Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-20 / 243. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. OKTOBER 20. PORTRÉ 19 f ^________óljak, mikor jeleik ____ nik meg a cikk, rW hogy a nagyma. j a mája el tudja ol- J M J vasni, kérte búcsúzáskor. Sarah Arató apai részről pozsonyi család sarja. A neve tett kíváncsivá. Rákerestem, a neten valahol olyan bejegyzésre bukkantam, hogy Nagykanizsán született. Amikor mondom neki, meglepetten tágra nyílik a szeme. „Pozsonyban a Koch szanatóriumban jöttem a világra.” Az Arató nevet a felvidéki dédnagyapjától örökölte, édesapja, bár Ibizán él, máig nagyon jól beszél magyarul. Sarah már nem, apjával, akit angolul, franciául, lengyelül, spanyolul sem adnának el, szlovákul és németül társalog. „Ha írunk egymásnak, előfordul, hogy rákérdez: ezt hogy gondoltad? Gyerekkorban Németországban élt, a nagyszülei a három gyerekkel odaköltöztek A nagyapának bútorüzeme volt Szlovákiában, apám volt a jobb keze, gyakran járt a gyárba, otdétekor ismerkedett meg az anyukámmal.” Apai nagymamája Iglóról származik, egy amatőr színjátszócsoport tagja volt, s minden vágya az volt, hogy színésznő legyen. Kapott is ajánlatot Pozsonyba, de ott a családot választotta. Sarah ennek köszönheti, hogy létezik A nagymama ikreket, két fiút hozott a világra, az egyik Sarah apukája volt. Úgy érzi, bezárult a kör, mert ami a nagymamának akkor nem sikerült, azt az unokája valósítja meg. Sarah a Színművészeti Egyetem elvégzése után a pozsonyi AstorkaKorzo '90 színpadán van otthon, de bemutatkozott a Nemzeti Színházban is, és egyre több lehetőségét kap sikeres tévésorozatokban. Amikor felhívtam telefonon, otthon találtam rá. Betegen. Szerencsére semmi komoly, csak egy kis meghűlés. A nyár véget ért, lassan kezdődött a következő színházi évad, a próbák már javában folytak. Nyáron Londonban járt a húgával. Mióta felnőttek, nem élnek egy fedél alatt, 23 éves húga Zágrábban él és tanul, anyukájuk a válás után oda költözött a munkája miatt. Pilates-oktató és nyelveket tanít. Sarah nem tartott az anyukájával - akkor már konzervatóriumba járt és a színművészetire készült -, így a húgával eldöntötték, hogy minden évben együtt töltenek pár napot. „Két éve Korcula szigetén jártunk, öt napig, csodás volt - az emlék mosolyt csal az arcára. - Mint két barátnő, rátaláltunk egymásra. Idén nem érkeztünk szabadságolni, így szeptemberben születésnapi ajándékként meghívtam a húgom Londonba egy koncertre. Közben együtt bóklásztunk, ismerkedtünk a várossal. Szuper volt.” „Sok életet élek meg a sajátomban” „Örülök, hogy október 7-én megkezdődött az idény” - itt egy kis szünetet tart, s miközben megkevergeti a cappuccinóját, ellenőrzi a dátumot. - Az első bemutató, az Üzlet a korzón szerzőjének, Ladislav Grosmannak A menyasszony címmel megjelent, több nyelvre lefordított novellájának Jakub és Juraj Nvota által színpadra állított feldolgozásában, utóbbi rendezésében, Edita Grosmanová élettörténetét dolgozza fel, emléket állítva a második világháború áldozatainak Kelet-Szlovákiából ezer tizenhat-tizennyolc éves lányt vittek el Auschwitzbe. A történet egy lányról szól, aki már harminc-A színpadon csak a játék van éves, de hajadon, ami furcsa volt abban az időben, s amikor megjelent a parancs, hogy a hajadonokat elviszik, próbálják őt férjhez adni. A főszerepet Zuzana Konecná játssza, anyukáját Tóbiás Szidi, apját Miro Noga, én Cipka nagynéni szerepét alakítom.” A nyári színházi szünet sem volt igazán szünet, pihenés, két hét kivételével, amikor elutazhatott a Tátrába és Spanyolországba. „Ibizán él az édesapám, már nagyon régóta.”. Aztán újra „munkába” állt. A Második esély című sikeres tévésorozat második évadját forgatták, ebben Sarah Arató egy mozgalmas időket megélő fiatal, ambiciózus kórházi doktornőt alakít. „Júlia nemcsak orvosként, hanem egyéniségében is más, mint én vagyok, de lakozik benne egy olyan nő is, amilyen néha én magam szeretnék lenni - megfontolt, racionális, határozott, így próbálok tekinteni az általam megformált karakterre - megfontoltan, koncentráltan. De ez néha nagyon nehéz.” Az orvosi hivatást az életben el nem tudja képzelni, annak idején a pszichológia vonzotta, ezért is érdekes számára, hogy teljesen különböző jellemű és korú alakokat formálhat meg. ,A színpadon érzem magam a legjobban, mert eddig ez jelenti számomra a legmélyebb és legnagyobb tapasztalatot, és épp a tapasztalat adja azt a biztonságot, amelynek hála szabadnak érzem magam a színpadon - annyira meggyőző, ahogy beszél, ahogy rám néz a nagy, sötét szemével. — A legérdekesebb számomra a színészetben az a lehetőség, hogy számos életet élhetek meg abban az egyben, az enyémben. Ilyet egyetlen más foglalkozás sem nyújt. Maga a próbaidőszak, amikor keresem az alakhoz vezető kulcsot, hogyan közelítsem, formáljam meg, hogy az hihető legyen. Az anyai nagyapa író volt, tőle örököltem a versek szeretetét, ezekben kerestem a válaszokat kérdéseimre, sokszor megfogalmazhatatlan érzéseimre. Ez az, ami a színészetben a legjobban vonz: a rejtett jelentések feltárása.” Talán a sokoldalúságának köszönheti, hogy eddig nem skatulyázták be. „Szerencse, de nem biztos, hogy ez az én érdemem. Lehet, hogy azért, mert még nem tudni, milyen színésznő vagyok. Rövid ideje vagyok színpadon. A rendezők talán próbálják ezt is, azt is, hogy lássák, mi az, amiben igazán jó vagyok. Minden szerepemet igyekszem alapvető pontokban megragadni, ki is az, és milyen. A próbaidőszakban rengeteg információt, megjegyzést kap az ember, a szövegkönyvbe bejegyzek mindent, amit a rendező mond. Játszottam cipált, rendkívül művelt és művészetszerető hölgyként emlegetik, több nyelvet beszélt, ha esett, ha fújt, lejárt úszni a folyóba. Sarah hármas szerepet alakít a darabban. „Eleinte nagyon nehéznek tűnt a darab, nem tudtuk elképzelni, hogy a Silvester Lavrík írta, információkkal teli dokuregényből keletkezhet egy jó színpadi történet. A bárónő a korhoz képest nagyon modern gondolkodású volt, az én szememben feminista, ismerte az első női hegymászót, s ő is szerette volna megpróbálni. Mindezt a bárónőről akkor tudtam meg, amikor elkezdtük a próbákat, de Mednyánszky László képeit ismertem és szeretem. - Szóba kerül, hogy magyar és német kultúrában nem annyira jártas, mint szeremé, legkedvesebb festője a belga Rene Magritte. - Nem is tudtam, milyen nemzetiségű, a belga barátom árulta el. Ügy vagyok vele, hogy azután fedezem fel, ki kicsoda, ha valami megtetszik, akkor kutatom fel, hogy ez belga vagy magyar vagy német...” Színház vagy film? „Még nem vagyok filmszínésznő, a kamera előtti munka, az arra való felkészülés teljesen más, mint a színpadi. Egyelőre sorozatokkal van dolgom, játszhattam az Apukákban, a Nővérkékben, az Életem . legrosszabb hetében, a Vörös B szalagokban... Lehet, hogy valamit ki is felejtettem. A kamera előtti munka óriási mennyiségű szöveg elsajátítását követeli, késő estékig tanultam. Most kezdtem egy projektet, erről még nem ◄ Az Arató nevet a felvidéki dédnagyapjától örökölte, édesapja, bár Ibizán él, máig nagyon jól beszél magyarul. Sarah már nem, apjával szlovákul és németül társalog Szereti Mednyánszky képeit „Persze, nem lenne rossz Amerikában egy színészkurzus..." (Fotók: Sarah Arató archívuma, Markíza) SARAH ARATÓ Az utolsó bárónő, amelyet a hasonló című dokuregény ihletett, Mednyánszky László festőművész unokahúgának, Czóbel Margitnak állít emléket. A bárónő, akit a családban Mirinek neveztek, egészen az 1970-es években bekövetkezett haláláig Nagyőrött élt. A helyiek a mai napig nagy szeretettel emlékeznek rá és a szüleire is. EmanArthur Miller Pillantás a hídról című, az ötvenes évek Amerikájában játszódó drámájában, fellapoztam, ki is Miller, milyen volt a viszonya Marilyn Monroe-val, rengeteg mindent megtudtam, s végül odajutottam, hogy Catherine, akit alakítok, egy 17 éves lány, nem mehet el Brooklynból, s olyan férfival él, akit az apjának tekint. Akkor, amikor egy másik férfi lép az életébe, kezdi érezni, hogy nő. Nekem ez a döntő, amiből az alapot megformálom, bár tudom, hogy a mai tizenhét évesek mások, mint az akkoriak. Igyekszem eljátszani mindent, amit rám osztanak, de nem mindig tudom jól eljátszani. Shakespeare Szentivánéji álomjában nemrég beugróként megkaptam Helena szerepét, ez teljesen más, mint az eddigiek, kicsit groteszk, de egész közelinek éreztem, pedig azt hittem, hogy nem fogok tudni mit kezdeni vele. Izgulós vagyok, ha látom a zsúfolt nézőteret, meg-megremeg a térdem, de ha folmegyek a színpadra, olyan, mintha kilépnék magamból, egyszeriben minden más lesz, elmúlik a félelem, már csak a játék van.” beszélhetek, itt sokkal egyszerűbb a szöveg, mint a Második esélyben, amit már befejeztünk. A sok orvosi szakkifejezést nem volt egyszerű megtanulni, az egész óriási munkát jelentett a rendezőnek, a producernek, míg beállították a jeleneteket - nem volt könnyű beleélni magukat a szerepekbe, a kórházban adódó helyzetekbe, amelyek sokszor megborzongatják az embert. - A Covid a második évad részeiben téma, egyébként sokszor olyan diagnózisokkal volt dolgunk, amivel az orvosok sem gyakran találkoznak. Attól is el kell vonatkoztatnunk magunkat, ha rákban, cukor- vagy más betegségben meghal valaki a filmben, 5 kell felejteni. Szerencsére a kollégák, mint Jankó Koleník fantasztikusak, segítenek.” Az egyetemen sok jó pedagógushoz volt szerencséje, Emília Vasáryová és Marek Majesky voltak rá a legnagyobb hatással. „Emília Vasáryová rávezetett, hogy felismerjem színészi kvalitásaimat, kibontakoztatta bennem azt, ami előttem is rejtve volt addig - ahogy a szlovákiai színjátszás nagyasszonyáról beszélgetünk, minden szavából árad a tisztelet, csodálat. Mégis meglepő fordulatot vesz: — A példaképeim viszont a családomban keresendők Anyukám az, a két nagymamám, az apukám. Több tekintetben a húgom, aki erős, bátor lány, irigylésre méltó karizmával.” Nemcsak a pszichológia vonzotta, a fonológia, a kutyák tudománya talán még inkább. Egyik barátnője ezzel foglalkozik. „Kicsi korban az volt az álmom, hogy kutyaidomár leszek. A nagy termetűeket kedvelem, az első kutyánk egy dobermannal keresztezett boxer volt, majd egy rodéziai ridgeback, rövid y> A tapasztalat adja azt a biztonságot, amelynek hála szabadnak érzem magam a színpadon. ideig volt labradorunk, majd ausztrál kelpie-nk, ez pásztorkutyafajta. Az volt az érzésem, hogy a kutyákkal jobban megértem magam, mint az emberekkel, ők nem bonyolultak, mint az emberek.” Szeret és sokat is utazik, több nyelven beszél. Családi kötődés is fűzi különböző országokhoz. Bár színészként nem könnyű idegenben, soha nem gondolt arra, hogy valahol szerencsét próbáljon? „Persze, nem lenne rossz Amerikában egy színészkurzus..., de én általában szabad folyást engedek a dolgok áramlásának, úgy vagyok vele, hogy ha döntenem kellene, elinduljak-e a világba, vagy maradjak, megfontolnám. Ha nem lenne munkám, ha itt nem érezném magam jól, boldognak, elmennék. De úgy érzem, szerencsés vagyok, mert már az egyetemi évek alatt lehetőséget kaptam az Astorka színházban, később leszerződtettek, több sorozatban is megmutathattam magam. Van egy mottóm, angolul így hangzik „know your value”, lefordítva ismerd az értékedet. Ha ehhez tartom magam, nem veszhetek el.” Urban Klára
