Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-17 / 215. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. SZEPTEMBER 17. SZTÁRVILÁG fel tudtam fogni, hogy mit csinálok. Zsófi is gyorsan halad előre, Kristóf egyelőre még játszadozik, lehet, hogy egész más fogja érdekelni, nem a zene. Öcsi, ez a családi beceneved, a zenekarban „Tyutyu” voltál, térjünk még vissza a Gravishoz... Mit tartasz a legnagyobb sikernek? Visszakanyarodok ahhoz, amit említettem, a Fiatal hullámot, ahova mint magyar zenekart meghívtak minket. Előtte Bajmócon volt ifjúsági fesztivál, az egyiken versenyeztünk, harmadikok lettünk, a következő évben vendégként vettünk részt. Minket úgy vettek, hogy „azok a magyarok, azok más gyökerek”, a magyar zene, - ahol ott volt az Omega, az LGT, a Piramis, az Illés, a Fonográf, a Skorpió meg más - komoly rockos zenekaros környezet volt. Ez nálunk a normalizáció éveiben hiányzott. Kicsit a Modus meg az Elán nyitották meg az utat, s végül jöttünk mi a nyolcvanas években, jöttek Peter Nagyék, Beátka Dubasová meg néhány ügyes énekes, előadó. Emlékszem, hogy elmentünk egy Ventil RG- koncertre a PKO-ba, ahol kétezer fiatal felállva tombolt, mire a rendezők futkostak, hogy leülni, leülni, mert ha nem, nem lesz koncert. Magyarországon időben előbbre voltak, tíz-húsz ezer ember tombolt, az LGT-nek a Tabánban negyvenezer. A klubokról nem is beszélve, nálunk ilyen nem létezett. Hol volt akkor a Gravis? Magyar viszonylatban már koncerteztünk, mi voltunk az elsők, akiknek fiistgépje volt Csehszlovákiában, s hatalmas fehér füstfelhőbe „öltözött” a zenekar, úgy, ahogy az Omegától ellestük. A kezdetekben a technikai felszerelésünk ugyan hiányos volt, de őrietekkel próbáltuk ezt kompenzálni, azok a dalok, mai szemmel nézve, és minden álszerénységet félretéve, nagyon jók voltak. Hála Papp Sanyinak, aki kihasználta a lehetőségeit, hogy nyomjon minket előre, bár néha a szövegeink elég rázósak voltak. Gábor írói vénája megnyilvánult, olyanokat írt, hogy „ezt a földet elhagyom, itt összetörték szárnyaim”. Akadt, amit aztán nekünk is meg kellett változtatni az egyik szlovák számunkban, annak idején azt írta Kamii Peteraj, hogy „póznám Kainovo znamenie na cele..Káin nem lehetett a lemezen. Volt egy dalunk, Nezvestní volt a címe, amiből egy részt ki kellett vágni...Sanyi keményen vasalta a beköpéseinket, tizennyolc évesen sok mindent csináltunk, s mentek a jelentések az elvtársaknak. Visszatérve Bajmóchoz, ahol csak hárman voltunk, mert Szabó Jancsi katona volt: nagy sikerünk volt, pedig magyarul énekeltünk, az első számnál megrökönyödtek, a végén viszont fergeteges siker volt. Cikkek jelentek meg... Akkor volt egy kapcsolatfelvételünk Presserékkel, mert aznap ők léptek fel vendégzenekarként. Mi épp a főpróbán játszottunk, amikor megjöttek az LGT-sek, Somló, Presser, s hallván, hogy magyarul énekelünk, odajöttek hozzánk. Utána Presser próbált segíteni nekünk, később is találkoztunk vele, amikor Pozsonyban koncerteztek, mi is felléptünk, de akkoriban nem úgy volt, hogy autóba ülök, s játszok Helsinkiben, Katowicében vagy másutt, még a testvéri Magyarországra se lehetett csak úgy átmenni fellépni. Az itteni elvtársak viszont előálltak azzal, hogy le kell fordítani a szövegeinket, mert nem értik, mire Gáborral nekiálltunk, s megrökönyödtünk, hogy ha ezt valaki elolvassa, színpadra se léphetünk, visznek egyből a dutyiba. Pali Hammel, aki a Slovkoncerten dolgozott, s régi pozsonyi, magyarul is jól tud, belenézve ránk szólt, hogy „srácok, írjatok akármit, senki se fogja ellenőrizni”. Ha jól emlékszem a Talán című dalotokat, amely az Élj őszintéiméi jelent meg kislemezen, ami az első magyar nyelvű volt az Opus gondozásában, a Szabad Európa Rádió is játszotta. .. Nem izgultatok? Nem sejtettük akkor, utólag tudtuk meg. Közben eljutottunk magyarországi fesztiválra, ahol a zsűri különdíját kaptuk, Balázs Fecó is beszólt, hogy „gyerekek, játsszatok még, ez k...a jó volt”. Ezek voltak a visszaigazolások, hogy jól csináljuk. A Piramis együttessel kellett volna egy nagy turnén zenélnünk Magyarországon, a turné végén lemezzel, csak éppen valaki „elfektette” az ŐRI megrendelését, mert túl feltűnő lett volna egy nagyon sikeres „kisebbségi” rockzenekar. Amatőrként, 1983 körül előzenekara voltunk a prágai Lucernában az Elánnak. Kislemez után a nagylemez már szlovákul jelent meg, olyan szerzők közreműködésével, mint Kamii Peteraj, Peter Guldan, profi zenekarként Marika Gombitovával koncerteztetek, jöttek a sikerek, ’89 nyarán a Gravis mégis feloszlott. Annak hogy a magyar vonal miért nem ment, gyakorlati okai voltak. A Felvidék behatárolt sáv, és mi zenélni akartunk. „Kisebbségi” nagylemezhez lehetetlen volt hozzájutni, dönteni kellett, s az idő igazolt minket, hogy helyes lépés volt, szlovák viszonylatban megmérettettünk, és a topra kerültünk. A slágerek (Skúsky z lásky, Daruj mi den, Kolotoc masiek stb.) máig élnek. Hogyan alakult az életed azután? ’91-ben Varga Fricivel megalapítottam a H & V Jumbo Records lemezkiadót, gyártottunk kazettákat, egy csomó lemezt adtunk ki, köztük egy gyermeklemezt hazai magyar költők verseiből, amit szeretnék újra kiadni, mert a mai gyerekek nem biztos, hogy ismerik. Fokozatosan alakultak a dolgok, együttműködtünk Marcél Palonderrel, a Noga-Skrúcany duóval, a Bomba kseft című albumon megjelent Tequila Jumbo megasláger lett, és néhány más is. Beindult a bolt, most megint Marikával dolgozom. Gábort felkérték, hogy írjon musicalt, s ez évek óta működik, ez már a stúdióidőszak, amikor az én dolgom a hangfelvétel (ami a stúdiómban készült), a gitározáson kívül a hangmérnöki munka és a zenei rendezés. Nemrégen Kálmán Karcsiék MontaCarlo zenekarának készítettünk lemezt Nem ezt vártad címmel. Dusik Gáborral most nincs közös munkánk, de én hat éve újból dolgozom Marikával, a születésnapi koncertjére összehoztam a zenekart, Marika utolsó lemezét is én csináltam, én hangszereltem. Decemberben újra koncertezünk vele. Közben, persze, csináltam mást is, a zenén kívül videózással is foglalkozom... Urbán Klára Patrick Duffy így teltek az évek Bobby Ewing és Frank Lambert rokonszenves alakítója, Patrick Duffy idén ünnepelte 73. születésnapját. Az egykor szexi fiatalember, aki megannyi női szívet megdobogtatott, ősz hajú úrrá érett az évek során. (Fotók: Shutterstock, dallas fanzine) 2008 Őszülő hajjal Tíz évvel a legendás Egyről a kettőre című sorozat befejezése után Patrick Duffy 59 éves volt, itt épp akkor kapták lencsevégre, amikor egy elegáns, fekete öltönyben jelent meg a vörös szőnyegen. Már nem az a fiatalember, akit a Dallasban láttunk, de ősz haja ellenére vonzó, fess férfi. 2013 Bőrdzsskibsn Míg egyes férfiak a kor előrehaladtával unalmasabb darabokkal bővítik ruhatárukat, mások egész életükben hűek maradnak egy stílusukhoz. Patrick stílusa valami a kettő között van. Társaságban többnyire öltönyben jelenik meg. De a laza, lezser öltözet sem áll messze tőle. 64 éves korában is jól áll neki a vizes hatású frizura és a bőrdzseki. 2022 Újra boldogan Partick Duffyra újra rátalált a szerelem, 2020 óta Linda Purl, a 66 éves amerikai színésznő a párja, és láthatóan boldogok. A románc szokatlanul kezdődött a koronavírus-járvány alatt, a két színész online levelezésbe fogott, később a Zoomon keresztül tartották a kapcsolatot. Duffy Covidrománcnak nevezte el a kapcsolatot, amely szerelemmé változott. „Nem kerestem a szerelmet, mégis rám talált” - újságolta Patrick a This Morning című műsorban, ahova Lindával együtt hívták meg. 2017 Szakállat növesztett Felesége elvesztése, akivel 43 évig volt házas, láthatóan megviselte a népszerű színészt. Hatvannyolc éves, és ugyan mosolyog a képen, a szeme nem annyira tükrözi a mosolyt. Lefogyott, akkoriban a haját is elhanyagolta, és a Robinson Crusoe-szerű szakáll egyáltalán nem illik neki. ÉS EGY BÓNUSZ... 1977-ben, 28 évesen Patrick Duffy szexi srác volt... De az a furdőnadrág! Ebben szerepelt az NBC tévé Man from Atlantis című sci-fi sorozatában. Egy évvel később kapta meg élete legnagyobb szerepét a Dallasban. (a Novy cas pre zeny alapján) 2011 Ismét mint Bobby Ewing A Dallas-sorozat adása óta eltelt harminchárom év után az alkotók úgy döntöttek, hogy újraélesztik. És persze Bobby Ewing sem hiányozhatott a folytatásból. Patick Duffy ekkor 62 éves volt, de ez biztosan nem csökkentette a karizmáját. Ellenkezőleg. 2019 Bajuszos, lófarkas nagypapa A hetvenéves Patrick már jól megérdemelt nyugdíjas. De ami a színészeket illeti, ők addig játszanak, amíg bírnak. Dufly sem kivétel. Bár úgy néz ki, mint egy kedves nagypapa, a filmvilágban még biztosan nem mondta ki az utolsó szót. Hiszen valakinek nagyapát is kell alakítania.
