Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-01 / 177. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR (Légi)kikötői hírek Idén az utasok rendkívül rugalmasan kezelik a kialakult helyzetet E gyre gyakoribb jelenség, hogy a nyaralni, utazni készülők az indulás előtti napokban egy kedves levelet kapnak a légitársaságtól, hogy ki se menjenek a repülőtérre, a járatuk ugyanis nem indul. Az utóbbi hetekben, napokban több tízezer járatot töröltek Európa-szerte, munkabeszüntetés, munkaerőhiány miatt - ezzel is mérsékelve a reptéri káoszt. Azok a szerencsések, akik nem kaptak ilyen üzenetet, legfeljebb csak pár órás késéssel emelkednek a magasba... Szerdán egynapos sztrájkot tartottak a Lufthansa alkalmazottai, a Verdi szakszervezet által meghirdetett munkabeszüntetés miatt több mint ezer járatot kellett törölni, ez csaknem 150 ezer utasnak okozott problémát. És ez csak egy nap, egy légitársaság. Spanyolországban a Ryanair alkalmazottai tartanak folyamatosan munkabeszüntetést - olyannyira, hogy már azt is tudni lehet, eléggé eltökéltek, maratoni sztrájkot helyeztek kilátásba: a legfrissebb információk szerint 2023. január 7-ig (!) minden héten, hétfőtől csütörtökig számítani kell az utasoknak a jelentős késésre vagy akár a járattörlésre is. De nemcsak ennek a két cégnek a munkavállalói elégedetlenek, hanem az elmúlt hetekben más légitársaságok alkalmazottai is jelezték: csak idő kérdése, mikor jelenik a járatszámok mellett a törölve szó, sztrájk miatt. Bár a legtöbb légitársaság igyekszik megoldani az utasok problémáját (nem mindegyik jeleskedik azonban az ügyfélközpontúságban), a nyári szezon alatt szinte lehetetlen átfoglalni ennyi utast egy következő napi gépre. Már az is jó, ha csak két-három napon belüli indulásra sikerül találni valamilyen helyen - ha szerencséje van az utasnak. A járatok ugyanis olyannyira tele vannak, hogy a legtöbb most, a nyári csúcsidényben üres szék nélkül közlekedik, ami jó a légitársaságoknak, ám rossz a hoppon maradt utasoknak, ugyanis ezzel csökken a gyors megoldás lehetősége. így könnyen előfordulhat, hogy indulás elhalasztásával az egyhetes nyaralás három-négy napra csökken, ami már akár értelmetlenné teszi az utazást. Volt már arra is példa, hogy pár nappal meghosszabbodott a vakáció, ami akár jó is lehet - ugyanakkor ez jelentős költségekkel, logisztikai problémákkal (van-e üres hotelszoba, költözni kell) jár, arról nem is beszélve, hogy sokan előre beosztják az éves szabadságkeretet, amiben már nincs három-négy napnyi extra keret, mozgástér. A sztrájk egyik célja, hogy kellemetlenséget, jelentős anyagi veszteséget okozzon a cégnek és az ügyfeleknek, hogy a vezetés ennek fényében arra kényszerüljön, hogy teljesítse a munkavállalók követeléseit. Ez esetben ez részben sikerül is, hiszen sok százezer, millió ügyfél utazását teszik kellemetlenné, vagy rosszabb esetben hiúsítják meg. De a légitársaságok is csapdába kerültek, továbbra sincs elegendő munkaerő, nehezen halad a toborzás, így érthető, hogy szeretnék megtartani a jó szakembereket, ám a koronavírus-járvány okozta kétéves kiesés olyan anyagi helyzetbe hozta a cégeket, hogy most kisebb a mozgástér a bérrendezésre. Idén az utasok rendkívül rugalmasan kezelik a kialakult helyzetet - legfeljebb néhány anyázós, „soha többé xy légitársaság” poszt jelenik meg -, nem számít az sem, ha ajegyek, szállások, utazási csomagok ára sokkal magasabb, mint korábban. Nem számít a pár órás késés, egy-egy járattörlés is belefér, egy a lényeg: végre utazhatnak. Az se számít, ha egy-egy sztrájk miatt tovább tart a nyaralás az eredetileg tervezettnél. Idén ez is belefér... (Lubomír.Kotrha) Gombaszög MÉSZÁROS KRISZTINA A gombaszögi nyári tábor nekem idén már harmadik alkalommal a „mindenki mindenkit ismer valahonnan” beszélgetések csattanóját adta, ahogy hosszú ölelkezések élményét is, mert ott aztán a járda peremén nem egy kőre, hanem az ismerős tyúkszemére lépett az ember, aki aztán sikítozva ugrott a nyakunkba, természetesen fájdalmas örömében. Az ötéves fiam egy fakardot könyörgött ki tőlem az első napon, na de nem azt a kisebb, aranyos változatot, hanem igazán délceg vitézhez valót, méreteset, emiatt veszélyeset. Onnantól, hogy kézbe vette, el sem engedte, és attól a pillanattól kezdve más dolgom sem volt, min figyelmeztetni: légyszi, vigyázz, megütötted a nénit, húzd be, megkarcolsz valakit, most inkább add nekem, míg fel nem nyársalunk valakit! Később kiderült, a gyerekem a táborban azzal lett azonosítva, hogy ott megy az a kissrác, akinek a kardjába tegnap beleakadtam. Utólag is elnézést mindenkitől! Amikor a gyerekek hasábját rendeltem, akkor figyeltem fel két ifjú hölgy ismerős hangjára, akik mögöttem sorakoztak. Mikor megfordultam, felismertem a két arcot, tudtam, egy olyan iskolai mediációs foglalkozáson találkoztam velük, amelyet támogatással tudtunk egy projekten belül megvalósítani. Alig egy órával később, a híres lengőhíd szájánál, szemtől szembe találtuk egymást, és beszédbe elegyedtünk. Bár a foglalkozások alatt a Covid miatt maszk takarta az arcunkat, a szem nem változik. Az arcmemóriám remek, de a nevekkel gondban vagyok, úgyhogy újra bemutatkoztunk. Könnyen barátkozom, hamar elmesélték, mivel engedték őket útnak a szüleik: az óvó anyai intelem, hogy ne fogyasszanak alkoholt! Szelíden mosolyogtunk. Abban a pillanatban valahogy ösztönösen kijött belőlem, hogy ha szükségük lenne rám, itt leszek valahol. Két nap múlva, amikor még javában tartott a buli, de én már a saját falumban segítettem a polgármesternek díszpolgárt avatni, jött is az üzenet: ott vagyok-e a fesztiválon? „Nem, de írja le, miben segítsek!”- válaszoltam. Megnyugodtam, miután visszaírt, hogy nem sürgős bajt kell oldani, szerelmi ügy. Kétségbeesés érződött a sorok között. Csak beszélnie kellene valakivel, mert nem tudja, hogy legyen, írta. Két napra rá online beszélgettünk, mert messze lakik. Jó volt őt látni az otthona biztonságában. Mesélt. Szomorúan azt hajtogatta, hibázott, és elesettnek tűnt. Hallgattam. Nyugtattam, hogy nincs olyan, ami új a nap alatt, higgye el, semmi miatt nem ítélkezem. Csak kérdeztem. Csak az ő érzéseiről, az ő igényeiről, az ő megéléseiről. Fontos számára, hogy tisztában legyen a benne zajló folyamatokkal. Előjöttek a félelmek: mi van, ha valamit végleg elveszít, ami jó volt?! A múlt időn van a hangsúly - arra kérdeztem vissza, mikortól nem jó?! Kiderült: hosszú hónapok óta. Mondhatnám: banalitás az ilyen eset, ahhoz képest, milyen tragédiák közt élem a szakmai életem, de nem az! Kétségbeesés, tehetetlenség, önmarcangolás nagyon fiatalon. Ezek az érzések válnak az alulértékeltség táptalajává, aztán jönnek a megkérdőjelezhető döntések. Gyorsan átgondoltam, mi is ilyenkor a legfontosabb. Megerősítettem benne a gondolatot, hogy joga van hibázni, fog is, és ezért vállalni kell a felelősséget, akár a károkat is neki kell majd megélnie, elviselnie, és ez is rendben van, mert ezáltal tanulunk alázatot, türelmet, mély szeretetet. Ennek tudatában hallgatnia kell arra is, ami benne zajlik. Őszintének lenni, akkor is, ha az észérvek mást mondanak - ebben a korban azért fontos, mert még keresi önmagát. Azt mondta, megkönnyebbült a beszélgetés végén, valamit megértett. Hálás volt az időmért, én meg a bizalmáért (a részleteket azért nem írom le, mert a titoktartás kötelez). Gombaszögöt a következő történetek jellemzik leginkább. Durica Katival nagyon jó barátok vagyunk, a lányomat a fia tanította a tábor alatt sakkozni, a legkisebbje pedig igazi amazon, de két nap után megengedte, hogy a karomba vegyem, el sem hittem! Katival volt egy közös meghirdetett programunk, ahol egymást faggattuk, ő a mediációról, én meg a béranyaságról kérdeztem (erről szól a legújabb könyve), és sokat meséltünk a megélésekről. Utánunk egy újabb téma következett, amelynek a moderátora az én öcsém volt. S láss csodát, a beszélgetőtársa Simon Attila, a volt történelemtanárom volt, aki az egyik legmeghatározóbb tanárom volt nem csak a gimiben, ma pedig tanszékvezető és a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója. „Itt kell találkozni - mondtam neki -, egymást váltjuk a színpadon.” Megöleltük egymást, évekkel ezelőtt letegeződtünk, majd ő azt mondta: „Követem az írásaid az Új Szóban, most is olvastalak.” „Köszönöm” - mondtam, s átjárt a büszkeség. Úton hazafelé érkezett a hír: újra kaptunk támogatást az iskolai mediációs projektre. A kínai elnök figyelmeztette Bident: Amerika a tűzzel játszik Hszi Csin-ping kínai államfő figyelmeztette Joe Biden amerikai elnököt több mint kétórás telefonbeszélgetésük során Tajvannal kapcsolatban. A kínai állami média jelentése szerint a politikus azt mondta: „Aki a tűzzel játszik, megégeti magát, reméljük, ezt az Amerikai Egyesült Államok is belátja." A két ország több fronton is eltérő értékeket képvisel: a globális egészségügyi helyzet, a gazdaságpolitika, az emberi jogok az utóbbi időben mind próbára tették Washington és Peking kapcsolatát. Washington számára ezek mellett egyre nagyobb aggodalmat kelt Kína egyre csak növekvő befolyása a délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni térségben, valamint az, hogy Peking nem ítélte el Oroszország ukrajnai háborúját, sőt, esetleg támogatja is olyan eszközökkel, amelyek katonai célra felhasználhatók. Hszi felszólította az Amerikai Egyesült Államokat, hogy tartsa magát az „egy Kína” elvhez Tajvannal kapcsolatban, illetve tettei és szavai legyenek összhangban ezen a területen. Peking egyértelműen Kína egyik tartományának tekinti Tajvant. A két nagyhatalom között ismét feszültség támadt nemrég, amikor Nancy Pelosi, az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának elnöke bejelentette, hogy Tajvanra látogat, ami diplomáciai nyelven nyílt amerikai támogatást jelent. Biden a múlt héten újságíróknak elismerte, hogy Pelosi augusztusra tervezett tajvani utazása az amerikai hadsereg tisztségviselői szerint „nem volna jó ötlet”. A kínai államfő korábban kijelentette: nem zárja ki, hogy akár erőszakot alkalmazzon annak érdekében, hogy elfoglalja Tajvant és ténylegesen egyesítse a szigetet Kínával. A kínai elnök továbbá hangsúlyozta: a kétoldalú egyeztetések rendkívül fontosak. Mint elmondta, ez különösen az olyan jelentős ügyek esetében szükséges, mint a „makrogazdasági irányvonalak öszszeegyeztetése, a globális ipari és ellátási láncok stabilitása, valamint a világszerte tapasztalható energia- és élelmezési válság”. Biden és Hszi legutóbb márciusban tárgyalt egymással, ekkor az amerikai elnök a kínai államfő értésére adta, hogy „következményei lesznek”, ha kiderül, hogy Peking katonailag segíti Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban. (portfolio.hu)
