Új Szó, 2022. augusztus (75. évfolyam, 177-202. szám)
2022-08-05 / 181. szám
www.ujszo.coml 2022. augusztus 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Heves ügyészcsata Fico azt harsogja, koncepciós pereket készítenek elő ellenük A mióta Hamran István országos rendőrfőkapitány lett - legalábbis a nyilvánosság előtt - csökkent a bűnüldöző szervek közötti rivalizálás és áskálódás, amelyet hónapokkal ezelőtt nem véletlenül minősítettek főleg az újságírók valóságos rendőrháborúnak. A viszonylagos csendet újabban Maros Zilinka főügyésznek és Dániel Lipsicnek, a Speciális Bíróság vezetőjének egyre hevesebb verbális csatározása törte meg. Kapcsolatuk bő másfél éve romlott meg, amikor Jaromír Ciznár megbízatási ideje lejárt, s a megüresedett főügyészi posztra Igor Matoviö mindenáron Lipáicet akarta beültetni. Ám az államfő már előzetesen közölte: ha valóban őt javasolják erre a tisztségre, nem hajlandó őt kinevezni. Feltehetően azért is, mert jelölt ügyészként semmilyen tapasztalatot sem szerzett. Zuzana Caputová nyilván figyelembe vette azt is, hogy Lipäicet szoros szálak fűzik az akkori kormányfőhöz, meg a legerősebb kormánypárthoz is. Ezután került előtérbe Maro§ Zilinka, akit az Ügyvédi Kamara, továbbá a Sme rodina egyik parlamenti képviselője ajánlott erre a tisztségre, 2020. december 3-án megválasztották a parlamentben főügyésznek, ám a kinevezése néhány hetet késett. Ugyanis Juraj Seliga, a képviselőház egyik alelnöke szerint a szakmai meghallgatáson a főügyészjelölt az egyik pozsonyi maffiózóval fenntartott kapcsolatáról nem mondott igazat. Ezért a képviselő alapos vizsgálatot kért. Az elnök asszony Éilinkát hét évre mégis kinevezte főügyésznek, LipSic pedig a Speciális Bíróság élére terült. Érdemes megemlíteni, hogy amikor évekkel ezelőtt a jelenlegi speciális ügyész igazságügyi miniszter volt, egy ideig az államtitkári posztot a mai főügyész töltötte be, aki most igyekszik tudtára adni egykori főnökének, hogy most fordult a kocka. Lipäic viszont körömszakadtáig ragaszkodik a Speciális Bíróság bizonyos mértékű függetlenségéhez. Ezek a tények azért is lényegesek, mert azóta többször úgy tűnik, mindkét magas rangú tisztségviselő nem ritkán pártfogoltjainak az érdekeit szolgálja. Amihez rendszerint találnak jogi kiskapukat. A főügyész a Btk. immár hírhedt 3563-as cikkelye alapján igyekezett tisztára mosni a Szlovák Információs Szolgálat korrupcióval gyanúsított volt főnökét, Boris Kollár egyik bizalmasát, aki ennek a döntésnek köszönhetően került ki a vizsgálati fogságból. Ugyanígy rendelte el a szlovák jegybank jelenlegi elnökének, valamint a Penta befektető társaság egyik alapítójának felmentését. Indítványára az illetékes bíróság írásbeli megrovásban részesítette a speciális ügyészt, aki szerinte az egyik állásfoglalásában úgy megsértette a pártatlanság elvét és olyan ügyben bírálta a főügyészt, amelynek részleteit nem ismerte. Lipsic a büntetése miatt az Alkotmánybíróságtól kér jogorvoslatot. Hetek óta Rober Ficónak és társainak egyelőre bűnügyeiben folytatódik köztük a kötélhúzás. A Smer elnöke szinte naponta azt harsogja, hogy esetükben koncepciós pereket készítenek elő. A Speciális Bíróság illetékes ügyésze pedig készakarva késlekedik a megvádolásuk ellen benyújtott panaszuk elbírálásával. Szerinte azért cselekszik így, mert kivárja, amíg a nyomozók lezárják a pártelnöknek és társainak a törvénysértőnek tartott ügyeit, melyek így a bíróságon folytatódnának, megnehezítve a főügyész beavatkozását. Ezt a késlekedést Zilinka e héten szintén bírálta és haladéktalan döntésre utasította az illetékes ügyészt. Nem kizárt, hogy a főügyész ismét a hírhedt cikkely alkalmazásához keres törvényes lehetőséget. Ezért feltehetően tanúként szereplő úgynevezett bűnbánók vallomásainak hitelességét tanulmányozza. A nyári szabadságát töltő, vagy odahaza a közeljövő várható megpróbáltatásai miatt aggódó polgárok érthetően nem törődnek a két ügyész viszálykodásával, amit Eduard Heger szakmai párbeszédként igyekezett bagatellizálni. Pedig a jogállamiság elveinek, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége megsértésének puszta gyanújára sem kellene legyinteni. Ugyanis ha így folytatódnak a ma még csak jórészt gyanús esetek, egyszer bárkin csattanhat az ostor. Stratégiai karéjban FELEDY BOTOND N ancy Pelosi, az amerikai alsóház elnöke, a harmadik közjogi méltóság az Egyesült Államokban, látogatást tett Tajvan szigetén. Kína a kötelező felháborodáson túl vajon mit tehet és mit áll érdekében tenni? A Biden időszakban tovább erősödtek a Tajvan-USA kapcsolatok, az elnök többször is hangsúlyozta rövid időszakon belül, hogy megsegítenék a szigetországot, ha kína megtámadná. Igaz, hivatalosan nem változott az amerikai „stratégiai kétértelműség” politikája, tehát erről a kötelezettségvállalásról nincs egyezmény, nincs kötött ígéret, de Kína tényleg nem tudhatja, hogy az USA mennyiben segítené meg Tajvant. A sziget egy a sorban, amely körbeveszi a Kínai-tengert. Japántól a Fülöp-szigeteken át a vietnámi vizekig stratégiai fontosságú ez a karéj: ez fenyegetheti a kínai-tengeri útvonalakat, kereskedelmet és kikötőket. A kereskedelmi óriás pusztán szárazföldre kényszerülve hamar törpe lenne. Az USA számára a Csendes-óceán feletti dominancia megőrzéséhez is elengedhetetlen, hogy ne engedje ki jobban a kínai haditengerészetet. Ebben a geopolitikai felállásban érte a feleket Trump alatt a kereskedelmi háború, majd a látványos szövetséges politika. A „Quad”, az AUKUS, az amerikai-japán és amerikai-dél-koreai közeledés mind nyomasztják Pekinget. Az oroszok által indított, kiprovokálatlan háború Ukrajna ellen újabb nehezék volt a kapcsolaton: óriási nyomás mellett végül Peking nem állt be Moszkva mögé, nem dübörög látványosan a kereskedelem. Joe Biden múlt héten beszélt telefonon a kínai elnökkel, néha még ez a magas szintű párbeszéd is működik. Ekkor döntött úgy Pelosi, hogy a távol-keleti útján megáll Taipeiben is. Az első női házelnök régi Kína-héja, minden kisebbségért kiállt az elmúlt harminc évben, amióta kaliforniai politikai karrierje beindult. Hiába jelezték nyíltan és finoman a katonai és biztonságpolitikai körökből, hogy lehetne máskor menni, Pelosi beleállt a látogatásba. A tajvani elnök asszony pedig a kockázatok ellenére fogadta. Peking felkészült ezalatt. Kereskedelmi szankciókat vetettek ki egyes élelmiszerekre, a szigetet körbeölelő éles lőszeres hadgyakorlatot hirdettek vasárnapig; és a légtérből is eltanácsolták a repülőket. Megy tehát a kardcsörtetés, erre lehetett számítani, ahogy az elnök asszony oldalát ért kibertámadásra is. A katonaság minden oldalon duzzad, amerikai repülőgép-hordozók, kínai kétéltű járművek és a lakosságot légvédelmi helyekre kalauzoló tajvani appok élesedtek. A szigetország most eszmél rá, hogy a kommunisták által meghirdetett hadgyakorlat első körben nem a háborús fenyegetés miatt lesz veszedelmes, hanem azért, mert elvágja a külvilágtól a szigetet. Lényegében blokáddal ér fel. Kérdés, hogy ezt Peking milyen hosszan tartja fenn. Gépeket aligha fognak lelőni, de nem sok pilótának van kedve ott repkedni, ahol éles rakéták húznak el a levegőben. A globális ellátási láncokban a félvezetőipar kitettsége pedig aránytalanul nagy a szigetország irányában. Ha pár hétig leáll a csipszállítás, azt sokfelé megérezzük. Igaz, részben Kínában is; ugyanakkor éppen a legfejlettebb csipeket nem adják el pár éve Pekingnek, . hiszen azokat katonai eszközökbe is telepítenék. Pelosi látogatása tehát egy évek óta mélyülő és élesedő ellentétet hangsúlyoz. Teszi ezt az őszi kínai Kommunista Párt kongresszusa előtt pár hónappal, egyfajta demokráciaünnepet ülve a szomszéd „szakadár” szigeten. (Peking legalábbis így hívja.) Márpedig ez az egyik lehető legrosszabb üzenet Hszi elnöknek, nem szeretnék, hogy a szárazföldi kínaiak ráeszméljenek, demokratikus módon élve hasonló - vagy akár jobb - életük lehetne. A közvetlen kockázatot így az ellátási láncokra gyakorolt kínai nyomás és az oroszok irányába tett esetleges pekingi gesztusok jelentik. Hszinek elvileg nem érdeke a kongresszus előtt nagyon éles politikai meccseket nyitnia, nemhogy háborút; de február óta tudjuk, hogy egyes autokrata vezetői körök nagyon máshogy tudják olvasni a világ eseményeit. Egy hét múlva már látni fogjuk, mely válaszlépéseket akarja Peking komolyan venni. Az EJEB elutasította, hogy felfüggesszék egy muzulmán prédikátor kiutasítását Franciaországból Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) tegnap elutasította a kórelmet, hogy függesszék fel egy Franciaországban ólő imám Marokkóba való kiutasítását - tájékoztatott a strasbourgi testület. A Muszlim Testvériség nevű iszlamista szervezethez közel álló prédikátort, Hassan Iquioussent azzal vádolják, hogy gyűlöletre és erőszakra szólított fel a zsidó közösség ellen. Kiutasítását Gérald Darmanin francia belügyminiszter a múlt héten jelentette be. Darmanen szerint, az imámnak „nyíltan antiszemita, nőgyűlölő, homofób” megnyilvánulásai voltak a közelmúltban, „ezért francia földön nincs keresnivalója”. Iquioussen az EJEB-hez fordult, hogy függesszék fel a kitoloncolását arra hivatkozva, hogy a belügyminisztériumi rendelet sérti a kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, valamint a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát. Az 57 éves imám, aki ugyan Franciaországban született, marokkói állampolgársággal rendelkezik, mert francia állampolgárságát megvonták tőle, amint nagykorú lett. Az észak-franciaországi Lourches-ban él feleségével és öt gyerekével. A francia ügyészség által összegyűjtött bizonyítékok szerint Iquioussen „a köztársaság értékeivel ellentétes gyűlöletbeszédeket tartott és antiszemita elméleteket hirdetett”. Azzal is vádolják, hogy szeparatizmusra buzdít, és az iszlámellenességgel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket terjeszt. Az imám kiutasításának bejelentése után 31 észak-franciaországi mecset közleményben állt ki a prédikátor mellett, arra hivatkozva, hogy Iquioussen „nyilvánvaló értékelési hiba áldozata” lett. Az imám nagyon aktív a közösségi oldalakon, egyebek között van egy Youtube-csatomája, amelyre 174 ezren iratkoztak fel, és egy Facebook-oldala, amelyet 44 ezren követnek. (MTI)