Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-29 / 251. szám
141 KULTÚRA 2022. október 29. | www.ujszo.com RÖVIDEN Tarantino cáfolja, hogy lopott volna Egy hátborzongató válogatás Guillermo del Toro új produkciója, a Rémségek tára a Netflix számára készült Los Angeles. Kanye West amerikai rapsztár a napokban azt állította egy interjúban, hogy Quentin Tarantino tőle lopta a 2012-es Django elszabadul című filmje alapötletét. West szerint akkor vezette elő ezt az ötletet a rendezőnek, amikor 2005-ös Gold Digger című dalához dolgoztak egy klipen, de végül egy másik koncepció mentén készült el. Tarantino cáfolta, hogy Kanye West jött elő a Django ötletével. Valóban volt egy találkozójuk, amikor a rapper bemutatkozó albumának dalaihoz akart komplett filmeket forgatni, amivel különböző rendezőket keresett meg. „Volt egy klipötlete, talán tényleg a Gold Diggerhez, amiben ő egy rabszolgát játszott volna. (...) Tényleg nagyon-nagyon vicces ötlet volt. (...) Mint egy hatalmas musical. Sajnálom, hogy nem csinálta meg végül, mert állati menő lett volna” - mondta Tarantino Jimmy Kimmel talkshow-jában. (MTi.juk) Jin és a Coldplay közös dala Los Angeles. A BTS újabb tagja rukkolt elő szólódallal: Jin a Coldplay zenekarral közösen írta a The Astronaut című számot, amelynek klipje egy nap alatt 5,5 millió letöltést ért el a YouTube-on. Jin tegnap élőben is előadta a dalt az épp turnézó Coldplay Buanos Aires-i koncertjén. Pár hét múlva Jin elsőként vonul be a koreai hadseregbe, hogy megkezdje kötelező katonai szolgálatát, amelyet az ottani törvények szerint 30 éves korukig halaszthatnak el a férfiak. Jin idén decemberben tölti be harmincadik életévét. Az országnak hatalmas bevételeket hozó BTS-tagok felmentéséről a parlament is tárgyalni készült, amikor a csapat bejelentette, hogy mindannyian készek abszolválni a szolgálatot. Azt ígérik, 2025-ben a BTS visszatér a színpadra. (nme, juk) HAVRAN KATI A túlvilággal összekacsintó filmes produkciók idén ősszel sem maradtak el, a filmipar előszeretettel nyúl az angolszász kultúra Halloween-kultuszához a bevétel érdekében. A Netflix megpróbálta művészi szintre emelni idén a borzongatóét, mégpedig azzal, hogy az iszonytatos érzéseket keltő történetek mexikói mesterét, Guillermo del Torét szerződtette egy nyolcrészes horrortörténet-válogatáshoz. A streamingszolgáltató és a mexikói mester frigye nem újdonság, del Toro a Netflix égisze alatt rendezte legutóbb a stop-motion technikával készült fantasymusicalét, a Pinocchiót is. A Rémségek tárának most nem a rendezője, hanem inkább, mint egy kiállításnak, a kurátora: a produkció 8 különálló történetből áll, melyekhez nyolc rendezőt kértek fel, és a válogatáson, csakúgy mint az összhatáson, érezzük a kurátor ízlését is. A Netflix egyébként nem tette még közzé az összes részt, a nagyobb izgalom miatt, október 25-től 31-ig folyamatosan, minden nap érkeznek az új történetek. Del Toro egyébként két történet forgatókönyvét is írta, ezenkívül megjelenik minden egyes epizód elején is, hogy felvezesse a sztorit. Ilyenkor egy hatalmas, díszes faragású, fából készült antik fiókos szekrény előtt sétál el: ebből a szekrényből indul minden történet. Kár érte, hogy a magyar címben elveszik az előepizód szerepe. A produkció eredeti címe Cabinet of Curiosities, amely azokra a 16. századi rejtélyes szekrényekre utal, melyekbe tulajdonosaik különféle értékes különlegességei, többek között történelmi relikviák, műalkotások, archológiai leletek kerültek. A cím sokkal inkább a „furcsaságok almáriuma” lehetne magyarul - pláne, hogy del Toro kifejezetten ragaszkodik a bútordarabhoz, ehhez köti a történeteit. A mögötte tornyosuló, rengeteg fiókot és rekeszt magában rejtő almárium tartalma ugyanis, ahogy a mester felvezeti, sok-sok titokzatos dolgot rejt, kulcsokat, csontokat, sőt, még unikornis szarvát is. Del Toro a mindentudók baljós hangnemében mutatja be a soron következő történet központi elemét, mintha az almáriumban rejlő dolgok megátkozottak lennének. Itt már sejthető, hogy a mexikói rendező munkásságára jellemzően, a történetek moralizálnak majd: ott sejtjük az üzenetet, hogy a földi halandónak nem kellene a túlvilággal kikezdenie, aki pedig megteszi, az bizony nem fogja jól végezni, földi pályafutása legalábbis megpecsételődik. Az almárium egyébként a horrorfilmek műfajának legismertebb és legelismertebb neveit rejti - ott van köztük van David Prior, aki Az üres embert rendezte, Jennifer Kent, aki A Babadookot jegyzi, Panos Cosmatos, a Mandy rendezője és Ana Lily Amirpour is, akit a Csadoros vérszivó rendezőjeként ismerhetünk. Bár egyelőre nem láttuk az összes részt, a már megjelentek alapján kijelenthető, hogy a produkció egységes hangnemre törekszik. Az epizódoknak van néhány közös vonása, amely del Toro munkásságára emlékeztet. Az első a már említett finom moralizálás - ne kezdj ki a túlvilággal, illetve azzal, ami már a túlvilágé, és ne is lépj túl saját, emberi határaidon, üzenik nekünk a történetek azzal, hogy a sztorik főszereplői gyakorta azok, akik ezt megtették - boncnokok, sírrablók, vagy épp olyanok, akik letértek az erkölcsösség útjáról (míg, tegyük hozzá, van olyan történet is, ami a sci-fi terepéről indul a horror irányába). A másik ilyen vonás az iszonytató, a gusztustalan elemek nagyon gyakori, szinte állandó jelenléte. A sztorik olykor annyira át vannak itatva a hátborzongatóval, hogy egy idő után már nem reagálunk rá - holttestek, nyitott sírhelyek, szörnyek és a túlvilághoz kapcsolható állatok lepik el a történeteket, és szolgálnak egyfajta vizuális kulisszaként, amire egy idő után üres tekintettel nézünk csupán. Ennélfogva ritka, hogy a sztorik valóban félelmetesek legyenek. Túl vagyunk telítve, túl sok az inger ahhoz, hogy bármi - legyen az akár egy olyan rejtélyes almárium, melynek tartalma korábban kuriózumnak számított - megüsse az ingerküszöbünket. Richard Dreyfuss amerikai filmszínész 75 éves Ma Ünnepli 75. születésnapját Richard Dreyfuss Oscar-díjas amerikai filmszínész, aki a vásznon fellengzős vagy éppen önhitt karaktereket tudott szerethető hősökké varázsolni. Már a középiskolában amatőr színjátszó csoportokban szerepelt. Az egyetemről néhány hónap után kirúgták, mert a vietnámi háború kapcsán összetűzésbe keveredett egyik tanárával, kötelező katonai szolgálatát is lelkiismereti okokból egy kórházban töltötte. Ezután filmsorozatokban tűnt fel, és a hatvanas évek végén már a Broadwayn is színpadra lépett. A filmvásznon először az 1964-es Diploma előtt című filmben tűnt fel, egysoros szerepe annyira apró volt, hogy neve nem is szerepelt a stáblistán. Ezután egyre komolyabb ajánlatokkal keresték meg, az áttörést 1973-ban George Lucas American Graffiti című alkotása hozta meg számára, amelyért Golden Globe díjra jelölték. Steven Spielberg rá osztotta az egyik főszerepet A cápában (1975), majd a Harmadik típusú találkozások (1977) című sci-fiben is. Alig harmincegy éves volt, amikor 1978-ban a Hölgyem, Isten áldja! című film főszerepéért a kategória addigi legfiatalabb kitüntetettjeként hazavihette az Oscar-díjat. A legnagyobb filmcsillagok közé emelkedett, a világ a lábai előtt hevert, mindenki arra számított, hogy ő-lesz a nyolcvanas évek szupersztárja. Ám ő buliról bulira járt, az újságok címoldalára csak kokainfüggősége miatt került, bizonyos időszakok kiestek a memóriájából, saját bevallása szerint egyáltalán nem tud visszaemlékezni például a Mégis, kinek az élete forgatására. Karrierje leszálló ágának négy éve és felejthető filmjei után érettebben tért vissza a kamerák elé. Komédiázott a Koldusbottal Beverly Hillsben (1986) című filmben, majd Barbra Streisanddal forgatott a Call girl ötszázért (1987) című drámában, és emlékezetes alakítást nyújtott az 1995-ben Oscar-díjra jelölt Csendszimfóniában. 1997-ben Andy Gardával Sydney Lumet Manhattanre leszáll az éj című krimijében szerepelt. 2006-ban a Poseidonban visszatért a katasztrófafilmek kedvelt műfajához, ugyanebben az évben őszintén vallott bipoláris depressziójáról egy dokumentumfilmben. 2008-ban Oliver Stone George W. Bush elnökségéről készített filmjében Dick Cheney alelnököt alakította. Ezután évekig főként tv-filmekben és sorozatokban láthatta a közönség. A stúdiók 70. születésnapjához közeledve fedezték fel újra, játszott többek közt a Könyvklub (2018), Az utolsó nevetés (2019) és az Astronaut (2019) című filmekben. Politikai, társadalmi kérdésekben gyakran hallatja hangját, legfőképpen a közel-keleti kérdés és az emberi jogok megsértése foglalkoztatja. Élharcosa annak a mozgalomnak, amely már az iskolai oktatás egészen korai szakaszában szükségesnek tartja az állampolgári ismeretek tanítását. (MTI) Guillermo del Toro, a horrorsztorik kurátora, aki minden egyes epizód elején feltűnik, hogy ismertesse a történetet (Forrás: Netflix) Richard Dreyfuss 2022-ben
