Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-26 / 222. szám
www.ujszo.coml 2022. szeptember 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hány otthonunk lehet az életünk során? r MÉSZÁROS KRISZTINA erda kora délután a j-tm kisfiámmal a falusi i W élelmiszerbolt előtt M-jL ülünk egy pádon. A gyerek az oviban tartózkodás helyett kénytelen elviselni az anyja folyamatos figyelmeztetését: fújd erősebben az orrod, megint inni kell, gyere, használni kell az orrcseppeket! A fiam ott kuporog mellettem, legófigurák kerülnek elő a zsebéből, harcol velük, szakadékba zuhannak, majd megmenekülnek a szuperhős szuper erejének hála. Nézem a gyermekem, miközben süti a hátamat a nap, és eláraszt a béke érzése, mert hihetetlen nyugi van körülöttünk, csendesek az utak, járókelők alig vannak. Néha beszélek a kicsihez, aki pár szavas válaszokkal próbál lerázni, mert nagyon lefoglalja a játék - minden hónappal magasabb, önállóbb, erősebb fiú, hamarosan már ennyire sem vesz igénybe, mint most. Mivel ő nem sok figyelmet igényel tőlem, lehetőségem van megfigyelni a körülöttem és bennem zajló eseményeket, érzéseket, hangulatokat. Egészen belemerülök a harmóniába, amikor eszembe jut, hogy mióta élek a falumban, és tudatosítom, hamarosan vár ránk a költözés, el, egy másik faluba. A lakhelyem, amely eddigi korszakaim színhelye volt, az emberek, akiket még egykor fiatal szülőként csókolommal köszöntöttem, ma már nyugdíj előtt álló, ráncaikat vállaló nagyszülők, mind passzív részesei voltak a mindennapjaimnak. Ma még természetes velejárói a reggeli sétáknak, amikor oviba ballagunk a gyerekkel, tavaszszal majd csak a kocsiból látom őket. Nagyokat köszöntünk, tudom, ki kinek a fia, lánya, emlékszem a közös élményekre, ha vannak. A kisfiam gyakran kérdi: te őt honnan ismered, én pedig azt mondom: de hát egy helyen élünk, így előbb vagy utóbb az emberek megismerik egymást. Ettől a biztonságot adó, ismerős közegtől és az emberektől kell hamarosan elbúcsúzni, persze, csak lélekben, nagyot sóhajtva, hogy ez a korszak is lezárul, ez is megváltozik, indul egy másik, szép házzal, kerttel. Kinek mi az otthon? A négy fal, a kerítéssel szegélyezett udvar, az utca, a falu, a város? S ki számít ebben a közegben? A szűk család, a nagy rokonság, a templomba járó kör, a munkatársak? Talán kisgyermekes anyaként éreztem leginkább, hogy ez a kis világ, amely a falum, az otthonom. Azokkal, akiket nem kedvelek, de az egész részeként elfogadok. Ez az a földrajzi hely, ahol, ha a határban futok, nem félek, mert bárkijöhet rozoga bicajjal, az biztosan köszön vagy biccent, hiszen tudjuk, ki a másik. Nem tudom, hány falu lehet az ember otthona élete során. De a miénk bűbájos: fáival, amelyek ágait minden évszakváltáskor némán kémlelem, a kanálissal, amely magas náddal szegélyezett, a vadkacsákkal, amelyek ideszoktak, mert etetve vannak, a mókusokkal, amelyek a jegenyékre szaladnak fel, miközben a játszótéren a gyerekek izgatottam kiabálják egymásnak, hogy nicsak, itt van, figyeld! Végtelen szeretettel és hálával emlékszem az elsős tanító nénimre, akinek családi háza helyén ma az unoka épített szép, új házat, de megmaradt a Szűz Mária-szobor az előkertben, ami előtt elhaladva a nagynéném után keresztet vetettem mint gyerek. Nehéz lesz mindezt hátrahagyni és csak látogatóba hazajönni. Ülök a pádon, és könnyes lesz a szemem, mert tudom, ez az ősz az utolsó itt, az otthont nyújtó faluban. WFP: éhínség kopogtat a világ ajtaján Gyors lépéseket sürget David Beasley, az ENSZ Élelmezési Világprogramjának (WFP) vezetője, aki szerint éhínség kopogtat a világ ajtaján, amely „tökéletes viharral tetézett tökéletes viharral néz szembe”. A diplomata szerint hamarosan „káosz lesz az egész világon”, s ezt elkerülendő arra kérte a világ milliárdosait: áldozzák fel „pár napi profitjukat”, és segítsenek megoldani a műtrágya-ellátást, különben jövőre súlyos élelmiszerhiány lesz világszerte. Beasley rámutatott: pár éve még „csak” 80 millióan éheztek, ám a klímaválság miatt 135 millióra, majd a koronavírus-járvány miatt 275 millióra nőtt a számuk. Majd jött az ukrajnai háború miatti energia-, műtrágya- és élelmiszerhiány, s már 345 millióan éheznek. „Ezen belül 50 millió azoknak a száma, akik az éhínség kapuján kopogtatnak, és ha nem jutunk el hozzájuk, akkor éhínség lesz, és még 2007-2008-ban és 2011-ben sem látott mértékben fognak országok destabilizálódni, és megindul a tömeges migráció” - figyelmeztetett Beasley. Ukrajna 400 millió ember táplálásához elég élelmiszert állít elő, és a háború miatt az. oroszországi szállításokban is zavar támadt. Súlyosbítja a helyzetet az infláció és az, hogy a koronavírus-járvány sokakra gazdaságilag megsemmisítő csapást mért. „Ez a tökéletes viharral tetézett tökéletes vihar” - hangsúlyozta Beasley, rámutatva: anyáknak a világon választaniuk kell, hogy étolajat vesznek és enni adnak a gyerekeiknek, vagy fűtőolajat, hogy ne fagyjanak meg, mert mindkettőre nem futja. (MTI) Uzsorás repülőjegyek SZABÓ LACI akorlatilag percek alatt elfogytak a repülőjegyek az Oroszországból induló járatokra, a fiatal, hadköteles, behívható férfiak menekülnek a háború elől. Vlagyimir Putyin mozgósításról szóló bejelentése után alig lehetettjegyet találni, ha valakinek „szerencséje” volt, tudott még foglalni, ám az árak az egekbe szöktek. E sorok írásakor a legolcsóbb jegy Moszkvából Isztambulba - ahova még korlátozás nélkül utazhatnak az oroszok - 1081 euró volt, másnapra, de ebből is már csak egyetlenegy maradt, és lehet, mire végzek a mondattal, már le is foglalták. Hasonló a helyzet az összes olyan járatnál, amelyre szabadon foglalhatnak az orosz férfiak. Hétfőtől péntekig tartó időszakra jelenleg a „legkedvezőbb” ár 3304 euró, a legdrágább pedig 11 881 euró - igaz, ez utóbbi már első osztály, de ez a mostani helyzetben senkit sem izgat, hiszen nem a luxusra vágyik, csak az esetleges halál elől menekül. Ezekből a jegyekből is csak egy-egy foglalható, és ismerve a légitársaságok üzletpolitikáját, nagy valószínűséggel az összes járatot túlkönyvelik, ami azt jelenti, hogy több jegyet adnak el az adott gépre, mint amennyi hely valójában van rajta. így valakik minden bizonnyal lemaradnak, és ilyen helyzetben az átfoglalás sem egyszerű, ha nem lehetetlen. Igaz, az egyirányú jegyek mindig drágábbak, mint az oda-vissza szólók, ám most retúrjegyet nem is lehet foglalni (akár azzal a tudattal, hogy a visszafelé szóló részt nem veszi igénybe a menekülő utas), ez esetben pedig nem is lenne értelme. Mondhatnánk, hogy ilyen helyzet abszolút piaci alapú, hiszen az extrém kereslet felverte az árakat, ám ez esetben, lehet, érdemes lenne a légitársaságoknak is némi humanitárius szempontot mérlegelni, és nem a profit maximalizálására törekedni. Átéltünk már hasonló helyzetet, nem is olyan régen, amikor kitört a koronavírus-járvány, a külföldön, sokszor távoli országokban rekedt utasok csak sok ezer eurós jeggyel tudtak hazatérni, ha szerencséjük volt... S bár voltak kormányzati „menekülőjáratok”, ám ezekre is csak a legszerencsésebbek fértek fel. A többiek pedig a reptéren éjszakázva várták a csodát, hogy talán sikerül hazatérniük, a kötelező kéthetes karantén sem volt elrettentő, csak jussanak haza. Nem ritka a turizmusban, hogy az extrém kereslet extrém árakat eredményez. Ha egy nagy, nemzetközi esemény van egy adott városban, akkor az oda tartó járatokra méregdrágán adják a jegyeket, a szállodatulajdonosok is maximalizálják a szobaárat, sokszor irreális szintre emelve. Amikor például a Forma-l-es futam van Budapesten, a normál esetben 50-100 euróért foglalható szoba 5-600 euróba is kerül, vagy amikor Barcelonában van az MWC mobilkommunikációs szakkiállítás, akkor a háromcsillagos, normál esetben 50-100 eurós szobaár sokszor 1500-4000 (!!!) euróra is felemelkedik, mondván, az IT-cégek úgyis kifizetik. Hasonló a helyzet a karácsonyi repülőjegyeknél is, sokszor öt-tízszeres áron kínálják őket a légitársaságok, hiszen a nagy kereslet extrém árakat eredményez. Ám van egy jelentős különbség a két helyzet között - míg az egyik a menekülésről szól, addig a másik egy élményről, esetleg szakmai, üzleti utazásról. Bár ez utóbbi esetében sem helyes, hogy a normál ár 30-40-szeresét is elkérik, de ilyen a piac. A Covid-helyzetnél vagy most a menekülő orosz férfiak esetében azonban érdemes lenne bevezetni egy humanitárius elemet, amikor nem a profit maximalizálása, legfeljebb a járat nyereségessége lenne a szempont. Ez pedig egy jó pont lehet az adott légitársaságoknak (amelyek sokszor előszeretettel dicsekednek ilyen-olyan pici jótékonysági akciókkal), szívesebben utaznak majd velük azok, akik segítséget kaptak baj esetén. Mert a mostani, már-már uzsoraáron kínált jegyekkel nemcsak az addigi életüket vesztik el, de sok esetben a vagyonukat is. Igaz, megmenekülnek a háború elől... FIGYELŐ Putyin beavatkozik a háború tervezésébe A New York Times amerikai hírszerzési információkra hivatkozta azt írta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök az elmúlt hetekben a korábbiaknál közvetlenebbül avatkozott bele a háború stratégiai tervezésébe. Többek között elutasította parancsnokai azon kérését, hogy engedjék őket visszavonulni Herszonból. Egy rendezett viszszavonulással az orosz haderő rengeteg felszerelést és emberéletet megóvhatna, de egy ilyen lépés nyilvánvaló jele lenne annak, hogy az oroszok kudarcot vallottak a háborúban. A New York Times azt írta hírszerzőkre hivatkozva, hogy a színfalak mögött Putyin még inkább bevonódott az irányításba, például megmondta a parancsnokoknak, hogy ő hozza meg a stratégiai döntéseket a terepen is. Bár az orosz elnök néhány tanácsot elfogadott a katonai vezetőktől, feszültséget okoz a vezérkarban új szerepe. Az amerikai hírszerzés szerint miután Putyin elutasította a visszavonulást Herszonból, az orosz csapatok morálja még lejjebb süllyedt. Az utánpótlási vonalaik egy részét már így is elvágták, és most attól tartanak, hogy az ellentámadó ukrán haderő megadásra késztetheti őket. Amerikai tisztviselők szerint magas rangú orosz tisztek többször megkérdőjelezték a háború korai terveit is. Többen úgy vélték, hogy a villámháborúhoz elégtelen fegyverzettel és nem megfelelően képzett csapatokkal indultak el. Putyin ezután képes volt a korrekcióra, hátrébb vonult, és engedte, hogy új stratégiát dolgozzanak ki főtisztjei. (Tx)