Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-07 / 207. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 7. KULTÚRA Michael Moshonov és Ofri Biterman a film egyik jelenetében (Képarchívum) A fénybe kapaszkodók filmje Ofir Raul Graizer izraeli rendező A cukrász után ismét az érzelmek sűrűjébe vezet SZABÓ G. LÁSZLÓ Első játékfilmjét, A cukrászt 2017-ben az ökumenikus zsű­ri díjazta Karlovy Varyban. Ofir Raul Graizer izraeli ren­dező friss alkotásét, az Ameri­kát a versenyfilmek kategóri­ájában vetítették idén, és már szlovákiai bemutatóra vár. Tomas, az ügyes kezű cukrász­­mester egy berlini kávézóban szí­­vét-lelkét beleadva készíti finomabb­nál finomabb édességeit, amelyek­kel egy nős izraeli férfi szerelmét is elnyeri. Eli, az Amerika főhőse úszóedzőként dolgozik Chicagóban, és nemcsak tízéves tanítványai, azok szülei is kedvelik. Eli Izraelből költözött ki Ameriká­ba. Édesanyját fiatalon elveszítette, apja kegyetlen szigorával nem tud­ta belopni magát a szívébe. Hogy a lehető legtávolabb kerüljön tőle, el­hagyta hazáját és gyerekkori jó ba­rátját, Jotamot. Eli jól él Chicagóban. Elégedett a munkájával, választott hazájával, és már egyáltalán nem foglalkozik a múltjával. Életének korábbi fejezetét hét lakattal zárta le. Egy nap telefonon értesítik, hogy meghalt az apja, a családi házat el kell, hogy adja. Vagyis haza kell utaznia. A begyógyultnak hitt sebek hirtelen újra belobbannak. Eliben fel­élednek a régi fájdalmak, az apjától elszenvedett fizikai bántalmak, ame­lyek elől újra csak Jotam mellett tud megszabadulni. Jotam és Eli szoros baráti kapcso­latban éltek annak idején. Kamasz­kori titkaik voltak. Érzelmi titka­ik, amelyekről nemcsak másoknak, négyszemközt sem beszéltek. De mindketten tudták, hogy amit egy­más iránt éreznek, az több mint ba­rátság. Jó pár évvel később, már felnőtt fej­jel gyorsan megtalálják egymáshoz a visszautat. Jotam menyasszonya, Iris szépséges etióp lány, akit a fiú szülei még mindig nem fogadtak el. Eli sza­badon éli az életét. Nincsenek erős kötődései Amerikában. A munkájá­nál többet semmi nem jelent számára. Izraelben senki nem várja. Jotam sem tud róla, hogy érkezik. Váratlan talál­kozásukkal új fordulatszámot kap régi barátságuk. Éli megjelenése felkavar­ja az otthoniak életét. Ofir Raul Graizer a lélek legfino­mabb húrjait pengeti új rendezésé­ben. Hőseit olyan helyzetek elé állítja (a film forgatókönyvét is ő írta), ame­lyekben egyiküknek sincs könnyű dolga. Eli friss életet lehel egykori otthonába. Iris, az etióp lány, aki vi­rágkötőként dolgozik egy tenyérnyi boltban, szó szerint felvirágoztatja az eladásra szánt ház sivár kertjét. Jo­tam kamaszkori élményeit hívja elő barátja jelenlétével. „Három főszereplője van a film- i nek, de a történet központi alakja i mégiscsak Eli - így a rendező. - A nézőre bízom, hogy a három figura közül melyikük sorsa érdekli a legin­kább. Minden szereplőnek megvan a maga drámája. Jotamnak egy baleset után mindent elölről kell kezdenie. Talpra állni,járni, lélekben újra erős­nek lenni. Iris az elfogadásáért küzd, hogy Jotam szülei megszeressék vég­re. A film vezéralakja Eli, tőle veszi át a történet irányítását Iris. Mint­ha azt mondaná: most az én sztorim következik! Az ő sztorija azonban ; elválaszthatatlan Jotamétól. Minden fájó momentum ellenére a film te­le van szépséggel. Izraelnek azon a részén forgattunk, amely természeti vonzerejével valósággal elvarázsolja az embert. Dimbes-dombos táj, gyö­nyörű tó, vízesés, napfény... ez mind összefolyik a három szereplő életé­vel. Színekkel akartam megtelíteni a képsorokat. S bár mind a három hősöm nehéz élethelyzetbe kerül, a film ennek ellenére optimista. Sem­miképpen nem akartam ítélkezni a figurák döntése felett. Már írás köz­ben is arra figyeltem, hogy a remény­nek, az emberi melegségnek helye legyen a történetben. Nem sokkal a lockdown bevezetése után, 2020-ban kezdtük el a forgatást. Azt hittük, közeledik a világ vége. A fénybe ka­paszkodtunk mindannyian.” Első filmjével, A cukrásszal több díjat begyűjtött a világban Ofir Raul Graizer. Minden bizonnyal rangos elismeréseket hoz majd a konyhájára az Amerika is, amely a hatvanas-het­venes évek mozija előtt tiszteleg fi­nom érzelmeket keltve. A cukrász a szerelemről, az Amerika a legmé­lyebb barátságról szól. Mindkét film különös háromszögtörténet. Utóbbi annak is ékes példája, hogy a barát­ság erősebb a szerelemnél. A szerző a Vasárnap munkatársa 115 RÖVIDEN A válság első jelei a kultúrában Strasbourg. Gyakrabban tarta­nak zárva a strasbourgi múzeu­mok októbertől, hogy így spó­roljanak a fűtéssel és az árammal -jelentette be a Franciaország keleti határánál fekvő város pol­gármestere. Franciaország je­lentős kulturális és történelmi városában október 3-tól heti egy helyett két nap tartanak zárva a múzeumok, és a nyitvatartá­si napokon is 13 és 14 óra kö­zött zárva kell tartaniuk. A nyolc múzeumot érintő rendelkezés ellensúlyozására az önkormány­zat megígérte, hogy nem fogják emelni a belépődíjakat. A döntés vegyes fogadtatásra talált: ugyan az intézkedés igyekszik alkal­mazkodni a télre várható ener­giahiányhoz, több politikus pe­tíciót indított a nyitvatartás szű­kítése ellen, sőt a szakszervezet sztrájkra szólította fel a múzeu­mok személyzetét. (MTI) Stiller ős Penn kitiltva Washington. Oroszország tar­tósan kitiltott 25 amerikai ál­lampolgárt a területéről, köz­tük szenátorokat, elemzőket és két hollywoodi színészt, Sean Pennt és Ben Stillert is - írja a Bloomberg. A külügyminisz­térium indoklása szerint ezt válaszlépésnek szánják a Bi­­den-kormányzat folyamatosan kiterjesztett orosz állampolgá­rokat célzó személyi szankci­óira. Penn és Stiller egyaránt megfordult Volodimir Zelensz­­kij ukrán elnöknél az elmúlt hó­napokban. Sean Penn a háború kirobbanása idején is épp Ki­je vben tartózkodott, dokumen­tumfilmet forgatott a helyzetről, és hazatérése óta többször fel­szólalt az ukránok érdekében. Egy interjúban még arról is be­szélt, hogy egyre többet gondol arra, fegyvert kéne ragadnia az oroszok ellen. Ben Stiller júni­usban utazott el a háború súj­totta országba, ahol az ukrán el­nökkel is találkozott, és szemé­lyes hősének nevezte őt. 00 Ismét elringat minket a Kings of Convenience Pozsonyban A norvég Simon and Gazun­kéiként is becézett duó első, 2015-ös pozsonyi koncertje hamar telt házas lett, így idő­ben szólunk: aki szeptember 28-án egy kicsit ki akar sza­kadni a cudar valóságból, az csapjon le a jegyekre. Erlend 0ye és Eirik Glambek Boe tizenkét év után adtak ki új albumot tavaly - a pandémia kellős közepén, azaz a lehető legjobbkor, ráadásul majdnem pontosan húsz évvel iko­­nikussá vált bemutatkozó albumuk, a Quiet Is The New Loud után. Na­gyon vágytunk már egy kis akusz­tikus vigasztalásra, és ezt meg is kaptuk a simogató, melankolikus Peace Or Love-on, amelyet öt év alatt vettek fel öt különböző város­ban. Gyanítjuk, hogy az új album anyaga képezi majd a NuJazz Days programsorozat keretében megva­lósuló pozsonyi koncert gerincét is, úgyhogy minden adott lesz a hát­radőléshez a szerény kényelmi szín­vonalú MMC klubban. (Két nappal korábban egyébként a budapesti MÜPA nagytermében játszanak, biztosan érdekesnek találják majd a két helyszín közti hatalmas kü­lönbséget). De vajon mitől lett egy csapásra az indie-folk élcsapata ez a csen­des, akusztikus gitáros duó? Talán a hatvanas éveket idéző harmóniák, a légiesen elegáns dallamok, a bos­­sa novás bolondozások és a tökéle­tes, kétszólamú ének miatt. Viszont nyilván nem véletlenül mondta Eirik Glambek Boe a brooklynvegan.com oldalon, hogy pont a könnyednek, lazának tűnő dalokat a legnehezebb megírni. A legszimpatikusabb bennük az a fajta zenei intelligencia, amelynek köszönhetően szinte párbeszédet folytatnak egymással a színpadon, és persze a stúdióban is - nyilván Erlend és Eirik tavaly végre új albummal jelentkezett (Képarchívum) nem véletlen a sakktábla megjelené­se az új lemez borítóján, és az elő­zőén is. Jó hallani, hogy a harsogó, dübörgő huszonegyedik században is bíznak a közönség ízlésében. Ab­ban, hogy két akusztikus gitárral is el lehet kápráztatni több millió embert. A látszólag szűkös eszköztár meglepő zenei gazdagságot kínál, a dalok pedig akkor is ismerősen hatnak, ha először halljuk őket - és ennek nincs köze a koppintáshoz, annál inkább a briliáns szerzői kva­litásokhoz. Ez a két zenész tiszteli a folkműfaj hagyományait, de mar­káns és azonnal felismerhető saját világot teremtettek maguknak, ame­lyen belül otthonosan mozognak. És minket is kedvesen invitálnak befe­lé, mintha a lakásukba lennénk hi­vatalosak egy pohár borra, amely mellett megosztják velünk gondo­lataikat, beavatnak párkapcsolati problémáikba, dilemmáikba. (|uk)

Next

/
Thumbnails
Contents