Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-22 / 219. szám
www.újszo.coml 2022. szeptember 22. ISKOLA UTCA 121 Üdv a Duccán! - Gólyatábor a Duna utcán A gólyatábor programjának része volt egy fergeteges vetélkedő is az iskola tornatermében (Fotó MTAG) Amikor három évvel ezelőtt iskolánk, a pozsonyi Duna utcai gimnázium Diákönkormányzata megszervezte és sikeresen meg is valósította az első Gólyatábort, nem is sejtettük, menynyire népszerűvé válik a diákok, szülők és osztályfőnökök körében. Két nap felhőtlen szórakozás, móka és kacagás - kell ennél több egy sikeres tanévkezdéshez? Hogy ne aludna mindenki iskolánk patinás falai közt, nem is volt kérdés, így szeptember 1-jén 45 bőrönddel, hálózsákkal és egyéb alvóalkalmatossággal felszerelt jövendőbeli elsős sorakozott izgatottan a regisztrációs asztalnál, hogy még a hivatalos tanévnyitó előtt megismerhesse osztályfőnökét, valamint osztály- és évfolyamtársait. Bár a meteorológusok pár nappal korábban még esőt jósoltak az idei Gólyatáborra, az időjárás mégiscsak nekünk kedvezett, így iskolánk igazgatónője, Morvay Katalin, Kulcsár Mónika igazgatóhelyettes és Kocsis Rebeka, Diákönkormányzatunk elnöke az iskolaudvaron köszönthette a lelkes csapatot. Ezt követően még talán a légy zümmögését is hallani lehetett volna, mert mindenki lélegzet-visszafojtva várta, mikor hangzik el a neve, és derül ki, vajon az I. A osztályt fogja-e erősíteni Farkas Erdélyi Erika vezetésével, vagy pedig Szatmáry Ester védőszárnyai alá kerül az I. B-ben. Az első osztályfőnöki órát és egy gyors felfrissülést követően megkezdődhetett a felhőtlen szórakozás. Nevek rögződtek osztály-, majd évfolyamszinten, gombolyagok repültek, kedvenc tárgyak egy rövid időre gazdát cseréltek, és az is kiderült, ki nem szereti a vizet, vagy melyik korba időutaznának elsőseink. Az idő pedig olyan gyorsan repült, hogy észre sem vettük, és már el is érkezett az ebéd ideje. Két hónap után végre ismét vidám zsivajtól visszhangzott az ebédlő, majd az osztályfőnöki kvíz fényt derített például arra is, ki Erdélyi tanárnő kedvenc nyomozója (Monk), vagy melyik híresség dicsérte meg Szatmáry tanárnő szeme színét kiskorában (Yoko Ono). A délutáni program színterévé ismét az iskolaudvar vált. Kreatívabbnál kreatívabb rajzok készültek hátpostás játékunk során, a bogozósdi közben pedig gólyáink úgy összegabalyodtak, hogy remélhetőleg az elkövetkező négy éven keresztül ki sem bogozódnak.:) Ennyi ismerkedés után ideje volt kideríteni, mekkora versenyszellem lakozik legfiatalabb gimnazistáinkban - következhetett az egyik legigényesebb és egyben legszórakoztatóbb feladat: a rohampálya. Elsőseink ötös csapatokban szaladtak egyik állomástól a másikig, cipőtornyot építettek, találós kérdésekre válaszoltak, bepörögtek, akadálypályát teljesítettek és lépcsőt is futottak. A sok játékot és ügyességi feladatot követően már mindenki kellőképp megéhezett, a vacsorát azonban ezúttal nem az étkezőben, hanem a városban fogyaszthatták el. Diákönkormányzatunk kisebb csoportokra osztódott, majd gólyáinkkal négy különböző irányba széledt szét a belvárosban. A mókának és versenyzésnek azonban még ezután sem szakadt vége. Miután leszállt az est, izgalmas kincskeresés kezdődhetett, mely során elsőseink még alaposabban megismerhették és felderíthették iskolánk folyosóit, valamint egyes tantermeit. Hogy a nap végére mindenki elfáradt, nem volt megle- ; pő, mint ahogy az sem, hogy a fáradtság ellenére gólyáink hajnalig csiviteltek. :) A tábor második napja egy kiadós reggelivel és egy iskolánkat bemutató, bemelegítő kvízzel kezdődött, melyen kiderült egyebek mellett az is, hány ajtó található a harmadik emeleten, vagy mennyi lépcsőt kell „megmászniuk” összesen, ha fel akarnak jutni az étkezőből az osztálytermükig. Érdemes volt küzdeni, ugyanis a kvízben szerzett pontszámokat tovább lehetett gyarapítani egy fergeteges vetélkedőben, melyre a tornateremben került sor. Volt zene- és filmfelismerés, activity, műveltségi és egyben gyorsasági verseny, na meg persze jókedv és kacagás, a hősies küzdelem után pedig következhetett a megérdemelt édes jutalom. Mivel azonban minden jónak vége szakad egyszer, ez évi Gólyatáborunk is lassan végéhez ért, viszont kétség sem fér hozzá, hogy elsőseink számtalan új élménnyel és szép emlékkel gaz- • dagodtak. Végezetül pedig következzen a reklám helye, mindez ugyanis nem valósulhatott volna meg azok nélkül a kreatív és lelkes diákok nélkül, akik a Diákönkormányzat csapatát erősítik (Fehér Hanna, Kováts Viktória, Balogh Noémi, Frigula Bianka, Kiss Bálint Béla, Krnác Viktor, Gogh Leona, Kocsis Rebeka, Kocsis Anna, Básti Dániel, Rákász Orsolya), valamint szorgos segítőik nélkül (Deák Eszter, Csörgő Emese Aliz, Jacenko Zoja,JLajos Ráchel Anna, Kiss Noémi, Sípos Amina, Lajos Sára). Köszönjük fáradhatatlan munkátokat és ezt az élménydús két napot! Szabó Andrea DÖK-koordinátor A szondys gimnazisták a drégelyi hősök előtt tisztelegtek (Fotó SZGYG) Szondy György Emléktúra az ipolysági Szondy Gimnáziumban Felejthetetlen orfűi vitorlás élményeink 2022. szeptember 7-én újra sor került az ipolysági Szondy György Gimnázium évenként megrendezett emléktúrájára. A túrán részt vett gimnáziumunk minden évfolyama, továbbá három pedagógus: Csáky Csinger Alexandra és Koháry Veronika tanárnő, valamint Béres Gábor tanár úr kísért bennünket. Az utóbbi két esztendőben a pandémia meghiúsította a szervezést, így az ez évi rendezvényen három osztályunk is első alkalommal vehetett részt. 8.00-kor szálltuk fel a buszra, majd egy rövid út után Drégelypalánkon, a Vár utcában álltunk meg. A Schaffer-kút tisztására vezető 2,8 kilométeres útszakaszt fél óra alatt tettük meg, ott elfogyasztottuk az elemózsiánkat, és felkészültünk a túra legmegterhelőbb részére. Egy 2,5 kilométer hosszú, meredek emelkedőkben gazdag ösvény választott el minket a célunktól. Az első dombokat könnyűszerrel másztuk meg, azonban az egyenes, 35 fokos emelkedők többeknek gondot okoztak. Szerencsénkre nem esett nagyobb eső, így a sár nem nehezítette a dolgunkat. A táv utolsó egyharmadát magunk határoztuk meg, egy rövidebb és egy hoszszabb útvonal közül választhattunk. 10.00 körül az utolsók is megérkeztek a középkori erősségbe, ahol 20 perc szünetet tartottunk. Miután kifújtuk magunkat, elkezdődött a megemlékezés. Fehérváry Anna (2. A) utasításai alapján közösen felolvastuk Arany János Szondi két apródja című balladájának néhány versszakát. Ezután az én történelmi összefoglalóm következett: felvázoltam a 470 évvel ezelőtt történteket. Az eseményt koszorúzással zártuk, az emlékezés koszorúját Gajdács Zsuzsanna (4. A), Lőrincz Pál (4. A) és jómagam helyeztük el a drégelyi hősök emléktáblája mellett. Az esemény a himnusz eléneklésével zárult. Számomra és az osztályom számára csapatépítő élmény volt, hiszen nekünk kevés jutott az utóbbi években az önfeledt örömökből és a közös kalandokból. Az első osztályosok megismerkedhettek újdonsült iskolatársaikkal, a negyedikesek pedig közösen tekinthettek le a vár fokáról a | kitárulkozó messzeségbe, még egyszer utoljára. Pásztor Tamás, a gimnázium harmadikos diákja Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az Orfűi Vitorlás Egyesület táborában vehetünk részt a barátaimmal. Hétfő reggel útnak indultunk, már a buszban összeismerkedtünk a nagysallói és a hetényi alapiskolásokkal, akik nagyon barátságosak, a tanító nénik pedig nagyon kedvesek voltak. Ennek köszönhetően a hangulat egész héten családias volt. Az egyesület tagjai nagy szeretettel és csodás programokkal vártak minket. Az orfűi vendégszeretet és kedvesség jókedvre derített mindenkit. Csodás, életre szóló élményeket gyűjtöttünk. A közös úszást, csónakázást, vitorlázást mindenki nagyon élvezte. A túrák nagyon szórakoztatók voltak, a táj és a kilátás felejthetetlenül gyönyörű volt. Ellátogattunk az abaligeti cseppkőbarlangba és a tanösvényre, ahol sok hasznos információt tudhattunk meg a helyről. Tetszett, hogy megismerhetünk új embereket, barátokat szerezhetünk, és együtt csodálhatjuk meg a Pécsi-tó szépségeit. Számtalan új dolgot tanulhattunk Petitől, a Vitorlás Egyesület tagjától, aki kedvesen és türelemmel foglalkozott a táborozókkal. Megtanultuk például azt, hogyan kell kikötni és kormányozni a hajót. A végén evezőversenyt tartottunk. Gyorsan eltelt az öt nap, de abban biztos vagyok, hogy mindig szeretettel, örömmel fogunk viszszaemlékezni a táborra és azokra az emberekre, akikkel ott lehettünk. Mindenki nevében szeretném megköszönni, legfőképpen a Rákóczi Szövetségnek a lehetőséget, az ajándékokat, amivel megleptek minket, a táborvezetőknek a figyelmet és a törődést, a táborozóknak az együtt töltött időt. Remélem, még viszontlátjuk egymást valamikor! Kuzma Vanessa CsallóközcsUtörtöki Alapiskola A közös úszást, csónakázást, vitorlázást mindenki nagyon élvezte (Fotó: CSAI)
