Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-05 / 205. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A meztelen valóság Mind több ember számára az egyetlen igaz barát az okostelefonja aknem félszáz em­ber próbál befér­kőzni a hatalmas szaunába, közeleg a nyolc óra, a legforróbb szaunasze­ánsz ideje. A szaunamester megér­kezik, a nyírfavesszőből hatalmas vödör vizet önt a forró kövekre és az izzadni vágyókra. A műsor vé­gén az elégedett vendégek szinte átszellemülve állnak a jeges vödör vagy a hideg vizes zuhany alá, hogy átadva magukat a felüdülés örömé­nek egy nyugágyra feküdjenek, és/ vagy csobbanjanak egyet a hűsítő medencében. A helyszín Németország, egy re­­gensburgi városi fürdő szaunarész­lege, amely természetesen fürdőru­hamentes övezet (ahogy szinte min­den ilyen szauna Németországban és Ausztriában). Ennek itt hagyo­mánya van, ez a meztelen valóság. Bár a bejáratnál már feltűnt, hogy a szaunarészleg szigorúan mobil­telefon-mentes övezet, a belépés­nél nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ám a szeánsz után feltűnt, hogy a pihenő vendégek va­lóban pihennek, legfeljebb könyvet olvasnak, de egyetlen okostelefon sincs a szaunarészlegen. Nemcsak azért, mert ki van írva (idehaza a legtöbb vendég ignorálná a sza­bályt), hanem mert ők már tudják: felemelő érzés pihenni okostele­fon nélkül. Ha csak pár órára is, de félretenni a híreket, az üzeneteket, a folyamatos csipogást, helyette át­szellemülve, a pillanatnak élve él­vezni a kényeztetést. Amit semmi­lyen app nem pótolhat. Ma már el sem tudjuk képzel­ni, milyen lenne az életünk mobil­­telefon, pontosabban okostelefon nélkül. É nagyszerű találmány va­lóban a legtöbbször segítség, társ, ám lehet, sokszor már átveszi az irányítást az életünk felett - csak a kijelzőnek élünk, folyamatosan on­line akarunk lenni, egyszerre több emberrel csevegni, közben észre sem vesszük, hogy a barátok, tár­sak lemorzsolódnak. Mind több ember számára az egyetlen igaz barát az okostelefonja, ez a készü­lék az, amellyel minden titkot meg­oszt, amelyre mindig „számíthat”. Pedig elég lenne csak néha felnéz­ni az okostelefon kijelzőjéről, és láthatnánk, hogy az ajtón épp most sétál ki egy igaz barát. Jó esetben még megbocsájtja a megosztott fi­gyelmet, hogy a beszélgetés közben számtalanszor elhangzik a „bocs, erre még gyorsan válaszolok”, ám az is lehet, belelt a pohár. Egy va­lódi, „offline” barát távozik az éle­tünkből. Hiába a megannyi, sokszor több száz online barát, egy idő után magunkra maradva nyomogathatjuk az okostelefon kijelzőjét. Már nincs kitől elnézését kérni... Ideje néha letenni a készüléket. Vagy csak tenni egy próbát, amikor kizárjuk az online csipogást, a fo­lyamatosan érkező üzenetekre sem válaszolunk, nem olvassuk el azon­nal az e-maileket, egyszerűen csak élvezzük a pillanatot. Kényeztetve magunkat azzal, hogy most nem az isten tudja kik és honnan üzengetők leszek a középpontban, hanem mi és a környezetünk. A valódi barátok, akik - még - mellettünk vannak. Vagy forró szeánsz, a jeges fürdő adta felfrissülés. Amikor kényeztet a meztelen valóság. Hogy újra meg­tudjuk, milyen az, amikor egymásra pillantva is tudunk kommunikálni. Amikor értékeljük a mosolyt, az érzelmeket, amelyeket az igaz barátoktól kapunk. És nem a szmáj­­li- és emojikollekcióból keressük a megfelelőt, hogy most éppen rossz kedvünk van, vagy kérnénk vala­mit, esetleg szívecskés ikonnal kül­denénk puszit a túloldalra.- Ha tudtam volna, hogy a kormányt nem érdeklik a nyugdíjasok, maradok örök diák (Kotrha) Főzés és szülés BRAUNSTEINER KRISTÓF A magyar Állami Számvevőszék nemrég megjelent elem­zése eléggé egyértelmű üzenetet küld a lakosságnak: túl sok a művelt nő az országban, és ez baj. Egy ismert német pudinggyártó cégnek van egy reklám­ja az 50-es évekből, ahol a következő kijelentés hangzik el: „A nőnek csak két életkérdése van: mit vegyek fel és mit főzzek.” És az 50-es évek óta ugyan sok minden változott a nők helyzetével kapcsolatban társadalmunkban, a Számvevőszék elemzése alapján arra lehet kö­vetkeztetni, hogy vannak politikai aktőrök, akik szívesen látnák, ha visszaállna az 50-es évekbeli status quo, vagy akár egy még korábbi is. Hogy micsoda? A libsi média megint félreértelmezte az egészet? A Számvevőszék elemzését három nő írta? Nincs is szó női kvótáról? Próbálhatják kormányközeli médiumok, politikusok, a Számve­vőszék igazgatója és sajtóosztálya magyarázni a bizonyítványukat, amennyire csak akarják, ha az ÁSZ elemzését összevetjük a Fidesz által nyomott keresztény-konzervatív, olykor fasisztoid ideológiá­jával, nincs nagyon mit félreértelmezni. Egyértelműen gondot lát­nak abban, hogy egyre több a művelt nő Magyarországon. Problé­ma, hogy több nő jár gimnáziumba és főiskolára, mint férfi. Gon­dot látnak abban, hogy a pedagógusok 85 százaléka az általános iskolákban, 69 a középiskolákban és 41 százaléka a felsőoktatásban nő. Hogy miért? Mert a művelt nők nehezen fognak megfelelő párt találni, karriert futnak be, nem adják fel saját testük feletti uralmu­kat, ergo: nem fognak elég gyereket szülni, kihal a nemzet és tönk­remegy a gazdaság. A tanárnők diszkriminálják a dekázó, technika­ilag tehetséges fiúkat, mert inkább a „női” tulajdonságokat részesítik előnyben, ezért nem mennek a fiúk gimnáziumba és egyetemre. Azt már nem veszik figyelembe, mi az oka annak, hogy egyre in­kább a nők mennek tanári pályára: még mindig nagyrészt a férfiak azok, akik eltartják a családokat (bármennyire szeretnék is a kon­zervatívok úgy beállítani a helyzetet, hogy egy férfiakat elnyomó matriarchátusban élünk a liberálisok miatt), és a pocsék fizetések, amik az oktatásügyben vannak, egyszerűen nem elegendők egy csa­lád eltartására. Arra a kérdésre, hogy mégis mi szerint találták ki, mik a „női” tulajdonságok, ugyan a 700 megkérdezett szülőre és ta­nárra hivatkozik, akik a kategóriákból ítélve eléggé arbitrális módon dönthettek, majd ugyanezek a tanárok és szülők rangsorba helyezték ezeket a tulajdonságokat, ahol a „női” tulajdonságok lettek a nyerők, amik a tanulmányok során elért sikereket meghatározzák, mégis felvetődik a kérdés, hogy akkor ebből hogyan jutottak el arra a kö­vetkeztetésre, hogy ez egy katasztrofális gazdasági apokalipszishez vezethet, hiszen több tanulmány arra mutat, hogy nincs kimutatható különbség a kognitív képességekben a nemek között. 2012 óta pedig a kormány erős propagandát indított a szakképző intézményekre, és sokszor elhangzott, hogy szakemberek kellenek, nem pedig diplomások. Ezek a munkák pedig még mindig inkább „férfiasak”, így több fiú fog ezekbe az intézményekbe jelentkezni. És ha a lányok akarnak gazdaságilag függetlenné válni? Árra még min­dig egy diploma a legjobb esély. Az egyetem után pedig az a diploma sem segít sokat, mert még mindig szisztematikusan kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, és a technikai szakokban, amelyek a gazdaságot a jelen rendszerben fejlesztik, mint az IT, még mindig túlnyomórészt férfiak végeznek. Akkor mit mutatott be ez az elemzés a magyar társadalomról? Azt, hogy a lakosság jelentős része még mindig elhiszi a nemi sztereotípiákat. Azt, hogy eleve kevés ember jelentkezik felsőoktatá­si intézményekbe. És azt, hogy Magyarországnak, csakúgy, mint a többi kis európai országnak, tudatosítania kell, hogy az embe­ri erőforrás az egyetlen erőforrás, amink van. És ennek az erőfor­rásnak csak egy sikeres oktatási rendszerrel tudjuk teljes potenciál­ját elérni. Ez pedig nem fog megtörténni, ha a lakosság egyik felét a konyhába zárjuk. Szépre, minőségre törekedve, emberközeli módon Megkezdődik egy újabb, ter­vekkel, tenni akarással teli tanév. Már hagyománnyá vált, hogy a Szlovákiai Magyar Is­kolák Országos Tanévnyitójá­ról üzenünk a Felvidék összes iskolájába pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak. Elsőként pedagógus kollégáink­nak üzenjük, hogy nagyon szerencsé­sek vagytok, hogy ezt a fantasztikus generációt taníthatjátok! És anyanyel­vűnkön - magyarul! Szépre, minő­ségre törekedve, magas színvonalon, emberközeli módon, beszélve mind az öt szeretetnyelvet, nap mint nap megérintve a gyerekek lelkét. A ti hi­telességetek, magával ragadó kisugár­zásotok, leplezetlen őszinteségetek, humorotok, gondolkodásmódotok az, ami diákjaitok fókuszát, amelyet fo­lyamatos impulzusok érnek, a helyes témákra irányítja. Egyik fontos impulzusként erősí­titek magyarságtudatukat, anyanyel­vűnk és kultúránk iránti elkötele­zettségüket, hogy ne csak eszükkel, hanem szívükkel is értsék. Példaké­pek vagytok, akikre a szülők a leg­nagyobb kincsüket bízzák, és mi kö­szönjük nektek, hogy szívügyeteknek tekintitek választott hivatásotokat, és hogy hittel, elszántsággal oktattok és neveltek, mert „Embert nevelni a legnagyobb hivatás, Légy nemes, gazdag lelkű ember, Hogy emberré tehess másokat A magad embersége által” - írja Móricz Zsigmond. Reményeink szerint olyan embert, akinek majdan szülőként eszébe sem jut, hogy ne magyar iskolába írassa gyermekét. Neked pedig, kedves diák, üzen­jük, hogy nem szürkének születtél! Egyedi szeretnél lenni? Magyar kul­túránk nélkül beolvadunk, megszűnik egyediségünk. Ne hagyd elveszni ér­tékeinket! Legyél te, aki újra és újra megszerzi magának az elődök kultú­ráját! Tudd, a szupereröd a tanulásban rejlik. Soha ne hagyj fel a tanulással! Nem tudjuk azt mondani, hogy köny­­nyű lesz, csak annyit, hogy: megéri! Végül, de nem utolsósorban, a ked­ves szülőknek szól az üzenet. Önök döntöttek. Magyar iskolába íratták - járatják gyermeküket. Anyanyelven szerzik meg a tudást, megismerik több mint ezeréves múltunkat, iro­dalmunkat, népdalkincsünket, ze­nénket, meséinket, hagyományain­kat, hitünket, értékeinket, képzőmű­vészetünket, épített örökségünket. Hálásan köszönjük bizalmukat és együttműködésüket! Továbbra is ne­veljék gyermekeiket szeretettel, meg­értéssel nyitottságra és kíváncsiságra, mert jól tudjuk, az oktatás folyamata a családban kezdődik az énekelgető, verselő édesanyákkal és édesapák­kal, a mondókázó, magyar népmesé­ket hallgató kisgyermekekkel és az élet bölcsességeit átadó nagyszülők­kel. Hiszen aki szívében magyar, az örökké az marad! Mács József szülőfalujából érkezve engedjék meg, hogy az üzenetet egy részlettel záijam az Égig érő palatáb­la című művéből: „Nézd, mit találtam az unokámnak. Ezt a tarisznyát. No, ne bámuld any­nyira, mert semmi neked való nincs benne. Csak palatábla meg palavesz­­sző. Azon tanultam olvasni, számolni. Jó szerszám, hasznára van az ember­nek. Hasznára lesz az unokámnak is. Megtanul magyarul! Az unokám lesz a tanítványom. Be­szélek neki házakról, emberekről, is­koláról, templomról. És ráfirkantok a palatáblára egy-egy szót. Apa, anya, testvér, rokon, falu, szülőföld, haza. Érted már? Ő meg elolvassa, megta­nulja, az lesz a dolga.” És talán nekünk is csak ennyi a dol­gunk. „Mert falak omolhatnak, kövek is váshatnak, magaslik, nem porlad a megtartó példa.” Vidám, egészséges, tartalmas és sikeres tanévet kívánok! Sebők Csilla igazgató, Bátkai Alapiskola

Next

/
Thumbnails
Contents