Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-12 / 236. szám
NAGYÍTÁS 10 2022. október 12. | www.ujszo.com Zaj os utca, hideg lakás? Dudás Tamás: „Az ember mindig optimista igyekszik maradni, de itt nehéz abban bízni, hogy a kormány a válságkezelésben még sikerrel magára találjon. Pedig a romló közhangulatban a szociális béke is felborulhat." MIKLÓSI PÉTER Az elmúlt héten Igor Matoviéot a parlament megtartotta ugyan pénzügyminiszteri posztján, de még aznap a kisebbségi kormány egyik fontos törvényjavaslata elakadt a képviselőházban, hogy a történtek harmadnapján teljességgel elnapolják a parlamenti munkát. Közben közelít a tél, nyakunkon a fenyegető energiakrízis, két számjegyű az infláció, a cégek - beleértve az élelmiszeripart - slendriánnak tartják a kormányt; az emberek zöme pedig aggódik, hogy mi lesz itt januárban, netán karácsonykor... A baljóslatú valót Dudás Tamással, a Páneurópai Főiskola Gazdaságtudományi Karának dékánjával feszegettük. Már az infláció elszabadulása is az utóbbi egy-másfél évben jócskán huzatossá tette a pénztárcánkat. Hamarosan még inkább az üressel lesz tele? Minden bizonnyal. Az infláció tavaly ősszel erőteljesen meglódult, az ukrajnai háború miatt pedig idén Európában az energiaárak is az egekbe szöktek. Ez persze az élelmiszerárakat is nagyon magával húzza. A lakossági energiaárak emelkedését majd főként januárban fogjuk látni, mert a villanyt és a gázt jelenleg még a tavaly megszabott árakon fizetjük. De az erszényünk majd mindenképpen megérzi az árugrást. A benzin, a gáz, a villany „csupán” a kezdet. Az új gazdasági miniszter, Karel Hirman szerint egy gazdasági cunami tör ránk, a második világháború óta legsúlyosabb krízissel kell számolnunk. Szavahihető ez az intés? Igen. Tagadhatatlan, hogy az energiaárak kiszámithatatlansága, sőt, az energiabiztonság kérdései miatt a téli szezon eleve nagyon nehéz lesz. Egy másik akut probléma, hogy a vállalati szféra miképpen tudja majd leküzdeni az akadályok egész sorát. Szlovákiában már eddig is több üzem és kisebb cég volt kénytelen csökkenteni a termelést, vagy akár leállítani. Ha a közeljövőben ez a szükségszerűség nagyobbrészt elterjed, az a munkaerőpiacon is érződni fog. Illetve az elbizonytalanodó társadalom hangulatán szintén megmutatkozik. Eszerint most az is tarthat a téltől, aki már nyáron gyűjtött, azaz spórolt. Félő, hogy a zajos utcákon forró hangulat lesz, a lakásokban meg hideg? Szerintem ez az aggály akkor lesz igazán aktuális, ha majd megjönnek a lakossági energiaárak első előlegszámlái. A pesszimistább prognózisok szerint azok havi összege akár megduplázódhat, de jobb esetben is cirka ötvenszázalékos árnövekedésnek nézünk elébe. Arról viszont egyelőre nincs mérvadó hír, hogy a kormány nálunk miben és mennyivel tud segíteni az elkerülhetetlen árszökkenés enyhítésében. Hatványozza a gondokat, hogy Szlovákiában a háztartások számottevő hányadának egyáltalán nincs vagy csak csekély pénzügyi tartaléka van. így nyilván azok kerülnek a legszorultabb helyzetbe, akik havonta csupán egy jövedelemből, egy nyugdíjból élnek. Időben behozható még az az időveszteség, amellyel a kormánykoalíció már egyéves késésben van? Előbb az inflációt, majd az energiaárak megugrását kompenzáló intézkedésekkel. E tekintetben Európa nem egy országában már a második-harmadik - és akár több milliárdos! - támogatási csomag elfogadásán vannak túl. Itt viszont cifra beszéd, hegedűszó a helyzet? A jobb későn, mint soha elvének alapján természetesen jóvátehető ez a késedelem, de legfőbb ideje gyorsan és határozottan cselekedni. Mert a mai bizonytalanság egyre frusztrálóbb a lakosság szemében. Ráadásul az emberek azt látják, hogy más országokban például energiacsekkeket, az anyagi segítség egyéb konkrét formáit kapják a családok; míg nálunk a konkrétumokban még semmi érdemleges nem materializálódott a kormány gyakran emlegetett ígéreteiből. Önt közgazdászként duplán zavarja, ha mind a kormányban, mind a törvényhozás házában heteken-hónapokon át nem az ország ügyeiről, hanem a pénzügyminiszter posztján Igor Matovic megmentéséről van szó? Nem vagyok boldog, annyi bizonyos. Hiszen ezek a belpolitikai csatározások szinte teljesen háttérbe szorították a Szlovákia gazdaságának zökkenőmentes szinten tartásához, a lakosság megnyugtatásához szükséges munkát. Tovább bonyolítja ezt a helyzetet, hogy ebben az egyre mélyülő és sokfelé szociális gondokat is okozó európai energetikai krízisben a hazai kormánykoalíció az SaS külső támogatása nélkül lényegében lebénítható. Az utóbbi napokban is egyetlen szavazaton múlott, hogy a parlament gyorsított eljárásban megtárgyalhassa a költségvetési kiadások másfél milliárdos tételben tervezett megnövelését. Aggasztó, hogy a kormánykoalíció éppen ebben a gazdaságilag igazán komplikált időszakban hozta magát ennyire kiszolgáltatott helyzetbe. Rosszmájú kérdés: vajon az ország így könnyen benne ragadhat a globális gazdasági válság gerjesztette slamasztikában? Jó, ha az ember mindig optimista. Ezzel élek én is, de itt tényleg nehéz abban bízni, hogy ez a kormány a válságkezelés dolgában még sikerrel magára találjon. Pedig az általánosan tapasztalható romló közhangulatban akár a szociális béke is fölborulhat. Ön szerint a kormányzat tudatában van ennek? Remélem, hogy legalábbis a kormányfő, Eduard Heger tudatosítja mindazt, ami a küszöbönálló hónapok tétje. Még ha ő és a társai a nyáron nem voltak hajlandók „beáldozni” Igor Matovic személyét. Persze, ki tudja, hogy a szóban forgó helyzetben lehet-e ezt kormányzati bajtársiasságnak nevezni. Közben gazdaságilag az ország sorsa forog kockán! Viszont az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy tűnik, Igor Matovic egyéni sorsa fontosabb az országénál. Ez a válságkezelésnek annyira abszurd történése, hogy emellett a kormányzat szemében valószínűleg eltörpül a Munkáltatók Országos Uniójának erélyes figyelmeztetése a közelgő gyárbezárások, a tömeges elbocsátások, ezáltal a további árszökkenés akut veszélyeiről? Az ipar legnagyobb problémája, hogy aki az energiapiacon most kénytelen villamos energiát venni, annak ára akár tízszerese is a tavalyinak. Ez egyszerűen megsemmisítő csapás lehet, de a nagyobb vállalatokat szintén mélyre húzza. Például az alumíniumot gyártó Slovalco vagy a vágsellyei Duslo ezt a költséget képtelen volt kigazdálkodni és leállította a termelést. Már jelenleg számos kisebb-nagyobb vállalat jelzi, hogy januártól, úgymond, szintén bedobhatja a törülközőt. Ilyen szituációban pusztán két lehetőség létezik: a villanyáram és a földgáz árának felső határt, ársapkát kell szabni, ami az Európai Unió szintjén is megtehető. Ha ez nem sikerül, úgy világos kompenzációs mechanizmusokra van szükség. így vagy úgy, de segíteni kell. Szlovákiában még nincs erre vonatkozó és hozzáférhető terv? A kormány azt állítja, hogy van, bár eddig nemigen látta senki. Pedig az ipari és vállalkozói szférában mindenki a vészharangot kongatja. Az egyes szakágazatok hiába tettek már a saját érdekvédelmi szervezeteik útján önmaguk is javaslatokat. Közben vészesen fogy az idő! (Somogyi Tibor felvétele) A parlament gazdasági bizottságának kormánypárti elnöke szerint az országnak máig sincs gazdasági mentőövnek tekinthető terve. Ez világos beszéd, vagy riogatás? Szerintem világos beszéd. És bizonyos fokig az SaS kritikája is, hiszen szeptemberig Richard Sulikkal az élén az a párt irányította a gazdasági tárcát. De nemcsak egy ilyen átfogó tervezet hiányzik, hanem eddig az sem volt komolyabban téma, hogy egészében véve miként lehetne csökkenteni az energiafogyasztást. A semminél is kevesebbet beszélünk az elkerülhetetlen takarékoskodásról. Arról, hogy ez a tél igazán szigorú lesz, ezért energiatakarékosság szempontjából mindenkinek áldozatokat kell hoznia. Nálunk a kormány kommunikációja végig az volt, hogy itt minden rendben lesz, mert rendben muszáj lennie, mi több, az árakat is viszszafogjuk!... Csupán a minap nyilatkozta első ízben Eduard Heger a brit Financial Timesnak, hogy a magas energiaárak vészesen fenyegetik Szlovákia gazdaságát, és akár annak összeomlását okozhatják. Ez azért már kevésbé megnyugtató a hazai lakosságnak eddig mondottaknál. A kaotikus szlovákiai válságkezelésnek mekkora „gyomrost” jelentene, ha itt végül is idő előtti parlamenti választást kellene tartani, és így a törvényhozás menete lényegében több hónapra szintén megbénulhatna? Ez a mostani botladozás sem jó, hiszen annak komoly ára van. Közép- és hosszú távon az előre hozott parlamenti választás, illetve az új parlamenti többség révén letisztulnának a belpolitikai erőviszonyok, noha erre a voksolásra csak tavasszal kerülhetne sor. És az is kérdés, hogy milyen típusú parlamenti többség jöhet/jöhetne itt számításba; hogy ki kivel tudna kormányt alakítani. A kilátások - a pártpreferenciákat nézve - nem különösebben rózsásak. így tehát az a legidőszerűbb kérdés, hogy a csonka kormánykoalíció a ma már ellenzéki SaS-szel képes-e túltenni magát a kicsinyességen, és utat találni egymáshoz legalább a legfontosabb kérdésekben. Például abban, hogy az energetikai törvényjavaslatokat közösen támogatni fogják. Hogy csökkenjenek mind a lakosság, mind a vállalkozói szféra, az ipari termelés súlyos problémái. Tanár úr, januártól meglesz a rendes új költségvetése, vagy csak költségvetési provizóriuma lesz az országnak - ami nyilván tökélyre emelné a már amúgy is meglévő gazdasági káoszt? Tartok tőle, hogy a provizórium felé sodródunk. Legalábbis a parlament mai erőviszonyai láttán, hiszen az új költségvetés megszavazásához elegendő szavazatot szerezni a mindenkori kormány dolga. Az országnak egyébként 1999 óta nem volt költségvetési provizóriuma. Most viszont egy ilyen áldatlan állapot még nagyobb politikai felelőtlenség lenne. Bár az ember mindig azt reméli, hogy már nincs lejjebb, azután kiderül, hogy mégis van... A szociális béke olyan demokratikus érték, amelybe érdemes politikai-gazdasági tőkét invesztálni. Ehelyett nálunk inkább az üres populista ígéretek orgiája farsangol. Meddig bírhatja az ország ezt a destruktív politikát? Egy adott pillanatban törvényszerűen eljön egy töréspont, és szerintem már közeledünk hozzá. A járványkezelés hogyanja óta a frusztráció már ott él az emberekben. A gazdasági válság gondjai pedig csak fölerősítik az amúgy is izgatottabb közhangulatot. Tartani lehet attól, hogy hamarosan akár egy egész szociális réteg zuhanhat itt a megélhetési küszöb alá? És mert a dühnek az éhségnél nincs nagyobb lobbantója, elég, ha az első nagyobb élelmiszerboltot kirámolják valahol. Bízom benne, hogy a szociális feszültségnek erre a fokára azért nem jutunk el. Persze, ennek egyik biztosítéka, hogy a legsérülékenyebb réteg időben megfelelő támogatást kapjon. Mert az új lakossági energiaárakkal való szembesülés még hátravan.
