Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-29 / 225. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. SZEPTEMBER 29. RIPORT 25 Brescia városa, Itália oroszlánja Brescia felé haladva több, jelentős harcoknak, s magyar katonáknak is emléket állító helyen megálltunk. A város szerepe az olasz egységesítésért folyó harcban örök példaként él a nép emlékezetében. A Verona és Brescia közötti kis települések beírták nevüket az európai történelembe, a 19. században és a 20. század elején jelentős harci események helyszínei voltak. San Martino della Bataglia településen a San Martinó-i és solferinói csata hősi halottainak emlékműveként egy magas torony emelkedik ki a szőlőültetvények közül. A közelében található Csontkápolnában több mint 2000 elesett földi maradványait őrzik. Itt egy kétnyelvű tábla állít emléket a harcokban elesett osztrák, magyar katonáknak is: ,Az 1859-es olasz szabadságharcban elesett magyar katonák emlékének. Országos Idegenforgalmi Hivatal Balatoni Intézőbizottság, Comunitá di Garda, 1990. ” Az osztrák hadsereg veszteségeit bemutató tablókon pedig egyebek mellett Buda, Pécs, Debrecen városából származó katonák nevei sorakoznak. A kápolna bejárata előtt külön álló sírkövet palacknyi ivóvizünkkel tisztítottunk meg, hogy kisilabizálhassuk a háromnyelvű - magyar, olasz, német - szöveget: ,Az 1809. június 22- én Castel Venzagóban elesett Báró Vécsey Hajnácsköi Antal császári és királyi huszár főhadnagy emlékére. ” Útba ejtettük Solferinót is. 1859- ben a többek között Gyulai Ferenc ezredes vezette osztrák hadsereg döntő vereséget szenvedett itt III. Napóleon császár csapataitól. Ezáltal az osztrákok elvesztették Lombardiát. E csatában harcolt a 32. gyalogezred is, amit 1741-ben Mária Terézia alapított. A solferinói csata emlékműve és Budapesten a Harminckettesek tere emlékeztet a katonákra. Jókai Mór az Egy az Isten című regényében így mutatja be a csata helyszínét: „Egy messze terülő lapály, négyszögletre szaggatva gyümölcs-, fa- és szölőlugasszegélyektől miket virágmartos öntözöcsatomák kísérnek; távolabb regényes halmok láncolata lépcsőzetesen mívelt szőlőkertekkel a lankátokban olajfák berkei - s mintha egy erdő közé szétszórt város volna, az egész táj ragyog a napsütötte nyári lakok, villák, kaszinók, majorságok épületeitől A legszebb paradicsomkert." Habár a látvány ma sűrűbben lakott vidéket mutat, a magaslati teraszról alátekintve megállapíthattuk, a leírás hűen adja vissza az egykori hangulatot. A csata lefolyását a Nagy Mesélő korabeli dokumentumok alapján, (s érdekesség: „Jelen volt barátaim jegyzetei után) festi elénk, név szerint említve az általunk a vicenzai Risorgimento Múzeumban látott Benedek és Zichy tábornagyok nevét. A harc jelentőségét hangsúlyozza művében: ,Azon a napon, melyen a világtörténet egyik legnevezetesebb ütközetében két ország sorsa, s egy világrész új alakulása fölött folyt a játszma... ”. Későbbi magyar szálat fedezhettünk fel Treponti településen. A „La Bottega del vino” épülete előtt Garibaldi mellszobra áll, magán az épületen Türr István nevét olvashattuk egy táblán. A kedves szöveg fordítása így hangzik: „1859. június 15-én az alpesi vadászok, a felszabadító seregek élcsapata a mosolygó lombard dombokon látták felsorakozni az Urban ezredet. Nem törődve az ellenség számával támadás, védekezés és ellentámadás közben elestek Itália ifoai. Narciso Bronzettivel az élen velük ontotta nagylelkűen vérét a magyar Türr István, harcolva az ö hazájáért és a mi hazánkért. 1959. június 15-én”. Lyka Károly így írt a 19. század végén a Vándorlásaim a művészet körül című könyvében: „...a polgárság azonban,... nem minden nemzetbelivel rokonszenvezett egyformán. Angolokban, németekben hiányolták az ízlést,... A franciákat, mint magukhoz illő eleven művésznépet kedvelték. A magyarokkal rokonszenveztek. Az idősebbek még emlegették Kossuth nevét, s nem feledték el Garibaldi fegyvertársát, Türr Istvánt s az olasz egységért küzdő magyar légót sem... Sajnálták, hogy olyan szorosan vagyunk összevarrva a rossz emlékű osztrákokkal. A »bresciai hiénának«, Haynaunak nevét nem feledték. ” Türr Istvánt szabadságszeretete hajtotta, több nemzetet segítve harcolt. Brit szolgálatban tett dunai küldetése során feljelentették, az osztrákok halálra ítélték, csak Viktória királynő közbenjárására kapott kegyelmet. Mérnöki munkái sem elhanyagolhatók: a Panama-csatorna kezdeményezője, a Korinthoszi-csatoma terveihez is hozzájárult. Mint ismeretes, Haynau a mi 1848—49-es szabadságharc megtorlásának vezéralakja volt: az aradi tizenhárom vértanú, az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos kivégeztetésén túl, több száz honvéd halála, bebörtönöztetése szárad a lelkén. Brescia városában az olasz ellenállókon élte ki véres dühét. Kegyetlenkedéseit megsokallva 1850-ben nyugdíjazták, dacból Szatmár vidékén vett birtokot, s a mellét verő magyar szerepét játszotta. Brescia városa, római kolóniabeli nevén Brixia, longobárd királysági központ volt, később Velence, majd Bécs uralta. Az Itália oroszlánja elnevezést az osztrákok elleni tíznapos kitartó küzdelemben nyerte el. A Garda-tó közelsége meghatározza a település turizmusban betöltött szerepét. A város számos látnivalóval büszkélkedhet. A Strada dei Musei őrzi a hosszú múlt tárgyi emlékeit. A római korból ránk maradt Forum Romanum bejáratát turisták tömegei rohamozták, megszemlélni akarván Jupiter, Juno és Minerva főistenségek templomának maradványait. A tizenötezer főt befogadó római színház romjai előtt vidám diákcsoportok fényképezkedtek. A múzeumsort a világörökség részét képező monostor-bazilikatemplom együttes folytatja, az épületek közül a legrégebbi a San Salvatore-bazilika a Kr. u. 8. századból. Belefáradtunk a ma Museo di Santa Giulia névre hallgató kolostorkomplexum végigjárásába, de megérte! Szilágyi Aladár nagyváradi újságírónak köszönhetem, hogy rábukkantunk Árpád-házi Szent Erzsébet csodás terrakotta domborművére. A szerző Flandriától Ticinón át Lombardiáig című könyve akadt a kezembe, amelyben elragadtatással ír a városról, s e szentünket ábrázoló műről is. Egyet kell értenem vele: a dombormű látványosan szép, lelket megérintő. Itt tanúi lehettünk az olaszok segítőkészségének. A kiállított mű mellől hiányzott a felirat. Az információnál kértem segítséget, a hölgy nem tudott válaszolni, elszaladt, kollégákkal konzultált, s öt perc múlva a kezemben volt egy kinyomtatott lap - igaz, olasz nyelven - a műtárgy leírásával. A Múzeumok utcáján egy palota bejáratánál bájos lányalakos plakát hívogatott bennünket a Donne neU' Arte Tizianótól Boldiniig című kiállításra. Bodolinivel már évekkel ezelőtt „találkoztunk” Ferrarában, gyűjteményes kiállítását láthattuk. Itt, mások képei mellett még jobban feltűnt festészetének fotószerűsége. A Tosia-Martinengo Városi Képtárban sajnos nem sikerült ráakadnunk az Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló freskóra, kárpódásul Lotto, Raffaello, Moretto munkáit láthattuk. A gyerekeket külön jelek fogadták: Geronimo Stilton, a közismert egér adott számukra információt. A bresciai templomokat Moretto és Romanino oltárképei díszítik, akik a bresciai festőiskola neves tagjai voltak. A VJ. Pál pápáról elnevezett téren két katedrális fogja meg a szemet. Számomra a szebbik a Régi katedrális 11. századból származó kör alakú formája, az ősi hitépítészet szép emléke. Belépve megragadott a tökéletességre utaló körbeölelő beltér. A rotunda körfolyosójának egyik boltívében Domenico de Dominicis püspök - aki pápai legátus volt Magyarországon a 15. században -, szarkofágját pillanthattuk meg. A feliraton olvasható; „.. .Matthiam Pannonié Regem... A tér Új katedrálisa a Régi és a középkori városháza között tornyosul, elrontva az egységes középkori hangulatot. A Brolettóhoz Pollack Leopold építész készített reneszánsz stílusú lépcsőházat. Számunkra neve azért érdekes, mert Pollack Mihálynak - a Magyar Nemzeti Múzeum és számos budapesti épület és vidéki kastély tervezőjének - féltestvére volt. A Broletto most is középületként Árpád-házi Szent Erzsébet, terrakotta dombormű működik. Ennek ékes bizonyítéka volt számunkra, hogy főbejárata mellett a Garda-tó tisztaságának megóvása érdekében tiltakozó sátrat húztak fel. A Loggia reneszánsz terét míves épületek szegélyezik. A közeli Vittoria tér azonban modernségével - melynek építésekor középkori városrész esett áldozatul - nem lopta be magát a szívembe. A Szent Ferenc-templomba Árpádházi Szent Erzsébet nyomába indultunk. Több meglepetés is ért itt bennünket. Egyrészt a 12. századi szent hely mérete, másrészt a hétköznapi misén résztvevők tisztes száma. A szertartás végeztével az oldalfalak töredékes freskói között fedeztük fel „Erzsébetünket”. A szent bíborba öltözve, fején koronával két gyereket mutat be egy vakolat által még takart személynek, feltételezések szerint Szűz Máriának. A háttérben két alak szintén imádkozva fordul felé. Az egész jelenet bensőségességet sugároz. Úgy vélik, a freskó a 14. század első felében készülhetett. Meglátogattuk a szép, reneszánsz homlokzatú Miracolo-templomot is. Elsétáltunk a Rebuffone-kerthez is, hogy láthassuk Monti báró emlékművét. A jóvágású férfit ábrázoló mellszobor talapzatán lévő felirat fordítása így hangzik: „A dicső Bresáának Alessandro Monti báró hazájának az 1848-ban felkelt bresciaiak parancsnokának, akit Károly Albert Kossuth Lajoshoz küldött, az 1849-es harcban a magyarországi olasz légió vezetőjének nyújtja a budapesti Corvin Mátyás Társaság a hálás Magyarország elismerésének jeleként. ’’ Egy másik tábla név szerint felsorolja a részt vevő hadnagyokat, tizedeseket, közlegényeket. A báró itt nyugszik a városi családi kriptában. Monti bárónak a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében is láthatjuk mellszobrát. Sok a sötét bőrű betelepült a városban, feketék, száriban pakisztániak, köröttük népes család nyüzsög. A bresciai szombati piaci nap örök élmény marad. Egybefolyva, egymás melletti tereken, utcákon hálózták be az árusok a belvárost. Meglepően olcsón - egy—öt euróért - lehetett hozzájutni ruhához, játékokhoz, lakásfelszerelési tárgyakhoz. A gyümölcs, zöldség elenyésző részarányt képviselt. Elképesztő sikere volt a textilárusoknak: a száriba öltözött asszonyok zajongva kapkodták ki egymás kezéből a színes anyagokat. Az egyik mellékutcában jókedvű tömeg forgatta poharában az istenek nedűjét, színét, ízét dicsérve. Mi finom rántott tengeri halakat vásároltunk, s árnyékban, lépcsőn ülve, falatozva figyeltük a zsibvásárt. Sajnos, az írott szó nem adja vissza ennek a forgatagnak a hangjait. Az olaszok nem a halk szavú nemzetek közé tartoznak. Ugyanakkor nagyon segítőkészek, kedvesen igazítják el az embert, többnyire kézzel-lábbal olaszul magyarázva, és egyre hangosabban, gondolván, úgy jobban megérti az idegen. Természetesnek érezte egy kis utcai étteremnél a pincérnő, hogy asztalunkhoz ülve, mosolyogva vegye fel a rendelésünket. Neves szállodalánchoz tartozó hotelünkből igen érdekes látvány tárult elénk. A hétemeletes épület meglepő módon láthatóan rozsdaövezetben épült fel. Az elhagyott hodályok falait erős fagerendákkal támasztották meg, közöttük már többméternyi magas fák nőttek. Óhatadanul felmerült az emberben a telekspekuláció gondolata. Ablakunkból más irányba tekintve egy különleges temetőt láthattunk, Rodolfo Vantíni építész alkotását. A 19. század elején hozott rendeletet, miszerint a temetők a településeken kívülre kerüljenek, Brescia városa az elsők között valósította meg. A rendezett látványt nyújtó kegyhelyen egyensírok, árkádok, neoklasszikus épületek sorakoznak gondozottam közepén világítótorony emelkedik a felhők felé. Ilyen méretű egységes temetőt még sehol sem láttunk. A városban február közepén Szent Fausztino és Szent Giovita ünnepén tűzijátékos fesztivált rendeznek. Június első hetében a Középkori Fesztivál szórakoztat, a város felett emelkedő kastély ennek méltó környezetet biztosít. A szomszédos Bergamóval együtt Bresciát jelölték 2023-ra az olasz kultúra fővárosának. Csermák Judit Csaták emlékműve San Martino della Batagliában (Fotók: Shutterstock (1), a szerző)
