Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-03 / 179. szám
KULTÚRA www.ujszo.coml 2022. augusztus 3. Ill írógépét tartotta pszichológusának Rodrigo García memoárja édesapjáról, Gabriel García Márquezről és édesanyjáról, Mercedes Barcháról SZABÓ G. LÁSZLÓ Két-három évvel a halála előtt még arról írt a világsajtó, hogy Gabriel García Márquez, a Nobel-díjas kolumbiai író, A száz óv magány világhírű szerzője új regényen dolgozik. Nem sokkal kósőbb nyilvánosságra került: demenciától szenved, ós szó sincs újabb műről. Márquez 2014-ben örökre lehunyta a szemét mexikóvárosi otthonában. Az év márciusában egy megfázás döntötte ágynak. Két napja betegeskedett, amikor a felesége, Mercedes Barcha megérezte: komolyra fordult a helyzet. Nem evett, és semmi kedve nem volt kikelni az ágyból. Naphoszszat feküdt magába fordulva. Két Márquez-fiú él (García vezetéknévvel) a világ két különböző pontján. Párizsban az egyik, a fiatalabb, Gonzalo, Los Angelesben az idősebb, Rodrigo. Utóbbi filmrendező, forgatókönyvíró és operatőr. O dokumentálta, majd írta meg Búcsú Gabótól és Mercedestől címmel szülei elmenetelének megrázó könyvét. Nem olvastam személyesebb memoárt halálról, szülők elvesztéséről, apai-anyai örökségről, mint ez a búcsúkönyv. Százhúsz oldalán a döbbenet, a torokszorító fájdalom kíséri az olvasót, és az a szomorúság, amelyet rögtön az első fejezetben García Márquez is megfogalmaz. 2007-ben ugyanis, amikor fia megkérdezte tőle, milyen érzés nyolcvanévesnek lenni, az író azt felelte: „Ebből az életkorból igazán lenyűgöző a látvány. De közel már a vég.” Kérdés: „Félsz?” Válasz: „Csak végtelenül elszomorít.” Hét évet kapott még a sorstól. írni már nem tudott azokban az években. Hogy halálos beteg, a tüdejét tépdesi a kór, gyorsan kiderül. Orvosai nem is titkolják, hogy pár hónapja van már csak hátra. Később korrigálnak a kijelentésükön. A pár hónapot Nem csak a Utcaszínhózak, nemzetközi cirkuszfesztivál ós kortárstánc-produkciók is várják a közönsóget a Sziget fesztiválon augusztus 10-től 15-ig. Az idei Nagy Utcaszínház a barcelonai Sacude társulata lesz, amely Eufória című előadását mutatja be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után. A légi akrobaták mozdulatait elektronikus zene és fényshow kíséri. A Cirque du Sziget ezer férőhelyes sátorban, illete szabadtéri helyszíneken várja az érdeklődőket - kora délutántól késő éjszakáig. A francia Cirque La Compagnie L'avis a humor és az akrobatika ötvözésével járja körbe a családi kapcsolatokat. Kanadából érkezik a Barcode Circus Company, amely az emlékezés témakörét boncolgatja akrobatikus metaforákon keresztül. A francia Cie Cabas előadásában hat férfi egymás közötti viszonya kerül terítékre lent és a magasban. A szintén francia La Burrasca női társulat saját daruval érkezik a Szigetre, hogy élőzenével kísért, légi akrobatikára épülő műsorát előadja. A külső színpadon a Hand Sopár hétre szűkítik. De ahogy Rodrigo García írja: a baj néhány évvel korábban jelentkezett. „Apám akkoriban már tisztában volt vele, hogy az elméje nem működik rendesen.” Anélkül pedig nem tudott dolgozni. „Elveszítem az emlékezetem, de szerencsére azt is elfelejtem, hogy elveszítem” - mondta Márquez. Es azt is megjegyezte: „Mindenki úgy bánik velem, mint egy gyerekkel. Még szerencse, hogy ez tetszik nekem.” Memoárja, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet eredetileg több kötetből állt volna. Azt még a hetvenes évei elején, kemoterápiás kezelése idején befejezte. A folytatás csak azért nem készült el, mert azután, hogy huszonhét éves korában Párizsba költözött, hogy tudósítóként dolgozzon, életének az az időszaka kezdődött el, amelyet nagy nevek tettek fényessé, dicsekedni pedig semmiképpen nem akart. Azt az időszakot pedig, amely íróvá tette, az Azért élek.. .-ben lejegyezte. Az igazán érdekes dolgok amúgy is nyolcéves koráig történtek meg vele, állította. Öt részből és harminckét rövidke fejezetből áll a könyv, amelyet a fia adott most nekünk. Korunk egyik legnagyobb prózaírójának halálos ágya mellett állunk, minden szinte a szemünk láttára, fülünk hallatára történik. Előbb a szűkebb, később a népesebb család, majd a rokonok, ismerősök felvonultatásával. Közben nagy iramban fogynak a hetek, a napok, orvosok váltják egymást a házban. Megtudjuk: a mexikói jogok lehetővé teszik a beteg családtagjainak, ha látják, hogy hozzátartozójuk állapota válságosra fordul, leállíthatják az infúziót. Olyankor a beteg már olyan erős nyugtátokat kap, hogy nem szenved. Mondanom sem kell, ebben az esetben ez a megoldás szóba sem jöhet. Sok mindent megtudunk az íróról, amit eddig nem tudtunk róla. Például azt, hogy amikor a Szerelem a kolera idejént írta, csupa olyan latin popslágert hallgatott, amely a plátói szerelemről szól. Ezekből a dalokból is sokat elsajátított azokról a technikákról, amelyekkel érzelmeket lehet kelteni. Kedvenc dalait vallenato-válogatáslemezekről hallgatta. Szerette Bartók zenéjét, de szívesen hallgatta Richard Clayderman romantikus zongorajátékát is. Szótárak és lexikonok sosem hiányoztak a keze ügyéből. Regényeit, félve a csalódástóí, sosem olvasta újra. A kreativitásában gátolta volna, ha bármelyiket bántóan gyengének találja. Egy hosszú CT-vizsgálat során háromnegyed órán át verseket mondott fejből, csukott szemmel, csak hogy kibírja a hosszú „mozdulatlansági próbát”. Mindennapjaiban szerette a rendet. Reggel kilenctől délután fél háromig szinte transzban dolgozott. De az ebédnél már tökéletesen jelen volt. Kedvenc regényeit a 19. századi nagy orosz írók vetették papírra. Terápiára sosem járt. Azt mondta: az írógép az ő pszichológusa. A halálban a legjobban azt utálta, hogy ez az élete egyetlen olyan eseménye, amelyet nem tud megírni. Mindenkinek három élete van. A nyilvános, a magán és a titkos. Ez is az ő megállapítása volt. Az első kettőből mindent közreadott, amit érdemesnek tartott. A harmadikat nem bolygatta. Azt magával vitte. Rodrigo García meséli el azt is, hogy apja tizennégy éves volt, amikor puszta játékból megkérte az akkor tízesztendős Mercedes Barcha kezét, aki a szomszédjukban lakott. A lány akkor sírva szaladt haza. Esküvőjük napján aztán addig nem volt hajlandó felvenni a menyasszonyi ruhát, amíg szeretett Gabója oda nem ért a templomhoz. Biztosra akarta venni, hogy nem marad magára hagyva, nászruhában az oltár előtt. Mercedes Barcha hat évvel élte túl férje halálát. Hatvanöt év dohányzás után a tüdeje mondta fel a szolgálatot 2020 augusztusában. Ahogy fia, Rodrigo írja a memoár utolsó oldalán: ma is arra törekszik, hogy életét szülei ritkán hangoztatott, ám minden vitán felül álló szabálya szerint élje. A legteljesebb tisztességgel. Eddig sehol nem közölt fotók zárják a könyvet. Gabo elegáns ficsúrként, tizenhárom-tizennégy évesen. Gabo otthon, délutáni szunyókálás közben. Gabo a felesége nyolcvanadik születésnapjára rendezett ünnepségen. Ő maga háromféleképpen hívta élete párját: Szent Krokodil, Szentanya, Nagyfőnök. Imádták egymást. A szerző a Vasárnap munkatársa zenéről szól a Sziget Idén is lesz cirkusz és színház a Szigeten (Fotó: Sziget Fesztivál) me Feet nevű finn-ausztrál páros a zsonglőrködés és a kötéltánc különleges ötvözetével készül, az olasz-argentin Duó Masawa és az olasz Duó Kaos akrobata kettősei humorral és ügyességgel hódítanak. A színház és a tánc kedvelőit megújult külsejű és koncepciójú helyszínen várják. Két szabadtéri színpadon futó produkciók, illetve helyspecifikus előadások váltják egymást, ezen felül interaktív installációk is színesík a kínálatot. Nemzetközi társulatok mellett magyar művészek is helyet kapnak a műsorban. A sétáló utcaszínházak sorában a Paris Bénarés társulat óriásbábjai fémből, fából, gyantából készült gépezetek, amelyek két indiai szent tehénnel egészülnek ki. A dobok és a tűzijáték keverékét hozza a Deabru Beltzak baszk zenekar, a brazil Robson Catalunha pedig növény-ember performanszt mutat be. (k) Elmarad egy fesztivál a lőfegyverek miatt A szervezők lefújták az atlantai Music Midtown fesztivált, mert Georgia állam vezetáse jogtiprónak tartja a rendezvény fegyvermentes övezetté nyilvánítását. A kormányzó hivatalának állásfoglalása szerint a szervezőknek nincs joguk tiltani a lőfegyverek bevitelét a rendevényre. A fesztivál honlapján már áprilisban megjelent a figyelmeztetés, mely szerint senkit sem engednek be lőfegyverrel a város legnagyobb közparkjában tervezett fesztiválra. Egy fegyverviselés-párti egyesület panaszt tett a kormányzónál emiatt, illetve értesítették a szervezőket, hogy önkényes és jogellenes lépés, amit terveznek, azaz bármelyik látogató beperelheti őket személyiségi jogainak korlátozása miatt. „Rajtunk kívülálló körülmények miatt a Music Midtown idén nem kerül megrendezésre” - jelent meg tegnapelőtt a fesztivál honlapján a szervezők szűkszavú közleménye, illetve az eddig megvásároltjegyek visszaváltásáról szóló információ. Georgia államban (is) bármely felnőtt korú, azaz 21 ■éven felüli állampolgár vásárolhat, illetve tarthat otthon lőfegyvert, ehhez csupán egy lövészeti kurzus sikeres abszolválásáról szóló bizonylatot kell prezentálnia. Ezt sokak szerint az USA déli államaiban egyszerűbb megszerezni, mint a jogosítványt. Az atlantai kormányzó döntése össznemzeti vitát generált az Egyesült Államokban. Az ottani sajtó tegnap óta folyamatosan foglakozik a kérdéssel, véleménycikkek sora jelent meg ez ügyben. Legtöbben a fesztiválszervezöknek adnak igazat, akik nem hajlandóak kockázatot vállalni egy esetleges lövöldözésekért a rendezvény területén. Az utóbbi négy hónapban nyolc tömegtragédia történt a2 USA-ban - iskolákban, plázákban, illetve a nyílt utcán kapta elő fegyverét egy-egy lelkileg labilis egyén, aki legálisan birtokolt lőfegyvert, de tettének következményeit nem volt képes felmérni. (pitchfork, juk)
