Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-22 / 245. szám

141 KULTÚRA 2022. október 22. | www.ujszo.com Itthon szeretne élni es „Derült égből a villámcsapás ez a díj" - mondja az opera-énekesnő (Fotó: Armel Opera Fesztivál, Kállai Tóth Anett) RÖVIDEN Visszalópnek az Eurovízióról London. Bulgária, Észak-Ma­­cedónia és Montenegró műsor­­szolgáltatói bejelentették, hogy nem vesznek részt a 2023-as Eurovíziós Dalfesztiválon a meg­emelt nevezési díj miatt. A dal­versenyt szervező Műsorszol­gáltatók Európai Szövetsége csütörtökön hozta nyilvánosság­ra a verseny 37 résztvevőjének listáját. Azt nem közölték, hogy a műsorszolgáltatók mennyit fizet­nek a nevezésért. Az összes részt­vevő költsége általában mintegy ötmillió font körüli összegre rúg, a rendező országnak pedig továb­bi költségei is vannak. Az előző dalfesztivált Ukrajna nyerte, az országban dúló háború miatt a második helyezett Nagy-Britan­­nia vette át a házigazda szerepét, és Liverpoolt választották a dal­­fesztivál megrendezésére. Orosz­ország korábban a rendezvény jelentős finanszírozója volt, de az Ukrajna ellen indított háború mi­att kizárták, emiatt megnőttek a résztvevők költségei. (MTI) ' Szenzációhajhász lehet A korona London. Az Oscar-díjas brit szí­nésznő, Judi Dench is csatla­kozott azokhoz, akik szerint a Netflixnek fel kellene hívnia a nézők figyelmét A korona című sorozatának minden epizódja előtt, hogy amit látnak, az fikciós produkció. A 87 éves színésznő a The Timesban csütörtökön kö­zölt levelében úgy fogalmazott: ahogy a sorozat története közelít a jelenhez, egyre szabadabban mossa el a határokat „a történel­mi pontosság és a durva szen­zációhajhászás között.” Hozzá­tette: attól tart, hogy miközben A koronát sokan értékelik majd úgy, hogy kitűnően ábrázol egy kitalált történetet, a nézők jelen­tős része, különösen a tengeren­túlon, igaznak fogadja majd el az egész történetet. (MTI) KISS RÉKA Komárom biztos pont az életé­ben, a mindig hazahívó kisvá­ros, ami nemzetközi szinten is elismert és foglalkoztatott hi­teles előadóvá, kivételes ope­ra-énekesnővé formálta őt. A Harmónia Szlovákiai Magyar Zenei Díj fődíjasa, Kristóf Ró­ka a díjátadón egy németorszá­gi fellépés miatt személyesen nem tudott megjelenni, a díjat az édesanyja vette át. Amikor újra hazatért, Lakatos Ró­bert, az Egressy Béni Városi Műve­lődési Központ igazgatója, a Harmó­nia díj kuratóriumának elnöke fo­gadta, hogy gratuláljon a sikerhez. Ennek kapcsán beszélgettünk vele. Úgy érzed, hogy a Harmónia díj visszaigazolás a közönségtől és a szlovákiai magyar zenei közegtől? Igen, ez a legjobb szó. Egy na­­gyon-nagyon szép visszaigazolás nekünk, zeneművészeknek. Nyil­ván nem azért dolgozunk, hogy dí­jakat kapjunk, sőt, meg sem fordul a fejemben, hogy díjat kaphatok a hivatásom gyakorlásáért. Derült ég­ből a villámcsapás ez a díj, de gyö­nyörű érzés. A díjátadón szakmai elfoglaltsá­gaid miatt személyesen nem tud­tál résztvenni. Anyukád viszont itt volt és nagyon büszke volt, amikor a nevedben átvehette a fődíjat. A te napod hogyan telt október 15-én? Hat és fél órát ültem az autóban, megérkeztem Münchenbe, hogy in­nen másnap továbbutazzak. Ott él az egyik legjobb barátnőm, ott csak megpihentem. München épp félúton van azon a távon, amit mostanság gyakran megjárok. Másnap Koblenz­­ben volt előadásom. Úgyhogy akkor megérkeztem Münchenbe, megva­csoráztunk a barátnőmmel, közben még felfúrtuk, meg felszegeltük a képeit és a polcait, mert ő épp most költözött. Aztán elkezdődött a díját­adó. Nagyon érdekes élmény volt ez - Münchenben nézni élőben a díjátadót a kínai barátnőm lakásá­ban, miután minden képet és polcot felfúrtunk, tudva azt, hogy másnap ismét hat és fél órát töltök a volán mögött, a koblenzi előadásomra tart­va. Amikor kimondták a nevem, na­­gyon-nagyon örültünk. Sajnos ko­rán le kellett feküdnöm aznap, mert másnap Koblenzig újra sok-sok óra vezetés várt rám, és a közönség egy fitt opera-énekesnőt érdemel. Boldog vagy? Hiányzik valami igazán az életedből? Igen, boldog embernek érzem ma­gam. Az, ami leginkább hiányzik ne­kem, az az, hogy itthon legyek, itt­hon tudjak alkotni, itthon élhessek, itthon szerethessek, itt lehessek a sa­játjaim között. De ez a hivatás, amit választottam, folyamatosan, cuna­­miszerűen sodor. Amikor két kéz­zel kapaszkodom a hazaihoz, akkor mindig jön egy ilyen cunami és ki­visz külföldre. Ez az egész életem­nek egyfajta pecsétje, magánember­ként sem tudok sokszor ott lenni a családi, vagy baráti fontos esemé­nyeken, mert dolgoznom kell. Per­sze az nagyon jó, hogy foglalkoztat­nak, csak hát a mérlegnek mindig két oldala van. Pont ezt éreztem akkor is, amikor megkaptam a díjat, hogy nagyon hálás vagyok és boldog, de alkotni milyen szomorú az, hogy nem lehe­tek itt. Merre halad tovább Kristóf Ré­ka szekere szakmai és magánéleti fronton? Nagyon szeret engem a Jóisten, mert nagyon sok mindent megad. Sok helyre elvitt már és nagyon ké­rem mindig, hogy arról sem feled­kezzen meg, hogy olykor-olykor ha­zahozzon. És valamikor hazahoz, akkor megmutatja egy szegmensét az itthoni dolgoknak, aztán kivisz, elránt megint. Nagyon vágyom már a családalapításra, nagyon vágyom arra, hogy gyerekeim legyenek, fo­galmam sincs, hogy ez milyen for­mában tud működni ebben a szakmai konstellációban, de töretlen hittel vá­rom azt a herceget, aki nyitott ennek a kipróbálására, mert hát igen, azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy ez egy kihívás. Nem tudom, hogy fest a jövőm. Az biztos, hogy Komá­rom aktívan megmarad az életem­ben. Nem tudom, hogy mi lesz, ami szörnyű, ugyanakkor meg azért szép, mert erős hittel tudok bízni a Jóisten­ben. És azt hiszem, hogy enélkül a hit nélkül talán levegőt sem tudnék venni. Hová szólít most a legtöbb szín­padi munka? A komáromiak, a szlovákiai magyar közönség mi­kor láthat és hallhat téged legkö­zelebb? Lesznek előadásaim színházak­ban Németországban, lesznek kon­certek; lesznek koncertek Budapes­ten is, de ami nekem most a legkü­lönlegesebb, az az, hogy november 13-án egy igazán nagyszabású koncertre készülünk itthon, a ko­máromi Szent András-bazilikában Tóka Ágoston orgonamüvésszel. Nagyon-nagyon várom, mert ezt a koncertet még azelőtt kezdtem el szervezni, hogy megtudtam, hogy jelöltek a Harmónia díjra. Ez a kon­cert így kiváló alkalom, hogy meg­köszönjem ezt a díjat, úgyhogy na­gyon bízom abban, hogy sokan el­jönnek, és együtt imádkozhatunk, együtt dicsőíthetjük az Urat és örül­hetünk egymásnak. Űrkutyák és csészefejűek: a Netflix legsikeresebb animációi Mikor a Netflixet elmarasz­talják az egyre alacsonyabb színvonalú produkciói miatt, a figyelem középpontjában általában az egész estés pro­dukciók állnak. Van azonban a streamingszolgáltatónak agy erőssége, amelyre érde­mes odafigyelni: az animált sorozatok. A műfaj sikerét az Emmy-díjas BoJack Horseman alapozta meg, amely 2014-ben indult, és amiért talán mindenki rajongott, aki ked­veli a szatirikus-ironikus hangvé- j telt. Az animált állat- és ember­karakterek hollywoodi világában i játszódó történet - ahol az állatok ; pont úgy viselkednek, mint az em­­berek, csak épp megmaradt egy­­két fajukra jellemző vonásuk - egy sztárszínész körül forog. A hat éva- i dot megélt sztori csípős humorral, mélyrehatóan vizsgálja a függőség ; és a depresszió témáját. A BoJack Horsemant számos animációs so­rozat követte, ahol emberekként ; viselkedő állatok a főszereplők -; ilyen volt a Tuca és Bertie, és ilyen az Űrkutyák is. Az Űrkutyák (Dogs in Space) egy animált sci-fi, amely családi besoro­lást kapott a streamingszolgáltatón - a szereplőket érezhetően úgy írták, hogy tetszenek a gyerekeknek, de a poénok egyértelműen a felnőtteknek is szólnak. A főszereplők kutyák, akik olyan okosak, mint az emberek (sőt még hüvelykujjuk is van), bár to­vábbra is az emberek szolgálatában állnak, és speciálisan arra lettek ki­képezve, hogy űrutazzanak. A fel­adatuk, hogy találjanak egy bolygót, ahova átköltözhetne az emberiség. Emberek nem tűnnek fel a sorozat­ban, csupán az otthonmaradottak em­lékeként: főhősünk, Vacak továbbra is kutyamód ragaszkodik a gazdijához, kutyaszeretete jeléül a gazdi bekerete­zett arcképét nyalogatja. Van azonban olyan kutya is, akit magára hagytak - a mi esetünkben, egy másik boly­gón. Ja, és természetesen a kutyafaj is mérvadó, a komikus karaktereket úgy írták meg, hogy a kutyafaj fő jel­lemzője adja a szereplő fő jellemvo­nását. Az űrutazó kutyák természe­tesen visszautalnak a Star Trekre (bár a sorozat hivatalosan nem a franchise része), a párbeszédek humorosak és éleslátásúak. Szeptember felétől néz­hetjük a második évadot. Nézzünk még egy animációt, mely­nek második évadával szintén nem­rég rukkolt elő a streamingszolgáltató. Nem állatok, hanem tárgyakból lett karakterek a főszereplői a Csészefej és Bögrearc (The Chiphead Show) című, humorral és rengeteg fordu­lattal telepakolt sorozatnak, amely­ben sok évtizeddel ezelőtti amerikai rajzfilmek stílusa köszön vissza. Ér­dekesség, hogy egy videojáték adap­tációjáról van szó, az azonos nevű videojáték kultikussá vált a gamerek világában. A játék és a rajzfilm is az 1930-as évek rajzfilmjeit, és kifeje­zetten Max Fleischer munkáját idézi, akinek olyan animációs karakterek Csészefej és Bögrearc a régi idők rajzfilmjeit idézi fűződnek a nevéhez, mint a Popeye, a tengerész és a Superman, és olyan technikai újítások, mint a rotoszkóp. A sorozat epizódjai bohózatszerűen épülnek fel, gyönyörűen képi hátterük van, és jazz-zene adja meg a csészefe­jűek kalandjainak alaphangulatát, ami még inkább hozzátesz a nosztalgiaér­zethez. Csészefej és Bögrearc rakon­cátlan természetük miatt sodródnak kalandokba, minden egyes, alig ne­gyedórás epizód egy ilyen kalandot mesél el. A sorozat kifejezetten felnőtt nézők számára készült. (hk) Az Űrkutyák egy animált sci-fi (Fotók: Netflix)

Next

/
Thumbnails
Contents