Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-01 / 227. szám
SZOMBATI VENDÉG 6 2022. október 1. | www.ujszo.com Meggyötört lelkű nőkből jeles Nagy Mari: „ Ha teljesen más karaktert kapnék, aki lubickol a jólétben, amögött is megtalálnám a bajt, a nehézséget" „Macerás pálya ez, maradjunk ennyiben..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Megint egy nehéz sorsú asszony. Egy túlélő, aki foggal-körömmel küzd az életben maradáséért. Nagy Mari remekbe szabott alakítása a Kilakoltatás című, előbb Portugáliában, most pedig Szicíliában díjazott filmben. Jön egy ambíciókkal fűtött, öltönyös fiatalember Fazekas Máté első játékfilmjében, a bírósági végrehajtó, aki élete első kilakoltatását végzi, csakhogy nem úgy alakul a helyzet, ahogy ő azt az irodában elképzelte. Hétmillió forint adósságot halmozott fel az asszony, ezért kellene örökre elhagynia kertes házát, ő azonban a végsőkig ellenáll. Feszületet állíthatna már a magukra maradt nők kínjaiból, a társadalom perifériájára sodródott asszonyok fájdalmából. Mi az első gondolata, amikor elolvas egy ilyen történetet, mennyire kavarja fel lelkileg? Amikor elkezdtünk foglalkozni a filmbeli Ilonka néni helyzetével, hasonló történetek már bőven voltak. Sőt! Valahol vidéken meg is esett egy ugyanilyen. Mára ez bedurvult. Ezt nem lehet megszokni. Ha ilyen figurát kell játszanom, nem az jut róla az eszembe, hogy ez színészi feladat. Inkább arra gondolok, hogy én ennyit tudok tenni az érintettekért, megmutatom, milyen embert visznek el a kommandósok. Hogy mi van emögött. Számomra itt is az volt a tét, hogy olyan hitelesen mutassak meg mindent, amennyire csak lehet. És nagyon egyszerűen. Sokszor el is siklunk a hír felett, hogy megint történt egy ilyen eset, elvitték szegény embert. A mi házunkból is elvittek már egy nénit. Igaz, nem kilakoltatás címén. Nem tudott gondoskodni magáról, elhanyagolt volt nagyon. Nem ma történt, mégis hallom, ahogy mély hangján elkeseredetten kiabál segítséget kérve. De hallom azt is, ahogy bedeszkázták a lakása ajtaját, és miután kicipelték, már ott állt a mentőautó, és szirénázva vitte el. Belehalt, ahogy durván kirángatták az életteréből. Nem is tudom, hová vitték volna, ha életben marad. A híd alá? Nagyon rosszul viselem az ilyen antiszociális, pusztító intézkedéseket. Fazekas Máté finoman csöpögtet humort a történetbe, amellyel Portóban a legjobb forgatókönyv díját nyerte el, Cataniában pedig a zsűri különdíját. Nekem is végtelenül szimpatikus, hogy nem kell végigszenvedni a filmet, mert vannak benne furcsa, olykor groteszk, máskor maró pillanatok is. Az én feladatom attól volt érdekes, hogy amikor képen kívül van a néni, akkor is halljuk őt. Jelen van, csak nem látjuk. Hangban kellett felépítenem a figurát. A reakcióiból. A többiek pedig erre reagálnak. Robbantással fenyegetőzik, nyilakat lő ki az ablakon, a kutyáit akarja ráuszítani a végrehajtóra. Nehéz dolgom volt. Miért maradt magára a néni? Kicseszett vele a fia. Itt hagyta őt. El kellett mennie az országból. De ez már egy másik történet. Dráma az is. Egy fiatalember fütyül az anyjára. Ezek a roncsolt sorsok, kisiklott életek mindig jó kezekbe kerülnek, ha a szereposztásnál önre gondolnak a rendezők. Az Akik maradtak koncentrációs táborból viszszatért Olga nénije is ilyen, aki egy kamaszlány sorsát viseli a szívén a Rákosi-rendszer kezdődő diktatúrája alatt. Hiába is vágynék másfajta karakterekre, a rendezőknek és a casting direktoroknak mindig olyankor jutok eszükbe, ha ilyen meggyötört lelkű asszonyokat kell megformálni. Az arcom és a lelkem nyilván erre predesztinál. Én az ilyen sorsok hordozórakétája vagyok. Annak örülök, ha ezek a figurák valamiben mégis különböznek egymástól. Elég nagy a merítés ez ügyben. A lelki és az anyagi nyomorúságnak manapság széles a palettája. Ha teljesen más karaktert kapnék, aki lubickol a jólétben, valószínűleg amögött is megtalálnám a bajt, a nehézséget, a tökéletlenséget. Az sem véletlen, hogy Egérkét játssza a Nemzeti Színház Macskajátékában. Szász János, a darab rendezője ragaszkodott hozzá, hogy ezt a szerepet én formáljam meg. Szent meggyőződése volt, hogy Egérke csak én lehetek. Aki egyébként fiatal lány. Némi jóindulattal azt mondhatom: feleanynyi idős, mint én. Harminc, vagy még annál is fiatalabb. Törőcsik Mari ötvenévesen játszotta. Udvaros Dorotytya alakítja Orbánnét, Gyöngyössy Katalin Gizát. Ők is így fogadtak el. Az évek száma nem volt probléma a produkción belül. Nem akartam, és nem is tudnék fiatalabb lenni. Két csatot tűzök oldalról a hajamba, és attól olyan lányos leszek. Szakács Györgyi pedig olyan ruhákat adott rám, hogy azoktól meg olyan lányoska lettem. De nem is ez a lényeg. Ött is az izgatott, hogy van az Egérkének egy olyan monológja az életéről, ami nem egyfajta emlékezés, hanem a friss múlt. Még elevenen él a lelkében, ahogy a férje kirakta az utcára. Ez nagyon fontos szempont volt a figura megformálásában. Az ilyesmit soha nem felejti el az ember. Éz a seb nem gyógyul be. Úgy került utcára, hogy a férje rácsapta a kezére az ajtót, eltörtek az ujjai, és még mindig fájnak neki. Ez nem egy öregasszony siráma. Dorotytya meg annyira édes, annyira szeretem őt! Ő úgy fogta fel, hogy Egérke a fiatal barátnője. Én meg úgy nézek fel rá, mint az idősebb barátnőmre. Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa is ott volt a bemutatón. Azt mondta: a férje ilyen Egérkéről álmodott. Ezt sosem felejtem el. Egy ilyen elismerés felér egy képzeletbeli Örkény-díjjal. Nagyon boldoggá tett. Nekem enynyi bőven elég volt. A részlegben, Gothár Péter 1995-ös rendezésében, amely Bodor Ádám elbeszélése alapján készült, egy senki földjére került, jéghideg kalyibába kirakott tervezőmérnököt játszott megrendítően. Súlyos történet az is, a nyolcvanas évek Romániájából. Azt is szerettem, meg a Simon mágust is, Enyedi Ildikó filmjét, amelyben a tolmács voltam. Ott van a legszebb színészi pillanatom. Arra nagyon büszke vagyok. Ha engem választ egy rendező, akkor már tudja, mire számíthat, hogy én mit tudok. Orosz Ákos a végrehajtó a Kilakoltatásban. O az első számú partnere a filmben. Könnyen egymásra hangolódtak? A forgatást megelőző próbákon találkoztunk először, de tudtunk egymásról. Amint megismerkedtünk, azonnal megszerettük egymást. Abban a helyzetben, amit a történet diktált, ez elég furcsa, szakmai szempontból azonban elengedhetetlen volt. Izgalmassá tette a munkát az is, hogy csupa fiatal vett körül. Én ott mindenkinél idősebb voltam, amit egyszerűen imádok. Ákoson a bizonytalanság, a biztonság, a keresés, a kíváncsiság tüneményes állapotát láttam. Koncentrált volt, alázatos és nagyon tehetséges. Mindig engem hallott, ha nem is voltam képben. Nem engedtem, hogy az asszisztens végszavazzon neki. A láthatatlan létezésemmel kellett jelen lennem. Bemutatásra vár egy másik filmje is, a Látom, amit látsz. Szabó Mátyás rendezte, és egy különleges képességekkel rendelkező, huszonéves fiatalemberről szól, aki egy gyermekmentést végző cégnél dolgozik. A munkája az élete, amit sokáig csak a vénkisasszony Mituk nénivel oszt meg. Benett a szívem csücske. Nyers, természetes, hiteles. Nem is érzem, hogy színész van mellettem.*Ennél a filmnél is eltöltöttünk néhány napot a forgatás előtt. Beszélgettünk, ötleteltünk, a szerepeinkkel foglalkoztunk. Benett nagyon nagyot játszik a filmben. Semmiben sem hasonlít a történetbeli fiúra. Olyan, mintha egyszerre néznénk Hajdúk Károlyt A martfűi rémben és az Akik maradiakban. Ezek csodálatos átalakulások. Szeretem, amikor a szinész nem forszírozza a figurát, csak egyszerűen ott van. A forgatás második napján már nem is hitték el a stábtagok, hogy Benett és én korábban nem dolgoztunk együtt. Úgy tudtunk egymás mellett menni az utcán, mintha tényleg együtt nőttünk volna fel. Mintha erős közünk lenne egymáshoz. Mintha összetartoznánk. Pedig csak a hátunk látszott abhan a jelenetben. Kiskora óta én növeltem őt a filmben. Nem tudom, hol dől ez el, hogy mitől van, hogy a másik szemébe nézel, és érzed, hogy minden működik közietek, és úgy jó, ahogy van, nem is lehetne másképp. S ki az a Mituk néni? Egy különleges szervezet tagja. Mivel se apja, se anyja nincs a különleges képességű fiúnak, az én gondozásomra van bízva. Kinőtt már a kamaszkorból, de még mindig ott állok mellette. Szeretettel figyelem minden lépését, ami egyszerre jó is, meg nyűg is számára. Egy gyereket, ugye, el kell tudni engedni. Még akkor is, ha az egész életem ott van benne. De ha szerelmes lesz, elmegy, én Még valami... Ő mondta, nagyon okosan: „A legtöbb embernek van egy elképzelése arról, hogy milyennek kell lennie egy színésznőnek. De annak csak úgy tudnék megfelelni civilben, ha eljátszanám azt a szerepet, hogy milyen is egy színésznő." meg ott maradok egyedül. Meseszerű lény ez a Mituk néni. Odaadásában, ragaszkodásában, kapaszkodásában van azért némi önzés is. Lelki rokona az Akik maradtak Olga nénijének? Tulajdonképpen igen. Van köztük hasonlóság. De Mitukné, amikor a fiú kimegy az életéből, úgy dönt, folytatja a küldetését. Már ott van mellette a következő gyerek, akit fel akar nevelni. Megy tovább a maga útján. Fia, Viktor Balázs, aki ugyancsak a színészi hivatást választotta, hol tart most a pályán? Játszik is, rendez is. Engem is rendezett már, nem is egyszer. Akkor játszik éppen sokat, amikor azt gondolja, hogy ő már nem fog játszani. A független szférában mozog, ahol feladat van, csak pénz nincs. A Mária testamentumában és a Peer Gyntben is ő rendezett. Dolgozik és küzd. Akárcsak az édesanyja, aki csupa értékes munkában vesz részt. Gyöngyöket tesz elénk az asztalra. Macerás pálya ez, maradjunk enynyiben. A szerző a Vasárnap munkatársa Udvaros Dorottyával a Macskajátékban (Szkárossy Zsuzsa felvétele)
