Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-06 / 155. szám
www.ujszo.com I 2022. július 6. KULTÚRA 9 Napsütés, toszkán ízek és illatok A Netflix nyári kínálata természetesen a kirándulóidényre hangolódik, kérdés, mit érdemes választanunk belőle HAVRAN KATI Hozzászokhattunk mór, hogy a streamingszolgáltatók az évszakra hangolják a produkcióikat - legalábbis ha decemberben kattintunk a kínálatra, egész biztos, hogy mikulások, havas tájak és villogó karácsonyfák árasztják el a képernyőnket. Úgy tűnik, a Netflix számára a tomboló nyár is nézőcsalogató témának bizonyul. Vajon a hangulatkeltésen túl készülnek-e figyelemre méltó alkotások? Elvágyódunk valahová délre, ahol habok nyaldossák a homokos partot? Ahol gondtalanul borozgathatunk a naplementében gyönyörködve? Csak épp nem tehetjük meg, vagy még odébb van a szabadság ideje? Nos, azt az űrt, amit az üdülés hiánya okoz az életünkben, szívesen töltené ki a Netflix olyan produkciókkal, melyek kirándulós hangnemet ütnek meg. Vagy azzal, hogy népszerű turistaparadicsomokban játszódnak, vagy pedig azzal, hogy olyan utazásról szólnak, ahol a főhős déli országba utazik. Ilyen volt legutóbb például a Firenzei nyár, ami egy romantikus felnövéstörténet, vagy pedig a Hétvégi kirándulás, egy thriller, mely a horvátországi Splitbe kalauzolja a nézőt. Az ilyen típusú filmeknél jórészt a népszerű helyszín jelenti a húzóerőt, míg a karakterek laposak, és a néző joggal érezheti úgy, hogy nem jutott idő a forgatókönyvírásra. Hiába a gyönyörű tájak, az összeredmény általában felejtős. Bár korántsem mentes hibáktól, egy produkciót azonban érdemes kiemelni: a Toszkána, ahogy azt a nevéből nem nehéz kitalálni, szintén a napsütötte Olaszországot varázsolja a képernyőnkre. A produkció, melyet Mehdi Avaz rendező jegyez, az olasz mentalitást, illetve az északi és déli népek közötti különbséget feszegeti. A Toszkána főszereplője Theo (Anders Matthesen), egy séf, aki óriási precizitással és művészi igénnyel alkotja meg tányérjai tartalmát egy dániai étteremben. Michelin-gyanús a történet, de míg főhősünk szakmája csúcsát képviseli, emberségből kevésbé jeles. Lekicsinylő hangnemben beszél a szakácsaival, ha azok nem a követelményei alapján dolgoznak, sőt, az sem gond számára, hogy ordibáljon egy potenciális befektetővel. Theo ellentmondásos figura, akinek meg kell dolgoznia a néző rokonszenvéért. Van egy álma, melyhez a végsőkig ragaszkodik: saját éttermet szeretne nyitni. Mikor már a céljához vezető utolsó akadályt kellene leküzdenie - pénzforrást szereznie - elbaltázza a dolgot azzal, hogy rossz modorával elrettenti a befektetőt. És ekkor érkezik egy levél, melyből kiderül, hogy meghalt Theo apja - akit főhősünk gyerekkora óta nem látott - és fiára hagyta a több száz éves Ristonchi kastélyt valahol Toszkánában. Theo elutazik hát Toszkánába abban a reményben, hogy a lehető legrövidebb idő alatt túlad a kastélyon. A Ristonchi birtokon zajló élet merően eltér Theo dániai pontosságától. A kastélyban étterem és hotel működik, kissé káoszosan, az olaszos temperamentumú Sophia (Cristiana DellAnna) irányítása alatt. Theo megérkezik tehát a kastélyba, leül az étterembe és rendel - a felszolgálást látva pedig rosszallóan felvonja a szemöldökét, majd fintorogva turkál villájával az ételben. Míg Theót teljességgel hidegen hagyják a toszkán vidék szépségei, a néző lassan már sejti, hogy főhősünknek végül meglágyul a szíve, megszereti az ódon kastélyt, és hogy ebben az átalakulásban egy nő is fontos szerepet játszik majd. A készítők azonban nem egy romantikus vígjátékot szerettek volna készíteni, hanem sokkal inkább egy bonyolult személyiség fejlődéstörténetét bemutatni. Theónak nemcsak az a feladata, hogy megtanulja szeretni a zűrzavaros vidéki Olaszországot, hanem hogy kibéküljön a múlttal, azzal, amit kisfiúként az apa hiánya jelentett számára. Ebben pont az északi és a déli mentalitás ellentétei bizonyulnak gyógyító hatásúnak, hiszen főhősünk lassacskán rájön, hogy mindkét félnek van mit tanulnia a másiktól. Anders Matthesen dán színész minden igyekezete ellenére karaktere azonban kissé ormótlan. Pont úgy, mint az északi és déli életszemlélet ellentéte, a szereplők is kissé sablonszerűek. A felszínes forgatókönyvért azonban kárpótol minket maga Toszkána, melynek tájait és ízeit szemléletesen igyekszik kirajzolni a film. Nemcsak szemet gyönyörködtető vidékeket látunk, hanem ínycsiklandozó képeket, mikor Theo a mesterszakács tudományával veszi kézbe a zamatos toszkán alapanyagokat - persze csak miután módszeresen rendet rakott a zűrzavaros olasz konyhában. Hogy tovább csiklandozza érzékszerveinket, a film egy esküvői vacsora elkészítésével csúcsosodik ki, Theo ugyanis fogadásból azt szeretné egy potenciális vevőnek bebizonyítani, hogy a hely a legmagasabb elvárásoknak is megfelelhet, ha helyesen irányítják. Az ízek, a színek, és az illatok azok (és kevésbé a forgatókönyv), ami miatt érdemes megnézni ezt a filmet. Elkezdődtek Pozsonyban a Nyári Shakespeare-játékok A szabadtóri színházi fesztivált az Erzsébet-kori szerző legnépszerűbb darabjával, a Hamlettal nyitották tegnap este. Az elkövetkező egy hónapban játsszák majd A vihart, a Téli regét, Shakespeare komédiái közül pedig A két veronai nemest és a Tévedések vígjátékét. A Hamletet Pavol Khek rendezte, a főszerepet pedig Eubos Kostelny játssza. A előadást minden este 20.30-kor játsszák a pozsonyi vár udvarán egészen július 16-ig - a fesztivál népszerűségét mutatja, hogy az előadások felére már az összes jegy elkelt. A két veronai nemes a szerző egyik korai darabja. A komédia tipikus struktúráját követi, és azért is kedvelt a rendezők körében, mivel sokféle módon lehet színpadra vinni. Érezhető benne a commedia dell'arte hatása, és Peter Mankovecky, aki az előadást rendezte, pont erre az oldalára épít. Július 18. és 24. között játsszák. A Tévedések vígjátékát Roman Polák vitte színre, és az előadás érdekessége, hogy a némafilmek világából merít inspirációt: a díszlet és a kosztümök kizárólag fekete-fehérek, míg az előadáshoz zongorajáték adja a zenei aláfestést. Prágából érkezik A vihar előadógárdája. A darab az egyik legszebb Shakespeare késői művei közül, jellemzően olyan nagy témákat vet fel, melyek egész pályája folyamán érdekelték Shakespeare-t: a szerelem, az intrikák, a bosszú és a megbocsátás, de az illúzió, és az idő folyásának kérdését is körbejárja a darab. A Téli rege a tavalyi nagy érdeklődésnek köszönhetően tér vissza a fesztiválra, szintén Pavel Khek rendező jegyzi az előadást. A szervezők a felnőtteknek szánt esti előadásokon túl a gyerekeknek is kínálnak Shakespeare-rel kapcsolatos programokat napközben Pozsony több helyszínén. A fesztivál augusztus 6-ig tart. (hk) A két veronai nemest július 18-tól 24-ig játsszák (Fotó: Letné shakéspearovské slávnosti) Budapesten lép fel John Malkovich A kétszer is Oscar-díjra jelölt amerikai színész október 2-án A zenekritikus című zenés stand-up nagyzenekari változatával áll az Erkel Színház színpadára. Az előadás során a klasszikus zene legikonikusabb darabjait szedi ízekre a John Malkovich által megformált zenekritikus, minden zeneszám között a leggonoszabb, kortárs kritikákban szereplő idézetek, vélemények hangzanak el a világhírű művész tolmácsolásában. Mint kiemelik, a szimfonikus zenekari világpremieren John Malkovich Aleksey Igudesman és az Óbudai Danubia Zenekar kíséretében mutatja meg a komolyzene szórakoztató oldalát. John Malkovich több mint harminc éve a világ egyik legnépszerűbb színművésze. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Veszedelmes viszonyok, az Egerek és emberek, A John Malkovich menet, a Red, Az új pápa, a Johnny English vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak. Emellett korunk egyik jelentősebb színpadi színésze, aki Magyarországon is több alkalommal lépett már fel színházi előadásokkal. A zenekritikus című darabban Schumann azt képzeli, hogy „zeneszerző”, Brahms egy „tehetségtelen fattyú” és Claude Debussy-t „egyszerűen borzalmas hallgatni” - ezek a markáns megállapítások az elmúlt évszázadok kritikáiban szerepelnek, amelyeket Aleksey Igudesman, orosz-német származású hegedűművész, zeneszerző gyűjtött össze, hogy egy szórakoztató színpadi produkció formájában megmutassa, hogy a kortársak véleménye menynyire nem állta ki az idők próbáját. A klasszikus zenére, valamint a darabokról és szerzőikről szóló kritikákra épülő produkciót 2017- ben mutatták be - akkor még csak kamarazenekari kísérettel -, azóta a világ több pontján is nagy sikert aratott. A darabban John Malkovich a gonosz kritikus bőrébe bújik, mégpedig azzal a megygyőződéssel, hogy Beethoven, Chopin, Prokofjev és társaik egyszerre fárasztóak és örömtelenek. Aleksey Igudesman és a zenekar tagjai viszont alig várják, hogy ellentmondjanak és visszatámadjanak. (MTI)
