Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-31 / 202. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. AUGUSZTUS 31. 17 Egészen odáig nem is gondoltam, hogy lehet állandó, soha meg nem szakadó és egy kicsit sem enyhülő gyomorideggel élni. Ügy, hogy benne legyen a nap első és utolsó lélegzetvételében is. Benne a pisilésben, a rágásban, a pislantásban, a folyosói mozgásérzékelős lámpa kattanásában. Minden köszönésben, lapozásban. A könyvek lapjain a gyűrődésekben, idegen emberek rajtam túlfutó üres tekintetében. Az állandóan faragott ceruzákban, amelyek elfogynak, mindig elfogynak. Szeptemberben érkeztem meg az új, fővárosi albérletembe. Otthon hetekig pakoltunk anyámmal, aki persze mindenből újat vásárolt. A kenyérpirító, a konyharuha és a mosogatószer színe ugyanolyan volt. Egy percig megbabonázva bámultam őket, majd anyámra néztem és felnevettem, mert a mi életünkben nincsenek effajta véleden egybeesések, mindennek átgondolt forgatókönyve van a fejében, engem és az én életem alakulását is beleértve természetesen. Anyám széles, barna ragasztószalaggal zárta le a dobozokat. Konyha, háló, fürdőszoba, írta rájuk fekete filctollal, majd az értük küldött kék munkaruhás férfival mindet bepakoltatta a fehér furgonba. A frissen átvett kulccsal kinyitottam a barna műbőr borítású ajtót. Beléptem a konyhába, leültem az ablak melletti fehér székre. A falakon virágmintás tapéta, a piros konyhabútoron más életek nyoma és szaga. Az asztalon pöttyös bögre. A lábam alatt kopott linóleum. Az ajtó mellett a nyolc, otthon telepakolt doboz, rajtuk anyám kézírásával. Az ablaküvegben a tükörképem. Hosszasan bámultam őket. Mind idegen volt. Az építészmérnöki karhoz apám ragaszkodott. A rendszerváltás után vált alkalmazottból kismaszekká, majd évekkel később sikeres vállalkozóvá. Eleinte csak kijavított, átépített, munka után és a hétBartalos Tóth Iveta Apám lánya végéken vállalt kisebb-nagyobb megbízásokat. Egyedül dolgozott, azután segítséggel, végül pedig saját beosztottaival. Szinte sose láttam őt, reggel és este is csak az autója hangjából tudtam, hogy indul vagy érkezik. Anyám évekig a konyhaasztalnál számlázott reggelente. Bepakolta apám ételhordó dobozába a sült, fokhagymás tarját, a kenyeret a kovászos uborkával, a termoszba az édes hosszú kávét. Kék tintájú tollal kiírta a számlát az előre nyomtatott számlatömbre, majd rányomta a pecsétet.- Gyere, írd alá! Vigyázz, ne legyen zsíros, a bankba viszik leadni - mondta neki. Apám gondosan megtörölte a kezét és aláírta a számlákat. Mindig zsírosak lettek A lépcsőfordulóból bámultam, ahogy táskájával a kezében kilépett a bejárati ajtón. Nyomában finom zsír- és fokhagymaillat szállt. Mohón belélegeztem. Azokban a pozsonyi hónapokban éjszakánként műszaki rajzokról álmodtam. Fehér- fekete vonallabirintusok közt bolyongtam elveszetten ugyanúgy, ahogy napközben az egyetemi előadótermekben. Papírból voltak a falak Vonalzók, ceruzák mint gyilkos guillotine-ok csaptak felém, ijedten ugrottam felre előlük A távolból apám közeledett, felismertem a mindig sietős lépései hangjáról. Gyorsan tervezd meg ezt az irodaépületet, mondta. Számold ki a költségvetést, készítsd el az árajánlatot -sürgetett, ahogy mellém lépett. Igyekezz, nem érünk rá, estig le kell adnom az anyagot a pályázathoz!- Hogyan apu? — kérdeztem zavartan, kezemben egy maréknyi ceruzával.- Még ezt is én magyarázzam el neked? Mi a fenének taníttadak? A semmiért? - fakadt ki, a bal kezében tartott iratoknak pecsenyeszaguk volt. A labirintus fala felé fordultam, meghúztam az első vonalat. A kezem reszketett. A ceruzám hegye kitört.- Faragd ki! - kiáltott rám apám, jobb tenyerével a papírfáira csapott. Kifaragtam. Egyszer, tízszer, tizennégyszer. Egyet, hármat, tízet. — Nem tudom megtervezni, nézd csak, apu, nincs több ceruzám, mind elfogyott - mondtam, és hangosan sírni kezdtem. Egy pillanatig mereven nézett rám. Nem szólt semmit se, megfordult, majd újra eltűnt. A papírfálak összezáródtak visszhangzó léptei nyomán. Körülöttem a földön ezer, némán könnyező grafitceruza. A derékszögeim tompa szögekké csúsztak szét. A linóleum a konyhában tovább repedt a nyolc felbontadan kartondoboz alatt. Február eleje volt, a hatvanhármas utat belepte a hó. Lassan araszoltunk, a rádióban egy melankolikus rockballada szólt. Nem emlékszem a címére, de a fajdalom szót tizenhatszor számoltam meg a szövegében. Az út menti diófák egyikére egy acélszürke furgon tekeredett fel. Mellette a hóban helyszínelés nyomai és vérfoltok. Rendszám. Plüssmaci. Kék Wunderbaum illatosító. A hó nemsokára elolvad. Néhány hét múlva a gyászolók erre a fára is műanyag koszorút körnek. Fehér virágai lesznek sárga, hegyes bibékkel. Minden év február kilencedikén, halottak napján és karácsonykor eljönnek ide, mécsest gyújtanak és elhelyezik a diófa tövében. A kocsijuk motorját járva hagyják, a helyzetjelző lámpák fájdalmas ütemben villognak. A mellettük elhaladó autók egy pillanatra lelassítanak, a visszapillantó tükrükre akasztott gyöngyfiizérekre bámulnak a gyászolók helyett, majd újra a gázra taposnak, hogy a következő kocsit is megelőzhessék. Hazafelé tartottunk apám fekete Passatjával. Mellette ültem. Nem ült mellettem. A csomagtartóban, a hátsó üléseken nyolc gondosan leragasztott doboz, a félévnyi nagyvárosi bukott életem néma tanúi. Színben egymáshoz, hozzám a legkevésbé sem illő vízforraló, éjjeli lámpa, számítógép, cserepes virág, párna, törölközők Egy zacskó elfaragott ceruzavég. Fekete. Színültig teli. Műszaki rajztartó mappa Fehér. Fájdalmasan üres. Családi viszály sárkányokkal egymás fúrása egyeden házon belül zajlik, ugyanis mindenki tudja, hogy a Targaryeneket leheteden legyőzni. Sárkányaik vannak. Ilyen szempontból egyáltalán nem butaság az a sajtóban sokszor megjelent gondolat, amely a Sárkányok házát leginkább egy fantasy környezetbe helyezett Utódláshoz hasonlította. A harc itt és most is - 170 évvel a már ismert történések előtt - a Vastrónért folyik, csak a királyt nem távoli idegenek próbálják letaszítani a trónról, hanem a saját családtagjai. Érződik, hogy az HBO Maxnál nem spóroltak semmin, grandiózus díszletek és látvány fogad minket, a sárkányok rajongói pedig különösen el vannak kényeztetve, hiszen most rengeteg van belőlük. A Sárkányok háza legradikálisabb húzása azonban az, hogy nagy svunggal halad előre a cselekményben. Míg a Trónok harcára egyáltalán nem voltak jellemzők a nagy időugrások, itt elég gyakran előfordul, hogy két epizód között több hónap vagy akár egy-két év is eltelik, Egyelőre kevés a szerethető karakter, de ezt leszámítva a sorozat hozza, amit hoznia kell (Fotó: HBO Max) az ötödik és hatodik epizód között pédig egyenesen tíz évet ugrunk előre az időben, ami még színészcserékkel is jár. Egyelőre kevés az igazán szerethető karakter, de ezt leszámítva a sorozat hozza, amit hoznia kell. Érződik, hogy egy jól ismert világban járunk; egy kicsit más, mégis ismerős. Sokkoló jelenetekből, vérből és szexből sincs hiány, és a történet is mindig tartogat valamit, ami meglepi a nézőt. Ez kezdetnek több mint elég, és még bőven van idő a fejlődésre. Tóth Csaba Meg lehet-e ismételni a Trónok harca sikerét, vagy egyszeri és megismételheteden volt? Ez a kérdés merül fel először a Sárkányok házával kapcsolatban, ami rekordnézettséggel nyitott az HBO Maxon. Ma már nehéz így gondolni rá, de annak idején a Trónok harca sem volt instant gigasiker, inkább évadról évadra növelte a népszerűségét, rendszeresen új csúcsokat döntve. A Sárkányok háza már akkora költségvetésből készült, hogy ez a fajta lassú építkezés nem fért bele a keretbe, ennek a sorozatnak csak az adhat létjogosultságot, ha azonnali siker lesz. Az alkotók szerencséjére úgy fest, a nézők mára megbocsátották a Trónok harca utolsó két elkapkodott és elrontott évadát, és olyan nyitottan és érdeklődve álltak a Sárkányok házához, mintha meg se történtek volna. Az új sorozat alapjait szintén George R. R. Martin író fektette le, és állítása szerint a mostani showrunnerek sokkal szorosabban dolgoztak együtt vele, mint a korábbiak, bármit jelentsen is ez. Egy biztos: az első hat rész láttán (az HBO Max ennyit küldött át a sajtó képviselőinek) azt már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az új sorozat visszatér a GoT gyökereihez, vagyis sokkal több benne az intrika, az elmés dialógus, a jól kidolgozott karakter és a megrázó dráma, mint az üres látványelem és a méregdrága csatajelenet, bár azért utóbbiból is belefért annyi, hogy senki ne panaszkodhasson. A legfontosabb változás egyértelműen az, hogy míg korábban számos család/ház háborúskodását és hatalmi harcait követhettük figyelemmel, ezúttal SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
