Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-30 / 176. szám
www.ujszo.coml 2022. július 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Célkeresztben a nemiség Az emberi habitus része, ha valaki(k) tuntet(nek) valami ellen A múlt hétvégén környékünk nagyvárosaiban lezajlott a Pride fesztivál/felvonulás. Az eseményről rendszerint csak tényközlő vagy negatív híreket közlő írások jelennek meg. Mi is ez valójában? A Pride egy olyan megmozdulás, ami magába foglalja a megemlékezést, a tiltakozást, az összetartozást, az ismeretterjesztést és az ünnepet. Egy közösségi rendezvény, ahol az emberek bizonyos érdekeket képviselnek az LMBTQ-val kapcsolatban. Nagyon érdekes téma, mivel nem teljesen tudunk átlagos nyomvonalon haladni. Inkább szélsőséges példák hozzák majd egyensúlyba, hogy nincs jó és rossz a történetben. Van bennünk valami fura természeti beállítottság, aminek köszönhetően hajiunk az ítélkezésre. A Pride keretein belül mindig feltűnik a homoszexualitás ellen tüntetők csoportja, a homofóbok. De mi is a homoszexualitás? Kik vonulnak, és kik ellen tüntetnek? Aki romantikusan vagy szexuálisan vonzódik saját neméhez, az homoszexuális. A biszexuálisok mindkét nemhez, a heteroszexuálison pedig a másik nemhez vonzódnak. Ez eddig teljesen egyszerű. Különböző tanulmányok alapján a szexualitás nem választás kérdése. Létezik két uralkodó elmélet: az egyik a biológiai (miszerint örökletes), másik pedig a környezeti tényezők hatása. Nem egy újdonsült jelenségről beszélünk, hisz ősidők óta az emberiség része. Azt érzékelhetjük, hogy régen más volt, nem volt ennyi, viszont ez nem igaz, csak olyan korszakok uralkodtak, ahol nem lehetett ezt felvállalni, rosszabb esetben akár börtönbe is zárták érte az illetőt. Manapság egyre többen felvállalják, hogy a saját nemükhöz vonzódnak (coming out), és ezáltal tűnhet úgy, hogy több a homoszexuális, mint régen. A Pride tiltakozási szerepe az, hogy a résztvevők általában az adott ország kormányának törvényhozására hívják fel a figyelmet, tehát a korlátozásokat szeretnék enyhíteni. Röviden: egy közösség tüntet a megkülönböztetés ellen. Jön az ellentábor: „Hogy lehet az, hogy a homoszexuálisok tüntethetnek? A heteroszexuálisoknak bezzeg semmi...” Próbáljunk pártatlanok maradni. Alapvetően az emberi habitus része, ha valaki(k) tüntetnek) valami ellen. Ha Magyarországon nem tetszik a katarendszer rombadöntése, akkor koporsóval megyünk a Kossuth térre. Ha az LMBTQ közösségének nem tetszik, hogy nem kelhetnek egybe szabad akaratból, akkor utcára mennek... Csak a téma változik, az emberi hozzáállás nem. Órákat és napokat lehetne vitatkozni arról, hogy a melegházasság, az azonos neműek gyermekvállalása vagy a nemváltoztató műtétek mennyire befolyásolják a társadalom fejlődését. Egy ilyen házasságkötés, egy örökbefogadás vagy netán egy transzplantáció annyira ritka esetnek minősül, hogy már megkapja a szélsőséges jelzőt. Természetesen ennek fényében csakis hasonló példával tudjuk ellensúlyozni a mérleget. Vitaindítónak kezdhetnénk azzal, hogy most melyikjobb: két ifjú hölgy, aki normális gondolkodással próbál majd felnevelni egy gyerkőcöt, vagy egy anyuka, aki várandósság alatt narkotikumokkal él, s netán még a csecsemőnek is ad belőle? Elgondolkodtató példaként pedig beszélhetnénk arról, hogy mi lenne, ha a gyermekem „coming outolna”? Sajnos vannak olyan helyek, ahol már a lány nem mehet haza a szüleihez, mert biszexuális (az apa kijelentette, hogy neki többé nem a lánya, csak akkor fogadja vissza, ha észhez tér). Ki kerül ilyen esetben a célkeresztbe? Matoviöot még mi sem tudjuk felülmúlni... (Lubomír Katrha) Négymillióan kértek védelmet az EU-ban Az ukrajnai háború kezdete óta közel 4 millió ukrajnai polgár regisztrált ideiglenes védelemre, és több mint 23 ezer nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be ukrajnaiak az Európai Unió valamely tagországában - közölte az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA). A máltai központú uniós ügynökségjelentése szerint a háború kezdete óta mintegy 9,6 millió ukrán állampolgár menekült el hazájából, és közülük 7,3 millióan kerestek menedéket az országgal szomszédos négy uniós tagállam - Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia - egyikében, továbbá körülbelül 6,3 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket Ukrajnán belül. Az Európai Unió területén mintegy 3,9 millióan regisztráltak ideiglenes védelemre, mely hozzáférést biztosít egyebek mellett az egészségügyi ellátáshoz, a munkaerőpiachoz és az állami oktatáshoz. Emellett több mint 23 500 nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be ukrán állampolgárok az EU-ban. Májusban összesen mintegy 70 200 menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be az EU valamely tagországában, ez 2016 óta a második legmagasabb havi szintet jelenti. Menedékjog iránt főként afgánok, szíriaiak, venezuelaiak, kolumbiaiak és pakisztániak folyamodtak, de kimagasló volt a török és a georgiai állampolgárok aránya is. Mintegy 2900 kérelmező vallotta magát felnőtt kísérő nélküli kiskorúnak, számuk az összes kérelmező 4 százalékát teszi ki. A kérelmek elismerési aránya májusban az átlagos 40 százalékról 45 százalékra emelkedett, a pozitív döntések közel egyenlően oszlottak meg a menekültstátusz és a kiegészítő védelem megadása között. (infostart) Hazai egzotika BRAUNSTEINER KRISTÓF N apjainkban a nyári időszakban az ember idehaza néha úgy érzi magát, mintha trópusi nyaraláson lenne. A trópusi nyaralásnak pedig megvan a veszélye is. Mennyire vártuk régen a szikrázó, pompás nyarat! Az év azon időszaka, amikor az ember lenge ruházatban csatangolt egész nap, maximum egy vékony felsőt dobott be hátizsákjába, hogy este legyen mit magára dobnia. Az elmúlt hét évben, amikor is mindegyik egymást követő év a legforróbb év volt a feljegyzések óta, a nyárból való öröm egyre inkább bosszankodásba ment át. Az ablakon kinézve, a betonolvasztó napsütéshez vezető felhőtlen kék ég már nem mosolyt varázsol az ember arcára, hanem szitkozódást vált ki belőle, mivel már tudja, mily kellemetlen forróság várja, ha elhagyja otthonát. De van egy következménye az ember okozta éghajlatváltozásnak, amit nem látunk, és még nem is érzünk annyira, mint a tikkasztó hőséget. Ez pedig a trópusi betegségek megjelenése szélességi körünkben. Csak úgy, ahogy a melegebb éghajlatokból származó állatok is már letelepednek nálunk, mint az elmúlt napokban a Kis-Fátra Nemzeti Parkban megfigyelt, Afrika északnyugati részén és a Közel-Keleten honos szirtifecske, a melegebb égtájakról származó kórokozók és azokat terjesztő, invazív rovarok is hova tovább jobban érzik magukat Európának nemcsak déli, de egyre inkább az északabbra eső részein is. Manapság még kuriózumként kezeljük az olyan híreket, hogy valaki itthon kapta el a nyugat-nílusi lázat. Idővel ez viszont egyre gyakoribb lesz. Idő kérdése, hogy a malária újra megjelenjen, a dengue-láz mindennapossá váljon. Ugyan ezek a betegségek évente emberek százmillióit fertőzik meg világszerte, legtöbbjükre még sem létezik sem effektiv oltás, sem különös gyógymód. Százezrek halnak meg. Az oka ennek pedig az, hogy eddig ezek a betegségek főleg a globális dél szegényebb, fejlődő országaiban fordultak elő, akiknek nincs elég pénzük, és ebből eredően kutatási kapacitásuk, amivel végrehajthatnák az ilyen betegségek legyőzéséhez szükséges molekuláris biológiai vizsgálatokat, a gazdag országok pedig azért nem invesztáltak az ilyen kutatásba túlzottan sokat, mert nem érintette őket a dolog eléggé. Az utóbbi években ez kicsit változott, a nagy áttörések a trópusi betegségek elleni harcban még odébb vannak. A dengue-láz és a malária ellen ugyan léteznek limitáltan hatékony oltások, de ezek messze nem akadályozzák meg a vírus nagy felületű terjeszkedését. Es ha léteznének is hatékony oltóanyagok, az utóbbi két évben kialakult vakcinaellenesség és tudományszkepticizmus a nyugati társadalomban, valamint az egészségügyi rendszer hanyatló állapota nem ad okot az optimizmusra Szlovákiában, sőt a nyugati világban úgy általában. Ennek okait kell sürgősen orvosolnunk. Es ezzel megint csak az oktatásügy és egészségügy reformjának témájánál kötünk ki. Ha az iskoláinkban tanító tanárokat nem fogjuk eléggé megbecsülni, akkor nem is várhatjuk el, hogy beleadják szívüket-lelküket a jövő generáció oktatásába. És a megbecsülés nem csak abból áll, hogy magasabb fizetést kapnak. Az iskolákat modern institúciókká kell átépíteni, s a tanrendet a 21. század igényeire kell átalakítani. Olyan teret kell kreálni, ahol a tanárok minden szükséges segédeszközt megtalálnak, hogy a gyerekeket felkészítsék a jövő kihívásaira. Nem szabad megfeledkeznünk érthető információs kampányok létrehozásáról sem a felnőttek számára, hogy a temérdek információs cunamiból, ami nap mint nap rájuk zúdul a közösségi médiából, ki tudják filtrálni a tényeket. Az egészségügybe szintén sokkal több pénzt kell invesztálni, hogy megakadályozzuk az akut agyelszívást, ami miatt már most óriási hiány van orvosokból, nővérekből és mentősökből. Az egészségügyi létesítményeket korszerű diagnosztikai rendszerekkel kell ellátni. Nagy kihívások ezek, de végrehajtásuk létfontosságú. A klímakatasztrófa következményei nem fognak minket megkímélni. Jön a hazai egzotika, sajnos főleg a negatív aspektusaival. Meg kell vele birkóznunk. FIGYELŐ Magyarországnak adnák Kárpátalját? Provokatív térképet osztott meg a Telegramon Ukrajna háború utáni feldarabolásáról Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök, a Biztonsági Tanács helyettes vezetője. Pontosabban kettő térképet tett közzé. Az egyik Ukrajna nemzetközileg elismert határait, a háború kitörése - és a Krím 2014-es orosz megszállása előtti — állapotot ábrázolja. Ehhez Medvegyev annyit írt, hogy Zelenszkij „pszichotróp anyagoktól befolyásolt agyában ez a kép rajzolódott ki Ukrajna fényes jövőjéről”. A másikhoz pedig azt, hogy „nyugati elemzők szerint így lesz”. Ezen Ukrajna háború utáni felosztása látható, több - finoman szólva is - érdekes elképzelés mellett a Magyarországhoz csatolt Kárpátaljával. „Hogy milyen nyugati elemzőkre gondolhatott a költő, az éppúgy rejtély, mint az, hogy milyen pszichotróp anyagok befolyásolhatják Medvegyev agyát, figyelembe véve, hogy az ambiciózus - azaz Ukrajna jó felének megszállását és Oroszországhoz csatolását felvázoló - terv Ukrajna olyan nyugati szövetségeseinek is területeket ítélt meg, mint Lengyelország vagy Románia” - tette fel a költői kérdést a 168.hu portál. (168 hu)
