Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-03 / 179. szám

KULTÚRA www.ujszo.coml 2022. augusztus 3. Ill írógépét tartotta pszichológusának Rodrigo García memoárja édesapjáról, Gabriel García Márquezről és édesanyjáról, Mercedes Barcháról SZABÓ G. LÁSZLÓ Két-három évvel a halála előtt még arról írt a világsajtó, hogy Gabriel García Márquez, a No­­bel-díjas kolumbiai író, A száz óv magány világhírű szerző­je új regényen dolgozik. Nem sokkal kósőbb nyilvánosságra került: demenciától szenved, ós szó sincs újabb műről. Márquez 2014-ben örökre lehuny­ta a szemét mexikóvárosi otthonában. Az év márciusában egy megfázás döntötte ágynak. Két napja beteges­kedett, amikor a felesége, Mercedes Barcha megérezte: komolyra fordult a helyzet. Nem evett, és semmi kedve nem volt kikelni az ágyból. Naphosz­­szat feküdt magába fordulva. Két Márquez-fiú él (García ve­zetéknévvel) a világ két különböző pontján. Párizsban az egyik, a fiata­labb, Gonzalo, Los Angelesben az idősebb, Rodrigo. Utóbbi filmrende­ző, forgatókönyvíró és operatőr. O dokumentálta, majd írta meg Búcsú Gabótól és Mercedestől címmel szü­lei elmenetelének megrázó könyvét. Nem olvastam személyesebb me­moárt halálról, szülők elvesztéséről, apai-anyai örökségről, mint ez a bú­csúkönyv. Százhúsz oldalán a döb­benet, a torokszorító fájdalom kíséri az olvasót, és az a szomorúság, ame­lyet rögtön az első fejezetben García Márquez is megfogalmaz. 2007-ben ugyanis, amikor fia megkérdezte tőle, milyen érzés nyolcvanévesnek lenni, az író azt felelte: „Ebből az életkorból igazán lenyűgöző a látvány. De közel már a vég.” Kérdés: „Félsz?” Válasz: „Csak végtelenül elszomorít.” Hét évet kapott még a sorstól. írni már nem tudott azokban az években. Hogy halálos beteg, a tüdejét tép­­desi a kór, gyorsan kiderül. Orvosai nem is titkolják, hogy pár hónapja van már csak hátra. Később korrigál­nak a kijelentésükön. A pár hónapot Nem csak a Utcaszínhózak, nemzetközi cirkuszfesztivál ós kortárs­­tánc-produkciók is várják a közönsóget a Sziget fesztivá­lon augusztus 10-től 15-ig. Az idei Nagy Utcaszínház a bar­celonai Sacude társulata lesz, amely Eufória című előadását mutatja be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után. A légi akrobaták moz­dulatait elektronikus zene és fény­­show kíséri. A Cirque du Sziget ezer férőhe­lyes sátorban, illete szabadtéri hely­színeken várja az érdeklődőket - ko­ra délutántól késő éjszakáig. A fran­cia Cirque La Compagnie L'avis a humor és az akrobatika ötvözésével járja körbe a családi kapcsolatokat. Kanadából érkezik a Barcode Cir­cus Company, amely az emlékezés témakörét boncolgatja akrobatikus metaforákon keresztül. A francia Cie Cabas előadásában hat férfi egymás közötti viszonya kerül terí­tékre lent és a magasban. A szintén francia La Burrasca női társulat sa­ját daruval érkezik a Szigetre, hogy élőzenével kísért, légi akrobatikára épülő műsorát előadja. A külső színpadon a Hand So­pár hétre szűkítik. De ahogy Rodrigo García írja: a baj néhány évvel koráb­ban jelentkezett. „Apám akkoriban már tisztában volt vele, hogy az elmé­je nem működik rendesen.” Anélkül pedig nem tudott dolgozni. „Elveszí­tem az emlékezetem, de szerencsére azt is elfelejtem, hogy elveszítem” - mondta Márquez. Es azt is megje­gyezte: „Mindenki úgy bánik velem, mint egy gyerekkel. Még szerencse, hogy ez tetszik nekem.” Memoárja, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet eredetileg több kötetből állt volna. Azt még a hetvenes évei elején, kemoterápiás kezelése idején befejezte. A folyta­tás csak azért nem készült el, mert azután, hogy huszonhét éves korá­ban Párizsba költözött, hogy tudó­sítóként dolgozzon, életének az az időszaka kezdődött el, amelyet nagy nevek tettek fényessé, dicsekedni pedig semmiképpen nem akart. Azt az időszakot pedig, amely íróvá tet­te, az Azért élek.. .-ben lejegyezte. Az igazán érdekes dolgok amúgy is nyolcéves koráig történtek meg vele, állította. Öt részből és harminckét rövidke fejezetből áll a könyv, amelyet a fia adott most nekünk. Korunk egyik legnagyobb prózaírójának halálos ágya mellett állunk, minden szinte a szemünk láttára, fülünk hallatára történik. Előbb a szűkebb, később a népesebb család, majd a rokonok, ismerősök felvonultatásával. Köz­ben nagy iramban fogynak a hetek, a napok, orvosok váltják egymást a házban. Megtudjuk: a mexikói jogok lehetővé teszik a beteg családtagja­inak, ha látják, hogy hozzátartozó­juk állapota válságosra fordul, leál­líthatják az infúziót. Olyankor a be­teg már olyan erős nyugtátokat kap, hogy nem szenved. Mondanom sem kell, ebben az esetben ez a megoldás szóba sem jöhet. Sok mindent megtudunk az íróról, amit eddig nem tudtunk róla. Például azt, hogy amikor a Szerelem a kolera idejént írta, csupa olyan latin popslá­gert hallgatott, amely a plátói szere­lemről szól. Ezekből a dalokból is so­kat elsajátított azokról a technikákról, amelyekkel érzelmeket lehet kelteni. Kedvenc dalait vallenato-válogatás­­lemezekről hallgatta. Szerette Bartók zenéjét, de szívesen hallgatta Richard Clayderman romantikus zongorajáté­kát is. Szótárak és lexikonok sosem hiányoztak a keze ügyéből. Regénye­it, félve a csalódástóí, sosem olvasta újra. A kreativitásában gátolta vol­na, ha bármelyiket bántóan gyengé­nek találja. Egy hosszú CT-vizsgálat során háromnegyed órán át verseket mondott fejből, csukott szemmel, csak hogy kibírja a hosszú „mozdu­latlansági próbát”. Mindennapjaiban szerette a rendet. Reggel kilenctől délután fél háromig szinte transzban dolgozott. De az ebédnél már tökéle­tesen jelen volt. Kedvenc regényeit a 19. századi nagy orosz írók vetet­ték papírra. Terápiára sosem járt. Azt mondta: az írógép az ő pszichológu­sa. A halálban a legjobban azt utál­ta, hogy ez az élete egyetlen olyan eseménye, amelyet nem tud megírni. Mindenkinek három élete van. A nyilvános, a magán és a titkos. Ez is az ő megállapítása volt. Az első kettőből mindent közreadott, amit ér­demesnek tartott. A harmadikat nem bolygatta. Azt magával vitte. Rodrigo García meséli el azt is, hogy apja tizennégy éves volt, amikor puszta játékból megkérte az akkor tízesztendős Mercedes Barcha kezét, aki a szomszédjukban lakott. A lány akkor sírva szaladt haza. Esküvőjük napján aztán addig nem volt hajlandó felvenni a menyasszonyi ruhát, amíg szeretett Gabója oda nem ért a temp­lomhoz. Biztosra akarta venni, hogy nem marad magára hagyva, nászru­hában az oltár előtt. Mercedes Barcha hat évvel élte túl férje halálát. Hatvanöt év dohányzás után a tüdeje mondta fel a szolgála­tot 2020 augusztusában. Ahogy fia, Rodrigo írja a memoár utolsó olda­lán: ma is arra törekszik, hogy életét szülei ritkán hangoztatott, ám min­den vitán felül álló szabálya szerint élje. A legteljesebb tisztességgel. Eddig sehol nem közölt fotók zár­ják a könyvet. Gabo elegáns ficsúr­­ként, tizenhárom-tizennégy évesen. Gabo otthon, délutáni szunyókálás közben. Gabo a felesége nyolcvana­dik születésnapjára rendezett ünnep­ségen. Ő maga háromféleképpen hív­ta élete párját: Szent Krokodil, Szen­tanya, Nagyfőnök. Imádták egymást. A szerző a Vasárnap munkatársa zenéről szól a Sziget Idén is lesz cirkusz és színház a Szigeten (Fotó: Sziget Fesztivál) me Feet nevű finn-ausztrál páros a zsonglőrködés és a kötéltánc külön­leges ötvözetével készül, az olasz-ar­gentin Duó Masawa és az olasz Duó Kaos akrobata kettősei humorral és ügyességgel hódítanak. A színház és a tánc kedvelőit meg­újult külsejű és koncepciójú helyszí­nen várják. Két szabadtéri színpadon futó produkciók, illetve helyspecifi­kus előadások váltják egymást, ezen felül interaktív installációk is színe­sík a kínálatot. Nemzetközi társula­tok mellett magyar művészek is he­lyet kapnak a műsorban. A sétáló utcaszínházak sorában a Paris Bénarés társulat óriásbábjai fémből, fából, gyantából készült gé­pezetek, amelyek két indiai szent te­hénnel egészülnek ki. A dobok és a tűzijáték keverékét hozza a Deabru Beltzak baszk zenekar, a brazil Rob­son Catalunha pedig növény-ember performanszt mutat be. (k) Elmarad egy fesztivál a lőfegyverek miatt A szervezők lefújták az at­lantai Music Midtown fesz­tivált, mert Georgia állam vezetáse jogtiprónak tartja a rendezvény fegyvermentes övezetté nyilvánítását. A kormányzó hivatalának ál­lásfoglalása szerint a szervezők­nek nincs joguk tiltani a lőfegy­verek bevitelét a rendevényre. A fesztivál honlapján már áprilisban megjelent a figyelmeztetés, mely szerint senkit sem engednek be lőfegyverrel a város legnagyobb közparkjában tervezett fesztivál­ra. Egy fegyverviselés-párti egye­sület panaszt tett a kormányzónál emiatt, illetve értesítették a szer­vezőket, hogy önkényes és jogel­lenes lépés, amit terveznek, azaz bármelyik látogató beperelheti őket személyiségi jogainak korlá­tozása miatt. „Rajtunk kívülálló körülmé­nyek miatt a Music Midtown idén nem kerül megrendezésre” - jelent meg tegnapelőtt a fesztivál hon­lapján a szervezők szűkszavú köz­leménye, illetve az eddig megvá­sároltjegyek visszaváltásáról szó­ló információ. Georgia államban (is) bármely felnőtt korú, azaz 21 ■éven felüli állampolgár vásárolhat, illetve tarthat otthon lőfegyvert, ehhez csupán egy lövészeti kur­zus sikeres abszolválásáról szóló bizonylatot kell prezentálnia. Ezt sokak szerint az USA déli államai­ban egyszerűbb megszerezni, mint a jogosítványt. Az atlantai kormányzó dönté­se össznemzeti vitát generált az Egyesült Államokban. Az otta­ni sajtó tegnap óta folyamatosan foglakozik a kérdéssel, vélemény­cikkek sora jelent meg ez ügyben. Legtöbben a fesztiválszervezök­­nek adnak igazat, akik nem haj­landóak kockázatot vállalni egy esetleges lövöldözésekért a ren­dezvény területén. Az utóbbi négy hónapban nyolc tömegtragédia történt a2 USA-ban - iskolákban, plázákban, illetve a nyílt utcán kapta elő fegyverét egy-egy lelkileg labilis egyén, aki legálisan birtokolt lőfegyvert, de tettének következményeit nem volt képes felmérni. (pitchfork, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents