Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-27 / 200. szám

www.ujszo.coml 2022. augusztus TI. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kiszolgáltatva? Számít, hogy kinek mit mondunk - nem láthatatlan az ember egannyi élethelyzet, megannyi néző­pontja ugyanannak a megélésnek. Akár külső megfigyelőként, akár aktív résztvevőként vagyunk jelen az adott pillanatban, folyamatosan fel­fedezhető a személyiség éretlensé­ge, vagy akár saját korlátáink. Egy dologra figyelhetünk csak: a szabad akaratunkra - vagyis miben dönt­­hetek én, ha ki vagyok szolgáltatva másnak?! Budapest A nyolcadik kerület peremén sé­tálgatok az öcsémmel és a barát­jával, akik épp sietve kapkodják a lábukat, mert egy budai helyszínen már várnak rájuk, én meg valami­féle díszkíséretként igyekszem őket utolérni. Tűzforró az aszfalt, a dísz­kövek, a beton és az épületek, ott a harmincnyolc fok egy ötössel több­nek hat, szinte levegőért kapkodok, és a légáramba is csak a száraz és poros levegő jut, várom az enyhet adó sötétséget, a lehűlést. A váro­si buszt elhagyó tömeg közepébe érek, messziről kiszúrom a szépko­rú, idős asszonyt, akit a lánya kísér - az utóbbi következtetés. Mikor hallótávolságra jutok, a fiatalabb nő belekarol az idősbe, aki azt mond­ja, ne rángass legközelebb, mire a fittebb válasza az volt, majd ha úgy viselkedsz. Ránézek a tesómra, aki addigra mellém érkezik, mondom: „Hallottad?” De ő a párost a másik oldalról kerülte ki, másra figyelt. El­mondom neki a hallottakat, milyen súlyos szavak ezek, milyen kapcso­lat, vagy csak a fáradtságtól csúszik ki az ilyen mondat, hogy jól kell vi­selkedni, hogy ne rángassa az anyját a gyereke, nem tudom, hümmögünk mindketten. Az öcsém megmutatta a helyet, ahol az utcán a szeme lát­tára ütötte meg egy pasi a várandós nőjét. Nem bírta elnézni, a nő vé­delmében kinyitotta a száját, a férfi meg ököllel akarta őt is lenyomni - gondolom, ez egy rutin eljárás nála. Végül elsomfordált a két ember, a testvérem meg azóta sem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a nő még a férfit védte. Dunaszerdahely Vasárnap este a városi nagy üz­letláncból jövök ki, két karomban néhány finomság, hiszen este ott­hon mozizunk, és mivel vászon­táskát nem tettem magamhoz, a műanyagot meg nem vagyok haj­landó elvenni, úgy ölelem a vásárolt termékeket, mint egy csecsemőt, szorítom, csak ki ne essen semmi, mert azt már képtelen leszek fel­venni, azért vissza kell majd for­dulni. Gyors léptekkel haladok az autómig, amikor először egy férfi, majd egy nő kerül ki. A nő odaszól a férfinak: bezzeg most már tudsz sietni, mi?! Erre a válasz: azért si­etek, mert fázom. Persze, persze, amikor én kérem, akkor fütyülsz rám, csak neked legyen jó, jegyzi meg a nő. Ennyit hallhattam, mert a folytatás már csukott kocsiajtók mögött hangzik el. Annyit látok fél szemmel, hogy a nő beszél, a férfi hallgat. Aztán a női szempár észre­veszi, hogy figyelem őket, és ösz­­szeráncolt szemöldökkel tántorít el attól, hogy tovább kémkedjek. Megértem. Jobbnak látom, ha nem emlékeztetek senkit sem arra, hogy számít, hogy kinek mit mondunk, vagy, hogy nem láthatatlan az em­ber, főleg, ha hangosan morog. Balatonalmádi A gyerekekkel egy napra leug­rom a magyar tengerhez. Ilyenkor a víz illata keveredik a nedves fűével és a hasábburgonyáéval, biztonsá­gos, gyermekkort idéző hangulatot ad. A gyerekeim a vízen elhelyezett akadálypályán próbálják ki magu­kat, én pedig a közelükben maradok, a stégre ülök. Ott van egy másik anyuka is, aki azonnal megragadja az alkalmat, hogy megmutassa, me­lyik az ő lánya, milyen ügyes, ugye, és szép is, teszi fel a költői kérdést, volt már idén lovastáborban, de a kedvence a Balaton, mindig ide akar jönni, hát ő hozza, mert, ugye, egy­­szem gyermek. Visszaigazolást nem várva már közli is, hogy nincs tesó­­ja, barátkozhatna-e az enyémmel, mert nagyon szereti a gyerekeket, és mennyi idős az enyém, mert az övé egy évvel fiatalabb. Szóhoz alig ju­tok, már tudom, hol van a nyaraló­juk, egyébként melyik kerületben laknak Budapesten, milyen beteg­ségben haltak meg a szülei, és miért nincs második gyerek. Viszonzást a bizalmaskodásra nem igen vár, úgy tűnik, nemcsak a gyerekének kellene barát, neki is. Mire lejár a gyereke­im kifizetett ideje, amit a felfújható akadálypályán lehetnek, a nő lánya összebarátkozik egy másik, idősebb gyerekkel, úgy tűnik, nincs igazán szüksége az anyukája közbenjárásá­ra. Elég gyorsan ismerkedik. Napo­kig rezonál a lelkemben a monoló­­gus. Utólag jövök rá, zavart, hogy belenyomott egy érzésbe - nem ér­dekelte, akarok-e rá figyelni, teher-e számomra az a sok személyes infó, s mert én ott, a másiknak láthatatlan voltam, csak díszlet, bárkivel helyet­tesíthető eszköz. M Ronda gyümölcsök és zöldségek A súlyos aszály miatt két üz­letlánc, a Lidi és a Waitrose is értékesíteni fogja az eltorzult gyümölcsöket és zöldségeket Nagy-Britanniában, ezzel se­gítve a szárazsággal küzdő brit termelőket - jelentették be a kereskedelmi cégek. A kinézet nem minden, ami igazán fontos, az belül található - hangzik a német tulajdonban lévő Lidi és a brit Waitrose kiskereskedelmi cégek legújabb üzletpolitikája. A Nagy-Bri­­tanniában közkedvelt, két élelmiszer­­lánc üzleteinek polcain ezentúl a nem szokásos vagy épp a nem legmeg­­nyerőbb formájú zöldségek és gyü­mölcsök is megtalálhatóak lesznek, ugyanis felülvizsgálják a zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozó méret­beli és alakbeli szabványaikat. Ez­zel nemcsak a szigetország elmúlt 50 évének legszárazabb nyarával harcoló termelőket segítik, hanem az elpaza­rolt ételmennyiséget is csökkentik. Nagy-Britanniában utoljára 2018-ban jelentettek szárazságot. Az Edinburgh-i Egyetem egyik, 2018-as tanulmánya szereint az Eu­rópában megtermett zöldség- és gyü­mölcsállomány mintegy harmadát selejtezik le, amiért az egyes darabok nem felelnek meg az élelmiszerüz­letek által meghatározott megjele­nési iránymutatóknak. Ez évente 50 millió tonnányi olyan termést jelent, amely a boltok polcai helyett a kuká­ban végzi. (168.hu) Szakemberek, rettegjetek! BRAUNSTEINER KRISTÓF A Országos Meteorológia Szolgálat elnökének és szak­f—m mai elnökhelyettesének menesztése egy félelmetes új / > M korszakot indított el Magyarországon. A. Az időjárás-előrejelzés sosem 100 százalékos, ezt még a gyerek is tudja. Ugyan egyre szofisztikáltabb modellekkel rendel­keznek a meteorológusok, és egyre erősebb szuperszámítógépeket hasz­nálnak az előrejelzések létrehozására, a sok változó miatt mindig egy bi­zonyos fokú bizonytalansággal fognak járni. Ráadásul már vannak jelei annak, hogy a klímaváltozás és globális felmelegedés miatt egyre nehe­zebb lesz rövidtávon is megjósolni az időjárást. Ez nemcsak az időjárással van így, hanem minden természeti jelen­séggel is. Hogyan alakul egy halálos vírus terjedése a lakosságon belül? Eltalál-e minket egy meteorit, ami Földünk irányába repül? Ezen jelen­ségek kimenetelét matematikai modellek segítségével lehet megjósol­ni. Van, amit nagyobb pontossággal, van, amit kisebb pontossággal, de bármennyire is próbálhatjuk, szinte sosem fog minden a valóságban úgy történni, mint azt egy modell megjósolja. Ez persze az önkényuralom felé kacsingató kormány diktatórikus ambíciókkal rendelkező vezetőjét és annak gerinctelen talpnyalóit egy posztfaktuális világban egyáltalán nem érdekli. Ha ők egy parasztvakí­tó, környezetszennyező és annyira drága tűzijátékot akarnak megtartani, hogy annak költségeit 10 évre titkosítják, és ezt azért fújják le, mert egy független, tudományos módszereken alapuló szolgálat, ebben az esetben az OMSZ, viharos időjárást jelez előre, ami miatt már egy augusztus 20-i ünnep tragédiával végződött, amire nagyon szívesen rámutatnak, mert Gyurcsány, majd ez a vihar szerencsére nem következik be, ak­kor ahelyett, hogy örülnének, hogy ugyan tűzijáték nélkül, de végülis szárazon és gondtalanul folyhattak le a szabadtéri ünnepségek, azonnal bűnbakot keresnek. Bűnbakot keresnek, mert tudják, hogy ebből politi­kai haszonra tehetnek szert. Mert már annyira kimosták követőik agyát, hogy azok automatikusan politikai motívumokat látnak az OMSZ előre­jelzése mögött. Soros volt, Gyurcsány volt, a libsik voltak, a kommunis­ták voltak, a baloldal tönkretette augusztus 20-át. Ez a narratíva terjed a követők között. Fejeket követelnek. Tapsolnak, ujjonganak, helyeslik a főmeteorológusok kirúgását. A kormány hivatalos narratívája szerint szakmai elégtelenségek miatt rúgták ki őket, ezért annál furcsább, hogy az ideiglenes igazgató még meteorológus végzettséggel sem rendelkezik. De, mondjuk, ő nem írta alá a Palkovics László döntését bíráló nyílt leve­let. Véletlen? Veszélyes precedens ez. Bármit állíthat a magyar kormány, nyilván­való, hogy miért menesztették a vezető meteorológusokat: nem lojalis­­ták, nem kormánykomformak. És ha ez a lakosságnál nem vált ki fel­háborodást, akkor hamarosan máshonnan is meneszthetnek tudomá­nyos munkásokat, szakembereket. Egy vezető virológus más fejleményt prognosztizál őszre, mint ahogy a pandémia tényleg alakul? Rúgjuk ki! Egy orvosprofesszor azt meri mondani, hogy a homoszexualitás gene­tikán alapul, nem attól függ, hogy a gyerek lát-e két nőt vagy két férfit csókolózni egy gyerekkönyvben? Eretnek! Azonnal menesszük! A kli­­matológusok azt jósolják, hogy klímakatasztrófa lesz, ha nem állunk le a fosszilis nyersanyagok égetésével, de az nem passzol bele a kormány narratívájába? Likvidáljuk őket! Ne feledjük, hogy pont ilyen viselkedés vezetett a csernobili atomerőmű-balesethez. Megyünk szépen vissza a középkorba. Indulhat az inkvizíció. Tudo­mányos szakemberek politikai okokból való menesztése az utolsó utáni csepp a pohárban. Ha ez átmegy az Orbán-kormánynak, az más orszá­gokban is inspirálni fogja az autokrata és diktatórikus tendenciákkal rendelkező kormányokat, vezetőket. És akkor, hölgyeim és uraim, búcsút mondhatunk a jövőnek. FIGYELŐ Riga megszabadult a szovjet obeliszktől Lettország fővárosában csütör­tökön ledöntötték a Vörös Hadsereg náci Németország fe­lett aratott győzelmének emlé­kére állított emlékművét, egy szovjet csillagokkal díszített, csaknem 80 méteres beton obe­­liszket. Az obeliszket nem rob­bantották, hanem kalapácsokkal hajlították a kívánt irányba az alapjánál, így előidézve a dő­lést. Az obeliszk a mellette lévő tóba zuhant, amit sokan éljen­zéssel és tapssal fogadtak. Az emlékművet még 1985-ben építették, amikor Lettország még a Szovjetunió része volt. Lettország külügyminisztere a Twitteren azt írta, hogy az em­lékmű lebontásával Lettország „a történelem egy fájdalmas lap­ját zárja le, és jobb jövő elé néz.” Egils Levits lett elnök szerint az obeliszk Lettország szovjet megszállására emlékeztetett, ezzel együtt a deportálásokra és az elnyomásra is. Szerinte ma Lettország demok­ratikus ország, és nincs szüksé­ge ilyen emlékműre. Az obeliszk és az azt körülve­vő emlékmű szétszereléséről az ukrajnai háború kitörése után döntött Riga vezetése. A lett parlament májusban szavazta meg a Győzelem parki emlékmű lebontását. Az obeliszk ledöntése miatt a lett kormány számol valamifé­le orosz ellencsapással, legin­kább hekkertámadással. Nem is alaptalanul, Észtországot például nagyszabású kibertáma­­dás érte, miután eltávolítottak egy tankot az egyik szovjet em­lékművükről. (24 hu, telex)

Next

/
Thumbnails
Contents