Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-29 / 251. szám
www.ujszo.coml 2022. október 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Még nem végeztünk! MOLNÁR IVÁN M inden jel arra utal, hogy Európát gazdasági öngyilkosságba hajszolják. Már nyakunkon a hurok, csak ki kell rúgni alólunk a széket. A világ nagy része elhűlve nézi, mit művelünk, vannak azonban olyanok is, akik a busás profit reményében már most tapsolnak a produkciónknak. Ma már olyan mérvadó gazdasági elemzők is elismerik, hogy az Oroszország ellen hozott, elhamarkodott és átgondolatlan uniós szankciók súlyos károkat okoznak Európának, akiket még csak véletlenül sem vádolhatunk az orosz háborús propaganda terjesztésével. Egész egyszerűen csak képtelenek továbbra is tétlenül nézni, mit művelünk. A Moszkva ellen hozott uniós szankciók súlyos energiaválsághoz, ez utóbbi pedig az energiaárak elszállásához vezetett, ami aztán átgyűrűzött szinte mindenre, olyan inflációt hozva a nyakunkra, amely még a gazdagabb nyugati országokat is alapjaiban rengeti meg. Az uniós csúcsfejek pedig, ahelyett, hogy elismernék a hibáikat, tovább feszítik a húrt, újabbnál újabb szankciókon törve a fejüket, a súlyos infláció kezelését az Európai Központi Bankra (EKB) hagyva. Az Európai Központi Bank pedig csak azt teszi, amit ilyen helyzetben tenni szokott. Folyamatos kamatemelésekbe kezdett, abban reménykedve, hogy a drágább hiteleknek köszönhetően csökken a lakosság vásárlóereje, ami a fogyasztás visszaeséséhez vezet, a csökkenő keresletnek köszönhetően pedig végül az árak növekedési üteme is lelassul. Nos, mindez elméletben nagyon jól hangzik, a jelenlegi helyzetben azonban valami olyasmivel állunk szemben, mint ha a szénanáthás embert úgy próbálnánk meggyógyítani, hogy elküldjük füvet kaszálni. A napokban végrehajtott újabb kamatemelést követően maga az EKB elnöke, Christine Lagarde is elismerte, hogy egyelőre nem sokra mentek. „Az infláció továbbra is túl magas, a fogyasztói árak növekedési üteme pedig várhatóan hosszabb ideig magas marad” - állítja Lagarde. Egyvalamit azonban máris elértek: a kamatok növelése, a hitelek drágítása és a fogyasztás visszafogása miatt a vártnál is jobban lelassul az európai gazdaság. „Úgy tűnik, hogy az euróövezet gazdasági aktivitása jelentősen lelassult a harmadik negyedévben” - panaszkodik az EKB vezetője, hozzátéve, hogy az év hátralévő részében a gazdaság további gyengülésére számít, az euróövezetben így megnőtt a recesszió valószínűsége. Lagarde szavait a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő is alátámasztotta, amely a most kiadott előrejelzésében az eurózónának a jövő évre már visszaesést jósol. A világgazdaság egésze ugyanekkor még átlagosan 1,7 százalékos növekedésre számíthat, Kína gazdasági teljesítménye pedig jövőre is 4,5 százalékkal bővülhet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Európában még több cég zárhat be, még több ember veszítheti el a munkáját, a fizetéseink pedig egyre kevesebbet érnek majd, mivel az árak továbbra is vadul emelkednek. Itt tartunk most. Nyakunkon a hurok, és várjuk, hogy elrúgják a széket. Hogy mire számíthatunk, azt az EKB elnöke a pár napja végrehajtott újabb kamatemelést követően már felvázolta. „Még nem végeztünk! A jelenlegi bizonytalan helyzetben, amikor a recesszió valószínűsége növekszik, mindenkinek tennie kell a dolgát” - jelentette be Christine Lagarde. Az EKB részéről így újabb kamatemelésekre, az uniós döntéshozók részéről pedig újabb szankciókra számíthatunk. Nos, ők talán még nem végeztek, Európa azonban egyre közelebb kerül ehhez a ponthoz, miközben egyre többen teszik fel a kérdést: mindez kinek az érdekeit szolgálja? Veszélyes kínai befolyás BRAUNSTEINER KRISTÓF ina szépen lassan bevásárolta magát a világ kikötőibe. Nem egyszerűen gazdasági szándékkal. Olaf Scholz német kancellár hat minisztériumának, titkosszolgálatának és számos európai szövetségesének figyelmeztetése ellenére átnyomta a hamburgi kikötő egyik konténerterminálja 24,9 százalékának eladását egy kínai hajózási óriásnak, a Coscónak. Az, hogy cégek bevásárolják magukat mindenféle infrastruktúra-projektbe, nem olyan különös dolog. Ez az üzlet viszont azért kavart akkora port, mert a Cosco nem közönséges hajózási óriás, hanem egy kínai állami cég. És Kína ezzel, valamint az ehhez hasonló állami cégekkel próbálja növelni befolyását nemcsak a nyugati világban, hanem világszerte is. Magának a Coscónak már a legjelentősebb európai kikötők néhányában van részesedése, köztük az antwerpeniben, a valenciaiban, a zeebruggeiben, és aztán még ott van a pireuszi kikötő esete Athénban, amit 100%-ban ez a cég birtokol, miután a 2009-es gazdasági válság betörtével felvásárolta. Ezzel a ténnyel érvelt Olaf Scholz és az üzlet létrejöttét szorgalmazó társai, hogy hisz a Coscónak már szinte minden jelentős európai kikötőben van érdekeltsége, és ha náluk nem fognak birtokolni semmit, akkor a hajózási cég egyszerűen kihagyja majd a német kikötőket, és más kikötőkbe fogja szállítani konténereit. Na és pont ez a bökkenő. Míg az európai országok eleinte jó üzleti döntésnek látták, hogy eladjanak részeket kikötőikből kínai beruházóknak, mára kiderült, hogy ez nem is volt annyira jó ötlet. Mert zsarolhatóvá váltunk ezáltal. Ráadásul a jelen Kínája nagyon autoriter irányt vett fel, ami a bel- és külpolitikáját illeti, és egyáltalán nem retten vissza attól, hogy teljes mértékben kihasználja pozícióját. Egy autoriter állam, ami állami cégek befektetésein keresztül befolyást nyer Európa gazdaságának létfontosságú infrastruktúrájában, majd ezen keresztül zsarol minket. Ismerős? így járt pórul Németország és miattuk az EU többi része, az orosz gáz miaií. Persze érthető volt a gazdasági és külpolitikai stratégiájuk, a „Wandel durch Handel”, magyarul: változás kereskedelmen keresztül. Szoros kereskedelmi kapcsolatokon keresztül akarták Oroszországot a demokrácia és szabadság irányába irányítani. A rendszerváltás után német cégek Oroszországban fektettek be, és az orosz Gazprommal együtt építették az Északi Áramlat-1 gázvezetéket, majd tervezték és megépítették az Északi Áramlat-2 gázvezetéket is. Egészen a háború kitöréséig tartották magukat hozzá. Azzal érveltek, hogy nem csak Németország függ Oroszországtól, hisz az oroszok GDP-jének nagy része a gázexportból ered, így ők is függenek attól, hogy eladják. Csak aztán kitört a háború, és mindenki gyorsan megértette, hogy ha tovább fogjuk vásárolni az orosz gázt, azzal csak Putyin háborúját pénzeljük. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy mégis azok az EU-s országok függenek jobban Oroszországtól, amelyek energiaháztartásukat az olcsó orosz gázra alapozták. Nincs gáz, nincs termelés - nincs termelés, nincs ipar. Ráadásul a fűtetlen otthonok a szociális nyugalmat is veszélyeztetik. És pont ez a veszélye a kínai függőségnek is. Németország és az egész EU gazdaságának egyik fő motorja a Kínába történő exportálás. Egyben szélsőségesen függünk attól, hogy Kínából importálunk alkatrészeket, komponenseket és fogyasztói cikkeket. Az alkatrészekből és komponensekből állítjuk aztán össze azt az árut, amit Kínába exportálunk. És mindez a kikötőkön keresztül történik. Mi történik, ha Kína tényleg háborút indít Tajvan ellen? Képesek leszünk-e szankcionálni Kínát? Képesek leszünk-e kiállni az emberi jogok mellett? A tapasztalat azt sugallja, hogy nem biztos. Amikor kiderült, hogy az ujgurokat koncentrációs táborokba zárják, akkor is a gazdasági érdekek nyertek az emberi jogok felett. A Kínai Kommunista Párt Hszi Csin-pinggel az élén nagyon jól játssza ezt a játékot. És ezt tudják is. Ezért meg kell gátolnunk őket, hogy átvegyék infrastruktúránk felett a befolyást. Elon Musk megvette a Twittert, és máris kirúgta a vezetőket Hosszú hónapok huzavonája után a világ leggazdagabb embere 44 milliárd dollárért megvette a Twittert. Elon Musk a csütörtök ájjali hatalomátvétel után azonnal menesztette Parag Agrawal vezérigazgatót, Ned Segal pénzügyi igazgatót és Vijaya Gadde jogi igazgatót. Pár órával később Musk azt írta a Twitteren, hogy „szabad a madárka”, amivel a cég lógójában szereplő kék madárra utalt. A menesztések nem sokkal azelőtt történtek, hogy lejárt a Delaware állambeli bírónő által szabott pénteki határidő a megállapodás befejezésére, aki ellenkező esetben bírósági per megindításával fenyegette a feleket. Az elbocsátások nem voltak meglepőek. Musk már áprilisban összeütközésbe került Agrawallal, közvetlenül azelőtt, hogy eldöntötte: ajánlatot tesz a vállalat megvásárlására. Musk ugyanis kételkedett a hamis profilok számáról készített Twitter-jelentés eredményeiben, ami előbb az üzlet megszakításához, majd egyenesen a bíróságra vezetett. Musk ekkoriban bírálta Gadde-t is a Twitteren, amelyet követően a vállalatnál 11 éve dolgozó jogi igazgató számtalan másik Twitter-felhasználótól kapott rasszista és nögyűlölő üzenetet a mikroblogon, illetve sokan követelték Musktól a jogász menesztését. Musk célja, hogy a változtatásokkal növelje a felhasználók számát és a vállalat bevételét, és vissza akarja adni a szólásszabadság jogát az embereknek. Várhatóan sokak tiltását is feloldja. Ezek között lehet a korábbi amerikai elnök, Donald Trump, aki a tavaly januári, capitoliumi ostrom után került letiltásra. Nem kizárt, hogy a napokban antiszemita megjegyzéseket tett Kanye West is viszszatérhet a platformra. Musk igyekezett megnyugtatni a Twitter aggódó hirdetőit is, mondván: azért vette meg a médiumot, hogy segítse az emberiséget, és nem szeretné, hogy a Twitter „mindenki gyalázószobájává” váljon. Szerinte a Twitter hamarosan az egyik legnagyobb reklámfelület lehet, s azt is pedzegette, hogy a kormányoknak és a politikusoknak hamarosan fizetni kell majd a platform használatáért. Musk ezt az üzenetet láthatóan a Twitter legfőbb bevételi forrását jelentő hirdetőknek szánta, akik amiatt aggódnak, hogy ha a szólásszabadság nevében Musk gyengíteni fogja a Twitteren megjelenő tartalom moderálását, az megnyithatja az „online sárdobálás” és gyalázkodás kapuit, és sok felhasználó elpártolhat a médiumtól. „Azért vásároltam meg a Twittert, mert fontos a civilizáció jövője számára, hogy legyen egy közös digitális közösségi fórum, ahol nagyon sok fajta nézetet lehet megvitatni normális módon, anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnánk - fogalmazott a milliárdos. - Jelenleg nagy a veszélye, hogy a közösségi média kettészakad szélsőjobboldali és szélsőbaloldali véleménybuborékokra, amelyek aztán még több gyűlöletet keltenek, és továbbra is megosztják társadalmunkat.” ' Thierry Breton belső piacért felelős uniós biztos tegnapi Twitter-üzenetében figyelmeztette Muskot az uniós szabályok betartására. Emlékeztetett a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra, mely védelmezi a fogyasztókat és a fogyasztók alapvetői jogait a kibertérben, biztonságot teremt az adatkezelés területén, és keretet hoz létre az online platformok átláthatóságára az online környezetben. (MTI, 24 hu)
