Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-20 / 217. szám

Mindenkinek vigyáznia kell a BL meglepetéscsapatával 2022. szeptember 20., kedd, XVIII. évfolyam, 36. szám S panyolországba - a világ szinte minden pontjá­hoz hasonlóan - az an­golok vitték el a futballt. Egész pontosan az ország délnyugati területein található Minas de Riotinto bányatelepein keresztül, mert Hugh Matheson brit befektető itt vásárolt magának koncessziót. A rézbányáért 3,5 millió fontot fizetett. Az első feljegyzett mérkőzésre 1887-ben került sor, San Roque ünnepnapján. A két csapat kizá­rólag külföldi játékosokból állt, a meccsre pedig egy salakhányó terü­letén került sor. Ilyen alkalmakkor általában bikaviadalokat rendeztek a településen, ám az arénát a bá­nyászati társaság már három évvel korábban bezáratta, mert az kü­lönböző tivornyák, az alkohol és a prostitúció melegágya volt. A le­genda szerint a meccsre azért került sor, hogy az angolok és a spanyolok közelebb kerüljenek egymáshoz, de a gyakorlatban éppen az ellen­kezője történt. ,Az összesereglett nézők kezdetben csalódottan vet­ték tudomásul, hogy a labdarúgás nélkülözi a halálmegvető bátorsá­got és azt a képzeletgazdagságot, amihez a bikaviadalok során hoz­zászoktak, és ami az identitásuk ré­szét képezte” - olvasható a korabeli beszámolókban. Az örök küzdelem A britek bányászati érdekeltségei juttatták el a játékot Bilbaóba is, és Spanyolországban először itt honosodott meg igazán a játék. Az ország első labdarúgó-stadion­ját 1913-ban építették, vagyis a bilbaói San Mamés lett a spanyol futball bölcsője. Emiatt a spanyol foci első szuperhatalma az Athletic Club volt, amelyet 1903-ban alapítottak. Habár elég gyorsan bevezették azt a szabályt, hogy a klubban csak baszk származású já­tékosok léphetnek pályára, a klub maga megmaradt anglománnak. Pénzügyileg a De la Sota ipari és hajózási vállalat támogatta, amely az első világháborúban az antant­­hatalmakkal működött együtt. Kereskedelmi kapcsolatait a konf­liktus teljes ideje alatt fenntartotta az angolokkal, és ez a háború le­zárását követően sem változott, így logikus volt, hogy a megszülető Athletic Bilbao nevében és hagyo­mányaiban is az angol vonalat vi­gye tovább. A Bilbao azon kevés csapat egyike, amely a 121 éves fennállása alatt egyszer sem esett ki a spanyol élvo­nalból - pedig nemegyszer rezgett a léc. Legutóbb a 2006/2007-es idényben, amikor tizenkét for­duló után egy győzelemmel állt a baszk csapat, és nyolcpontnyira volt az utolsó bennmaradó helytől. A hely-zet súlyosságát felismerve, az akkori elnök menesztette Felix Sarriugartét, és a helyére Jósé Ma­nuel Esnalt nevezte ki, akinek a másodedzője az óriási ősz bajszáról ismert, „Ondarru” becenévre hall­gató Angel Garitano volt, Gaizka Garitano édesapja. Kettejük vezeté­sével a Bilbao a következő hét baj­nokin tizennégy pontot gyűjtött, megverte a Sociedadot, és jó útban volt a megmenekülés felé, még ha a biztos bennmaradást csak az utolsó a helyzet változatlan Bilbaóban Az Athletic Bilbao újra legszebb napjait idézi a bajnokságban, miközben őrzi kulturális örökségét (Fotó: TASR/AP) A legtradicionálisabb futballklub és az elnyühetetlen Inaki Williams tovább írja az Athletic történetét fordulóban, a Levante legyőzésével is harcolta ki. A lenyűgöző telje­sítmény ellenére azonban a szezon végén Esnal és Angel Garitano is távozott, mivel a Bilbao pont ak­kor tartotta az elnökválasztást, az új elnök, Fernando Macua pedig Joaquin Caparróst nevezte ki veze­tőedzőnek. Ennek ellenére Esnal és Garitano úgy sétáltak ki a székház kijáratán, hogy a munkájukat elvé­gezték. A legtradicionálisabb futballklub 2011-ben Macuát Josu Urrutia vál­totta az elnöki székben. A Bilbao nem egy ádagos klub, így a veze­tői székbe sem egy ádagos ember való. „Nem lehet elnökjelölt olyan személy, aki meg akarja változtat­ni a klub filozófiáját” - mondta a klub korábbi elnöke, Jose Julian Lertxundi. A Bilbao mindig is büszkén hirdette a klubfilozófiáját: a baszk csapatban csak baszk já­tékosok szerepelhetnek. A futball folyamatos változásával azonban a baszkság fogalma is sokat változott az elmúlt évek alatt. Onnan, hogy csak és kizárólag vizcayai születésű (Bizkaia tartomány) baszk játéko­sok kerülhetnek a keretbe, oda ju­tottunk, hogy a játékosoknak elég már csak kötődniük Baszkföldhöz. Pedig a Bilbao megtehetné, hogy drága külföldi sztárokat igazol. A játékosok ugyanis csak úgy tá­vozhatnak a klubtól, ha a vevő ki­fizeti a játékos szerződésben foglalt kivásárlási árát. A baszkok nem panaszkodhatnak az üzletre: Kepa Arrizabalaga 80 millió euróért köl­tözött Londonba a Chelsea­­hez, Aymeric Laporte-ért 65 millió eurót utalt a Manchester City, Javi Martínezért 40- et a Bayern Mün­chen, Ander Herre­­ráért 37-et a Man­chester United, de innen indult el a si­kerek felé Andoni Zubizarreta, Aitor Karanka vagy Bi­­xente Lizarazu is. Pénz tehát általában bőven van a klub kasszájában, csak épp a veze­tőknek eszük ágában sincs elköl­teni: ők inkább a széllel szemben, a klubfilozófiához hűen, a saját eszközeikkel harcolnak a pénz irá­nyította kegyeden futballvilágban. „Inkább essen ki a másodosztályba a csapat, minthogy megváltoztassa a filozófiáját” - mondta korábban Unai Bustinza, a Malága hátvédje, a Bilbao egykori játékosa. Régi recept, új sikerek Bár vannak gyengébb szezonjai a klubnak, idén egyelőre úgy tűnik, hogy Ernesto Valverde - aki har­madszor irányítja a csapatot - újra Európába vezetheti az együttest, amely jelenleg a BL-indulást érő negyedik helyen áll. Köszönhető ez annak is, hogy a La Liga 6. fordulójában az Athletic Bilbao 3-2-re legyőzte a Rayo Vallecanót. Ezen a meccsen fordult először elő, hogy a Williams testvérek mindkét tagja, Nico és Inaki is eredményes volt egy bajnokin. Inaki Williams nem­csak gólokat szerez, hanem elképesztő sorozatát is életben tartja továbbra is. A 28 éves csatár a baszkok legutóbbi 239 bajnoki mérkőzésén kivétel nélkül pályára lépett annak ellenére, hogy a har­madik fordulóban a Cádiz elleni találkozón kificamodott a jobb bokája, ezért úgy tűnt, az Espanyol ellen már nem szerepelhet. Végül nem így lett, Inaki Wilhams azon a meccsen is ott volt a pályán, és to­vábbra is igaz, hogy legutóbb 2016. április 17-én volt olyan meccse az Athletic Bilbaónak, amelyen Willi­ams nem lépett pályára. Ami testvérét, a 20 éves Nicót illeti, még 2013-ban az Osasuna akadé­miájáról került az Athletic Bilbao csapatához. 2020. május 11-én mutatkozott be a tartalékcsapat­ban, majd egy évvel később, 2021. április 28-án pályára lépett az első csapatban is a Real Valladolid elleni 2-2-re végződő bajnoki mérkőzé­sen a 62. percben Jón Morcillo cse­réjeként. Tíz perccel később testvé­rét lecserélték, de 1986 óta így is ők voltak az első testvérpár a klubban Julio Salinast és Patxi Salinast kőve­tően, akik egyszerre voltak pályán, a hétvégi fordulóban pedig először fordult elő, hogy mindketten gólt is szereztek. Árnyék vetült a történelmi meccsre A történelmi testvérgólok mellett a forduló kiemelkedő eseménye természetesen a madridi derbi volt, melyen a Wanda Metropolitanóban a Real Madrid 2-1 -re legyőzte a há­zigazda Atlético Madridot. Diego Simeonének ez volt a 408. bajnoki­ja az Atlético élén, ezzel klubrekor­der lett, megelőzve Luis Aragonést, Koke pedig az 553. mérkőzését játszotta a klubban, ezzel beérte az 1976 óta az örökranglista élén álló Adelardo Rodríguezt, vagyis a klübrekordokat beárnyékolta a ve­reség. A Real ugyanakkor továbbra is hibátlan: 6 forduló után is 100 százalékos teljesítménnyel áll a La Liga élén. ,A játékosaim mindent megtettek, hogy megnyerjék a mérkőzést. Két­gólos hátrányban is próbáltuk nem elengedni a meccset, a második félidőre jobban fel is pörögtünk, Matheus Cunha és Morata beállása után a támadásaink is veszélyeseb­bek voltak. De ha egy csapat nem tud végig pörögni a Real ellen...”- indokolta a történteket Diego Simeone, majd dicsérte a városi ri­vális játékát. „Nagyon gyorsan és jól fejlődtek fél védekezésből támadás­ba, félelmetes sebességgel képesek kontrázni. Határozottan védekez­tek, jól futballoztak, kihasználták a helyzeteiket, a Real edzője jó mun­kát végzett” - fogalmazott Simeone. „Visszahúzódva védekeztünk, aho­gyan szoktunk, és egyértelműen sikerült semlegesítenünk a Joao Félix és Griezmann játékában rejlő veszélyt. Ha Simeone azt mondta, hogy jól csináltuk, akkor hálásan köszönöm, mert ez értékes elis­merés — reagált kollégája szavaira Carlo Ancelotti, majd nem győzte dicsérni csapatát. - A legfonto­sabb játékosunk, Karim Benzema nélkül is nagyszerű csapatot al­kottunk. Persze, mindig vannak apróságok, amiken lehet javítani, de annál, amit ma láttam, nem kérhetek többet a csapatomtól. Ed­dig minden meccsünket megnyer­tük, büszke vagyok, hogy edzője lehetek ezeknek a futballistáknak. Az első félidőben nagyon jók vol­tak a labdakihozatalaink, mint láthatták, mindkét gólunk előtt Courtois-tól indult a támadás. Biz­tosan tartottuk a labdát, de az igaz, hogy a második félidőben kicsit el­csúszott a fókusz, kevesebbszer hoz­tuk őket kényelmetlen helyzetbe. Az Atlético szépítő gólja után pedig nekünk voltak nehéz pillanataink, de kivédekeztük őket.” Ancelotti úgy véli, a sérült Benzema helyén eddig lehetőséghez jutó já­tékosai - ezúttal például Rodrygo- mind meggyőző teljesítményt nyújtottak, ami egyértelmű bizo­nyítéka: nagyon sok rejlik a csa­patban. Kiemelte Vinícius Junior teljesítményét, a második gólban játszott szerepét, de a hangsúlyt ezúttal a két gólszerző dicséretére helyezte. „Valverde és Rodrygo különleges futballisták, tökéletesen megfelel­nek a modern játék támasztotta követelményeknek. A technikai ké­pességeik és a fizikai adottságaik alkalmassá teszik őket arra, hogy különböző posztokon is megállják a helyüket. Elképesztően sokat fej­lődtek, rendkívül sokat hozzátesz­nek a csapat játékához.” Az idényről beszélve kifejtette, hogy bár a Barcelona és ők rajtol­tak a legjobban, a kissé beragadó Atiéticót sem kell temetni, hiszen az ősz végére, tél elejére időzített világbajnokság miatt sajátos a mos­tani kihívás, sok váratlan fordulat történhet — szerinte legalábbis ki­élezettebb lesz a versengés, mint az előző bajnokságban volt. Kovács Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents