Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-17 / 240. szám
8 I KULTÚRA 2022. október 17. | www.ujszo.com Egy jó tanuló dolgozata A rimaszombati alvilág feje, Luőáno (Mokos Attila) és Bandy (Milan Ondrík) (Fotó: Continental film) JUHÁSZ KATALIN Itt van végre a gengszterfilmek alműfajának számító vicces gengszterfilmek első hazai fecskéje. Bár Rastislav (vagy más források szerint Rasfo) Boroi rendező nem a semmiből pattant elő teljes vértezetben, ez már a második filmje, én most találkoztam először a nevével. És örömmel hallom, hogy földim. Bár nem teljesen Rimaszombatból származik, hanem Rimajánosiból - ami helyben nagy különbség, egyébként meg bagatell. A Fehér lovon fekete (Cierne na bielom koni) Rimaszombat, illetve Losonc utcáin forgott, és a két város nemcsak kuliszszaként, hanem „szereplőként” is jelen van. Azt a szerepet kapták, hogy rivalizáljanak egymással alvilági értelemben, hogy a rimaszombati bűnözők összerezzenjenek Losonc nevének hallatán — és fordítva. A film első kockái fekete-fehérekcigánygyerekek játszanak a porban, elrobog mellettük egy autó. „Na, az biztos, hogy itt nem fogunk unatkozni” - jegyzi meg a sofőr, félig utastársának, félig nekünk címezve, és rögtön ki is színesedik a kép. Egy másik szereplő mindjárt az elején leszögezi, hogy ő nem létezik, kitalált történetet látunk, de attól persze még lehet őt kedvelni. Nem állítom, hogy minden néző számára ezek az első tíz perc kulcsmondatai. De úgy alakult, hogy a rimaszombati moziban néztem meg a filmet, és a helyi közönség sok mindenre egész másképp reagál, mint a komáromi vagy párkányi nézők, akik nyilván nem hördülnek fel boldogan Serke nevének említésekor, és nem reklamálnak, hogy Hajnácskőn nincs is kastély. A rendezőt nem a gömöri valóság foglalkoztatja, ő nem problémamegoldó ember, mint Harvey Keitel a Ponyvaregényben, ő csak díszletként használja a nyomort, mint Emir Kusturica a balkáni mulatós korszakában. Viszont nagy kedvence lehet Tarantino és Kusturica, mert a film erősen magán viseli a két mester keze nyomát. És még sorolhatnánk a mestereket: Guy Ritchie, a Coen fivérek, Robert Rodriguez, sőt itt-ott még Martin McDonagh gengszterkomédiája, az In Bruges is bevillan. Szóval mindent látott ebben a zsánerben, és a legfinomabb hozzávalókat válogatta össze saját menüjéhez. Csak hát nem mindegy, miből mennyi tesz az ember a fazékba. A forgatókönyvet is ő jegyzi, és a producer is ő volt, talán épp ezért túl sokat akart belénk gyömöszölni. Nem úgy, mint édesanyánk a vasárnapi ebédnél, hanem mind egy népmesemondó, aki agyonszínezi a meséjét. Úgyhogy én csak az alaphelyzetet vázolnám. Két brünni nagymenő uzsorás érkezik Rimaszombatba, hogy ott „bizniszeljenek”, vagyis megnyissanak egy afféle fiktív bankfiókot. Szükségük van egy helyi strómanra, igyekeznek kiválasztani a legnagyobb idiótát, ami sikerül is nekik: Zsol-ti anélkül ír alá bármit, hogy előtte elolvasná. A terep azonban már fel van osztva, a helyi alvilág feje egy bizonyos Wámbéry Ármin, alias Lucáno, (hogy miért e név, ne tőlem kérdezzék!), aki Bandy Koháry nevű jobbkezével együtt bizniszei Rimaszombatban, azaz uzsorakamatra kölcsönöz pénzt romáknak. A poétalelkű Lucánót (Mokos Attila) furdalja a lelkiismeret, amiért a legszerencsétlenebbeken élősködnek, Bandy (Milan Ondrík) inkább segélyszervezetnek érzi magukat. Szíven üti őket Zsolti (Tomás Mischura) felbukkanása a körzetükben. Ráadásul Bandy beleszeret a losonci alvilág fejének babájába, Csillába (Rebeka Poláková, aki egy jelenetben magyarul is megszólal), több íratlan szabályt megszegve. Emiatt kapott a mű romantikus gengszterfilm besorolást a terjesztőtől, ami enyhe túlzás, mivel pont a szerelmi szál sikerült a leggyengébbre. Csilla karaktere a nagyvárosi kurvácska-dizájn helyett kaphatott volna némi helyi beütést, ha már Gömörben járunk. Kettejük légyottján átsuhan a színen egy fehér ló. Talán a romantikát hivatott kidomborítani, de attól tartok, inkább a mágikus realizmust, amelybe a rendező bele-belekap, de filmes elemként funkciótlan marad. Jól működik a fejezetekre tagolás, a kimerevített képek, az időben való oda-vissza ugrálás (a Ponyvaregény mintájára), jó a narrátor (az In Bruges mintájára), kiválóak a balkáni-roma-spanyol zenei betétek, van vicces autós üldözés (számtalan film mintájára), sőt még egy kis western-hangulat is érezhető, amikor a két rivális farkasszemet néz egymással. Remek az operatőr (Tornász Wierzbicki), aki szinte balkáni fényeket varázsol. A látványtervezőt is dicséret illeti (Miriam Struhárová), ennyi levert falat, kopott ajtót és giccses bárbelsőt rég láttunk hazai filmben. A Fehér lovon fekete azonban elsősorban a színészek miatt működik. Pazar szereplőgárdát sikerült összehozni három országból. Milan Ondrík virít legnagyobb méretben a plakáton, de a valódi főszereplő szerintem Mokos Attila, aki a történet narrátora, és aki a végére visszaállítja a világbékét. A filmben nincs fizikai erőszak, Mokos egy szemvillanással meg tudja értetni magát bárkivel. A losonci nagykutyát alakító Mucsi Zoltánnal közös jelenete a film csúcspontja. Petr Vanék a Macskajajban is játszhatott volna, a másik cseh szinész, Tomás Jerábek meg bármelyik Guy Ritchie-filmben. Tomás Mischura a „tűnjünk el innen, bébi”-jelenetben jobb, mint Bruce Willis, amikor a Ponyvaregényben barátnőjével motorra pattan (bocsánat: chopperre). Könnyed szórakozást ígér ez a film, pár bő lére eresztett jelenet, elmaszatolt helyzet és művi dialógus ellenére tényleg élvezetes. És nem mellékesen felhelyezte a filmes térképre Rimaszombatot és Losoncot, ezt az elfeledett régiót. Már emiatt megérdemli a jelest a dolgozatára. Kristóf Réka lett az idei Harmónia díj birtokosa Drama Queer fesztivál Pozsonyban A Same Same Tereza Ondrová és Petra Tejnorová duettje (duhovyrok.sk) Operaénekes lett a Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díj idei birtokosa, de a szombat esti díjátadó gálaesten egyébként is tarolt a komolyzene: Rácz Csaba cselléművész a közönségdíjat, Józsa Mónika karnagy-zenepedagógus az életműdíjat kapta. Kristóf Rékának ítélte oda a kuratórium a hazai magyar zenei élet egyetlen szakmai elismerését. A komáromi születésű fiatal tehetséget a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató versenyben ismerhettünk meg pár évvel ezelőtt, melynek 2017-ben a győzetese volt. A komáromi gálán édesanyja vette át a díjat. Kristóf Réka a brémai Zeneművészeti Főiskolán tanult, 2018-ban diplomázott a müncheni August Everding Színiakadémia operaszakos hallgatójaként, azóta a Tried Színház magánénekese. Repertoárjában kiemeledik a régi zene, Bach, Händel, Vivaldi, Albicastro, Hasse, Pergolesi, Telemann szólókantátáit és oratorikus műveit énekli. Debütáló lemeze 2019- ben jelent meg In furore címmel, melyet az Accademia di Monaco zenekar kíséretében énekelt felt, és amelyen Vivaldi és Händel motettái hallhatóak. Volt már szólóestje a New York-i Carnegie Hallban, visszatérő szólista Budapesten, a Müpa színpadán. Itt legközelebb Várdai István és a Capella Savaria zenekarral együtt lép fel márciusban. A péntek éjfélig tartó közönségszavazás győztese Rácz Csaba lett. A csellóművész a pozsonyi zeneművészeti főiskolán tanult, 2002-től a Szlovák Filharmónia tagja. Számos neves zenekarral működik közre, többek között a Beliczay Kamarazenekarral, a Beliczay vonósnégyessel, a Cimorosa Chamber Orchestrával és a Capella Istropolitanával is. Az életműdíjat idén a szlovákiai magyar kórusmozgalom kimagasló alakja, Józsa Mónika tudhatja magáénak. A díjátadó gálát a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban tartották, mely 2019- től a rendezvény állandó házigazdája és társszervezője. (k) Bár Zuzana Őaputová köztársasági elnök is védnöke, ez a fesztivál eddig csupán szűk réteget szólított meg. Nem is sejtették a rendezők, hogy mennyire felbolydul a társadalom a mostani, tizedik évad idejére. A Drama Queer színházi fesztivál LGBTI+ témákat érintő előadásait mindenkinek ajánlásuk, akiknek nem közömbös a kisebbségek sorsa. Nem is lehetne időszerűbb a holnap kezdődő fesztivál, melynek célkitűzése, hogy a művészet eszközeivel lépjen fel a homofóbia ellen, és felhívja a figyelmet azokra, akiken szexuális orientációjuk miatt gyakran keresztülnéz a többségi társadalom. A queer színház keretein belül nincs helye a traumáknak, a szégyenérzetnek, a lealacsonyításnak - mondják a szervezők. A fesztivál programja tizenegy napon át tart majd, az előadásoknak a P*AKT Kulturális Központ és az A4 - A Kortárs Kultúra Tere ad otthont. Milyen az élet HÍV fertőzöttként ebben az országban? Ezt a kérdést járja körül a Nomantinels színházi társulat Pandémia+ című előadása, melyet olyan emberekkel folytatott beszélgetések alapján írtak, akik megkapták a sorsdöntő diagnózist, mely a múltban rengeteg ember számára a halált jelentette. Ezek az emberek gyakran szembesülnek azzal, hogy a betegség kapcsán rengeteg megtévesztő információ él a köztudatban. A darab bemutatója, melyet Juraj Bakó rendezett, a fesztivál nyitóprogramja is egyben, holnap este hét órától látható a P*AKT Kulturális Központban. A fesztivál kilenc előadásából hadd emeljük még ki Tereza Ondrová táncművész és Petra Tejnorová rendező Same Same című, a humor, az irónia és az abszurd határán mozgó performance-át, melyet Buster Keaton alakja ihletett, és amelyet szerda este 8 órától játszanak az A4-ben, valamint a kultikus Broadway-előadást, a Hedwig és a Mérges Csonk című musicalt, melynek cseh bemutatóját tartják a fesztiválon, melyet pénteken 8 órakor nézhetnek meg az érdeklődők, szintén az A4-ben. (hk)
