Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)

2022-09-14 / 213. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ 2022. SZEPTEMBER 14. SZTÁRVILÁG TI fel tudtam fogni, hogy mit csiná­lok. Zsófi is gyorsan halad előre, Kristóf egyelőre még játszadozik, lehet, hogy egész más fogja érde­kelni, nem a zene. Öcsi, ez a családi beceneved, a zenekarban „Tyutyu” voltál, tér­jünk még vissza a Gravishoz... Mit tartasz a legnagyobb siker­nek? Visszakanyarodok ahhoz, amit említettem, a Fiatal hullámot, ahova mint magyar zenekart meg­hívtak minket. Előne Bajmócon volt ifjúsági fesztivál, az egyiken versenyeztünk, harmadikok let­tünk, a következő évben vendég­ként vettünk részt. Minket úgy vettek, hogy „azok a magyarok, azok más gyökerek”, a magyar zene, - ahol ott volt az Omega, az LGT, a Piramis, az Illés, a Fono­gráf, a Skorpió meg más - komoly rockos zenekaros környezet volt. Ez nálunk a normalizáció éveiben hiányzott. Kicsit a Modus meg az Elán nyitották meg az utat, s végül jöttünk mi a nyolcvanas években, jöttek Peter Nagyék, Beátka Dubasová meg néhány ügyes énekes, előadó. Emlékszem, hogy elmentünk egy Ventil RG- koncertre a PKO-ha, ahol két­ezer fiatal felállva tombolt, mire a rendezők futkostak, hogy leülni, leülni, mert ha nem, nem lesz koncert. Magyarországon időben előbbre voltak, tíz-húsz ezer em­ber tombolt, az LGT-nek a Ta­bánban negyvenezer. A klubokról nem is beszélve, nálunk ilyen nem létezett. Hol volt akkor a Gravis? Magyar viszonylatban már kon­certeztünk, mi voltunk az elsők, akiknek füstgépje volt Csehszlo­vákiában, s hatalmas fehér füst­­felhőbe „öltözött” a zenekar, úgy, ahogy az Omegától ellestük. A kezdetekben a technikai felszerelé­sünk ugyan hiányos volt, de öde­­tekkel próbáltuk ezt kompenzálni, azok a dalok, mai szemmel nézve, és minden álszerénységet félretéve, nagyon jók voltak. Hála Papp Sa­nyinak, aki kihasználta a lehetősé­geit, hogy nyomjon minket előre, bár néha a szövegeink elég rázósak voltak. Gábor írói vénája megnyil­vánult, olyanokat írt, hogy „ezt a földet elhagyom, itt összetörték szárnyaim”. Akadt, amit aztán ne­künk is meg kellett változtatni az egyik szlovák számunkban, annak idején azt írta Kamii Peteraj, hogy „póznám Kainovo znamenie na cele...” Káin nem lehetett a leme­zen. Volt egy dalunk, Nezvestní volt a címe, amiből egy részt ki kellett vágni...Sanyi keményen va­salta a beköpéseinket, tizennyolc évesen sok mindent csináltunk, s mentek a jelentések az elvtársak­nak Visszatérve Bajmóchoz, ahol csak hárman voltunk, mert Szabó Jancsi katona volt: nagy sikerünk volt, pedig magyarul énekeltünk, az első számnál megrökönyödtek, a végén viszont fergeteges siker volt. Cikkek jelentek meg... Ak­kor volt egy kapcsolatfelvételünk Presserekkel, mert aznap ők léptek fel vendégzenekarként. Mi épp a főpróbán játszottunk amikor megjöttek az LGT-sek, Somló, Presser, s hallván, hogy magyarul énekelünk, odajöttek hozzánk Utána Presser próbált segíteni ne­künk, később is találkoztunk vele, amikor Pozsonyban koncerteztek, mi is felléptünk, de akkoriban nem úgy volt, hogy autóba ülök, s játszok Helsinkiben, Katowicében vagy másutt, még a testvéri Ma­gyarországra se lehetett csak úgy átmenni fellépni. Az itteni elvtár­sak viszont előálltak azzal, hogy | le kell fordítani a szövegeinket, mert nem értik, mire Gáborral nekiálltunk, s megrökönyödtünk hogy ha ezt valaki elolvassa, szín- | padra se léphetünk, visznek egy­ből a dutyiba. Pali Hammel, aki a Slovkoncerten dolgozott, s régi pozsonyi, magyarul is jól tud, be­lenézve ránk szólt, hogy „srácok, írjatok akármit, senki se fogja el­lenőrizni”. Ha jól emlékszem a Talán cí­mű dalotokat, amely az Élj őszintéiméi jelent meg kisleme­zen, ami az első magyar nyelvű volt az Opus gondozásában, a Szabad Európa Rádió is játszot­ta. .. Nem izgultatok? Nem sejtettük akkor, utólag tud- | tűk meg. Közben eljutottunk ma­gyarországi fesztiválra, ahol a zsűri különdíját kaptuk, Balázs Fecó is beszólt, hogy „gyerekek, játssza­tok még, ez k..a jó volt”. Ezek voltak a visszaigazolások, hogy jól csináljuk. A Piramis együttessel kellett volna egy nagy turnén ze­nélnünk Magyarországon, a turné végén lemezzel, csak éppen valaki „elfektette” az ŐRI megrende­lését, mert túl feltűnő lett volna egy nagyon sikeres „kisebbségi” rockzenekar. Amatőrként, 1983 körül előzenekara voltunk a prá­gai Lucernában az Elánnak. Kislemez után a nagylemez már szlovákul jelent meg, olyan szer­zők közreműködésével, mint Kamii Peteraj, Peter Guldan, profi zenekarként Marika Gom­­bitovával koncerteztetek, jöttek a sikerek, ’89 nyarán a Gravis mégis feloszlott Annak hogy a magyar vonal miért nem ment, gyakorlati okai voltak. A Felvidék behatárolt sáv, és mi zenélni akartunk. „Kisebbségi” nagylemezhez leheteden volt hoz- | zájutni, dönteni kellett, s az idő igazolt minket, hogy helyes lépés volt, szlovák viszonylatban meg- | mérettettünk, és a topra kerül­tünk. A slágerek (Skúsky z lásky, Daruj mi den, Kolotoc masiek stb.) máig élnek. Hogyan alakult az életed az­után? ’91-ben Varga Fricivel megalapí- J tottam a H & V Jumbo Records I lemezkiadót, gyártottunk kazet- j tákat, egy csomó lemezt adtunk ki, köztük egy gyermeklemezt hazai magyar költők verseiből, amit szeretnék újra kiadni, mert a mai gyerekek nem biztos, hogy ismerik. Fokozatosan alakultak a dolgok, együttműködtünk Mar- [ cel Palonderrel, a Noga-Skrúcany duóval, a Bomba kseft című al­bumon megjelent Tequila Jumbo megasláger lett, és néhány más is. Beindult a bolt, most megint Marikával dolgozom. Gábort fel­kérték, hogy írjon musicalt, s ez évek óta működik, ez már a stú­dióidőszak, amikor az én dolgom a hangfelvétel (ami a stúdiómban készült), a gitározáson kívül a hangmérnöki munka és a zenei rendezés. Nemrégen Kálmán Karcsiék MontaCarlo zenekará­nak készítettünk lemezt Nem ezt vártad címmel. Dusik Gáborral most nincs közös munkánk, de én hat éve újból dolgozom Ma­rikával, a születésnapi koncertjére { összehoztam a zenekart, Marika utolsó lemezét is én csináltam, J én hangszereltem. Decemberben újra koncertezünk vele. Közben, persze, csináltam mást is, a zenén kívül videózással is foglalkozom... Urbán Klára 2008 Őszülő hajjal Tíz évvel a legendás Egyről a kettőre című sorozat befejezése után Patrick Duffy 59 éves volt, itt épp akkor kapták lencsevégre, amikor egy elegáns, fekete öltönyben jelent meg a vörös szőnyegen. Már nem az a fiatalember, akit a Dallasban láttunk, de ősz haja ellenére vonzó, fess férfi. 2013 BőRhsakiben Míg egyes férfiak a kor előre­haladtával unalmasabb darabok­kal bővítik ruhatárukat, mások egész életükben hűek maradnak egy stílusukhoz. Patrick stílusa valami a kettő között van. Tár­saságban többnyire öltönyben jelenik meg. De a laza, lezser öltözet sem áll messze tőle. 64 éves korában is jól áll neki a vizes hatású frizura és a bőrdzseki. Bobby Ewing és Frank Lambert rokonszenves alakítója, Patrick Duffy idén ünnepelte 73. születésnapját. Az egykor szexi fiatalember, aki megannyi női szívet megdobogtatott, ősz hajú úrrá érett az évek során. (Fotók: Shutterstock, dallas fanzine) 2017 Szakállat növesztett Felesége elvesztése, akivel 43 évig volt házas, láthatóan megviselte a népszerű színészt. Hatvannyolc éves, és ugyan mosolyog a képen, a szeme nem annyira tükrözi a mosolyt. Lefogyott, akkoriban a haját is elhanyagolta, és a Robin­son Crusoe-szerű szakáll egyáltalán nem illik neki. ÉS EGY BÓNUS2L. 1977-ben, 28 évesen Patrick Duffy szexi srác volt... De az a fördőnadrág! Ebben szerepelt az NBC tévé Man from Adantis című sci-fi sorozatában. Egy évvel később kapta meg élete legna­gyobb szerepét a Dallasban. (a Novy cas pre zeny alapján) 2011 Ismét mint Bobby Ewing A Dallas-sorozat adása óta eltelt harminchárom év után az alkotók úgy döntöttek, hogy újraélesztik. És persze Bobby Ewing sem hiányozha­tott a folytatásból. Patick Duffy ekkor 62 éves volt, de ez biztosan nem csökkentette a karizmáját. Ellenkezőleg. 2019 Bajuszos, lófarkas nagypapa A hetvenéves Patrick már jól megérdemelt nyugdíjas. De ami a színészeket illeti, ők addig ját­szanak, amíg bírnak. Duffy sem kivétel. Bár úgy néz ki, mint így kedves nagypapa, a filmvilágban még biztosan nem mondta ki az utolsó szót. Hiszen valakinek nagyapát is kell alakítania. 2022 Újra boldogan Partick Duffyra újra rátalált a szerelem, 2020 óta Linda Purl, a 66 éves amerikai színésznő a párja, és láthatóan boldogok. A románc szokadanul kezdődött a koronavírus-járvány alatt, a két színész online levelezésbe fogott, később a Zoomon keresztül tartot­ták a kapcsolatot. Dufly Covid­­románcnak nevezte el a kapcsola­tot, amely szerelemmé változott. „Nem kerestem a szerelmet, mégis rám talált” - újságolta Patrick a This Morning című műsorban, ahova Lindával együtt hívták meg. Patrick Duffy így teltek az évek

Next

/
Thumbnails
Contents