Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-30 / 201. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A csibe vagy a tojás Régen nem is tudtuk, hogy egyáltalán léteznek reklámok GRENDEL ÁGOTA A a írja a reklám, f~W -W* az élelmi/ M M I szerreklám, X JLMJ ha lehet, ha nem, reggelizzünk tojást. Egyet, kettőt, amennyit bírunk. Lágyat, keményet, tükört - hiúság, aszszony a neved, ezért ezt elsősorban hölgyeknek javasoljuk -, rántottét - szalonnásat, hagymásat, szalonnás-hagymásat -, omlettet - burkolhatunk bele sonkát, sajtot, párolt zöldséget, sok mindent, amire éppen gusztusunk támad bögrés tojást, frittatát (és frittmamát), tojáslepényt, tojással töltött avokádót, flamencót, töltött tojást, rakott tojást, Benedek-tojást. Tovább is van, írjam még? Nem írom, aki tojást ehetnék, lapozzon föl egy szakácskönyvet, keressen fel egy e-szakácskönyvet, blogot, amit tetszik, és annyi, de annyi tojásos recept hull elé, hogy nem győzi elfogyasztani. És természetesen még nem írtam gyerekkori kedvencemről, a cukorral, egy kis kakaóval kikevert tojássárgájáról. Az volt ám az ínyencség. Olyan, de olyan lassan eszegettem, azt reméltem, sohasem fogy el, mindig marad egy pici a virágos bögrében, ha minél lassabban nyalogatom. Hát nem. Egyszer csak elfogyott. Már csak annyi maradt, amennyit az ujjam hegyével ki tudtam törölni, és az ujjam hegyéről lenyalni. Pedig akkor még nem reklámoztak semmit. Sem mosóport, sem iPadet, sem tengerparti nyaralásokat, olcsó repülőjegyeket, kedvezményes árakat az ilyen-olyan üzletekben, ahol márkás kelendőből nincs hiány. Nem is volt hiány, de kínálat sem volt. Nem is tudtuk, hogy egyáltalán léteznek márkák, mint ahogy azt sem tudtuk, hogy léteznek reklámok. Az egyik maradandó emlékű reklámon néhány, no jó, talán két évtizeddel később ismerősöm mosolygott, ha magam elé képzelem a plakátot, hűtőszekrényen ült, kezében a jellegzetes harmincas csomagolású tojással. A felirat: Naponta legalább egy tojást. Mostanság már azt írja a píáros, hogy a tojás rendkívül fontos, reggel mindenképpen együnk legalább egyet, mert annyi, de annyi energiát ad, hogy délig biztosan nem fáradunk bele még a legkeményebb munkába se. No, erre befizetnék, de legalább fogadnék. A tét legyen mondjuk tíz tojás. Píáros hölgyem vagy uram, tessék betérni egy fejszeszakboltba, venni egy finom kezébe illő fejszét, beballagni egy igazi falusi házba, ahol még fával - vagy fával is - fütenek, vagy ahol kemencében sül a kenyér. Tessék megállni az udvaron, megkérdezni, hol a tönk - nem az, amelynek szélén országunk leledzik jelenleg gazdaságilag -, hol van a felfürészelt fa, amelyből hasábokat lehet vágni a fejszével, s ezeket a hasábokat szépen föl lehet sorakoztatni mondjuk a ház mellett, az eresz alatt. És tessék elkezdeni a favágást. A kéttojásos reggeli után. Mi majd szorítunk a távolból, és az interneten keresünk valamilyen kenőcsreklámot, amely pillanatok alatt eltünteti kezéről a vízhólyagot. No de sebaj, mondjuk együtt Tóbiással, és ugorgyunk, idézzük Pósalaki urat. A legújabb reklám már abszolút tojásellenes. Egy ember két arcmása egymás mellett, és lám, aki tojást eszik, annak dagadt a szeme, ráncos a bőre, vastag a szemöldöke. Bezzeg, aki nem fogyaszt tojást - valószínűleg még süteménybe rejtve sem -, annak a bőre feszes, fénylő, a szemöldöke vékony, mintha egy ecsetvonással húzták volna meg, szeme alatt semmi táska, még akkora sem, mint egy ridikül, nem még bevásárlószatyor méretű. Az arc, ez az utóbbi legalább húsz évet letagadhatna a korából, mert húszévesnek látszik, egyébként nyilván legalább negyven. (Mi van a húszévesekkel? Ok 0 évesek lesznek?) Vagy hazugság. Pontosabban úgy van, hogy elméletileg egyél tojást, attól megtelsz energiával, gyakorlatilag viszont várd meg, míg a tojásból kikel a csibe, nőddögél egy darabig, mígnem ehető méretű lesz, és akkor vígan, lelkifurdalás nélkül eheted, energiád nem lesz ugyan sok, de legalább simabőrű leszel - mondja Vük. Szellemházak lesznek az EU irodái Egész épületszárnyak lezárásával, a szobahőmérséklet szabályozásával, a klímaberendezések használatának napi egy-három árára valá korlátozásával prábálják egyebek mellett visszafogni energiafelhasználásukat az EU intézményei. A számítógépes szervereken és a biztonsági őrökön kívül egy ideje senki sem dolgozik mintegy fél tucat európai bizottsági épületben. A Szabadeuropa.hu összeállítása szerint a működés szempontjából kevésbé fontos létesítmények szellemkastéllyá válása csak egyike azoknak az energiamegtakarítási intézkedéseknek, amelyek célja az üvegházhatást okozó gázok bizottsági kibocsátásának 60%-kal való csökkentése 2030- ra a 2005-ös szinthez képest. 2015 és 2021 között már 20%kal sikerült csökkenteni a teljes energiafelhasználást a brüsszeli és a luxemburgi létesítményekben, főleg az energiafogyasztás viszszafogásával, az épületek energetikai teljesítményének javításával és az irodaterek szűkítésével. Az Európai Parlament a fűtéshez felhasznált energia mennyiségét 23%kal, a villamosenergia-fogyasztást pedig 19%-kal mérsékelte a 2012-es szinthez képest. Ebben nagy szerepet játszott az a tény, hogy a felhasznált energia ötödét az EP maga állítja elő hőpumpák, kapcsolt energiatermelés és napelemek révén. A két intézmény kénytelen volt még szorítani a gyeplőn. Mostantól 21 helyett maximum 19 fokig lehet felfűteni az irodákat, nyáron pedig a korábbi 23 fok helyett 25 foknál nem szabad jobban lehűteni a helyiségeket. A klímaberendezéseket is (a forró nyár ellenére) csak napi* 1-3 órára kapcsolták be. (24.hu) A mindenható SZABÓ LACI I 5 F első és/vagy háttérhatalmaktól rettegünk, miközben a közösségi oldalakon osztjuk a félelmetes, sötét jövőt bemutató posztokat, közben pedig fel sem tűnik, hogy ami az igazi hatalom, a mindenek irányítója, az az algoritmus. Sokkal nagyobb hatalma van, mint bárki másnak - igaz, az algoritmusokat is emberek írják, de a végső döntés az övék. A közösségi oldalakat - amelyek ma már a legtöbbeknek a legnagyobb hír- és információforrások, ha nem az egyetlenek - algoritmusok irányítják. Ez az a technológia, amely eldönti, mi kerül a szemünk elé, kinek a tengerparti, bikinis fotóját látjuk, milyen cuki posztok jelennek meg a hírfolyamban, és melyek azok a témák, amelyek érdekel(het)nek bennünket. Ha az algoritmus úgy dönt, hogy egy-egy poszt lényegtelen, akkor annak tartalmát senki se fogja látni, legfeljebb, ha gazdája fizet érte, igaz, akkor sem tarolja le a napi hírfolyamot, csak mutatóba, néhány ismerősnek és azok ismerőseinek. Csak azért, hogy a „megrendelő” lássa, az algoritmus próbálkozott, de ez van, nem volt érdekes a poszt. És a következő alkalommal talán megpróbál olyan tartalmat írni, amelyik „tetszik” az algoritmusnak. Mert az irányít. A közösségi oldalak üzemeltetői pedig bezsebelik a pénzt. És ez a lényeg. Minden a pénzről szól, az elvek, az értékek, az alapvető normák már régen elfelejtődtek, azokat felfalta az..., igen, az algoritmus. Semmiképp sem elítélendő, hogy egy cég a bevételre, a profitmaximalizálásra hajt. És megpróbálja kihozni a maximumot az üzletből. Ám amikor ezt gátlás nélkül teszi, az már felháborító. Ahogy a cukrászdában sem illik eladni a megromlott süteményt, a hentesnél a penészes, rothadó húst, és a pékségben a három napja kisült, már-már fegyvernek is használható kiflit, úgy a közösségi médiában is kellene egy határvonal, meddig tolerálható a „bevételt mindenáron” filozófiája. A jelenlegi zéró korlát már emberek (tíz és százmillióinak tette tönkre az életét, a családi-baráti kapcsolatait, sok esetben tragikus végkimenetellel. Az algoritmus egyik feladata, hogy minél tovább az oldalon tartsa a felhasználót - ehhez pedig az a legjobb, ha hergeli, ha olyan tartalmakkal tölti a hírfolyamát, amely indulatokat vált ki belőle. Mintha azt kérdezné magától: mivel tudom a legjobban felhúzni az agyát? S hogy a projekt még hatékonyabb legyen, azokat, akik hasonló indulatokkal reagálnak egy-egy posztra, vagy adott témában hasonló a véleményük, egy véleménybuborékba zárja, ahol egymást hergelve, erősítve órákat töltenek a közösségi oldalon - és minden egyes így eltöltött perc bevételt hoz a konyhára, mármint a Facebook, Twitter, TikTok stb. konyhájára. Csörög a kassza. Minden más lényegtelen. így működik az algoritmus. A véleménybuborékba zárt emberek pedig a folyamatos hergelésnek köszönhetően egyre agresszívebben állnak a „másik” oldalhoz, már meg se hallgatják őket, a véleményeiket, az érveiket. Mintha két világban élnénk. Van a mi igazunk, és van az ő hazugságuk. „Ok” tudják, mi történik valójában, a másik oldalt a háttérhatalom irányítja, így az nem is lényeges. Félnek, rettegnek, és abszurdabbnál abszurdabb teóriákkal állnak elő - ahogy azt az algoritmus, a minden(re)ható intézte. Egy valamiről azonban elfeledkeznek: a bárányok egész életükben attól rettegnek, hogy megeszi őket a farkas. De végül a pásztor főz belőlük finom pörköltet... FIGYELŐ Dél-Koreában kevés gyerek születik Dél-Koreában a világon a legalacsonyabb a termékenységi ráta a pár napja közzétett friss statisztikai adatok szerint, írja a BBC. A termékenységi mutató, vagyis az egy nőre jutó élveszülések száma mindössze 0,81, ami az ázsiai országban is új negatív rekord. Dél-Koreában először 2018-ban csökkent 1 alá a termékenységi ráta, és azóta évről évre romlik a helyzet. Összehasonlításként: a fejlődő országokban jellemzően 1,6 körül alakul az egy nőre jutó élveszületések száma. Ahhoz, hogy egy országnak a lakossága ne csökkenjen, 2,1-es rátát kellene elérni. Világtrend, hogy kevesebb gyerek születik, de ami Dél-Koreában történik, az tényleg kirívó. A fordulat az 1970-es évek után állt be, amikor még egy személynek átlagban négy gyermeke volt. A népességcsökkenés nagyon nagy nyomás alá tudja helyezni egy ország gazdaságát, kezdve az egészségügy finanszírozásától a nyugdíjakon át egészen a munkaerőhiányig. A 2021-es statisztikák szerint Dél-Koreában főként az ingatlanárak emelkedése, a megélhetés drágulása és a koronavírus-járvány hatásaival indokolták a legtöbben, miért nem szeretnének most gyereket vállalni. (24.hu) Unió: kitiltanák az orosz turistákat Az EU külügyminiszterei a héten támogatni fogják a blokk Moszkvával kötött vízumkönnyítési megállapodásának felfüggesztését, hogy ezzel is csökkentsék a kiadott beutazási engedélyek számát, miután egyes keleti tagállamok azzal fenyegetőztek, hogy egyoldalúan lezárják határaikat az orosz turisták előtt - írja a Financial Times. Egyes országok közös fellépést követeltek annak megakadályozására, hogy az oroszok turistavízummal utazhassanak az EU-ba. A csehek és a lengyelek leállították a vízumkiadást az orosz turisták számára az invázió kezdete után, azóta pedig követelik, Brüsszel teljes tilalmat vezessen be. Más országok azonban továbbra is kiadják az úti okmányokat. (Portf, Tx)
