Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-23 / 220. szám
www.ujszo.coml 2022. szeptember 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Itt az ideje felnőni! A demokráciát nem lecserélni kell, hanem kiismerni és megjavítani MÁRTON A. ELEMÉR emberi társadalmat, annak mechanizmusait, trendjeit, mozgató elemeit megérteni tudomány, és megérteni ennek a tudománynak a válaszait szinte már művészet, mert amíg az előző egzakt számokat produkál, addig az értelmezés mindig relatív marad. Nehéz eldönteni, hogy a társadalomtudomány számára inkább rejtély-e a ma embere, vagy egy izgalmas kihívás. Sokszor hallottam már, hogy az emberiség történelmének megismeréséhez, megértéséhez gyakran a gazdaságtudomány az egyik legjobb eszköz, mert amíg egy társadalomjelenségeit kintről, részenként szemléljük, addig a gazdasági folyamatok vizsgálata, mintegy belülről képezi az egyes társadalmakat valóban mozgató tényezőket. Mert hát kenyérrel él az ember, minden ide vezet. A gazdasági jelenségek mellett vagy azokkal egy térben - leginkább az utóbbi évek történészi kutatásai „fedezték fel” ezt az érdekességet - a klimatikus tényezők vizsgálata az, ami a gazdasági folyamtok „üzemanyagaként” jelenne meg. Mert ahhoz, hogy kenyérrel éljen az ember, búza is kell, a kalászhoz pedig nap és víz szükséges leginkább. Egyrészt ezért is van kissé déjá vu érzésem, mikor az első nagy világégést épp hogy túlélő német történelmet veszem górcső alá. Miként juthat el egy ország, egy nép odáig, hogy olyan rendszert húz magára, mint amilyen a nemzeti szocialista volt? Másrészt, jelen korunk klímaváltozása újfent gyökeres változásokat produkál mindennapi életünkben, egyrészt közvetlenül, másrészt közvetetten a gazdaság különböző szegmensein keresztül. Az idei szárazság már mérhető volt gazdasági szempontból is, ahogy az is, hogy globálisan milyen hatásokat váltott ki, és ezek hogy gyűrűznek be Európába is, ahol a társadalmi feszültség már az orosz-ukrán háború előtt is tapintható volt. Ezek mellett engem mégis megdöbbent az „utca emberének” történelmi amnéziája is, hogy pár év elég a kommunizmus elnyomásának szinte teljes elfeledéséhez. A huszadik század bőségesen bizonyította már, hogy a demokrácia „beéréséhez” sokkal több kell, mint pár évtized, vagy a puszta külsőségek. A kelet-európai ember majd fél évszázados elnyomást követően nem tudott mit kezdeni az alig több mint negyedszázadnyi szabadsággal. Ez bizonyos szempontból köszönhető a politikum cinizmusának is, ami képtelen volt ellenállni a kísértésnek - és például szinte minden V4-es országban oligarchák tucatjait termelte ki -, de ugyanúgy az átlagember naivitásának is, aki türelmetlenül várta a Kánaánt. Ezek a változások köszönhetőek az Európai Unió vezetőinek is, akik útmutatás helyett „csak” egy dézsa pénzt öntöttek a nyakunkba, különösebb kontroll, útmutatás nélkül. így a kétezres évek a frusztráltság évtizedei lettek - amit az orosz propagandagépezet különösebb erőfeszítés nélkül tudott kihasználni -, de amíg a pártok ciklusról ciklusra terveztek és egyre populistább kommunikációt folytattak, a szélsőséges mozgalmak, az összeesküvéshívők, szekták és a közösségi média elkezdték kitölteni az űrt, amit a megválaszolatlan kérdések hagytak az emberi fejekben, és az egyre inkább magukra maradó választópolgárok mostanra egyre inkább bővítik a bizonytalanok táborát, a döntésükben biztos „kemény mag” pedig kisebbség létére rajzolja újra a politikai erőtereket. Utazásunkban így érkezünk el szépen lassan a mához, mikor is Szlovákia lakosságának majdnem a kétharmada gondolja már úgy, hogy autoriter vezetőre lenne szüksége az országnak. Mindezek mellett, ezekkel párhuzamosan riasztóan magasra nőtt azok száma, akik ma Oroszországban látják a követendő példát és Vlagyimir Putyinban a megváltó bölcs vezért. A vízben lassan forralt béka módjára változott meg pár évtized alatt a „Ruszkik haza” arra, hogy „Rosszatom jó atom”, és fenyegető, kizsákmányoló hatalomból így vált Oroszország követendő példává. De mégsem leleplező tényfeltáró vagy belülről szervezett puccs kellett ahhoz, hogy lehulljon a lepel. Amíg Vlagyimir Putyin önsorsrontó, saját országát is pusztulásba sodró döntése már visszafordíthatatlan, vajon Közép-Európa polgárainak is a hanyatlás keserű poharától kell kijózanodniuk és felismerniük, hogy „rosszul mozognak”? Mert türelmetlenségük és a kommunista-nosztalgia inkább csak éretlenséget tükröz, vagyis fel kell még nőnünk a demokráciához, ha tetszik, ha nem. Bár viszonylag kényelmes helyzetben vagyunk, ne feledjük: a demokrácia iskolájában vérrel írnak a táblára. Becsüljük hát meg a lehetőséget, és ne váltsuk aprópénzre a jelent a jövő kárára! Putyin csupán fenyeget az atommal Elemzők szerint nem jelent valódi veszélyt Putyin elnök nukleáris fenyegetőzése. Szent-Iványi István külpolitikai szakértő úgy véli: az, hogy Putyin atomfegyverek bevetéséről is beszélt, nem jelent valódi veszélyt. Ez ugyanis sokkal inkább annak a beismerése, hogy az eddigi orosz erőfeszítések nem voltak sikeresek. Kis-Benedek József szerint mára világossá vált: ahhoz, hogy folytatni tudják a hadműveletet, újabb emberekre van szükség. A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin ezért rendelte el a részleges mozgósítást, így ugyanis 300 ezer emberrel emelkedik a hadsereg létszáma. Bendarzsevszkij Anton katonapolitikai elemző úgy látja, jelenleg a már megszerzett területekre, Luhanszk és Donbász megvédésére, valamint az orosz védelmi vonal stabilizálására vetik be a mozgósítással behívott embereket. A szakértő szerint Donyeckben csak kis eséllyel várható orosz előrenyomulás. Kaiser Ferenc, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense közölte, a mozgósítás ellenére sem lesz gyorsan vége a háborúnak. A most bevonulóknak frissítő kiképzést kell kapniuk. A maximális létszám, amire az orosz haderő be van állva, az 120-140 ezer fő, évente kétszer van sorozás, akkor egyszerre ennyi újoncot vonultatnak be, tehát valószínűleg erre van kiképzési kapacitás. Nukleáris fegyvert szerinte csak akkor vetne be Oroszország, ha a létét fenyegetné veszély. (atv, ú) Boris Kollár pávatáncai SZILVÁSSY JÓZSEF már pszichiátria, bolondok háza! - fakadt ki múlt vasárnap a szlovák köztévé politikai vitaműsorában a Sme rodina párt elnöke. így jellemezte a kormánykoalícióban uraíkodó állapotokat, azt azonban elhallgatta, hogy ebben a zavarosban eredményesen halászik. Boris Kollár vállalkozói és politikusi előéletéről sokan és sokszor írtak. Ezért mindannyian ismerjük fiatalkori tévelygéseit a pozsonyi alvilágban, ahol maffiózókat szolgált ki, többek között valutaüzérként. Érdemes megemlíteni azt is, hogy magiszteri tudományos fokozatát csaknem ötvenévesen, a nem éppen jóhírű szakolcai főiskolán plágiummal szerezte meg. Amiről az egyik sajtótájékoztatón teátrális mozdulattal mondott le, miután a csalás kiderült. Mindenfajta moralizálást kerülve állapítom meg, hogy jelenleg ez a személy nem kevés választópolgár szavazatainak köszönhetően Szlovákia második közjogi méltósága, aki a rendszerváltást követően a hasonszőrű alakokhoz hasonlóan igyekezett tisztára mosni, tovább gyarapítani valószínűleg többmilliárdos vagyonát, amit a nehezen induló, de mára már sikeres politikai karrierjének köszönhetően el is ért. Számos tény igazolja, hogy parlamenti képviselőinek létszáma alapján ugyan az OEaNO a legnagyobb kormánypárti frakció, mégis - nagyon kevés kivételtől eltekintve - Boris Kollár érdekeinek megfelelően születnek a döntések a nem különösebben tisztelt házban. A sok példa közül a tegnapelőttit említem csupán. A kormányprogramban is szerepel az a terv. hogy a büntető törvénykönyv időközben elhíresült 363-as cikkelyét módosítják, amivel korlátoznák a főügyész mozgásterét, aki máig egyedül dönthet a meggyanúsított vagy vizsgálati fogságba került polgár felmentéséről, ahogy többször meg is tette. Ennek köszönhetően jutott ki a börtönből Vladimír Péolinsky volt titkosszolgálati főnök. Kollár egyik bizalmasa, s egyelőre nem került oda az ugyancsak korrupcióval gyanúsított Peter Borgul’a, a Sme rodina parlamenti képviselője. Több mint érdekesség, hogy egyetlen támogató szavazaton múlt, hogy a tervezet nem került második olvasatba, többek között a bűnüldözők látókörébe került Igor Hús miatt. Matovic pártjának egyetlen képviselőjeként voksolt az indítvány ellen. Alighanem a főügyész kegyeit kereste. Matovic jól tudja, ki az úr az immár hárompárti kormánykoalícióban, ezért vélekedett úgy, hogy ezt a cikkelyt a parlamenti többség nem módosítja. Azt nem tette hozzá, hogy azért sem, mert Kollár így akarja. Aki egyébként az elmúlt hónap végén olyan törvénytervezetet nyújtott be, amellyel az akkor már a végnapjait élő négypárti kormánykoalíció vezetőit akarta észhez téríteni, ami nem sikerült neki sem. Az előrehozott parlamenti választást törvényesen lehetővé tevő, alkotmánykiegészítő javaslata viszont nem került le a napirendről. Richard Sulíkék előre beharangozott módosító beadványa miatt korántsem biztos, hogy a többség megszavazza. Kollár azonban minden eshetőségre felkészülve, amolyan pávakakasként lejt egyre nyilvánvalóbb násztáncot a jelenlegi ellenzék, főleg Peter Pellegrini előtt. Újabban Robert Ficóra is kacsintgat. Többször hangoztatta, hogy jobboldali szélsőségesekkel nem bratyizik, mégis befogadta pártjának frakciójába Jozef Simkót, Rimaszombat polgármesterét, aki Marian Kotleba pártjának listáján került be a törvényhozásba. A házelnök e hét elején a jobbközép pártok pozsonyi tanácskozásán - amelyen a lengyel kormányfő és a magyar igazságügyi miniszter is részt vett - hithű konzervatívnak álcázva önmagát, bőszen szidta a hazai liberálisokat. Senki sem kérdezte meg tőle, vajon a deklarált értékrendje miként fér össze azzal, hogy 12 gyermekét tiz nő szülte neki, akikkel az élettársi kapcsolatait úgy váltogatja, mint a ruhaneműjét. Ahogy a nézeteit, amelyeket mindig saját érdekeihez meg a polgárok többségének elvárásaihoz igazít. További tündöklése vagy bukása attól függ, vajon az előrehozott vagy a 2024-ben esedékes választásig mennyien ismerik fel a házelnök mézesmázos szavai mögött rejlő gátlástalan önzését. FIGYELŐ 40 ezren menekültek Izraelbe a háború elől Idén eddig közel 40 ezren vándoroltak be Izraelbe az ukrajnai háborúban érintett országokból: Ukrajnából, Oroszországból és Fehéroroszországból, és váltak izraeli állampolgárrá-jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű hírportál. Ez 148%-kal magasabb a tavalyi év hasonló időszakában összesen bevándoroltak számánál - közölte Pnina Tamano-Sata bevándorlási és befogadási miniszter. Mellettük 1011 potenciális, de az állampolgárságot még el nem nyert bevándorló is Izraelben tartózkodik a február végi orosz invázió által érintett három országból. Idén januártól szeptemberig öszszesen 50 500-an lettek izraelivé az egy zsidó nagyszülőt megkövetelő „visszatérési törvény” alapján, miközben az elmúlt évtizedben összesen mintegy 323 ezer új bevándorlóval gyarapodott az ország lakossága. Az idén letelepedők 6%-a jött az USA-ból, és 2% etióp bevándorló. 2022-ben Oroszország adta az új bevándorlók felét, 23 789 orosz állampolgár kért izraeli letelepedést, és Oroszországban a miniszter szavai szerint zsidók tízezrei várakoznak Izraelbe vándorlásukat biztosító engedélyekre. Tamano-Sata elárulta: minisztériuma és a bevándorlási ügyekben eljáró partnere, a Zsidó Ügynökség (Szochnut) folyamatosan dolgozik Oroszországban a zsidók Izraelbe költözésén, noha Moszkva megpróbálja bezárni az ottani ügynökséget. (MTI)
