Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-07 / 232. szám

RÉGIÓ 2022. október 7. | www.ujszo.com Horváth Árpád: Közösen kell politizálnunk! VATAŐŐIN PÉTER Horváth Árpád (Szövetség) negyedik polgármesteri cik­lusát fejezi be Gútán. A hónap végén ötödszörre is megméret­teti magát a város irányításá­ért. Ezzel kapcsolatban arról beszélgettünk vele, hosszabb tapasztalattal a háta mögött hogyan látja a város helyzetét és az önkormányzati munkát. 16 éve vezeti a gútai önkormány­zatot. Mi volt az, ami gyakorlatilag mindvégig motiválta? 2006-ban lettem polgármester, de ismertem ezt a munkát előtte is, mi­vel 1993-tól dolgoztam a városi hi­vatalban. Akkoriban fejlesztésekkel foglalkoztam az építésügyi osztá­lyon. A városban akkor még volt jó­­néhány olyan utca, ahol nem volt víz-, villany- és gázvezeték, ezt bízták a gondjaimra. Emellett még civil vé­delemmel is foglalkoztam. 2006-ban a Magyar Koalíció Pártjából jött az ötlet, hogy az MKP-nak Gútán még sosem volt polgármestere. Gondol­kodtam rajta, volt mellettem több je­lölt is, s végül ügy döntöttünk, hogy megpróbálom. Mivel előtte is itt dol­goztam, nagyon fontos volt számom­ra, hogy legyen egyfajta folytonos­ság. Az addigi polgármestert, Árgyus Imrét megkértem, hogy maradjon és segítsen alpolgármesterként, illetve maradt a hivatal addigi összetétele is. Az első négy évet is sikeresnek érez­tem, s pont ez vezérelt tovább abban, hogy folytassam a munkát. Szintén hosszú ideje megyei kép­viselő is. Mi lehet az előnye és a hát­ránya annak, ha valaki egyben pol­gármester is? Van egy furcsa mondás, amit nem én találtam ki. Úgy szól, hogy a me­gyei képviselő-testület a polgármes­terek „kis parlamentje”. Ezt a szlo­vák kollégáktól szoktam hallani. Mostanában azzal vádoltak meg, hogy funkcióhalmozó vagyok, mert kettő tisztséget is betöltők. Ha kettő már halmozás, akkor rendben van, de vissza is kérdezek... A megyei köz­gyűlés 54 tagú testület, amelyben ott vannak a kollégák: a vágsellyei, nyitrai, érsekújvári, galántai polgár­VATAŐŐIN PÉTER Az Európai Bizottság szlová­kiai delegációjának kezdemé­nyezésére indított Café Europa beszélgetéssorozat helyszíne legutóbb Komárom volt. A be­szélgetés témája az volt, az el­múlt 18 évben milyen hatással volt a környékre az EU-tagság. KOMÁROM A több mint egy évtizede útjára indított beszélgetéssorozatot Komá­romban Vladimír Sucha, az Európai Bizottság szlovákiai delegációjának vezetője nyitotta meg. A magyarul zajló beszélgetés résztvevője Vasi Emma, a Rába-Duna-Vág Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás igazgatója, valamint Keszegh Béla komáromi polgármester volt. A beszélgetés kiindulópontját a két Komárom mindennapi élete adta. Keszegh Béla e téren az uniós csatla­mesterek, és sorolhatnám még to­vább. Mi magyarok, ne legyünk ott? Ha ők ki tudnak maguknak küzde­ni szép dolgokat, akkor legyünk ott mi is. Az utolsó ciklusban gyakorlott képviselőkből álló nagyon erős cso­portunk volt. Láthatjuk, hogy mennyi minden került a Komáromi járásba, például gyakorlatilag az összes kö­zépiskolánk megújult. Én magam a komáromi Gépipari és Elektrotech­nikai Szakközépiskolában tanultam, akkor ott nyílt az az építészeti szak, amely jelenleg Ógyallán van. Ebben a ciklusban pedig a megyének köszön­hetően megújult az épülete. Ilyenkor az ember úgy érzi, a saját iskolájának nyújt segítséget. Mennyire jelentett az ön számá­ra próbatételt az elmúlt években egymást követő válságok kezelése? Horváth Árpád A járvány által egyik napról a má­sikra nagyon furcsa helyzetbe kerül­tünk. Senki sem volt felkészülve. Az segített át a kezdeti nehézségeken, hogy nagyon jó szervezet áll mö­göttünk - gondolok itt a városi hiva­talra, s más városi intézményeink is nagyon jól kezelték a problémát. Ki­emelném azt is, hogy nagyon jó volt a Komáromi Járási Hivatallal való együttműködés, amit nem mondha­tok el a kormányunkról. Sajnos meg­éltük, hogy a Facebookról tudtuk meg éjjel, mit kell tennünk másnap kozás nyertesének nevezte a két vá­rost. Úgy látja, a schengeni csatla­kozás „kinyitotta azt a természetes teret”, amelyben a régió korábban is fontos szerepet töltött be, ám ez aztán hosszú ideig nem érvényesült. Az EU-s integrációval azonban egy­szeriben előnnyé vált a városok fek­vése, hiszen a határon átnyúló együtt­működés alapelve az, hogy termé­szetes partnert kell keresni a másik oldalon. Manapság az is előny, hogy a két város különböző módon fejlő­dött. A polgármester emlékeztetett, a nagyobb, történeti rész az északi oldalon fekszik, míg a déli Komárom gazdaságilag tart előbbre. Kifejtette, a fejlesztéseknél a két önkormány­zat számára az is szempont, hogy mi az, amivel a másik város rendelkezik. „Az egészségügy átjárhatósága lehet egy óriási kitörési pont” - hangsú­lyozta, ugyanis szerinte teljesen ér­telmetlen egymástól pár kilométerre levő kórházakat fejleszteni. Dél-Ko­­máromból például nem kéne a pá­reggel. Nem vártuk volna el tőlük, hogy mindent pontosan és jól csinál­janak, de azt igen, hogy döntsenek, s mi rábízzuk magunkat. A döntést és a felelősséget sajnos nagyon sok­szor és hónapokig átruházták a pol­gármesterekre. Mi egymást nagyon sokszor felhívtuk, Komáromban többször találkoztunk, mivel muszáj volt önmagunkra hagyatkozni. Sze­rintem jól csináltuk, kisegítettük ezt a kormányt. Összességében nem volt egyszerű, de ami számomra problé­mát jelent, hogy mára az emberek ezt elfelejtették. Visszatekintve: hogyan műkö­dött ebben az időben a képvise­lő-testület? Sajnos - és ezt nem is tagadhatom - kettéosztott volt ez a testület. Azon­ban mindkét oldallal megpróbáltam (Fotó: Stefa nkoyics József) együtt dolgozni. Az önkormányzatok 90%-ánál is hasonló volt a helyzet, úgymond pontosan kettéváltak a tes­tületek. Tehát ha nem egyeztek meg, s nem volt az adott programpont annyi­ra tiszta és egyértelmű, hogy minden­ki megszavazhassa, akár egy szava­zattal is tudták akadályozni egymást. Néhányszor volt rá példa nálunk is, azonban aki engem ismer, az tudja, hogy nem állnék oda az egyik frakció mellé csak azért, mert azok MKP- vagy Szövetség-tagok. Megpróbál­tam mindig kompromisszumot ke­ciensnek a megyeszékhelyre, Tata­bányára menni, hanem egyszerűen „átjöhet” a szlovákiai oldalra, ahol éppen fejlődési pályára állt a kórház. További példaként említette később, hogy elképzelhető, Dél-Komárom kézilabdacsapata a jövőben a komá­romi sportcsarnokban fogja játszani a bajnoki mérkőzéseket. A szlováki­ai létesítmény alkalmas erre, míg a magyarországi csarnoknak nincse­nek ilyen adottságai. Felmerült a régiót meghatározó magyar-szlovák nyelvi dimenzió is. Vasi Emma szerint jó lenne, ha akár a magyarországi oldalon is oktatnák a szlovák nyelvet, majd hozzátette, ez kölcsönösen működhetne, illetve vonatkozhatna Szlovákia más határ menti régióira is. „Mi, akik beszél­jük mind a két nyelvet, sokkal na­gyobb piacon tudunk érvényesülni” - fejtette ki. Konkrét példaként hoz­ta fel, hogy tud olyan magyarorszá­gi családról, amelyben azért íratták észak-komáromi iskolába a gyerme­resni, mivel enélkül egyszerűen nem működik a testület. Az ellenzékkel is le tudtam ülni, s megtalálni velük a közös hangot. A kisebb csörték azon­ban nem ellenem irányultak, hanem inkább a képviselők között történ­tek. A legnagyobb beruházásoknál viszont együtt szavaztak, minden általános érvényű rendeletünket és az éves költségvetéseket el tudtuk fo­gadni. Hagyták dolgozni a hivatalt. Ezek a legfontosabbak. Ezek szerint elégedettek, s min­den, amit elterveztek, megvalósult? Nem minden valósult meg, azért önkritikus is vagyok. Gútán lema­radtunk a járdafejlesztésekkel. Óriási problémát jelentenek. Néhány utcánk elöregedett, nagyon rossz állapotban van. Idén már megkezdtük ezek fel­újítását, ám itt is nagy a lemaradá­sunk. Gútának óriási külterülete van. Mennyire jelent ez nehéz terepet az infrastruktúra fejlesztése során? Nem mindenki tudja, de Gúta a 141 szlovákiai város között területi kiterjedés szerint a kilencedik helyet foglalja el. Valamikor az árvíz után elindult egy trend, a tanyákon élők elkezdtek behúzódni a városba. Most viszont pár éve elkezdtek az emberek visszamenni. Kezdik felújítani a há­zat, állatokat tartanak, s szerintem ez jó dolog. Azonban irgalmatlan hosz­­szú földutak kötik össze ezeket a te­lepülésrészeket, s a lakosok elvárják, hogy tartsuk karban őket, hordjunk rájuk követ, hogy ne legyen sár, hi­szen ki akarnak jutni ők is és a mentő is. Ezeknek az igényeknek fokozato­san próbálunk eleget ten ni._ Van két városrész, ahova bevezetjük az ivó­vizet, azonban sajnos megcsúsztunk vele, megpróbálunk még idén új köz­­beszerzést kiírni Nagyszigetnél van egy helyen nyolc ház, ahova három kilométernyi vezetéket kell lefektetni, Pacsérok térségében is hasonló mun­ka vár ránk, reményeink szerint még a tavasz folyamán. Nem mondom, hogy gondot jelentene a tanyavilág, de a városnak biztosan többletkiadá­sokat okoz. A nagy terület viszont azt is jelenti, hogy a földtulajdonosoktól jön be hozzánk az ingatlanadó. A lé­nyeg azonban az, hogy a város körüli tanyák egyedülálló színfoltjai a Csal­lóköz ezen részének. nyertese küket, hogy megtanulja a szlovák nyelvet. A finanszírozással kapcsolatban Vasi Emma kitért a szervezetük ál­tal menedzselt Kisprojekt Alapra is, amely a maga nemében úttörő vállal­kozás, mivel nem állami szerv végez­te a pályázatok kezelését és kiértéke­lését. A társulás számára egy kisebb összeget, hatmillió eurót különítettek el, amelyre 2018 óta 450 pályázat ér­kezett, végül 130-at tudtak támogat­ni. Az élelmiszeripari szektorban öt vállalkozó az eszközparkját bővíthet­te, így új munkahelyeket is létre tud­tak hozni. A társulásukhoz a Duna által „felfűzött” három-három szlo­vák és magyar megyéből, valamint Budapestről érkezhettek pályázatok. Vasi Emma úgy látja, egyre ha­tékonyabb a EU-s források felhasz­nálása. Számos jó példát sorolt fel a környékről, ilyenek a Komáromból Gúta, valamint Párkány irányába futó kerékpárutak, a martosi Ren­dezvényliget, illetve Izsa és Almás­Korábban az MKP, most pedig a Szövetség színeiben indul. Miért lehet jó, ha az ember párttagként indul a választáson? Sosem gondolkodtam azon, hogy kilépjek vagy függetlenként indul­jak. Ennek több oka is volt. Voltak olyan települések, ahol kicsi volt az alapszervezet, s ha néhányan kilép­tek, utána nehezen tudtak működ­ni. Amikor nálunk, Gútán megala­kult a Híd, csak néhányan távoztak. A törzs, úgy 60-70 ember maradt az MKP-ban, összezárt és egy jó közös­séget alkotott. Az úgynevezett párt­munkán kívül össze szoktunk járni, ősszel például családi napot szerve­zünk. A Szövetségen belül a csapat java a mai napig együtt maradt. Éz­­zel nem azt akarom mondani, hogy mindenben és tökéletesen egyetértek a jelenlegi országos pártvezetéssel. A gondokat láthatja mindenki, de nem akarok kritikát gyakorolni, ezt megteszik az emberek, nap mint nap olvashatjuk. Az én véleményem az, hogy ez most tisztulási folyamat, ki fogja forrni magát, mint a jó bor, s megtanuljuk: nekünk, magyaroknak közösen kell politizálnunk. Néhány független polgármester azt mondja, hogy ő nem függ senkitől - ilyen azonban szerintem nincs. Aki egy várost irányít, az nem lehet függet­len, hiszen ezzel jár a képviselő-tes­tület vezetése, a kapcsolat a hiva­tallal és sok minden más. A párt­hoz való tartozás előnyei között ott van, hogy fel tudom hívni a kelet-, a közép- vagy a nyugat-szlovákiai Szövetség-tag polgármestert, hogy tanácsot kérjek: hogy csináljátok, hogyan oldjátok meg? Kisegítjük egymást, van egyfajta közös fellé­pés. Ha gond van valahol például az út- vagy vasúthálózattal, az első do­log, amit meg tudunk lépni a Szö­vetségen belül, az az, hogy három napon belül találkozunk, és kiadunk egy nyilatkozatot. Nem azt mondom, hogy mindig elérjük a céljainkat, de rpeg tudunk jelenni, fel tudjuk hívni a figyelmet a problémára. A legtöbb­ször természetesen a függetlenek is csatlakoznak hozzánk, vagy néha ilyen polgármester indítja el a folya­matot. Ám azt ők is kijelentik, hogy jó, ha érzik maguk mögött az erőt. Én sem vagyok a vad pártpolitika híve, de az biztos, hogy megvannak a párttagság hozadékai. füzitő együttműködése a római kori emlékek bemutatása terén. A jövő­ben olyan tevékenységeket fognak támogatni, amelyek mind a hat Du­na menti megyét érintik a környe­zet- és klímavédelem, vízgazdálko­dás, turizmusfejlesztés terén. Utóbbi esetében a szlovák-magyar kapcso­latokkal kapcsolatban hangsúlyozta: míg a Duna bal partján élők a Ba­latont, addig a másik oldalon lakók a Magas-Tátrát kereshetik fel ahe­lyett, hogy távolabbi vidékekre utaz­nának. Keszegh Béla ezzel kapcsolatban elmondta, nagyon örülne, ha az ok­tatásügybe folyósítanának több EU-s forrást: „Egy képzetten felnövekvő generáció szinte az összes problémá­ra választ tudna adni: klímavódelem­­re, tudatos hulladékgazdálkodásra, közlekedésre, toleranciára, egymás megértésére és a kölcsönös tisztelet­re. Azt látjuk, hogy akiben ez időben nem alakult ki, abban később már na­gyon nehezen fog.” A két Komárom az EU-s csatlakozás

Next

/
Thumbnails
Contents