Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-06 / 182. szám
12 SZALON ■ 2022. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com Ukrajna története: régiók, identitás, államiság AJÁNLÓ A szlávok szétvándorlása a 6-8. században kezdődött a Visztula és a Dnyeper középső folyása közötti területről. Az alapvetően földműves keleti szláv népesség kapcsolatba került a lovas nomád sztyeppéi népekkel és a hajózó-kereskedő északi vikingekkel. A viking eredetű Rurik-dinasztia vezetésével felvették a bizánci kereszténységet, és kialakult középkori államuk, a Kijevi Rusz. A fejedelemségekre szakadt Rusz a 13. század második felétől a mongol hódítás és a keletre irányuló lengyel és litván expanzió következtében elvesztette önállóságát. Az átalakult regionális keretekben megindult a keleti szlávok differenciálódása. Ebben a labirintusban vezeti végig az olvasót az ukránság történetén a kötet négy szerzője, az őshazától egész a jelenig, természetesen részletesen tárgyalva az Orosz Birodalom és a Szovjetunió időszakát is. Ukrajna története: régiók, identitás, államiság Szerzők: Fedinec Csilla, Font Márta, Szakái Imre, Varga Beáta Gondolat Kiadói Kör, 2021 444 oldal (Folytatás a 11. oldalról) A történész felteheti a kérdést, hogy az előbbiekben emlegetett hősképzés nem inkább a 19. század sajátja-e, amely nem való a 21. századba? Az ukrán történészek meg is válaszolták ezt. Például a 2021-ben megjelent nyolcadikos Ukrajna történelme tankönyvben - először - nem volt tabu a zsidó pogromok témája. Kivétel nélkül minden nemzetnek vannak történelmi mítoszai, és minden nemzet számára feladat, hogy a történelmi mítoszainak irracionális energiáit racionális keretek között tudja tartani. Ukrajna a nyugati szövetségi rendszer része kíván lenni, amelynek különösen az EU-s csatlakozás esetében együtt kellene járnia a liberális demokrácia kiépítésével. Mennyiben adottak a feltételek az ukrán politikában és társadalomban ahhoz, hogy a háborús polarizáltság ellenére ez belátható időn belül megvalósuljon? A háború épp hogy nem polarizáltságot, hanem egységet teremt Ukrajnában. Az orosz világról különböző elképzelései lehettek az embereknek, a háború azonban nyilvánvalóvá tette, hogy nem fér össze vele a szabad akarat. Egyelőre beláthatatlan, mikor lesz tartós béke - szerintem amíg legalábbis a kontinentális Ukrajnában orosz katonaság van, ez elképzelhetetlen -, s utána is rendkívül hosszú idő lesz a jogharmonizáció. Ugyanakkor ennek eddig minden deklaráció ellenére esélye sem volt, most azonban az össztársadalmi sokk elég erős motiváció, és egy tiszta lap. Az elmúlt években - magyar részről különösen - gyakran került össztűz alá az ukrán nyelvtörvény. Ezen túlmenően, s utólag visszatekintve mennyiben volt problematikus az ukrán állam és az ukrajnai kisebbségek viszonya 2022 februárjáig? A magyar-ukrán viszony alfája és ómegája mind a mai napig a két ország között 1991-ben aláírt alapszerződés. Nem vezetett kenyértöréshez, hogy nem volt biztosítva a magyarok - illetve általában a kisebbségek - parlamenti képviselete mindenki mással azonos feltételek mellett, pontosabban számarányuknál fogva az erősen korlátozott szavazóbázis miatti hátrányból indulva vagy tudtak, vagy nem tudtak mandátumot szerezni. A ’90-es évek után Ukrajnában már nem regisztrálták a jelöltek és a megválasztott képviselők nemzetiségét, formálisan tehát állampolgárok voltak, etnikai megkülönböztetés nélkül. Folyamatosan megvolt rá az „igény”, hogy Beregszász és környéke magyar autonóm járás legyen, de nem vezetett kenyértöréshez ez a kérdés sem, sőt, a 2015 és 2020 között zajlott közigazgatási reform során, amikor erre elvi lehetőség volt, a magyarok meglehetősen passzív magatartást tanúsítottak. A magyarokkal szembeni nacionalista indíttatású atrocitásokkal kapcsolatban parttalanok voltak a viták, amiben nagy része volt a folytonos orosz provokációnak. A magyar gazdasági élet igazából nem virágzott fel, helyi magyar nagyvállalkozó soha nem volt Kárpátalján (Ukrajnában), ebben nem is lehetett ütközés. Az egyházi autonómia láthatóan nem sérült. Ami a magyarok számára a legnagyobb teljesítmény és kincs volt, az a színmagyar iskolahálózat a felsőoktatással bezárólag. A beavatkozás ennek az autonómiájába, a kétnyelvű oktatás bevezetése valóban szerzett jogoktól való megfosztást jelent, noha kevésbé volt drasztikus beavatkozás, mint például a balti államokban, amelyek ma EU- és NATO-tagországok. Hogy csak egy példát említsünk: néhány helyszíni riport is rögzítette azt a jelenséget, ahogy például Harkivban orosz anyanyelvű polgárok „hangolják” át magukat az ukrán nyelvre. Ha ebben a pillanatban véget érne a háború, lehetne-e még bármilyen módon konszolidálni az orosz Kijev a háború alatt nyújtott segítség fejében tett már gesztusokat a lengyel és a román kisebbség felé. A magyar közösséggel kapcsolatban ez gyakorlatilag elmaradt. Mennyire kell ahhoz a magyar állam közbenjárása, hogy az ukrán állam a kárpátaljai magyarok irányába is nyitottságot mutasson? Vagy lehet-e reménykedni abban, hogy az említett kisebbségek helyzetének rendezése és a nyugati szövetségi rendszerhez való közeledés jótékony hatással lesz erre a problémára is? Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egészen pontosan annyit mondott Nicolae Ciuca román miniszterelnöknek, hogy az ukrajnai románok ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint a romániai ukránok. Az ukrajnai kisebbségek közül a román hasonlít a leginkább a magyarra - lélekszámúk az eddigi egyeden, 2001-es népszámlálás szerint nagyjából megegyező; a románok körülbelül 150 ezren vannak, a magyarok lélekszáma már 2017-re 130 ezer alá csökkent. Ugyanúgy kompakt lakóterületet foglalnak el, bár nem egyeden megyében, mint a magyarok. A lengyelekkel kap1 csolatban valahogy nem megy át a magyar közönségnek, hogy bár a lengyel kisebbség lélekszáma körülbelül ugyanakkora, mint a magyaroké vagy a románoké, ám csak 12 százalékuk beszéli az anyanyelvét, 70 százalékuk ukrán anyanyelvű, a többi orosz, illetve egyéb anyanyelvű. A románok több mint 90%-a, a magyarok közel 100%-a vallja a nemzetisége nyelvét az anyanyelvének. A lengyeleket tehát nagyítóval kell keresni Ukrajnában. Zelenszkij elnök a lengyel állampolgároknak Ukrajna területén nyújtandó jogi és társadalombiztosítási kedvezményekről terjesztett elő törvényjavaslatot. Magyar-ukrán vonalon nemcsak 2022. február óta, de Zelenszkij 2019-es hivatalba lépése óta nem volt még csúcstalálkozó - azaz nem találkozott az ukrán elnök és a magyar miniszterelnök. Nagyon úgy néz ki, hogy oda jutottunk: e nélkül minden csak porhintés. Vatascin Péter Emléktábla Roman Suhevics Ivivi szülőházának falán nyelvet és identitást Ukrajnában? Vagy meghaladták az események azt a pontot, ahonnan már nincs visszatérés? Évtizedekig komolyan lehetett arról beszélni, hogy ez lehetne egy kétnyelvű, kétkultúrájú ország - az oroszokon kívül az összes többi (Shutterstock) nemzetiség aránya rendkívül kicsi. 2014-ig a politikai vetésforgó is tartott ebben valamiféle egyensúlyt. 2014 óta ennek a lehetőségnek a politikai bázisa volt eltűnőben, a 2022-es invázióval pedig aligha kétséges, hogy a társadalmi alapja is megszűnik. Vasárnap-Rómeó végzett Tybalttal. Megformálójának, Béhr Mártonnak ez nem okozott gondot, épp ellenkezőleg: tette ezt a legnagyobb elszántsággal. Pedig jó barátja, Tóth Károly állt előtte, színpadi Júliája dölyfös bátyja. A magánéletben sem kímélik magukat. Mindent vagy semmit. Mindkettőjüket ez az elv vezérli. A két színészt Szabó G. László kérdezte barátságuk kezdetéről, mikéntjéről. „Lehet, hogy ő sem felejtette el, nekem mindenképpen emlékezetes marad a történet - kezdi Tóth Károly. - Amikor Marci felvételizett, én már elég öreg motorosnak számítottam. Végzős voltam az egyetemen. A harmadik rostát követően, miután kiküldték a felvételizőket, a tanári kart érdekelte a véleményünk, hogy kit tartunk igazán jónak, és kit kevésbé. Nem sokkal később, amikor már tudtam, hogy ki jutott be közülük, kinek a neve került fel a listára, átmentünk a kiskocsmánkba az egyetemmel szemben, és a harmadik sör után félrehívtam Marcit. előzetes: Tóth Károly és Béhr Márton, a dominófiúk Béhr Márton (balra) és Tóth Károly (jobbra) a végletek emberei (Fotó: Talabér Tamás) egyformán reagálunk... Amikor kollégák lettünk a Jókai Színházban, egy lakást béreltünk a színészházban. Megkaptam Rómeó szerepét, és engem is ott szállásoltak el, ahol ő lakott. Szomszédok lettünk. A színpadon halálos ellenségek, a magánéletben... Az erősebb szimpátia a próbák alatt alakult ki köztünk. Karcsi az egyik ember az életemben, akiről tudom, ha szükségem lenne rá, azonnal jönne, ott teremne nálam... Ő az az ember, akit hívhatok késő éjjel vagy hajnalok hajnalán, biztosan kapok tőle egy-két pozitív gondolátot. Vele tabuk nélkül tudok beszélni.” A folytatásban választ kapnak például arra is, hogy miben mutatkozott meg kezdődő barátságuk, hány darabban játszottak együtt, mit tisztel Tóth Károly a leginkább Béhr Mártonban és fordítva, szeretik-e nagykanállal habzsolni az élményeket, miért neheztelnek egymásra, és képesek-e még valamivel meglepni a másikat. Behunyt szemmel bólintottam egyet. így adtam tudtára, hogy fel van véve.” Béhr Márton szerint Tóth Károly romantikusabb alkat, mint ő. „Én sokkal alternatívabb típus vagyok, mint ő. Karcsi a művészetben is jobban szereti a szentimentalizmust. Ami nekem már sok, azért ő még rajongani képes. Ebben különbözünk egymástól. De ha elszabadul a pokol, mindenre A teljes írást elolvashatják a Vasárnap jövő heti, augusztus 9-én megjelenő számában!
