Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-09 / 184. szám
6 I RÉGIÓ 2022. augusztus 9. | www.ujszo.com Az értékmentés az élete KÜRTHY JUDIT Varga Szilárdot, a 27 éves magyar és történelem szakos tanárt mindig is érdekelték a régi korok emlékei. Először az érmék, majd más tárgyi emlékek kezdték el foglalkoztatni. EKECS/APÁCASZAKÁLLAS Á kíváncsiság a munkája során folyamatosan ott lapult benne, így sorra igyekezett kideríteni az egyes darabok történetét. Később már a tárgyaknál is „beszédesebb” iratokat, a feljegyzetteket kutatta. „Először nagyjából 15 éve kezdtem el gyűjteni az iratokat, melyek a településhez és a környékhez kapcsolódnak. Itt kerültek képbe az egyházi dokumentumok, melyekben megtaláltam őseim nevét is. Ekkor váltak még közelibbé, személyesebbé a poros papírlapok. 2010 táján már tudatosan kezdtem el gyűjteni a szóbeli, írásbeli és tárgyi adatokat. Ebből az évből valók a legrégebbi feljegyzéseim” - idézi fel a kezdeteket Varga Szilárd. Miután megtalálta a régi jegyzőkönyvekben és iratokban ősei nevét, sokkal inkább beleásta magát a keresésbe, már-már a küldetésének tekintette a helység történelmének felkutatását és csokorba gyűjtését. Egyre többet és többet akart megtudni családtagjairól és tevékenységükről. Többek között megtudta róluk azt is, hogy szinte minden időben jelen voltak a helyi egyház vezetésében. „Minél többet megtudok a gyülekezetről, annál több információt kapok a családom történetéről is. Bízom benne, hogy a következő nemzedék is talál majd valami érdekeset a jelenkori egyházközség életéről, amit szívesen megörökítene. A saját gyűjtésemmel igyekszem megkönynyíteni későbbi munkájukat” - tette hozzá. Mindig akadt segítsége A régmúlt kincseihez való hozzáféréshez azonban mindig segítségre van szüksége, ebben Szilárd nem szenvedett hiányt. Szerencsére mindig talált olyan támogatókat, akik szívesen megosztották vele történeteiket, tapasztalataikat. „Egy ilyen gyűjtés során a legfontosabbak a szakmai tanácsok és a források, melyeknek nagy részét helyben kutattam fel. A legtöbben segítettek és a rendelkezésemre bocsátották féltve őrzött ereklyéiket” - magyarázza Varga Szilárd. Akadtak olyanok is, akik nem segítettek neki és nyíltan meg is mondták, hogy felesleges, amit csinál. Szakállas a magyarok alatt A gyűjtések célja nem az volt, hogy könyvet, illetve könyveket írjon belőlük, mégis úgy alakult, hogy az általa felkutatott dokumentumok, tárgyi emlékek történeteiből könyvek születtek. Első kötete, a Szakállas a magyarok alatt a körülbelül 1938-1945 * közötti időszakot öleli fel, és főleg helyi visszaemlékezésekre hagyatkozik a gyülekezet és a falu történelméből. Összefoglalja, milyen fontosabb események történtek a faluban akkoriban, és hogyan éltek a helyi, egyszerű emberek. Akikkel beszélgetett és akiknek a történeteit meghallgatta, nemcsak az egyházközségről meséltek neki, hanem a hétköznapjaikról is, így a könyv nem teológiai szemszögből mutatja be az egyházközséget, inkább világi perspektívából közelít. „A célom az volt, hogy minél több történet fennmaradjon akkor is, ha az eredeti iratok, tárgyak már rég megsemmisültek, hogy legyen egy hiteles forrásunk, amelyből még információt szerezhetünk róluk, illetve magunkról. Egy-egy padláson talált fényképen még felismerhetik az idősebbek a személyeket, ha akad, aki elviszi hozzájuk a felvételeket és rákérdez. Ha egy albumban őrizgetjük a képeinket, akkor később a felvételeken szereplőket már senki sem ismeri fel, majd évek múltán egyenesen a szemétbe kerülnek a képek, mondván, minek őrizgessem, ha úgysem tudom, ki van rajta. Ezért annyira fontos a tudás, amit összegyűjtünk, ezért jelentős a történeteink felkutatása és továbbadása” - mondta Varga Szilárd. „Apácaszakállas felszabadítását felnőttként megélő visszaemlékező már sajnos nincs az élők sorában, de az akkori gyerekek - a mai legidősebb korosztály - emlékeiben még élnek, és ma is jelen vannak az emlékek a »magyarok bejöveteléről«” - egészíti ki Kovács Béla 1938-as, felszabadításról szóló viszszaemlékezését. „1938-ban, amikor bejöttek a magyarok, a rádióban is mondták, hogy visszacsatoltak minket Magyarországhoz. Amikor egyszer az iskolában ültünk, nagy búgással jött egy repülőgép, mi meg az óra alatt kifutottunk az iskolából. A gépből rengeteg röplapot szórtak ki. A lapon átlósan volt egy piros-fehér-zöld sáv. Rá volt írva, felszabadultunk” - emlékezett Kovács Béla. Följegyezve Második, Följegyezve című könyve kizárólag írásos, valamint tárgyi forrásokon alapszik és az apácaszakállasi gyülekezet történetét mutatja be a vélt kezdetektől egészen 1945- ig. „Az egyházközség egy több lábon álló közösség volt, mely szinte az élet minden szakaszában kiszolgálta tagjait. Saját lelkészt és tanítót tartott, iskolát működtetett, mely a korszak végére fejlődött és bővült, azonban az 1940-es évek második felében elvette az államhatalom. A korszakra jellemző, hogy egyfajta népegyházként működött a gyülekezet, vagyis a megszületett gyerekeket automatikusan megkeresztelték, a gyülekezeti iskolában tanultak, a templomban konfirmáltak, majd házasságot kötöttek, és az egyház saját temetőjében temették el halottaikat. Ebből is látszik, hogy a nép „ott volt” a gyülekezet életében, többségében részt vettek az alkalmakon, az ember együttműködött az egyházzal. A korszak végére kezdett különválni az emberek élete szent és profán részekre” - foglalta össze röviden a gyülekezet életét könyvének konklúziójában. Megőrizni a jelent Varga Szilárd most is folyamatosan, elhivatottan gyűjt, ma is keresi a múlt tárgyi emlékeinek nyomait és látogatja a falu lakosait, fiatalokat, idősebbeket egyaránt, türelmesen végighallgatva a helyiek anekdotáit. Szeretne továbbra is foglalkozni a református egyházközség 1945 utáni történetével, hiszen itt is szépen gyűlnek már az anyagok, de sok kérdésre még mindig keresi a válaszokat. Szőgyénben piacot és közösségi teret avattak BUCHLOVICS PÉTER Megtartották Szőgyénben annak a nyertes uniós pályázatnak a záróünnepségét, melynek vezető partnere a község volt, komoly gasztroturisztikai lehetőségeket nyitva ezzel a régióban. SZŐGYÉN A faluban lévő tájház épületegyüttese az uniós fejlesztésnek köszönhetően további funkciókkal bővült. Múlt héten felavatták az új, helyi termékeket kínáló piacteret, a továbbiakban közösségi térként és rendezvényközpontként is szolgáló új . épületet, valamint azt a teljesen felújított parasztházat is, melyben régi szőgyéni ételkülönlegességeket készítenek. Ugyanitt a fiatalok a régi falusi konyha klasszikus fortélyait is elsajátíthatják, a lekvárkészítéstől a lepénysütésig. Az udvaron mindehhez egy új kemence is rendelkezésre áll. Mint azt Méri Szabolcs polgármester elmondta, a nyertes pályázatnak köszönhetően a falu a gasztroturizmus fontos pontjává válik. Nemcsak a hagyományőrzést és a kultúrát ötvözi, de társasági, kapcsolati pontként, élő közösségi térként működik a továbbiakban. Nem utolsósorban pedig a turisták számára is vonzó helyszín. Külön öröm számukra, hogy a felújítási A tájház épületegyüttese újabb funkciókkal bővült (A szerző felvételei) munkákat helyi mesteremberek végezték el. Nagy Péter, az Ister-Granum EGTC igazgatója az átadóünnepségen úgy fogalmazott, a szőgyéni fejlesztéseket magába foglaló helyi termékek hálózatának programján 2018 óta dolgoznak és ennek mára kézzelfogható, konkrét eredményei vannak. Ennek köszönhetően építettek új piacot, vagy korszerűsítették a már meglévőt több helyszínen is, a határ mindkét oldalán. A projekt fő célja az Ister-Granum térségben megtermelt és előállított termékek piacra jutásának segítése és a helyi termékhálózat értékesítési infrastruktúrájának fejlesztése. A most lezárult pápolgármestere az átadási ünnepségen : lyázat vezető partnere Szőgyén köz-Nagy Péter, az Ister-Granum EGTC igazgatója és Méri Szabolcs, Szőgyén ség, ahol az Interreg-programból 234 ezer eurós támogatást használtak fel. A pénteki, szőgyéni avatóünnepségen Nagy Péter, az Ister-Granum EGTC igazgatója Szőgyén, Nagymaros és Bajót polgármesterének plaketteket adott át „A helyi számunkra fontos”- felirattal. Magyarországi oldalon Nagymaroson a helyi piac vizesblokkját újították fel, Bajóton pedig új helyi, termelői piacot létesítettek. Az uniós pályázatból Nagymaroson 76 ezer eurót, Bajóton 62 ezer eurót nyertek a fejlesztésekre. Tóth Zoltán, Bajót polgármestere az ünnepségen közölte, az új piac náluk is elkészült, de egyelőre még nem üzemel, Nagymaroson viszont olyan sokan vannak és akkora az érdeklődés, hogy a termelők és a vásárlók egy része előbbutóbb Bajóton is otthonra lel. Viszont remek a határon átnyúló regionális együttműködés, mert Szőgyénnel és Nagymarossal már további terveken gondolkodnak. Heinczinger Balázs, Nagymaros polgármestere úgy fogalmazott, megtisztelő és hasznos volt a partnerközségekkel együtt dolgozni, van mit észrevenni és van mit meríteni a szlovákiai tapasztalatokból is. „Ahhoz ugyan testületi döntés kell, de valószínű, hogy a jövőben Szőgyénnel és Bajóttal testvértelepülési szerződést kötünk” - mondta. Az új piacokon és közösségi tereken szeretettel várják a termelőket és a vásárlókat is. Varga Szilárd kötetei Apácaszakállas történelmének fontos eseményeit írják le (Családi felvétel)
