Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-11 / 235. szám

www.ujszo.coml 2022. október 11. KULTÚRA 113 Ritkán feltett kérdések A második Bázis Fesztivál egyszerre volt szakmai konferencia, ismeretterjesztő rendezvény és nívós szórakozás Németh Zoltán, Parti Nagy Lajos és Deák Renáta műfordító (A szerző felvételei) JUHÁSZ KATALIN Kezdjük egy gyakran feltett kérdéssel: vajon miért hagyták ki a pozsonyi magyar bölcsész­­hallgatók, a jövő és a jelen magyartanárai ezt a színvo­nalas, ám könnyen emészthe­tő hétvégi akciót (is)? Úgy tű­nik, a második Bázis Fesztivált saját tagságénak szervezte a szlovákiai magyar irodalmi és művészeti egyesület, de sze­rencsére alkalmazták a Co­­vid-korszak egyetlen pozitív vívmányét, az online közvetí­tést, az események rögzítését. Valamennyi kerekasztal-beszél­­getés és felolvasás elérhető a Bá­zis YouTube-csatornáján, illetve az egyesület honlapján (bázis.me) - kb. 12 órányi anyag, úgyhogy most beszélését abban a szererncsés helyzetben va­gyok, hogy kedvet csinálhatok egy, már lezajlott rendezvényhez, ki­emelve néhány izgalmas témát. Itt van mindjárt az a fura kérdés, hogy létezik-e férfi irodalom. Jogo­san került terítékre, hiszen annyi szó esik manapság a „női irodalom­ról”, hogy egyre többen kíváncsiak rá, mely attribútumok tesznek férfi­assá, illetve nőiessé egy szöveget, rá lehet-e jönni a szerző nemére. A beszélgetést Rácséi Noémi vezette, aki Forgách Kinga Orsolyát, Hidas Juditot és Polgár Anikót faggatta a női tapasztalatok leírásának fontos­ságáról, a szocializáció során meg­szerzett érzékenységről, női látó­szögről, a férfi írók nőábrázolásairól és sok minden másról. Számomra talán az a megállapítás volt a leg­érdekesebb, hogy a kötelező olvas­mányok főhősei általában férfiak, ezért a diáklányok nem igazán ta­lálnak maguknak markáns női ka­raktereket, akikkel azonosulni tud­nának. Egy idő után olvasóként természetes lesz számukra a férfi nézőpont, fordítva viszont ez nem érvényes, a fiúk meg vannak győ­ződve arról, hogy körülöttük forog a világ. A Bázis Fesztivál sztárvendége Parti Nagy Lajos volt, akivel nem a „bázisnak” számító V-klubban, ha­nem az annál semmivel sem jobb, vagy szebb Láb caféban találkoz­hattak rajongói. A mester egy ideje a Dunáról szóló nagyszabású művön dolgozik, amely szerinte „megírha­­tatlan”, vagyis indokolt a lelkesedés és a munkakedv. Ma már elcsépelt frázisnak tűnik, hogy ez a folyó Kö­­zép-Európa szimbóluma, és a róla szóló írásokkal is Dunát lehetne re­­keszteni, Parti Nagy Lajos azonban tulajdonképpen csak eszközként használja a Dunát, valójában magá­ról az életről ír, hajós nagyapja fel­jegyzéseiből kiindulva. Pozsonyban egy olyan részletet olvasott a kéz­iratból, amely szerinte ebben a for­mában biztosan nem szerepel majd a könyvben, vagyis mázlink van, hogy a videófelvételnek köszönhe­tően mégis fennmarad. Noszek Barbara a műfordítás mű­helytitkairól kérdezte a szlovákból, csehből és angolból fordító Mészá­ros Tündét, a szlovákból és német­ből fordító Vályi Horváth Erikát, valamint Csehy Zoltánt, a latinból fordító kevesek egyikét, aki szerint ókori szerzőknek is helyük van az irodalmi lapokban, viszont a for­dításnak korszerűnek kell lennie, hogy ne ijessze el az olvasót. Csehy Zoltán a Kalligram siker­­történetét ismertető beszélgetésbe is beugrott a lebetegedett Mészáros Sándor helyett, és elmondta, milyen érzés volt annak idején egy kezdő írónak ugyanannál a kiadónál meg­jelennie, amelyik például Mészöly Miklós köteteit is gondozta. A ki­adóalapító Szigeti Lászlótól pedig megtudhattuk, mely kötetekre a leg­büszkébb, a szlovák nyelvüeket is beleértve. És ha már a ritkán feltett kérdé­seknél tartunk, még mindig kevés figyelmet kapnak az illusztrátorok, pedig műalkotások születnek a ke­zük alatt. Igaza van Matrka Simon­nak, a meghívottak egyikének: a bekeretezett illusztráció önálló mű­ként értelmezhető, függetlenül at­tól, hogy szöveghez készült-e, vagy sem. Ferdics Béla elárulta, hogy inkább rajzolónak tartja magát, rit­kán vállal illusztrálást, ám Csehy Zoltán gyerekverskötetének képe­in szívesen dolgozott. Rácz Noémi kedveli ugyan az olyan összeszo­kott párosok munkáit, mint példá­ul Csukás István és Sajdik Ferenc, és nem tartja kizártnak, hogy neki is vannak felismerhető vonásai, de szeret kísérletezni, új technikákat, stílusokat kipróbálni. És akár vissza is utasít felkérést, ha azt hallja, hogy olyasmit rajzoljon, mint a múltkor. A Trend magazin illusztrátora, Lu­kács Zsolt pedig viccesen bevallotta Csanda Máté moderátornak, hogy ha nem rajzolhatná ki magából a tár­sadalmi problémák felett érzett elé­gedetlenséget, akkor már rég a bűn útjára lépett volna. Átadták az újonnan alapított Bá­zis-díjat, a zsűri név nélkül érkezett 28 mű közül választotta ki Németh Zoltán versét. A különdíjat Gubis Éva kapta egy elbeszélésért. Az el­múlt hosszú hétvégén voltak filmve­títések és beszélgetések filmesekkel, kiállításmegnyitó, pozsonyi irodal­mi séta Korpás Árpáddal és egyéb szellemi kényeztetések. De hiszen majd meglátják...! kelhet el egy Mondrian A geometrikus stílus Mondrian védjegyévé vált (Forrás: Sotheby's) Szombaton adják át a Harmónia díjat Rekordáron Árverésre bocsátják Piet Mondrian holland festőmű­vész egyik leghíresebb kápát, a Composition No. II. című al­kotást. A Sotheby's aukciós­ház közleménye szerint a fest­ményért akár 50 millió dollárt is fizethetnek majd. New York. A kék, piros, fehér és sárga négyzeteket ábrázoló kép 1930-ban készült, legutóbb 1983- ban árverezték el. „Piet Mondrian művei ritkán ke­rülnek árverésre, mivel sokuk a vi­lág legrangosabb múzeumi gyűj­teményeiben található” - mondta Julian Dawes, a Sotheby's illetéke­se, hozzátéve, hogy a Composition No. II. megtestesít mindent, amit egy Mondrian-képtől elvárhatunk. „Ez egy olyan korszakalkotó fest­mény, amely kulcsfontosságú a mo­dern művészet fejlődése szempont­jából, és a modern esztétika tartós vonzerejét jelképezi”. Az 1872-ben született Mondrian­­ra Picasso és Braque korai kubista munkái is nagy hatással voltak. A valóság absztrakt és töredékes áb­rázolásmódjával kísérletezett, míg el nem jutott a jellegzetes, „rácsos” stílusig, ami a védjegyévé vált. Mondrian egyedi geometrikus stílu­sa és modern megközelítése évekkel előzte meg az absztrakt művészet 1940-es és '50-es évekbeli felemel­kedését. Az árverést november 14-én ren­dezik New Yorkban. (telex, juk) Tizedik alkalommal adják át a Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díjat, a komá­romi gálán neves előadók is fellépnek, köztük Vadkerti Imre és a Magna Cum Laude frontembere, Mező Misi. Mostanra némiképp változott a koncepció: megszűntek a kategó­riák és minden évben egy ember kaphatja csak meg az elismerést. Az idei három jelölt Kristóf Ré­ka operaénekes, Rácz Csaba csel­lóművész és az Estendon zenekar. Egy életműdíj is átadásra kerül - ennek idei birtokosa Józsa Móni­ka, karnagy-zenepedagógus lesz. Az ünnepélyes díjátadó gálát ko­rábban minden évben más hely­színen rendezték meg, a kuratóri­um azonban 2019-ben úgy döntött, hogy ezentúl a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ lesz a rendezvény állandó házigaz­dája és társszervezője. Csak az utolsó pillanatban derül ki, melyik jelölt kapja a Harmónia díjat, de már a fellépők miatt is ér­demes ellátogatni az október 15- én 19 órakor kezdődő gálára. Szín­padra lép a tavalyi győztes, Der­­zsi György előadóművész, Becse Szabó Ilona és a Beliczay Trió, a stoner rockot játszó somorjai The Butchers, Mező Misi, Vadkerti Imre és zenekara, Jozef Horváth és Lakatos Róbert. A Harmónia díj a szlovákiai ma­gyar zenei élet egyetlen szakmai elismerése, amelyet melyet min­den évben az a kiváló zenész ve­het át, akit arra a kuratórium a leginkább méltónak tart. Annak idején Lábszky Olivér zenész és Dobosi Róbert művelődésszer­vező ötlete nyomán alapították, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületével közösen. Hogy a díj szakmai berkekben minél na­gyobb erkölcsi támogatásban ré­szesüljön, a szervezőbizottságot az alapító tagok kibővítették a Csemadok Művelődési Intézeté­vel és a Szlovákiai Magyar Zene­barátok Társaságával. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents