Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-05 / 205. szám
8 KULTÚRA 2022. szeptember 5. | www.ujszo.com Fakó foltok a bútor lakkozásán Tóth Krisztina legfrissebb regénye, A majom szeme sokkolóan sötét jövőképet festő, precízen kidolgozott próza HAVRAN KATI A majom szeme emberközti kapcsolatokat vizsgál, melyeken keresztül egy nem is anynyira távolinak és lehetetlennek tűnő disztópiát vázol. Az egyik legolvasottabb magyar szerző, Tóth Krisztina regénye jelenleg az egyik legkeresettebb szépirodalmi kötet a könyvesboltok polcain. Tóth Krisztina hősei első pillantásra hétköznapi emberek, akik a szomszédaink, ismerőseink lehetnének akár. Van köztük egyetemi tanár, aki évek óta elhidegülten él együtt férjével, fiú, aki sosem látott anyját keresi, befolyásos pszichiáter, és kétgyermekes elvált anya. A szerző azzal teszi drámaivá ezeket a sorsokat, hogy egy antiutópiába, egy polgárháborút követő, elborzasztó elveken működő társadalomba helyezi őket. Ez a társadalmi berendezkedés ijesztő utalás lehet a mai Magyarországon uralkodó helyzet következményeire: A majom szeme egy polgárháborút követő időszakban játszódik, mikor az ország teljesen elszigetelődött a külvilágtól, a határokat lezárták, az uralmat átvevő „kormányzó” a hatalom legszélsőségesebb eszközeihez folyamodott, a propaganda és a megfélemlítés az emberek mindennapjaihoz tartoznak. „A tudás, hogy figyelnek minket, beépült a reflexeinkbe, a mozdulatainkba” vallja az egyik szereplő, Giselle, az egyetemi tanár. „A kamera része volt az életünknek, ahogyan része volt a színjáték is, amivel azt demonstráltuk, hogy nem veszünk róla tudomást.” Ebben a disztópikus jövőben a társadalom két csoportra szakadt, melyek közt áthidalhatatlan már a szakadék: vannak azok, akik fallal körülzárt védett területeken laknak, beléptetőkártyával lépnek be a játszóterekre és más közterekre, és vannak a nincstelenek, akik szegregátumokban nyomorognak, szemetet égetnek, hogy melegedjenek, és régi, a polgárháborút megelőző időszakból rájuk maradt tárgyakat csereberélnek egymás között, gyakran csak azért, hogy ételhez jussanak. Tóth Krisztina szereplői a felszínen mind megalkudtak ezzel a rendszerrel: Giselle tanár az Új Egyetemen, ahol propagandával tömik a diákok fejét, míg dr. Kreutzer, a pszichiáter, a Kormányzó egy közeli tanácsadója. Vajon ez a megalkuvás már a benső, személyes létükre is kihat? A regény negyvenhárom rövid fejezetből áll, minden fejezet egy-egy szereplő életének valamely kulcsmozzanatára összpontosít. Az elbeszélés többnyire a karakter gondolatfolyamát követi, így aprólékos képet kapunk a szereplők belső világáról. A szerző mindeközben rafináltan adagolja a részleteket, apránként göngyölíti fel a történetet, így fokozatosan kapunk betekintést abba, milyen összefüggés áll fenn a szereplők élettörténetei között. Ahogy a mozaikdarabkák lassan a helyükre kerülnek, egy nagyon precízen összerakott, részletekig kidolgozott prózát kapunk. Tóth Krisztina mesterien fonja össze a sorsokat: itt van Giselle, az egyetemi tanár, aki nem szereti a keresztnevét, a Gizellát, ezért franciásan szólítattja magát, a rejtélyes fiú, aki napokig követi őt, dr. Kreutzer, a pszichiáter, Pálma néni, a pszichiáter anyja, Petra, a felesége - az ő sorsaik mind öszszefüggnek, átívelve múlton és jelenen, még akkor is, ha nem feltétlen ismerik egymást, vagy nem közeli ismerősök. És amiért a végén menthetetlenül sajnálni fogjuk őket az az, hogy számukra a nagyobb sorsaikat meghatározó összefüggésekre soha nem derül fény. Bár van, aki közel jár hozzá, nem jut el a teljes tudásig: az utolsó mozaik csak az olvasó számára kerül a helyére. A lakás, mint egy-egy emberi sors fizikai helyszíne, központi szerepet kap ezekben a disztópiába ágyazott személyes drámákban. Tóth Krisztina előszeretettel használja az ember lakásához és az abban rejlő tárgyakhoz, bútorokhoz való viszonyát a személyiség jellemzéséhez. Ezzel az emberközti kapcsolatokról is sokat elárul, leginkább akkor, mikor fölérendelt-alárendelt szerepeket jellemez. Karakterei között az szítja a legnagyobb feszültséget, mikor az egyik szigorú rendhez ragaszkodik, míg a másikat fojtogatják a másik szigorú szabályai. Van, aki ki nem állhatja, mikor a nedves pohár talpa után fakó foltok maradnak a bútor lakkozásán, és van, aki egy lazább háztartásról álmodozik, és legszívesebben eltüntetné a másik bútorait és személyes holmiját a közös lakásukból. A regény címét is egy ilyen tárgy adja: a majom szeme egy faliképre utal, melyet dr. Kreutzer helyez a rendelője falára. A kép egy brutális kísérleten, egy fejátültetésen átesett majomról készült, melyet a pszichiáter azért talál izgalmasnak, mivel a majom a kísérletet követően életben maradt egy darabig - ezt a pillanatot örökíti meg az állatról készült fotó. A kép mindvégig egy kissé talányos metaforaként működik a regényben, mely utalhat a rendszerre, a disztópikus jövőre, vagy az egyéni életünkben megélt látszólagos lehetőségekre: a kiszakítottság, kegyetlen változás utáni röpke pillanatra utal, melyben azt hisszük, lehet így még élni. A majom szeme a szexuális kizsákmányolás és egy disztópikus társadalmi berendezkedés keresztmetszetét vizsgálja - ezzel Margaret Atwood világaira emlékeztetheti az olvasót. Ez a világ azonban pont azért annyira sokkoló számunkra, mivel ez a magyar társadalom sötét víziója. Tóth Krisztina: A majom szeme. Magvető Kiadó, 2022 Nyolcvan éve halt meg Móricz Zsigmond Komolyzenei koncertek a fővárosban A 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, aki pontos képet rajzolt a magyar társadalom minden rétegéről, ezen a napon halt meg 1942-ben. Feszes párbeszédek, hiteles, elemző lélekrajz, drámaian izgalmas helyzetek jellemzik írásait. Önéletrajzi indíttatású a Légy jó mindhalálig című regénye, komoly kutatómunkán alapuló Erdély-trilógiája történelmileg is hiteles, az idilli szerelem megható képét nyújtja a Pillangó című regénye. Az önsorsrontó dzsentriről, a megújulni képtelen középosztályról ad eleven és hiteles képet az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok című regényeiben, míg a sokrétegű paraszti világ elevenedik meg a Barbárok és A boldog ember lapjain. Tiszacsécsén, „a boldogság és a béke e kedves szigetén” született 1879. július 2-án. Anyja papkisaszszony, apja feltörekvő parasztember volt, akinek csőddel végződő vállalkozásai gyakran a nyomor szintjére juttatták a családot. A szülők minden nehézség ellenére nagy gonddal taníttatták gyermekeiket, Zsigmond is nagyhírű református kollégiumok diákja volt. Ezt követően református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, bölcsészeti tanulmányokat folytatott Budapesten. 1929 decemberében Babits mellett a Nyugat szerkesztője, a prózarovat gondozója lett. Lelkesen vetette bele magát a munkába, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, felkarolta az autodidakta tehetségeket. 1933- ban azonban szakított a lappal, és az ekkor induló népi írók mozgalmának egyik fő alakja lett, 1939-től ő szerkesztette a Kelet Népét. 1937-ben felbomlott második házassága, ekkor vette magához az egykori lelencgyereket, Littkey Erzsébetet, Csibét, aki megismertette a külvárosi proletariátus világával is. Az ő történeteiből születtek meg a Csibe-novellák, róla mintázta az Árvácska című regényének főszereplőjét is. Móricz utolsó éveit Leányfalun töltötte, itt születtek a Rózsa Sándorról szóló trilógiájának darabjai. Az író 1942 augusztusában agyvérzést kapott, kórházba került, és szeptember 5-én meghalt Budapesten. Regényeiből, novelláiból számos filmfeldolgozás és színpadi átirat született, két kötetben megjelent naplói fontos irodalomtörténeti dokumentumok. (MTI) Javában tart a Művészetek Szimfóniája nevű 11 napos rendezvénysorozat Pozsonyban, melynek programjait Főrév (Rulinov) városrészben tartják a hét végéig. Az érdekelt művészek a visegrádi négyek országaiból érkeznek, koncertekkel, színházi előadásokkal, kiállításokkal és workshopokkal várják a látogatókat. A komolyzenei kínálatból szemezgetünk. A világhírű operaénekes, Jósé Cura a hétvégén adott koncertet, de az elkövetkező napok kínálata is igényes. Ma este a Ladies Ensemble játszik a Kövecsesi-tavon (Strkovecké jazero), mégpedig egy vízen úszó pontonon. A kizárólag nőkből álló formáció tagjai szlovák szimfonikus zenekarokból érkeztek, és modern könnyűzenei darabokat játszanak komolyzenei hangszerelésben. Kedden a Capella Istropolitana, szerdán pedig a Bratislava Hot Serenaders játszik a Kövecsesi-tó partján emelt pódiumon. Az utóbbi formáció különleges vendégeket is meghívott a koncertre, köztük Tamás Ittzés magyar multiinstrumentalista zenészt. A koncerten George Gershwin híres Kék rapszódiája is elhangzik majd. A csütörtök este a magyar operetté lesz. A Vivat Opereta! című koncerten a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar lép fel vendégei, Becse-Szabó Ilona, Klein Ottó, Jenei Gábor, Simon Boglárka, Nagy Ibolya és Boncsér Gergely részvételével. Péntek este, kifejezetten a fesztivál kedvéért nyílik meg a Csáky-kastély, ahol Verdi Mesa da Requiem című müvével emlékeznek meg a háborús konfliktusokban elhunytakról. A koncerten magyar Nemzeti Énekkar énekel, de a szólisták személyében a visegrádi négyek minden országa képviselteti magát: Stefan Kocán szlovák, Horváth István magyar, Helena Beránková cseh és Agnieszka Czqstka-Niezgódka lengyel operaénekes is fellép majd. A fesztivál vasárnap zárul a Kövecsesi-tónál egy elsősorban gyerekeknek szánt pogrammal, mely során a francia zeneszerző, Camille Saint-Saens művét, Az állatok farsangját játsszák majd. (hk) Szerdán játszik a Bratislava Hot Serenaders (Fotó: serenaders.sk)
