Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-20 / 243. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. OKTOBER 20. H Győry Attila Mosogatás A békesség kedvéért bevallom: én — spéciéi - szeretek mosogatni. És nem a mosogatógépbe berakodást, a program elindítását értem ezen, hanem a klasszikus, kétkezi mosogatást - így, egyszerűen. Vagyis tulajdonképpen a nagymosogatásról beszélek. Képzeljük el, hogy egy hatszemélyes vacsora után kell komplett rendet rakni... Nem kis feladat. A mosogatás flow-jának a megtalálása dunai hajós múltamig nyúlik vissza, amikor matrózként az egyik feladatom az volt, hogy egy-egy buli után rendet teremtsek. Kapitányi parancs volt, és mivel a hajón nincs demokrácia, végrehajtottam. Képzeld csak el, micsoda mosogatás-szeánszaim lehettek hajdanán a hajón, álmos-részeg hajnalokon, miután a személyzet - a gépészektől a bocmanon, matrózokon át a szakácsokig - egész este vadul vedelt. Mosadan poharak, tányérok, kések, villák látványos tételei gyűltek fel..! Ilyenkor a mosogatás igazi zen-beavatássá vált. Érdemes tudni, hogy a mosogatás jót tesz az elmének. Meg persze az ujjak motorikájának is. És ha megfelelően áll a matróz a világhoz, mosogatás közben komoly, egyetemes metafizikai felismerések köszönthetik. Mosogatás? Mások nyalkáiba, maradékaiban nyúlkálni? Mosatlan poharak, vodka, bor áporodott szagát szagolni? Ételmaradékot lenyomni a tányérról? Senki nem kedvek ezt Hogy én miért szeretek mégis kézzel lögybölni, miközben tudom, hogy a legtöbb ember számára ez az egyik legutáltabb házimunka? Tudom, felfordulással jár, maszatos edények közt kell turkálni, ráadásul mintha sosem lenne vége, folyton újabb és újabb hegyekkel néz szembe az ember... Mégis. Az első benyomás - a látvány. A majonézes-maradékos-kecsupöntetes-zsíroshasábkrumplis leragadt csirkeszárnycsontvázak, cupákok a tányérokon. Az ujjlenyomatos-drágafmom-harmatvékony-előkelőéskarcsú-felsőarisztokrata borospoharak sora... Egy fergeteges dáridó után ezt a világot pillantjuk meg. A káoszelmélet alapját. Az élet vad tobzódásának momentumát. És neki kell látni, hiszen nincs jobb lehetőség, hogy arasznyi sikerélményt kreálhassunk ki ebből, mert tudjuk, ki a csörömp-hegynek az ura valójában... Remek térgeometriai alakfelismerő gyakorlat ez, laza, nosztalgikusan élvezetes, dorombolóan édes visszaút a babakorba, amikor a tudatalattiból előcsempészi az idő az első poharak, tányérok tapintását, ami egyfajta kiindulást jelentett az életbe, hogy később bővebben is megismerhessük. Kitapintani, agyilag osztályozni, rendszerezni a katyvaszt, közben figyelemmel kísérni a logisztikát, sorrendet felállítani a tányérok, poharak állományában - morál és ihlet is kell hozzá. Általában a tányérokkal kezdem a mosogatást. Van úgy, hogy a puszta kezemmel érintem a moslékot - és ez kéjes és perverz gyönyört szerez... Igen, olykor elegáns ficsúri módra, grimasztalanul, egy lendületes kézmozdulattal sodrom a maradékot a szemétbe, máskor viszont eszcajgot (kést, villát, kanalat) használok pont erre a célra. A mosogatószeres rongy-szivacs-duóból a szivacsot kedvelem. Imádom a vastagabb, edzettebb részét használni, nekiugrani böszme elszántsággal a makacs foltoknak, mint bika az arénában. Agyonmaszatolni, hogy gyere le, te büdös... gyere le... Lejön. Ha mégsem, jöhet a fémkartács. Kefesercegő gyökérkefe-erős vegyszertrió... Hármójuk gyilkos szövetségéről horrorokat mesélnek a rékasok világában. Mély bögrébe nyúlni, mintha bedugnánk a nyelvünket egy titkos nedves odúba, s máris szimbiózisba kerülni a mélységgel... Pettingnek jöhet a vízsugár, s csak mélán nézni fél szemmel, mi fog történni... A víz megperdül a bögre alján, mint a déli busz egy zsákfaluban - és a bögre mehet a helyére, egyelőre a csöpögtetőre. Van az úgy - és elég gyakran van úgy -, hogy olykor az ember kezeibe kerülnek a konyha arisztokratái is, a drága ribancok, a kecses nyakú, finom talpú borospoharak. Ezekre muszáj figyelni: elég egy rossz koccanás, és mehet a drága pohár... Ha jobban szétnézünk a rékas dekadens világában, hamarosan észrevesszük, hogy ott tolakodnak a figyelmünkért a zuhany alá kívánkozó kanalak, villák, kiskanalak, virgonc kések is, melyeknek zsivajgása, csörömpölése, bevallom, néha kihoz a sodromból. Általában nem szórakozom ezzel a fajtával; egyszerre hármat-négyet is nyakon csípek, úgy tolom őket a csap alá, vigye-vigye csak a koszt a víz. Mire az első szakaszból minden a helyére kerül, s kezdenénk áttekinteni a helyzetet, a szemünk sarkából kiszúrjuk a mosogatás frontjának igazi nehézfiúit -- a sajátos konyhai cirkálókat, kamikazékat, vad díjbirkózókat -, akiknek a kezelésbe vételét csak az igazán nehézsúlyú, háborús frontot megjárt, örök abszurdban hívő, hétpróbás mosogató-őrültekre lehet rábízni. Oldalról les ránk a lábasok népe. Ezek a fekete, vörös, kék színnel bevont konyhai edények a mágia világában maradtak: nehéz vasárnapi levesekről, karácsonyi halászléről, marhatokányokat fogadó mélységekről mesélnek... Húslevest kóstoló fazék belsejét, oltári kis pudingoscsészéket, leégett hússal, kővé vált krumplimaradékkal teli tepsit elmosni - ez már a zen. Vagyis zazen. A metafizika esszenciája. A koszoslábas-mosás titkos receptje, csak Neked, drága Olvasóm: végy magadhoz a kredencről egy koszos lábast, önts bele bőven vizet, de erős sugárban folyjék ám belé, s az a víz forró legyen, mint a babám szíve... Tegyél a szivacsodra mosogatószert, s addig dörzsöld körkörös mozdulatokkal a lábas belső terét, nagy vizet használva, leleöblítve az alját, amíg (mondjuk) a húsleves csókja, a zsír el nem válik a lábas oldalától... Öntsd ki a lötytyöt a lefolyóba, a humuszt engedd el (bele ne kóstolj!), aztán engedj a lábasba újra tiszta vizet, öblítsd ki többször, majd állítsd fejre, tedd a csöpögtetőre - csöpögjön ki belőle mind a víz... Miután elmosogattál, szánj arra néhány pillanatot, hogy áttekintsd a helyzetet - amit éppen megoldottál. Engedd magadhoz a mámort, hogy már-már megértetted a káoszelméletet, s közel kerülhettél végre önmagadhoz, hiszen: látod, ugye, látod a rendet? Ami valósággal sugároz, s hiszem, hogy ha egy ilyen pillanatot átélsz, rájössz, hogy az élet: szép. Pont. A rongyot, a szivacsot a párkányra teszed. Vagy oldalra. Kicsavarva. Távozáskor leoltod magad után a villanyt. Élet írta horror: Lóri Vallow története Anyánk bűnei (Sins of our Mother) tipikusan az a dokumentumfilm, amelynek a debütálásával valószínűleg a berendelés és a felhajtás miatt nem vártak tovább, pedig érdemes lett volna. Ugyanis az ügyben, bár elég egyértelmű, hogy mi történt, még nem született ítélet, éppen ezért sok részletet homály fed. Például azt is, hogyan ölte vagy ölette meg a szektás anya a saját gyerekeit. A Lóri Vallow ellen indított büntetőeljárásban az utolsó hír e hónap elején érkezett, az illetékes idahói bíró bizonytalan időre felfüggesztette a 2023 januárjára kitűzött tárgyalást, és elrendelte az asszony mentális állapotának kivizsgálását. Értelemszerűen ez a részlet nem szerepelhet a Netflixen augusztusban debütált, három részből álló sorozatban, amelyet a szolgáltató kedvenc true crime felelőse, Skye Borgman rakott össze. Ettől eltekintve a miniszéria érezhetően tobzódik a nyersanyagban: a tengerentúlon hatalmas médiafigyelemmel. övezett történet egyebek mellett szöveges üzenetek, rendőrségi felvételek, házi videók, podcast interjúk, rendőrségi telefonálások, a családtagok megszólalásai alapján rajzolódik ki, miközben a háttérben kibontakozik egy agyament hitrendszer is. Nem ez az első eset, amikor a mormon egyház egy szélsőséges ágának teljes elmebajára fókuszál a kamera valamilyen bűnügy kapcsán. A dokumentumfilm főszereplője, Lóri Vallow mélyen vallásos, de nem szélsőséges családból származik. Már kiskorában nagyon érdekelte a lelkiség, utólag visszanézve már-már mániákusan kereste az új spirituális élménye-D0KUMÁNIA két. A nő három évvel ezelőtt került be a hírekbe, miután kiderült, hogy minden bizonnyal megölte vagy megölette 16 éves lányát és hatéves nevelt fiát. A gyerekek holttestét az ötödik számú férj - az apokalipszis küszöbön álló eljövetelét váró szekta „megálmodója” —, Chad Daybell birtokán találták meg. Ő a gyilkosságok másik gyanúsítottja, a harmadik pedig az asszony testvére, Alex Cox lenne, ha még élne - de nem sokkal az ügy kirobbanása előtt meghalt. A teljesség kedvéért: a családi tablóról Lóri Vallow negyedik férje és Chad Daybell előző felesége szintén halott, és a feltételezett áldozatok listáján szerepel. Az Anyánk bűneiben több csavar van, mint egy Agatha Christiekrimiben, és igazán erős idegzet kell ahhoz, hogy az ember ne akarjon a képernyő előtt ordítani, amikor látja, hány vészjelzést adott le a nő környezete, eredménytelenül. Pedig nagyon úgy tűnik, ha időben közbelépnek, négy ember életét lehetett volna megmenteni. Az egyik legszívszorítóbb bejátszás Charles Vallowt, a negyedik férjet mutatja, aki mindent megtett azért, hogy legalább a gyerekeket kiszakítsa a beteges környezetből. Öt egy rendőr testkameráján keresztül látjuk, ahogy elmondja, félti a gyerekeket, mert a volt felesége megőrült, tévképzetei vannak, zombikat és gonosz lelkeket vizionál, önmagát pedig újjászületett istenségnek titulálja. Ezek után különösen megdöbbentő, amikor azt is látjuk, ahogy egy másik rendőr a nő meghallgatása után határozottan kijelenti, nincs semmi gond, Lóri láthatóan sem önmagára, sem másra nem veszélyes. Tanulságokat, magyarázatokat nem nyújt tálcán a sorozat. Folyamatosan az az érzésünk, hogy morzsákat csipegetünk, és bár a részletek sokkolók, olykor képtelenek vagyunk eldönteni, lényeges vagy lényegtelen epizód ragadta meg a figyelmünket. Időnként az is kérdésessé válik, a bűnügy dokumentálása és feltárása zajlik-e éppen a képernyőn, vagy egy ezt megelőző stádiumnál ragadtunk le, amikor az esetet övező figyelem kimaxolása az elsődleges cél. Az érzelmi reakciónk nyilván kiszámítható: szörnyülködhetünk, hogyan jutott el Lóri Vallow odáig, hogy a gyerekeit a gonosz hatalmába kerített zombiknak lássa, akik lelkét csak a halál által lehet megmenteni. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
