszi, az bizony nem fogja jól végez­ni, földi pályafutása legalábbis meg­pecsételődik. Az almárium egyébként a hor­rorfilmek műfajának legismertebb és legelismertebb neveit rejti - ott van köztük van David Prior, aki Az üres embert rendezte, Jennifer Kent, aki A Babadookot jegyzi, Pa­­nos Cosmatos, a Mandy rendezője és Ana Lily Amirpour is, akit a Csa­­doros vérszivó rendezőjeként ismer­hetünk. Bár egyelőre nem láttuk az összes részt, a már megjelentek alapján ki­jelenthető, hogy a produkció egysé­ges hangnemre törekszik. Az epizó­doknak van néhány közös vonása, amely del Toro munkásságára emlé­keztet. Az első a már említett finom moralizálás - ne kezdj ki a túlvilág­gal, illetve azzal, ami már a túlvilá­gé, és ne is lépj túl saját, emberi ha­táraidon, üzenik nekünk a történe­tek azzal, hogy a sztorik főszereplői gyakorta azok, akik ezt megtették - boncnokok, sírrablók, vagy épp olyanok, akik letértek az erkölcsös­ség útjáról (míg, tegyük hozzá, van olyan történet is, ami a sci-fi terepé­ről indul a horror irányába). A másik ilyen vonás az iszonytató, a gusztus­talan elemek nagyon gyakori, szinte állandó jelenléte. A sztorik olykor annyira át vannak itatva a hátbor­zongatóval, hogy egy idő után már nem reagálunk rá - holttestek, nyi­tott sírhelyek, szörnyek és a túlvi­lághoz kapcsolható állatok lepik el a történeteket, és szolgálnak egyfajta vizuális kulisszaként, amire egy idő után üres tekintettel nézünk csupán. Ennélfogva ritka, hogy a sztorik va­lóban félelmetesek legyenek. Túl vagyunk telítve, túl sok az in­ger ahhoz, hogy bármi - legyen az akár egy olyan rejtélyes almárium, melynek tartalma korábban kurió­zumnak számított - megüsse az in­gerküszöbünket. Richard Dreyfuss amerikai filmszínész 75 éves Ma Ünnepli 75. születésnap­ját Richard Dreyfuss Oscar-dí­­jas amerikai filmszínész, aki a vásznon fellengzős vagy éppen önhitt karaktereket tudott sze­rethető hősökké varázsolni. Már a középiskolában amatőr színjátszó csoportokban szere­pelt. Az egyetemről néhány hó­nap után kirúgták, mert a vietná­mi háború kapcsán összetűzésbe keveredett egyik tanárával, kötele­ző katonai szolgálatát is lelkiisme­reti okokból egy kórházban töltöt­te. Ezután filmsorozatokban tűnt fel, és a hatvanas évek végén már a Broadwayn is színpadra lépett. A filmvásznon először az 1964-es Diploma előtt című filmben tűnt fel, egysoros szerepe annyira ap­ró volt, hogy neve nem is szere­pelt a stáblistán. Ezután egyre ko­molyabb ajánlatokkal keresték meg, az áttörést 1973-ban George Lucas American Graffiti című al­kotása hozta meg számára, ame­lyért Golden Globe díjra jelölték. Steven Spielberg rá osztotta az egyik főszerepet A cápában (1975), majd a Harmadik típusú találko­zások (1977) című sci-fiben is. Alig harmincegy éves volt, amikor 1978-ban a Hölgyem, Isten áldja! című film főszerepéért a kategó­ria addigi legfiatalabb kitüntetett­jeként hazavihette az Oscar-díjat. A legnagyobb filmcsillagok kö­zé emelkedett, a világ a lábai előtt hevert, mindenki arra számított, hogy ő-lesz a nyolcvanas évek szu­persztárja. Ám ő buliról bulira járt, az újságok címoldalára csak koka­infüggősége miatt került, bizonyos időszakok kiestek a memóriájából, saját bevallása szerint egyáltalán nem tud visszaemlékezni például a Mégis, kinek az élete forgatására. Karrierje leszálló ágának négy éve és felejthető filmjei után érettebben tért vissza a kamerák elé. Komédi­­ázott a Koldusbottal Beverly Hills­­ben (1986) című filmben, majd Barb­ra Streisanddal forgatott a Call girl ötszázért (1987) című drámában, és emlékezetes alakítást nyújtott az 1995-ben Oscar-díjra jelölt Csend­szimfóniában. 1997-ben Andy Gar­dával Sydney Lumet Manhattanre leszáll az éj című krimijében szere­pelt. 2006-ban a Poseidonban vissza­tért a katasztrófafilmek kedvelt mű­fajához, ugyanebben az évben őszin­tén vallott bipoláris depressziójáról egy dokumentumfilmben. 2008-ban Oliver Stone George W. Bush elnök­ségéről készített filmjében Dick Che­ney alelnököt alakította. Ezután évekig főként tv-filmek­­ben és sorozatokban láthatta a kö­zönség. A stúdiók 70. születésnap­jához közeledve fedezték fel újra, játszott többek közt a Könyvklub (2018), Az utolsó nevetés (2019) és az Astronaut (2019) című filmekben. Politikai, társadalmi kérdésekben gyakran hallatja hangját, legfőkép­pen a közel-keleti kérdés és az emberi jogok megsértése foglalkoztatja. Él­harcosa annak a mozgalomnak, amely már az iskolai oktatás egészen korai szakaszában szükségesnek tartja az állampolgári ismeretek tanítását. (MTI) Guillermo del Toro, a horrorsztorik kurátora, aki minden egyes epizód elején feltűnik, hogy ismertesse a történetet (Forrás: Netflix) Richard Dreyfuss 2022-ben

Next

/
Thumbnails
Contents