Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-20 / 217. szám

www.ujszo.coml 2022. szeptember 20.

KULTÚRA

113

Németh Zoltáné a Madách-díj

Valószínűleg temethetjük az egyetlen állami irodalmi díjat, amelyet magyar mű szerzője kaphat Szlovákiában

JUHÁSZ KATALIN

Tegnap a pozsonyi Zichy-palotában átadták az Irodalmi Alap (Literárny fond) díjait a tavalyi év legjobb irodalmi teljesítményeiért, illetve fordításkötetéért. Mivel a kulturális minisztérium megszünteti a szerintük rosszul működő Irodalmi Alapot, az 1967 óta létező Madách-díjat is vélhetően utoljára ítélhették oda. Ha csak nem történik csoda.

A díjat eredeti szépirodalom kategóriában Németh Zoltán Tektonika (Kalligram, 2021) című verseskötete, műfordítás kategóriában pedig Mészáros Tünde Katarina Kucbelová Főkötő (Phoenix Library, 2021) című regényének fordítása kapta.

Szalay Zoltán Senki háza (Kalligram) című elbeszéléskötete és Mészáros András Nem alszom... (Phoenix Library) című önéletrajza részesült Madách-nívódíjban. Az Irodalmi Alap által felkért bírálóbizottság Rozno Jitka műfordító, költő vezetésével működött. Idén összesen 17 kötetet neveztek be a hazai magyar kiadók Madách-díjra.

Saját világ

Ha Németh Zoltánnak irodalomtudományi munkái mellett verskötete is megjelenik, az mindig kisebb fajta szenzáció a szakmában és versolvasók szűk táborán belül. Konceptkötetekben gondolkodik, mindig egyegy nagy téma köré csoportosulnak a versek, ezzel külön világot teremt, amelyben el lehet merülni. Vannak azonban olyan, csak rá jellemző jellegzetességek, amelyeknek köszönhetően akkor is azonosítani tudnánk a szerzőt, ha a neve nem szerepelne a borítón. Ilyen például a naturalista képi világ, a manírok nélküli megszólalás, a váratlan asszociációk.

Ezekben a versekben egyszerre van

jelen a bizarrság és a szépség. A szerző folyamatosan tabukat döntöget, azaz olyan dolgokkal foglalkozik a költészeten belül, amelyekkel rajta kívül senki más. Különösen érdekes a lét szféráinak kitágítása az állati ösztönökre, a bennünk megbúvó ősi érzésekre. Azt is sugallja, hogy a világ csak töredékesen ismerhető meg.

Ezúttal a geológia foglalkoztatja a költőt, ez a szakterület vetül rá a versekre, vonul végig a köteten, különböző aspektusokban, számtalan öszszefiiggést evokálva. Ismét egy olyan világba léphetünk be, amely egyszerre titokzatos és ismerős, bizarr és természetes, egyszerre van jelen benne a filozófia és a naturalizmus.

Ráadásul nemcsak tartalmi, hanem formai izgalmakat is kínál a kötet. A megfogalmazás módja olyannyira eredeti és egyéni, hogy Németh Zoltán a sokat tapasztalt, „profi versolvasókat” is minden bizonnyal meglepi, bizonyítva, hogy van még potenciál a lírában, lehet még olyan új verset írni, amely nem emlékeztet egyetlen régebbire sem.

Pozsony mint főszereplő

Annyiféle Pozsony létezik, ahány ember lakja, vagy felfedezi magának. Az ember személyisége, múltja, körülményei befolyásolják az összképet. Ebben a tizenkét elbeszélésben sokféle perspektívából láthatjuk a várost, amely valójában senkié.

Nem könnyű szépirodalmi műben szerepeltetni egy konkrét várost, mivel az ott élők, vagy az egyes helyszíneket jól ismerők akaratlanul is öszszevetik az olvasottakat saját élményeikkel, tapasztalataikkal, a többiek pedig valamiféle idegenvezetői szolgáltatást, vagy legalábbis realista hozzáállást várnak a szerzőtől.

Itt azonban a város nem díszletként jelenik meg, hanem szereplőként. Szereplőkből pedig, mint tudjuk, vannak pozitívak és negatívak, és egyáltalán nem mindegy, melyikükkel kerül kapcsolatba a főhős. Szalay Zoltán

szereplői között van, aki menekülni akar a realitások elől, elveszni a tömegben, másnak Pozsony a bűn városa, amelyben csak az erősek győzhetnek. Megint másnak az érvényesülés titokzatos terepe, és van, aki azért költözik oda, mert elveszett múltját keresi. A szerző bizonyos részletek elhallgatásával és sűrítéssel fokozza az izgalmakat, az elvarratlan szálak sok helyen fontos szerepet kapnak.

Egy izgalmas élet

Feltehetnénk a kérdést, hogy vajon kiknek szól, kit érdekelhet egy szlovákiai magyar filozófus élettörténete. Ki kíváncsi Mészáros Andrásra, az emberre? Ez egy önéletrajzi kötet, amelyben benne van a huszadik század második felének társadalma, a boldogulás útjai és ösvényei egy nyitott, kíváncsi, érzékeny fiatalember optikáján keresztül bemutatva. Mészáros András visz minket magával Pozsonyba, ahol filozófiát hallgat, majd tanít. Közben megszereti a

népi kultúrát, lelkes néptáncos lesz. Figyelhetjük, hogyan szerez barátokat, és kitől mit tanul. Követhetjük öt tátrai túrákra - ez a szerző másik nagy szenvedélye, sőt már-már lételeme.

Nem feltétlenül kronologikus sorrendben halad, ugrálunk az időben, ha valamiről eszébe jut egy másik helyzet vagy történet. Gyakran él az irónia, a humor eszközeivel is, de használja az öniróniát is. Nem szépíti azokat a helyzeteket sem, amelyekből nem ő került ki győztesen, azaz vállalja rossz döntéseit. Felbukkannak a könyvben olyan szereplők is, akiket a közélet iránt érdeklődők, vagy a kultúra, oktatás területén mozgók személyesen ismerhetnek. Ettől még közelebb érezhetik magukhoz ezt a kötetet, és ha a szerzővel is kapcsolatba kerültek a múltban, szinte várják, hogy mikor látják meg a saját nevüket valamelyik oldalon.

A kötet egyszerre szórakoztat és gondolkodtat, egyszerre önéletrajz

és korrajz, illetve társadalmi tabló. A szlovákiai magyar kisebbség élete jelenik meg benne, de mivel a szerző szoros kapcsolatokat ápol szlovák és cseh kollégáival, és sok barátja van a többségi nemzet képviselői között, egyfajta magától érthetődő kapcsolati háló bontakozik ki, amelyben nincs különbség magyar és szlovák, kisebbség és többség között.

Készítsünk főkötőt

A legjobb műfordításnak járó Madách-díjat Mészáros Tünde érdemelte ki, Katarina Kucbelová Főkötő című kötetének magyar nyelvre való átültetéséért. A könyv eredetije (Cepiec) nagy feltűnést keltett és komoly sikert aratott a szakmában, mivel a szlovák irodalomban kevesen művelik ezt a műfajt, sőt, szinte ismeretlennek számít. A szerző egy isten háta mögötti régióban tanulmányozza az embereket, a helyi szokásokat, hagyományokat, összerakja magában a múltat, jelent, és saját leikéből is sok mindent előhoz. Se nem irodalmi szociográfia, se nem széppróza ez a könyv, de mindkettő hozzávalóit tartalmazza, sőt a kézimunka terápiás jellegének hangsúlyozása miatt akár az önkeresés, az önismeret fontossága felől is tekinthetünk rá. A dísztelen, élőbeszédszerű, de valójában alaposan megszerkesztett mondatok miatt a szöveg rendkívül nehezen fordítható. Mészáros Tünde viszont elérte, hogy úgy bele tudjunk feledkezni, mintha nem is fordítást olvasnánk, hanem egy magyar nyelven megírt művet. Ez nemcsak a gördülékeny mondatainak köszönhető, hanem annak is, hogy képes hangulatot teremteni magyarul - ugyanúgy, ahogy Katarina Kucbelová szlovákul.

A tegnapi ünnepélyes díjátadón életműdíjat kapott Karol Vlachovsky, a magyar irodalom remekeinek (Mikszáth, Kosztolányi, Grendel) szlovákra fordítója, és díjazták Éva Andrejcákovát is Závada Pál Természetes fény című regényének szlovák fordításáért.

Eckerdt Sándor nagy kék útja

(Forrás: kosice.sk)

Izgalmas zenei fúziók a City Sounds fesztiválon

Igazi ínyencséget kínál látogatóinak a kassai Löffler Bála Múzeum. Eckerdt Sándor festményeiből ás grafikáiból nyílt kiállítás A nagy kék út vágón címmel.

Eckerdt eredetileg grafikusnak készült, mégis a festészetben ért el komolyabb eredményeket. Vincent Hlozník műtermében tanult a pozsonyi képzőművészeti főiskolán, majd visszaköltözött Kassára, ahonnét alig mozdult ki, mégis a huszadik század második felének egyik legjelentősebb hazai képzőművésze lett.

Mindössze hatvan év adatott meg neki ezen a földön, 1992-ben hunyt el. Abban az időszakban - a hatvanas években - kezdte pályáját, amikor a hazai képzőművészetben dúlt a dogmatizmus, a szocialista realizmus, és talán csak a népi ihletésű képeket festő művészek kaptak némi szabadságot. Eckerdt azonban ebből a fajta szabadságból sem kért, alkotásai a legkorszerűbb európai trendeket követték, Szlovákiában ezért besorolhatatlan „fehér hollónak” számított, több évtizeddel megelőzte kortársait. Finom, lírai szinezetű festmények váltakoztak nála határozott, erős vonalakkal, kontrasztos színekkel. Figuratív alkotásaiban is saját ízlése szerint formálta, alakította, színezte ki a valóságot. Ha pedig elkanyarodott a nonfiguratív világ felé, mindig kínált valami fogódzót, megfejtést a szemlélőnek.

Szerette a gyors, vázlatszerű tusrajzokat, ihletett pillanataiban villámgyorsan képes volt létrehozni valami maradandót. Élete utolsó évtizedében lelkesen kísérletezett a két kézzel való

festéssel, rajzolással is. Azt vallotta, hogy ha lehet két kézzel zongorázni és bokszolni, akkor festeni és rajzolni is lehet. Ezek a képei is láthatóak a Löffler Múzeumban, ahogy grafikái és festményei is. Legutóbb tíz évvel ezelőtt volt lehetősége a kassai közönségnek Eckerdt-képeket nézegetni ezekben a terekben. A mostani tárlat anyagát Peter Markovié művészettörténész állította össze, és december 4-ig tekinthető meg. (juk)

Alfredo Rodriguez kubai zongorista ad koncertet szombaton a City Sounds fesztiválnak helyet adó pozsonyi Szlovák Rádió koncerttermében. A pénteken kezdődő kétnapos fesztivál ismert külföldi ás hazai zenészeket lát vendégül.

Arról, hogy a fesztivál szervezői a minőségi zenét tartják szem előtt, megbizonyosodhattunk már az elmúlt nyolc évadban, melyek során számos kiemelkedő nemzetközi zenész látogatott el a fővárosba. A City Sounds vendégei jellemzően műfajokon átívelő zenét hoznak a fesztiválra. Az idei húzónév Alfredo Rodriguez, a fiatal kubai jazz-zongorista, akinek már Grammy-díj-jelölést is sikerült bezsebelnie. Fellép majd a szintén fiatal, 23 éves lengyel basszusgitáros lány, Kinga Glyk is, akinek zenekara a jazz, a blues és a funk elemeit ötvözi. Az olasz Nicola Conte neve az acid jazz és a bossanova elemeivel forrt össze, leginkább gitárosként ismert, de

producerként is működik és remixeket is készít.

David Kollar improvizációs koncertet tart majd „A negyedik világ zenéi” címmel. Kollárról közismert, hogy rengeteget dolgozik együtt nemzetközi zenészekkel: ez alkalommal Rick Cox és Paolo Raineri egészíti ki a színpadon. A negyedik világ zenéjének koncepciója Jon Hassell zeneszerzőtől ered, aki olyan zenei fúziót nevezett így, amely egyaránt merít a klasszikus, a modern, a digitális, a komponált és az improvizált zenéből, csakúgy mint a keleti és a nyugati világ dallamvilágából.

Érdemes lesz elmenni majd a Lukás Oravec Orchestra koncertjére, mely nemrégen a Radio Head Awards legjobb jazzfelvételének járó díját nyerte el. A Baroque goes jazz Trio fellépése is izgalmasnak ígérkezik: Lenka Molöányiová fuvolaművész, aki otthonosan mozog a jazz és a barokk zenében, ezt a két, egymástól látszólag távol álló műfajt köti össze. (hk)

Mészáros Tünde, a Madách-dfjas műfordító (A szerzó felvétele) i