Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-06 / 155. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. július 6. lwww.ujszo.com Az egész Marsot körbefotózta az űrszonda Egy elemzés nem elemzes ÖSSZEFOGLALÓ A tudományosság egyik fontos kritériuma maisa cáfolhatóság, vagyis minden elemzés, minden publikáció nyomán születhet egy másik, amelyben konkurens kutatói teamek a vizsgálatokat és az elemzéseket megismételve akár meg is cáfolhatják elődeik következtetéseit (Shutetrstock) A Mars egész felszínét körbefotózta a kínai Tienven-1 űrszonda és a Csu-Zsung marsjáró tavaly május óta - közölte a kínai űrhivatal. A Tienven-1 2020-ban indult útnak és tavaly májusban érkezett meg a vörös bolygóhoz. A magával vitt Csu-Zsung marsjáró május 15-én szállt le az Utopia Planitián, a Mars északi féltekéjén található hatalmas síkságon, és azóta felszíni kőzetmintákat gyűjtött és képeket készített. A Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA) közleménye szerint az űrszonda teljesítette kitűzött feladatait, egyebek mellett közepes felbontású képeket készített a bolygó egész felszínéről. A közösségi médiában közzétett képeken a zord marsi táj látható: poros vörös dünék, vulkáni kúpok, becsapódási kráterek, a déli pólus jégtakarója, valamint a Naprendszer legnagyobb kanyonja, a Valles Marineris sziklái és gerince. A kínai űrszonda az elmúlt több mint egy év alatt 1344 alkalommal kerülte meg a Marsot, és minden szögből készített felvételeket a bolygóról, miközben a rover a felszínt vizsgálta - idézte az CNSA közleményét csütörtökön a CNN. A hatkerekű marsrover műszereivel információkat gyűjtött a Mars geológiai szerkezetéről, légköréről és talajáról. A szonda 1040 gigabájt nyers tudományos adatot gyűjtött, amelyet a Földre továbbított, ahol feldolgozták, és átadták a kutatócsoportoknak további vizsgálat céljából. A CNSA a szonda repülési adatait a NASÁ-val és az Európai Űrügynökséggel (ESA) is megosztotta, a tudományos adatokat pedig közleménye szerint a „megfelelő időben” a külföldi tudósok rendelkezésére bocsátja majd. A Marson beköszöntött tél miatt, ami a hőmérséklet esésével és porviharokkal jár, a marsjáró május 18-án alvó üzemmódba helyezte magát, és legközelebb várhatóan decemberben, a marsi tavasz kezdetén lát munkához a megenyhülő időben. A keringő űrszonda viszont folytatja a feladatait. A kínai Tienven-1 sikeres küldetése előtt amerikai és orosz űrhajó is landolt már a Marson, emellett India, az ESA és az Egyesült Arab Emirátusok űrszondái is a bolygó körül keringenek. (MTI) Egy tipikus folyóiratcikk csak egy statisztikai elemzósi folyamat eredményeit tartalmazza, márpedig az alternatív vizsgálatok gyakran jutnak más kövatksztetásre. Aczél Balázs és kutatótársai szerint csak annak a következtetésnek higgyünk, amelyet több szakértői csoport többféle módszerrel igazolt. 2020-ban az Egyesült Királyságban 9 szakértői csoportot kértek fel, hogy számítsák ki a COVID-19 fertőzések R reprodukciós számát. Míg a szakértői csapatok 1 alatti értéket, azaz a fertőzésszám csökkenését prognosztizálták, mások 1 fölötti értéket, azaz a vírus gyorsuló terjedését jósolták. Az összevetésből a szakemberek megállapították, hogy a járvány folytatódik, még ha gyorsulásának mértéke bizonytalan is. A többelemzős projekt ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egyetlen elemzés nem feltétlenül elegendő bizonyíték egy megállapítás közzétételéhez. Hasonló eredményre jutottak abban a projektben is, ahol 70 szakértői csoport használta ugyanazokat a funkcionális mágneses rezonancia képalkotási adatokat az agyi aktivitásra vonatkozó hipotézisek tesztelésére. Az elemzések kb. 20%-a jutott ellentétes következtetésre a többiekével. A legbizonytalanabb eredményeket hozó három hipotézis esetében a csoportok kb. egyharmada számolt be statisztikailag szignifikáns eredményről - ami azt jelenti, hogy bármelyik csoport munkájának egyedüli publikálása esetén az eredmény bizonytalansága rejtve maradt volna. Vajon mikor tekinthetünk tudományosan megalapozottnak egy statisztikai elemzést? Eric-Jan Wagenmakers, Alexandra Sarafoglou és Aczél Balázs szerint a következtetések megbízhatóságának felmérése érdekében a kutatóknak független csoportokban többszörös elemzésnek kellene alávetniük adataikat, mielőtt azokat közzéteszik. Már csak azért is, mert napjainkban számos statisztikai eljárás van érvényben, és ez arra csábíthatja a kutatókat, hogy azt a módszert válasszák ki, amelyik számukra a legmegfelelőbb következtetéshez vezet. A P-hacking vagy Data-dredging (adatkotrás) révén vissza is lehet élni az adatelemzéssel: ilyenkor kevéssé lényeges elemeket statisztikailag szignifikánsnak mutatnak, és ily módon jutnak hamis pozitív eredményhez. A tudományosság egyik fontos kritériuma ma is a cáfolhatóság, vagyis minden elemzés, minden publikáció nyomán születhet egy másik, amelyben konkurens kutatói teamek a vizsgálatokat és az elemzéseket megismételve akár meg is cáfolhatják elődeik következtetéseit. A szerzők szerint ez az utólagos kontroll nem mindig elegendő. A cáfolat ugyanis gyakorta túl későn érkezik, és az eredeti eredményhez képest gyakran kisebb nyilvánosságot kap, vagyis akár téves következtetések is hosszú ideig tarthatják magukat a tudományos közvélemény köreiben. Ugyanakkor ma is több, nagy számosságú adattal dolgozó szakterületen, így a nagy energiás részecskefizikában vagy a klímamodelleknél is bevett gyakorlatnak számít a statisztikai modellek tudatos tesztelése, az egyes változók szerepének alapos vizsgálata. Ezek a tudományterületek tehát példaként szolgálhatnak további, hagyományaikat tekintve kevésbé adatorientált szakágak számára is. „Bár a bizonytalanság zavaró lehet, még mindig jobb, mintha becsukjuk a szemünket a tények előtt - mondja Aczél Balázs. - Ha a következtetéseket csak az elemzések egy része támasztja alá, az olvasóknak erre fel kell hívni a figyelmét. Jó, ha tudjuk, hogy egyetlen elemzés viszonylag szűk spektrumban kezeli a tényeket, és egyáltalán nem biztos, hogy minden részletet tisztán lát.” Az elképzelést máris sokan támogatják, Aczél Balázsék többelemzős projektjeik során 2 hét alatt több mint 700 feliratkozást kaptak. A szerzők amellett érvelnek, hogy a többelemzős megközelítés bevezetése hozzájárulna a tudomány iránti közbizalom erősödéséhez, különösen azokban az esetekben, amikor a kutatási eredmények közvetlen hatással vannak a társadalomra. Enélkül ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a Mátrix című film főszereplőjének sorsára jutunk: Neo a kék pirulát választja, hogy azt hihesse, amit hinni szeretne, s ne kelljen szembesülnie a valósággal. (ELTE) A kínai űrszonda az elmúlt több mint egy év alatt 1344 alkalommal kerülte meg a Marsot, és minden szögből készített felvételeket a bolygóról, miközben a rover a felszínt vizsgálta (Shutterstock) Milyen hatása van az űrutazásnak az emberi csontokra? Tizenhét, a Nemzetközi Űrállomáeon (ISS) megfordult űrhajós csontjait vizsgálta egy új kutatás, hogy felmérjék az űrutazás emberi szervezetre és különösen a csontokra gyakorolt hatását a lehetséges jövőbeli hosszú űrutazások előtt. A kutatás az űrbéli mikrogravitációs körülmények okozta csontvesztést mérte fel, és azt is vizsgálta, hogy a Földön mennyire lehet visszafordítani a folyamatot. A kutatásban 14 férfi és három női űrhajós vett részt, akiknek átlagéletkora 47 év volt, és akik négy és hét hónap közötti időtartamot töltöttek az űrben, átlagosan körülbelül 5 és fél hónapot. A Földre való visszatérés után egy évvel átlagosan 2,1 százalékkal csökkent csontsűrűséget mértek az űrhajósok sípcsontjában és 1,3 százalékkal csökkent csontszilárdságot. A 17 űrhajósból kilencen visszatérve nem tudták viszszanyemi eredeti csontsűrűségüket. A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Leigh Gabel, a Calgary-i Egyetem professzora elmondta: azt eddig is tudták, hogy az űrhajósok csontsűrűsége csökken a hosszú távú űrrepülés alatt. Kutatásuk újdonsága az volt, hogy hazatérésük után egy évig figyelték, hogy az űrhajósok csontsűrűsége visszaáll-e, és ha igen, akkor hogyan. A kutatás szerint a hathónapos űrbéli tartózkodás alatt akkora a csontveszteség, mint idősebb embereknél két évtized alatt a Földön, és ennek a veszteségnek az űrhajósok viszszatérésük után csak körülbelül a felét tudták visszanyerni egy év alatt. A csontvesztést az okozza, hogy az űrben a csontok nem hordoznak súlyt. Gabel szerint kutatásuk rá-A Földre való visszatérés után egy évvel átlagosan 2,1 százalékkal csökkent csontsűrűséget mértek az űrhajósok sipcsontjában és 1,3 százalékkal csökkent csontszilárdságot. A 17 űrhajósból kilencen visszatérve nem tudták visszanyerni eredeti csontsűrűségüket (Shutterstock) mutatott, hogy az űrhivataloknak javítaniuk kell a hatást ellensúlyozó testmozgást és a táplálkozást a csontvesztés megelőzésére. A tanulmány szerint a hosszabb űrrepülések nagyobb csontveszteséget eredményeztek, és kisebb volt a valószínűsége annak, hogy a csont utána visszanyerhető. Az űrállomáson végzett testmozgás fontosnak bizonyult az izom- és csontvesztés megelőzésében. Azoknak az asztronautáknak, akik többet edzettek, mint a Földön, nagyobb valószínűséggel regenerálódott a csontja a küldetés után. A kutatásban szereplő asztronauták az elmúlt hét évben tartózkodtak az űrállomáson. A tanulmány nem adta meg a nemzetiségüket, de az kiderült, hogy az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, a Kanadai Űrügynökség, az Európai Űrügynökség és a Japán Űrhivatal munkatársai voltak. (MTI)
