Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-18 / 192. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Gyerek nevel, és?! Egyre kevesebb figyelmet fordítunk a gyermekek viselkedésére és kevésbé jelenik meg a korlátozás szerepe a nevelésben. (Természetesen ez nem szentírás, akinek nem inge...) Másik sarkalatos pontja a kutatásnak az anya életkora. Minél idősebb az anya/apa, annál kevésbé korlátozó. Ehhez még egy probléma társulhat: miként cseperedik a gyermek, annál engedékenyebb a szülő, túlzottabb a gondoskodás, a korlátozás pedig túl korán hiánycikk lesz. Muszáj megjegyezni azt is, hogy ezeket a felméréseket olyan szülőknél végezték, akiknek a gyermeke 0-7 éves. Túl korán engedjük el gyermekünk kezét, vagy egyáltalán meg sem fogtuk? Akarjuk mi ezt egyáltalán? Nem állítom, hogy aki főiskolát végzett, az rossz szülő, vagy aki nem járt iskolába, az lesz a legjobb. Nem is szabad arra gondolnunk, hogy tizenévesen leszünk a legtökéletesebb szülők. Jelenleg azt kell magunk előtt látni, hogy bizony egyre kevesebb figyelem kerül a gyermekek viselkedésére, és bizony valahol ez nem jó. Mindig is voltak ilyenek, tudjuk. De mi lesz akkor, ha elbillen a mérleg nyelve az utóbbiak javára? Ha felelőtlen, „mindent megtehetek” alapon nevelkedett gyermekek érnek felnőtté? Milyen generációt hagyunk így magunk után? A mikor nyilvános helyen az emberre már a harmadik kisgyermek akaszkodik rá, vagy akár egy kiállításon rúg bele véletlenül a sokadik futkosó ötévesbe, akkor elgondolkodik azon, hogy vajon én is ilyen voltam? Vagy csak a szülők unták meg a gyereknevelést és a fegyelmezést? A tapasztalásom elég friss, s nem fogok elmenni mellette szó nélkül. Egy egyszerű szállóige is érvénybe léphet: „Ezek a mai gyerekek.. Számomra inkább a következő mondat akadt fenn: „Ezek a mai szülők...” Természetesen tisztelet a kivételnek! Üres mondatok és szavak lennének, hogyha nem járnék legalább egy kicsit utána a témának, mely szerint hogy is fest a 21. századi gyermeknevelés egy része. Sarkalatos példák lesznek, viszont inkább másoktól tanuljunk, mintsem abból, hogy a saját gyermekeink sodornak minket kellemetlen helyzetbe - mosolyogva kínlódunk azon, hogy egy autentikus koncerten üvölt a tömegből, felhívva magára a figyelmet és botrányt kelt a nagyközönség előtt. Bennem még élnek azok a varázslatos szavak és jelmondatok, melyek szerint mit szabad és mit nem, vagy épp mit illik és mit nem bizonyos helyeken. Lehet, tévedek, de ha anyukám azt mondta, hogy most itt maradsz, akkor - talán duzzogva -, de ott maradtam. Lehet, csak nekem van ilyen pechem, hogy kilencből tíz alkalommal belefutok olyan szülőbe, aki kineveti, ahogy a gyermek nem a környezetnek megfelelően viselkedik, mégpedig tartósan. Természetesen nem is várom el, hogy felnőttként viselkedjen egy kiállításon, csak akkor nem biztos, hogy gyermekkel kell ilyen helyre érkezni. Hol van a hiba? Egyszerűen nézhetjük azt, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Tehát a gyermeknevelésben, illetve a gyermekkel való kirándulás ideje alatt a korának megfelelő helyszíneket fogom megnézni, s nem feltétlenül azt, amihez nekem van kedvem. Egy nem olyan régi tanulmányt böngészve kiderült, hogy a szülők nevelési stílusának elsődleges tényezője az anya iskolai végzettsége. A statisztikák szerint minél magasabb az anya/apa végzettsége, annál nagyobb a fokozott gondoskodás, Elfogadták a klímavédelmi csomagot Joe Biden amerikai elnök aláírta az inflációcsökkentési törvényt, amely meglehetősen bürokratikus elnevezése ellenére az Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb klímavédelmi programját takarja. A klímavédelmi csomag többek között a megújuló energiaforrások, az elektromos járművek, valamint a zöld megoldások házi alkalmazásának támogatását, illetve a szén-dioxid-leválasztó technológiákba való beruházásokat, valamint egy 4 milliárd dolláros aszályalapot tartalmaz, amely az egyre gyakoribb szárazságok hatásaink kezelésére áll majd rendelkezésre. Elemzők szerint ez az amerikai történelem legfontosabb és legkiterjedtebb klímavédelmi törvénye. A törvénycsomagba foglalt intézkedések 369 milliárd dollárral járulnak hozzá ahhoz, hogy 2030-ig a jelenleg biztosított 27 százalék helyett 41 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása a 2005-ös szinthez képest, emellett 300 milliárd dollárral csökkentik a költségvetési hiányt. A felturbózott kibocsátáscsökkentésnek globális jelentősége lehet, ugyanis az Egyesült Államok a világ második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országa, és bár feleannyi C02-t enged a légkörbe, mint az első helyen álló Kína, az amerikai lakosok fejenkénti kibocsátása így is kétszer nagyobb, mint a kínaiaké. A törvénynek köszönhetően karnyújtásnyira lehet a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott 50-52 százalékos kibocsátáscsökkentés. Az intézkedések végrehajtásához szükséges 737 milliárd dollárt egészségbiztosítási és adóreformokkal kívánja előteremteni a kormány. Ennek is köszönhető, hogy a törvény elfogadási folyamata teljesen pártérdekek mentén zajlott. „Ebben a történelmi pillanatban a demokraták az amerikai nép oldalára álltak. Minden egyes republikánus pedig a Kongresszusban a törvényjavaslat ellen szavazott” — mondta Biden. (qubit.hu, 24.hu) Örökös alkalmazkodás FELEDY BOTOND emberi társadalmak mély struktúrái olyanok, mint a pókháló: nem lehet csak egy dolgot változtatni. Ha az információ, az áruk és az emberek mozgása változik -jelen esetben gyorsult a globalizációval -, akkor az egész társadalmi berendezkedésünk alkalmazkodásba kezd. A politikai, családi, gazdasági rendszerek, a társadalom szöveteinek összes formája - az értékrendszereinkkel együtt - azt szolgálja, hogy a környezetünkkel együtt tudjunk élni. A 19. század végén a gazdasági rendszer alakult át, a kapitalizmus érkezett meg. Később ezt követte a politikai rendszerek átalakulása, amit ma a demokratizálódás történetének látunk. Ezek az események messze nem voltak függetlenek egymástól, viszont évtizedeken át formálódtak lassan. A globalizáció felgyorsította az információ, az áruk és sok helyen az emberek mozgását. Ez részben gazdasági okokból eredt - a kapitalista méretgazdaságosság és profitigény -, másfelől visszahatott a gazdasági rendszerre, beindította a pénzügyi kapitalizmust (financial capitalism), és mindezek visszahatottak a politikai berendezkedés működésére is (nagy ipari lobbik, gondoskodó állam stb.). 2022-re egészen sok változás ért egybe, és ettől a bizonytalanságérzésünk különösen élessé vált. A személyes megélhetés (munkanélküliség, infláció, élelmiszer-biztonság, hőhullámok, aszály, közbiztonság stb.) és a tágabb értelemben vett keretek dinamikája is (háború, hipergyors információáramlás, lassú nemzetközi intézmények, globális migráció stb.) megingott. Ezt pedig brutálisan tetézi, hogy a modern emberi történelemben először, globális mértékben a bolygónk maga is változásba fogott, a felmelegedés miatt. Tehát még ez a „külső” tényező is mozgásba lendült. így a mai ember számára kevés kapaszkodó maradt: a politikai intézményekben, a gazdasági-pénzügyi rendszerben, a környezetben vagy éppen a fragmentált-polarizált-atomizált családjában bízzon? Nem csoda, ha az alkalmazkodás immateriális formái egyre nagyobb teret foglalnak. A materiális alkalmazkodás nehéz és időigényes, ráadásul egyéni startégiában néha lehetetlen, csak csoport, ország vagy kontinens tudna érdemben változást - stabilitást - hozni. Ezzel szemben az értékrendek adaptálhatóak, kivetíthetőek, megélhetőek. A radikalizáció - vallási, politikai, étrendi, mindegy! - sok esetben válasz a többi bizonytalanságra, a biztos pont keresésének igénye. Az értékrendek apró hibridekre törnek szét, hogy majd valamelyik sikeressé váljon. A gond az, hogy az immateriális válaszokkal sokszor a nagyobb játékosok visszaélnek. Alkalmi politikai ideológiát gyártanak, ellenségképet szerkesztenek belőle a saját rövid távú érdekeik mentén vagy éppen „csak” pénzt harácsolnak, valódi megoldás illúzióját keltve. A világtörténelemben kisebb mozgások esetén mindig alkalmazkodott a társadalmi struktúra, feltehetően most is ezt teszi. Valamely rendszerek meg fognak változni, legyen ez a kapitalizmus mostani formája, a politikai érdekképviselet módja vagy a közösségi döntéshozatali szintek, és amikor az új struktúra kicsit megszilárdul, akkor kevesebb levegő jut majd a radikális álmegoldásoknak. Az FIGYELŐ 34 év börtönt kapott, mert twitterezett Egy 34 éves szaúd-arábiai nőt 34 év börtönbüntetésre ítéltek, mert twitterezett, illetve olyan másként gondolkodókat követett Twitteren, akik kritizálják a szaúd-arábiai királyságot és az országot irányító trónörököst, Mohammed bin Szalmánt, valamint retweetelte azok bejegyzéseit - írta a The Guardian. Az Egyesült Királyságban PhD-tanulmányokat folytató kétgyermekes anyát akkor állították bíróság elé, amikor a nyáron hazalátogatott. Az eset néhány héttel azután történt, hogy Joe Biden amerikai elnök az országba látogatott. A The Guardian cikke szerint az ítélet újabb példája annak, hogy Mohamed bin Szalmán a Twitter-felhasználókat vette célba, noha a szaúdi állami befektetési alapon keresztül közvetve jelentős részesedése van az amerikai közösségi médiában. A brit lap által megismert bírósági dokumentumok alapján Salma al-Shehabot azért ítélték el, mert „a Twitter segítségével nyilvános zavargásokat akart kelteni, illetve destabilizálni szándékozta a polgári és nemzetbiztonságot”. Noha először három évet kapott, a fellebbviteli bíróság hétfőn új ítéletet hozott, amely már 34 év börtönbüntetést szabott ki rá. Figyelemre méltó, hogy a 34 éves nő nem volt kifejezetten aktív a Twitteren. Legtöbb bejegyzése a koronavírusról és két kisgyerekéről szólt. Közben néha megosztotta olyan, száműzetésben élő szaúdi disszidensek tweetjeit is, amelyek a királyságban élő politikai foglyok szabadon bocsátására szólítottak fel. Az Emberi Jogok Európai Szervezete elítélte a Salma al-Shehab elleni ítéletét, amely a szervezet szerint a leghosszabb börtönbüntetés, amelyet valaha is kiszabtak bármely aktivistára. Megjegyezték, hogy sok női aktivistát tisztességtelen tárgyalásoknak vetnek alá, amelyek önkényes ítéletekhez vezettek, és „súlyos kínzásnak” vetették alá, beleértve a szexuális zaklatást is. (24 hu)
