Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-21 / 244. szám
www.ujszo.coml 2022. október 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Fél évszázad média Évtizedek óta az Új Szó a legolvasottabb napilap Dél-Szlovákiában Biztonságos még Szlovákia? SZILVÁSSY JÓZSEF D öbbenetes heteket élünk át országunkban. E hónap elején öt fiatal halála sokkolt mindannyiunknak, amelyet egy ittas vetető okozott. Néhány nappal később annak a tizenkilenc éves fiúnak rémes tette rázta meg a közvéleményt, aki gyűlöletből két meleg embert ölt meg. A nyomozók későbbi bejelentése szerint a gyilkos az államfő, a miniszterelnök, továbbá más közéleti személyiségek elleni merényletre is készült. Szembesültünk azoknak a mértékadó felméréseknek az adataival is, miszerint Szlovákiában az uniós tagországok közül a legkevesebben tűrik el polgártársaik másságát, viszont a legtöbben dőlnek be az értékrendjüket, cselekedeteiket befolyásoló, legkülönbözőbb összeesküvés-elméleteknek meg az álhíreknek. Monika Tódová szlovák publicista videóinterjújában megkérdezte Zuzana Caputovát: a szlovák állam vajon képes-e megvédeni minden polgárát, biztonságban érezhetjük-e magunkat hazánkban? Mire az elnök asszony a diplomáciai szóvirágokat mellőzve azt válaszolta, hogy a történtek után, sajnos, nálunk senki sem lehet biztonságban. Érthető, hogy a kettős gyilkosság után a közbeszédet a szexuális kisebbséggel kapcsolatos témák uralják. Olajat öntött az izzó tűzre a pozsonyi parlament többségének döntése, amellyel elutasította a Szabadság és Szolidaritás törvénymódosító indítványának még a megvitatását is, holott ez a kezdeményezés csupán valamivel egyszerűbbé kívánta tenni az élettársi viszonyban élők mindennapjait. Ami valóban csak kis lépés lett volna a melegek Csehországban és több más államban kivívott jogaikhoz képest. Mégis lesöpörték a tárgyalóasztalról. Martin Mackó, az Inakosf (Másság) polgári kezdeményezés elnöke keserűen jegyezte meg: a parlamenti elutasítás híven tükrözi, hogy a döntéshozók közül sokan csak szavakban éreznek együtt velük, ám az életüket kissé megkönnyítő törvényes lépésre nem szánják el magukat. Több politikus még morális felelősséget sem vállal a történtek miatt. Boris Kollár szokásos populista porhintésével ezúttal a sajtó állítólagos hangulatkeltését marasztalta el, Gyimesi György sem érezte felelősnek magát a szivárványos zászlónak a középületeken való kitűzését tiltó kezdeményezéséből fakadó feszültségek miatt. Sokan vagyunk, ha nem is elegen, akik ellenezzük a melegek megbélyegzését, toleráljuk másságukat. Ugyanakkor nyugtalanul állapítjuk meg, hogy közéletünkben mennyire leszűkül a kisebbség fogalma, mert a legtöbben csak a szexuális másságot emlegetik. Holott zsidó, roma, magyar és más kisebbségiek is élnek ebben az országban. Időről időre őket is arcul csapják a gyűlölködés megnyilvánulásai. Emlékezzünk csak a 2013. júniusi gumibotos, romák elleni rendőri razziára Szepsiben, amelyet Robert Kalinák belügyminiszterként mindvégig törvényesnek tartott, a verések elviselőit igyekezett cinkosaival együtt bűnözőnek kikiáltani. A romákat ért megaláztatásokért csak egy éve kért bocsánatot a jelenlegi kormány. Arról viszont hallgatnak, ami tizennégy éve történt a DAC stadionjában, ahol indokolatlanul brutálisan léptek fel kommandósok a hazai szurkolók ellen, számos testi-lelki sérülést, a vörösmajori (Hviezdoslavov) Lengyel Krisztiánnak maradandó egészségkárosodást okozva. A máig tartó gyűlölködés egyik megnyilvánulásaként tartjuk számon, hogy a dunaszerdahelyi csapat szlovákiai bajnoki vendégszereplésein gyakran hallhatjuk főleg az ottani fiatal szurkolóktól a Bi Mad’ara do hlavy! (Verd fejbe a magyart!) gyalázkodó rigmust. Én még egyszer sem hallottam, de mások sem, hogy legalább a stadionok hangosbemondói rendre utasítanák ezeket a sovinisztákat. Hosszasan sorolhatnánk, mit tehetnek a szülők, a pedagógusok vagy a kisebb közösségek azért, hogy Szlovákia mielőbb élhetőbb és toleránsabb ország legyen. Konkrét példával Rigó Konrád, a Szövetség párt Híd-platformjának vezetője állt elő, aki petíciót indított minden hazai kisebbség iránti tisztelet megerősítése érdekében. Kezdeményezése azért is fontos, hogy egyszer talán nyilvánosan mindenki félelem nélkül annak vallhassa magát, amilyen az azonosságtudata. FIGYELŐ LAMPL ZSUZSANNA A médiafogyasztás tág fogalom. Alapvetően azt jelenti, hogy hányán ás milyen gyakran követik egyrészt a nyomtatott ás online sajtét, távét, rádiót, vagyis a média egyes típusait, másrészt a konkrét lapokat, tévé- és rádiócsatornákat, hírportálokat. Továbbá milyen egy média törzsközönsége, tehát a saját fogyasztói közül mennyi a rendszeres. De ide tartozik az is, hogy az emberek milyen médiatartalmakat részesítenek előnyben, s ezek hogyan hatnak a fogyasztókra. Beszélhetünk a média érték- és ízlésteremtő/diktáló funkciójáról, vagy a média által teremtett párhuzamos valóságról, az ún. médiavalóságról, illetve a politikusok és egyéb közszereplők által kialakított valóságképről, amelyet ugyancsak a média segítségével közvetítenek. Mindannyian ezt fogyasztjuk. S nem is keveset, mert a média követése az egyik legelterjedtebb (szabadidős) tevékenység. Első adatok A szlovákiai magyarok médiafogyasztásáról szóló első adat Kardos István szociológustól származik 1965-ből. Eszerint a vizsgált személyek 74,5%-a nézte a televíziót. Az 1971-75 között készült KaSjak Milan-Végh László-féle felmérés már sokkal részletesebb. A normalizáció időszakában a televízió volt a szlovákiai magyarok legpreferáltabb médiája, 97% nézte, a rádió volt a második, 94,6% hallgatta, és a sajtó volt a harmadik, 82% százalék olvasta. Igaz, a sajtó összesítve a harmadik helyre szorult, de továbbra is ez töltötte be leginkább a média elsődleges funkcióját, a tájékoztatást, mivel hírforrásként megelőzte úgy a tévét, mint a rádiót, amelyek elsősorban a szórakoztatás, kikapcsolódás eszközei voltak. A legtöbben (82%) az egyetlen magyar nyelvű -napilapot, az Új Szót olvasták, de Dél-Szlovákia azon 6 járásában, ahol a felmérés zajlott, a szlovákok 18,9%-a is olvasta, így az adott régióban a legolvasottabb napilap volt. Az ottani lakosság 52,9%-a olvasta rendszeresen, míg a szlovák pártnapilapot, a Pravdát 33,7%. Plurális média Az 1989-es rendszerváltás után beköszöntött az ún. plurális média időszaka, ami gyökeres változást jelentett a médiában és a médiafogyasztásban. A 20. évszázad végére pedig Szlovákiában is fokozatosan megjelent az internet, amivel még inkább kitágult a mediális tér. Az ezt követő időszak szlovákiai magyar médiafogyasztásáról szóló adatok zöme már a saját felméréseimből származik, de ezek bővebb kifejtésére itt nincs tér. Röviden csak annyi, hogy a múlt század kilencvenes éveinek első felében a legkedveltebb tévé a magyarországi közszolgálati televízió volt (akkoriban MTV1 és MTV 2), a rádiók közül a Kossuth és Petőfi. A legolvasottabb hazai magyar lapok az Új Szó, Vasárnap, Szabad Újság és Új Nő voltak. A szocializmus éveihez képest nagy változás volt a magyar nyelvű média erőteljes térnyerése. Kereskedelmi módié A harmadik évezredtől újabb nagy változások álltak be a médiafogyasztásban. Ennek két fő oka volt: az egyik a kereskedelmi média, a másik az internet megjelenése. A kereskedelmi média nagyon gyorsan lekörözte a közszolgálati médiát, mégpedig úgy a magyarországit, mint a szlovákot. 2001- ben a két magyarországi kereskedelmi televízió, az RTL Klub és a TV2 a harmadik helyre szorította az addig legnézettebb magyarországi közszolgálati tévét, 2003-ban pedig már a magyarországi kereskedelmi rádiók is felzárkóztak a kereskedelmi tévék mögé, megelőzve ezzel nemcsak az MTVl-et, hanem a magyarországi közszolgálati rádiót is. Ugyancsak változás a szlovák nyelvű média térnyerése, azonban ez nem jelentett nyelvi váltást, vagyis a szlovákiai magyarok továbbra is a magyar nyelvű televíziót és rádiót, valamint a magyar nyelvű sajtót részesítették előnyben. Az internet térnyerését pedig az is bizonyítja, hogy hírfor-. rás tekintetében fokozatosan felküzdötte magát a televízió utáni második helyre. Ezzel egyidejűleg visszaesett a nyomtatott sajtó olvasottsága. Módiafogyasztás ma Ami a jelenlegi médiafogyasztást illeti, Mrva Marianna 2021-es kutatása adatbázisából indultam ki. A megkérdezett szlovákiai magyarok 94%-a néz tévét, 84% hallgat rádiót, 76% olvas nyomtatott sajtót, 71% internetes hírportálokat. Tehát a tévé megőrizte elsőségét. Igaz, 3 százalékról 6 százalékra duplázódott a tévét egyáltalán nem nézők aránya, ám akik most tévéznek, azok a múlthoz képest gyakrabban nézik, hiszen a naponta tévézők aránya 50 év alatt több mint a másfélszeresére nőtt. Ha a médiafogyasztás napi gyakoriságát vesszük alapul, akkor is a tévé vezet, hiszen naponta 81,4% nézi, míg a rádiót naponta 61,9% hallgatja. Ám a napi követés szempontjából a televízió és a rádió után az internetes hírportálok következnek, s a sort a nyomtatott sajtó zárja, mivel internetes hírportálokat naponta 32,3% olvas, míg nyomtatott sajtót csak 14,6%. Most pedig nézzük meg röviden, hányán követték 2021-ben a konkrét lapokat, tévé- és rádiócsatornákat, internetes hírportálokat. Legolvasottabb lapok A kérdőívben felsorolt nyomtatott sajtótermékek olvasottságuk szerint csökkenő sorrendje a következő volt: Új Szó (57,9%), Vasárnap (48,9%), Novy cas (39,6%), Új Nő (29,4%), Plus jeden deft (28%), Pravda (22,5%), Magyar 7 (21,7%), Sme (20,5%), Csallóköz (18,8%), Sport (18,2%), Hospodárske noviny (16,7%), Korzár (12,7%), Denník N (9,9%). A korábbi időszakokhoz hasonlóan a legolvasottabb nyomtatott napilapok most is az Új Szó és a Novy cas, a legolvasottabb hetilap a Vasárnap és a legolvasottabb havi magazin az Új Nő. Az Új Szót naponta 12,9%, a Novy éast naponta 3,8% olvasta. Tévécsatornák Ami a tévécsatornákat illeti, a szlovákiai tévék közül a három legnézettebb a Markíza (81,5%), a Joj (73,1%) és a WAU (65,6%) volt, de a Szlovák Televízió Magyar Adása is magas nézettségnek örvendett (57,8%), s ennek köszönhette a hazai tévék nézettségi listáján az előkelő negyedik helyet. Az első három legnézettebb magyarországi tévé az RTL Klub (77,1%), a TV2 (76,1%) és a Cool TV (69%) volt. Összesítve a szlovákiai és a magyarországi tévéadókat, a tíz legnézettebb tévé sorrendje a következő: Markíza (81,5%), RTL Klub (77,1%), TV2 (76,1%), Joj (73,1%), Cool TV (69%), WAU (65,6%), Duna World (65,3%), Hír TV (61%), Szlovák Televízió Magyar Adása (57,8%), Duna TV (57%). A naponta leggyakrabban nézett tévék az RTL Klub (32,1%) és a Markíza (28,6%). Leghallgatottabb rádiók Most pedig nézzük a rádiókat. A szlovákiai rádiók közül a Rádió Expres volt a leghallgatottabb (58,6%), a magyarországiak közül a Retro rádió (47,8%). Összesítve a hazai és a magyarországi rádiókat, a legtöbben a hazai Rádió Exprest hallgatták (58,6%), majd a magyarországi Retro rádiót (47,8%) és a szlovák Fun rádiót (47,1%). Ezután a magyarországi Petőfi és Kossuth rádiókat, kilencedikként pedig a Pátria rádiót (33,4%), amely ezáltal a hazai rádiók közül a középmezőnyben helyezkedett el, a hatodik leghallgatottabb hazai rádióként. Naponta legtöbben a Rádió Exprest és a Retro rádiót hallgatták (mindkettőt 13,6%), majd a Kossuth rádiót (10,6%) és a Petőfi rádiót (9,1%). Hírportálok Az internetes hírportálok közül 21 szlovák, 7 szlovákiai magyar és 12 magyarországi, vagyis összesen 40 hírportál szerepelt a kérdőívben. A szlovák hírportálok közül az aktuality.sk (48,9%) volt a legolvasottabb, a szlovákiai magyar hírportálok közül az ujszo.com (43,9%), a magyarországiak közül pedig a blikk.hu (30,3%). A többi hazai magyar hírportál olvasottsága: parameter.sk 31,2%, felvidek.ma 31,1%, hirek.sk 28,8%, bumm.sk 25,5%, ma7.sk 24,7%, körkép.sk 22,3%, ami azt jelenti, hogy olvasottság tekintetében a felsorolt hazaiak a 40 hírportál első felében szerepeltek. A legolvasottabb aktuality.sk-nak volt egyben a legnagyobb napi olvasottsága is (12,7%) és a második legnagyobb törzsolvasottsága (26%). A második legtöbb napi olvasóval (9,3%) és a legnagyobb törzsolvasói táborral (29,9%) a parameter.sk rendelkezett. A második legolvasottabb ujszo.com egyben a 3., naponta legolvasottabb (8,8%) és a negyedik legnagyobb törzsolvasói gárdával (20,1%) rendelkező hírportál volt. (Az írás ,,A szlovákiai magyar társadalom változásai az utóbbi 100 évben, különös tekintettel a mindennapi kultúrára" című, APVV-19-0509 számú projekt, és „A szlovákiai magyarok kulturális fogyasztásának alakulása a harmadik évezredben - összehasonlító szociológiai kutatás” FNM22-170- 01670, a SZK Kisebbségi Kulturális Alapja által támogatott projekt keretében készült). Falat építenének a finn-orosz határra Minden párt támogatja Finnországban, hogy kerítést építsenek az 1340 kilométeres orosz határ egyes szakaszaira. Sanna Marin miniszterelnök azt mondta, hamarosan konkrét javaslattal állnak elő, de a végső döntést csak az áprilisi választás után hozhatják meg. A határőrség múlt hónapban több méter magas, szögesdróttal, biztonsági kamerákkal és egyéb berendezésekkel ellátott kerítés építésére tett előterjesztést. Ez a teljes határ 20 százalékát érintené, elsősorban a délkeleti részeken. Becslések szerint négy évbe telne felépíteni a kerítést, ami több százmillió euróba kerülne. Az európai uniós tagállamok közül Finnországnak van a leghosszabb közös határa Oroszországgal, és egyre jobban tartanak a hadkötelezettség elől menekülő oroszok tömegeitől vagy a tavalyi lengyel-fehérorosz határválság megismétlődésétől, ami szándékos zavarkeltés eredménye lehetett. Eddig 40 ezer orosz menedékkérő érkezett az országba, akik részben továbbutaztak vagy hazamentek. A bíróságok dolga lesz eldönteni, hogy jogosult-e védelemre az, aki nem akar részt venni az ukrajnai háborúban. A miniszter szerint akár méltányolható is lehet az az érvelés, hogy valaki nem akar emberijog-sértéseket elkövetni a seregben. (Guardian, 444.hu)
