Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-03 / 204. szám
Richard Josey James Burwillt, a Colonial Williamsburg-i kormányzói Történelmi tolmácsok: Robert Watson Jr. beszélget a Randolph-házból palota gyarmati korszakának rabszolgakertészét alakítja távozó társával, Janice Canadayjel Visszatérhetnénk a múltba vasat a tűzből, hogyan kalapálták, formálták különféle eszközökké és fegyverekké. A kormányzói palota konyhájában pedig mindig autentikus gyarmati ételeket készítenek a gyarmatosítókat tápláló berendezések és receptek felhasználásával. A jelmezes mesélők egy része állatokkal dolgozik. Bárki bármikor ingyen sétálhat a történelmi negyedben, belépőjegyet csak azoknak kell venni, akik a történelmi épületekbe kívánnak belépni, hogy megnézzék a kézműves bemutatókat, vagy részt vegyenek a tervezett szabadtéri előadásokon, amelyeken mindig egy bizonyos témát járnak körül: például Williamsburg alapítását, a brit erők megszállását vagy a gyarmati vezetők, köztük George Washington tábornok látogatásait. Dr. Sári Zsolt muzeológus, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese, aki 2019 augusztusában jutott el Colonial Williamsburgbe, így írt látogatásáról: ,A túrát a főutca végén álló Capitol impozáns épületében kezdtem, amely a kormányzat épülete volt. Ez az épület jelentette a 18. századi Virginia politikai életének központját. Erről is sokat mesélt a Patrick Henry karakterét megformáló interpretátor. Henryt Virginia első kormányzójává választották, és 1776-79 és 1784-86 között szolgált ezen a poszton. Utána néhány műhelyt, boltot látogattam meg. Betértem a borbélyműhelybe, ahol nemcsak hajat vágtak és borotváltak, de a korszakra jellemző parókákat is készítettek. A téglaégető, az asztalos-, a fegyverkészítő, az ezüstműves vagy éppen a szövő- és cipészműhely a korabeli munkafázisokat, anyagokat mutatja be készítés közben. A beszélgetésekből kiderül, hogy a múzeum működtetéséhez is itt készülnek a tárgyak, bútorok, az interpretátorok ruhái, cipői és ékszerei egyaránt.... A múzeumban sétálva olyan karakterekkel beszélgethetünk, mint a fiiggedenségi háború katonái, Williamsburg egykori lelkésze, a tanító, a kocsisok - akiknek járműveit ki is lehet próbálni, hiszen végig lehet kocsikázni a várost velük. A boltok nyitva vannak, korabeli áruk másolatait vásárolhatjuk meg, de megismerjük az egykori tulajdonosok életét, történeteit is.” Minden évszakban valami újat lehet felfedezni: a gyarmati fővárosnak még az illatai is átalakulnak minden évszakváltással. Függedenül attól, hogy a látogató az ünnepek történelmi varázsát, a tél meghittségét, a tavasz virágzását, a nyár nyüzsgését vagy az ősz vibrálását választja, „időutazásai” mindig valamilyen történelmi eseményekhez fűződnek.. Egy kis előzetes az őszi programból: katonazenekar mutatja majd be a különféle katonai szertartások zenéjét, megtudhatunk mindent egy 18. századi katona munkanapjáról és arról is, mit kell megtanulnia egy kongresszusi képviselőnek, hogy a lehető legjobb államférfi legyen. Csadakozhatnánk az újonc kongresszusi képviselőhöz, James Madisonhoz (a későbbi elnökhöz), aki listát készít a politikaelmélet legnagyszerűbb alkotásairól, és előadást tart a felvilágosult polgárok számára. Igazi életszerű eseménynek is részesei lehetnénk: két férfi, Benedict és Ferdinand, ugyanannak a nőnek, Isabellának a kegyeiért harcol majd egy pörgős, kb. 20 perces vígjátékban, amely egy 18. századi bohózat stílusában íródott. Indiánokról is szó lesz, de kicsit másképp. Egy amerikai indián interpretátor mindennap más-más témával foglalkozik: megvizsgálja bizonyos bennszülött társadalmak befolyását a fiiggedenségi harcra, valamint azt, hogyan alkalmazkodtak az indiánok a változó világhoz, hogyan hatott az európai divat az amerikai indián kultúrára és fordítva, szól az amerikai indián vallási gyakorlatokról és hiedelmekről. Estefelé betérhetnénk a Chownings Tavembe egy 18. századi mulatásra. Milyen jó lenne, ha megnézhetnénk a régi városokat, falvakat, és megleshetnénk, hogyan éltek ott egykor az emberek, milyen ruhát viseltek, mit ettek. Ezért vannak a múzeumok - vághatna viszsza valaki. El lehet menni egy-egy emlékházba, skanzenba, várba, kastélyba. Igen, de nincs bennük élet. Múltba vezető élő múzeuma Williamsburgnek van, amely a legnagyobb a világon, és amely amerikai viszonylatban gazdag történelmet mondhat magáénak. Tulajdonképpen nem is múzeum, hanem egy egész városrész, amely szervesen kapcsolódik az egykori virginiai fővároshoz. Már csak az az érzés is nagyszerű lehet, hogy az ember azokon az utcákon járhat, amelyeket egykor Thomas Jefferson, James Monroe és John Tyler koptatott, hát még a látvány! A több száz ereded, helyreállított épületet magába foglaló városrészben mindent úgy alakítottak ki, hogy a Egyesült Államok 18. századi koloniális idejében érezhesse magát a látogató. Colonial Williamsburg fontos turisztikai attrakció lett az elmúlt évtizedekben. Nem is csoda, hiszen ki ne lenne kíváncsi a korabeli lakásokra, a kormányzó villájára, a régi műhelyekre, arra, mit ittak egykor a kocsmákban, ahol - mint az élő múzeum területén - mindenhol korabeli kosztümbe bújtatott emberek, színészek, mesélők játsszák a múlt eseményeit. Iszogatnak, beszélgetnek déli tájszólással - jó lenne belehallgatni, hogy a mai problémákkal fóglalkoznak-e, vagy a hely szelleméhez megfelelően, mondjuk, a gyapotfbldek állapotáról. A feladatuk az lenne, hogy az egykori mindennapok aspektusait elmagyarázzák. A parókakészítő „tanonc” bemutatja a parókakészítés folyamatát, elmagyarázza, milyen jelentősége volt a parókának a gyarmati életben. A kovács megmutatja, hogyan vették ki a forró 2022. szeptember 3., szombat, 15. évfolyam, 35. szám Sétálóutca Colonial Williamsburgben (Fotók: TASR/AP, https://www.colonialwilliamsburg.org ) Elűzik a démonokat? Riport a nagykeszi Reménység Házából Urban Gabriella
