Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-07 / 232. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ww.ujszo.com | 2022. október 7. I 7 „Vásárlóereje múlik” AMPL ZSUZSANNA A múlt héten feltettem a kérdést, hogy kik is az ún. idősek? Találtam közben egy nyugdíjaoknak szóló oldalt, amely tele ran gyönyörű versidézetekkel. ,Ég veletek, barátaim, vége a daliak. Engem most már vár a ravaal” (Petri György). Na, a mai boongós reggelen nem ez a legjobb íapindító. Bár így folytatja: „Leiettem volna jobb, szorgalmasabb, le sajnos ennyire futotta csak.” 'íem nyavalyog a múlton: „nem elégedetlenkedem, tartalmas és szép /olt az életem”. Igen, a tartalmas :s szép élet mindent felülír. Aztán ;z: „Mama az ablaknál foltoz, papa nár alszik a széken, zizegve hull íz újság megfakult kezéből” (Julász Ferenc). Annyira tartalmas ez íz egyetlen sor. A nő még aktív a naga módján, még teszi a dolgádóI azt, amit bír, foltoz, tehát nincs pénz újra, de az is lehet, hogy spórol, mai divatos szóval újrahasznosít. A férfi már csak szundikál, valaha erős volt, nem „fakult kezű”, de már nem az, már az újságot sem bírja el. Egészbe véve ez is egy szomorkás, elmúlást idéző kép. A következő Petri-idézet a nyugdíjról viszont tényszerűen igaz, akár ma is íródhatott volna: „...vásárlóereje múlik. Zörög a névérték a hideg őszben.” Aztán itt van Kosztolányi: „Száraz bőrödből, kék eredből a boldog ősz nyugalma száll. Nem győz terajtad már az élet, sem a halál. Elébed állok, s néha mintha az idő szárnya csapna rám. Bámullak tágra nyílt szemekkel, öreganyám.” Hát, ez nagyon szép, de ha ezzel állna elébem az unokám, nem tudom, hogyan reagálnék. Akkor már inkább ez, Rákos Sándortól: „Nagyanyó fürge, mint a esik. Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik”. Bár honnan vennék én a pozsonyi lakótelepen friss harmatot. A folytatásról nem is beszélve: ,,délelőtt főz, varrásba fog délután”. Életemben nem varrtam, leszámítva azt a rövidke időszakot, amikor megstoppoltam a kicsi gyerekeim harisnyáját, nem is azért, mert nem vehettem újat, hanem mert anyukámtól így láttam, és sajnáltam volna kidobni egy egyébként teljesen új darabot. Meg valahogy azt is éreztem, hogy a stoppolni tudás hozzátartozik a női létemhez (ma már nem így érzem). Szép, tisztelettel, szeretettel teli versek ezek, de egy biztos: a mai idősek már teljesen mások, mint ezek a megénekeltek. A megnevezések is változnak. Azt a szót, hogy „öreganyám” , az anyukámtól hallottam utoljára, amikor a saját nagyanyjáról beszélt. Ma az „öreg” szót igyekszünk kiiktatni, sőt már az „idős” és a „nyugdíjas” szavakat is, mintha ezek valami ragályt terjesztenének. Most a „szenior” a divat, mintha változtatna a lényegen. S hogy mi a lényeg? Szerintem az, hogy az idősek ugyanolyan társadalmi csoport, mint például a magyarok. Magyar attól lesz valaki, hogy annak tartja magát, de más jellemzőket tekintve a magyarok többfélék lehetnek. S idős az, aki annak tartja magát, egyébként meg az idősek is többfélék lehetnek. Csak az a baj, hogy ezt sok idős nem tudatosítja. Alávetve magukat a társadalmi nyomásnak, mely szerint ők kimondatlanul (de sokszor kimondva) a haszontalan elmúlás megtestesítői, elhiszik azt a badarságot, hogy rájuk már nincs szükség, hogy ők már semmit nem adhatnak a világnak. S így lassan, de biztosan tényleg megvénítik magukat. MIÉRT NEM VILÁGÍT? A NAPFÉNYT A SZÁZAD VÉGÉIG ELŐRE ELADTÁK A TŐZSDÉN... (Lubomír Kotrha Szolidaritásból hajvágás az EP-ben A strasbourgi közgyűlés szeme láttára vágott bele a hajába Abir Al-Sahlani svéd EP-kápviselő, így vállalt szolidaritást az iráni nőkkel - számolt be a SkyNews. Az iraki származású politikus az Európai Parlamentben az iráni nők elnyomásáról is beszélt. A képviselő úgy fogalmazott: addig küzdenek, amíg az iráni nők szabadok lesznek. Beszédét a „Dzsin, Dzsijan, Azadi” kurd szavakkal fejezte be, amit magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy: „Nő, élet, szabadság”. Ezután a képviselő elővett egy ollót, és levágta a lófarkát. A szolidaritás jeléül nők ezrei vágnak bele saját hajukba, nemrég több mint 50 francia művésznő, színészek, zenészek fejezték ki szolidaritásukat a szabadságukért küzdő iráni nőkkel azzal, hogy kamera előtt levágtak a hajukból egy darabot. Az erről készült összevágott videót Instagramra töltötték fel. Az iráni nők számára a haj levágása a tiltakozás megrendítő formája. Az országban úgy gondolják, hogy a haj a szépség jele, amit a nőknek el kell rejteniük. „Meg akarjuk mutatni nekik, hogy nem törődünk a normáikkal, a szépség definíciójával, vagy azzal, hogy szerintük hogyan kell kinéznünk” - mondta a 36 éves Faezeh Afshan, az olaszországi Bolognában élő iráni vegyészmérnök, aki filmre vette, ahogy leborotválja a haját. Hozzátette: a kultúrájukban a haj levágása a gyász és néha a tiltakozás szimbóluma is, így akarják megmutatni a világnak, hogy dühösek azért, ami történik velük. „A nők hajvágása ősi perzsa hagyomány. .. amikor a düh erősebb, mint az elnyomó ereje” — írta a Twitteren Shara Atashi walesi író és fordító. Irán azért forrong, mert az erkölcsrendészet letartóztatásában életét vesztette Mahsza Amini. A 22 esztendős kurd nő szeptember 13-án érkezett Teheránba az ország nyugati határán található Szakkez városából, hogy elintézzen néhány dolgot küszöbön álló egyetemi tanulmányaihoz. (telex, ú) Melegedni jársz az iskolába? KÁROLY ZSOLT ég én is mondhattam a tanáromnak: de jó a meleg radiátor mellett ülni! Mára eljutottunk oda, hogy kabátban is nehéz kibírni a tanórákat. Alakul az őszi-téli időjárás, az éjszakai hőmérséklet átlagban tíz fok alá csökken. Az iskolák épületeiben éjszakára elzárják a fűtést (ha már fűtenek), s jó esetben reggel hat óra magasságában a gondnok bekapcsolja, hogy valamennyire melegedjenek fel az osztálytermek. Ha az iskola egy kicsit korszerüsítettebb, akkor nincs probléma, de egy lemaradásban lévő intézmény esetében közel járunk ahhoz, hogy a reggeli kezdésnél a hidegből egy még hidegebb helyre csöppenjünk be. Vajon ez mindenhol így van? Az iskolarendszert a tél fogja maga alá temetni? Könnyen lehet, hogy igen! Vannak olyan országok, ahol nagyobb figyelmet szenteltek a közszférában lévő intézmények korszerűsítésére, s most fele akkora bajban vannak, mint mi. Egy épületet nem elég felfűteni, azt a hőt bent is kell tartani, illetve az sem utolsó szempont, hogy milyen áron kell most ezt a hőmérsékletet elérni. Nyugaton és északon az intézmények többsége olyan fejlesztéseken ment keresztül, mint a geotermikus fűtésrendszer kiépítése, a falak külső szigetelése, a tetőszerkezet szigetelése, az ablakok és ajtók teljes mértékű korszerűsítése, és még sorolhatnánk. Tudtuk, hogy baj lesz, de mikor előttünk volt a lehetőség, hogy ezeket megvalósítsuk, akkor nem foglalkoztunk vele. Még mindig nem kaptunk egyenes választ arra, hogy miként kívánja orvosolni a kormány a problémát, viszont a céltalan befektetések az intézmények részéről jelenleg már nem visznek előrébb. Mi történt volna akkor, ha a kórházak és az iskolák olyan felújításokon mentek volna át az elmúlt években, mint például a napenergia újrahasznosítása? A berendezések ára már megtérült volna, és nem kellene azon gondolkodni, hogy lesz-e villany. A geotermikus hő felhasználása az ilyen épületeknél a legcélszerűbb, hisz a hő itt van alattunk, ezáltal a gázfogyasztást minimalizálni lehetne a téli időszakban. Bizony kevés ilyen intézmény van az országban, ahol ez megvalósult. A tetők és a falak szigetelése, az ablakok és az ajtók cseréje pedig megoldotta volna azt, hogy az épületek az éjszaka során ne tíz fokra hűljenek le, hanem tizenötre. Arról már ne is beszéljünk, hogy a tornatermek fűtését sem kellene korlátozni, ha nem használnánk gázt. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon kiknek az érdekeit néztük akkor, amikor ezeket elmulasztottuk véghez vinni. A statisztikák, lehet, mást mutatnak, de számtalan olyan család van ebben az országban, ahol bizony nincs kényelmes húsz, de még tizennyolc fok sem. Esténként pedig talán nincs lehetőségük villanyt kapcsolni, s örülnek, ha van gyertya. Ezen családok gyermekei legalább az iskola falai között melegben voltak, és tapasztalhatták az elektromosság adta „luxust”. A rászorulók esetében az ebéd lehetősége pedig megfizethetetlen. Ha nem lesz megoldás arra, hogy miként segítsük ki azokat az intézményeket, ahová ezen tanulók járnak, akkor valószínűleg számukra nem alakul kedvezően a helyzet. Ha a kis, falusi intézmények nem fogják tudni fenntartani magukat és bezárnak, akárcsak ideiglenesen is, a hideg időszakra, akkor mit fogunk kezdeni azzal a ténnyel, hogy elveszett az iskola adta biztonság az országban? Panaszkodhatunk a tanárhiányra, lehet rossz a tanterv, számtalan felesleges információval bővíthető ez az egész oktatásügyi rendszer, de egy biztos: a kialakult válsághelyzetben jobb egy helyen, melegen tudni a gyerekeket, mint az állandó hidegben. FIGYELŐ Sötétbe borulhat az Európai Parlament Strasbourg és Brüsszel között ingáznak rendszerint az Európai Parlament képviselői, miközben a francia város az unió törvényhozói szervének tényleges helyszíne. A téli hónapokra azonban az épület elsötétülhet, és a parlament ideiglenesen Brüsszelbe teheti át székhelyét. Ugyanis több parlamenti képviselő sürgette, hogy az energiaválság miatt takarékoskodjanak mind a Brüsszel és Strasbourg közötti ingázással, mind a fűtéssel és a világítással. Hangsúlyozták: az uniónak, illetve parlamentjének példát kell mutatnia az uniós állampolgárok számára. (infostart) A klímaváltozás miatt van sok aszály Az ember okozta klímaváltozás miatt volt idén súlyos aszály Európában, Kínában és Észak-Amerikában, állítja egy nemzetközi tudóscsoport. Szerintük az éghajlatváltozás „hússzor valószínűbbé” tette az aszályokat, és az ideihez hasonló forró nyár „lehetetlen lett volna a klímaváltozás nélkül”. Ez egyben azt is jelenti, hogy „a további globális felmelegedés miatt a jövőben súlyosabb és gyakoribb lesz a nyári aszály”. Pedig az idei nyáron is súlyos volt az aszály, a szokatlanul száraz időjárás a folyók vízszintjét is lecsökkentette, a hőhullámok pedig erdőtüzeket okoztak. A vízhiány miatt a termesztett növényeket se lehetett locsolni, ami növelte az alapvető élelmiszerek árát is, vagyis a szárazság összességében a kereskedelemre és az energiatermelésre is hatással volt. Az idén tapasztalt aszályhoz hasonlóra „körülbelül 20 évente egyszer lehet számítani” a mostani éghajlaton. Az ember okozta klímaváltozás nélkül egy ilyen aszály az északi féltekén körülbelül 400 évente vagy még annál is ritkábban fordulhatott volna elő. (444 hu)
