Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-28 / 174. szám
Győry Attila tárcája a Szalonban 29. oldal 2022. július 28., csütörtök, 16. évfolyam, 30. szám Skull Mátyás kikötőbakja egymást érik a divatos, hangulatos bárok, ahol legfeljebb kísérőként szerepel valami ételféleség az italok mellé. Nem kevés gyaloglás, keresgélés után azért sikerült találnunk az Óratorony mögött, az egykori Zöld piacon egy éttermet, ahova vissza-visszatértünk. Pedig alapanyag van bőven, ahogy azt a három, a 19. század végén épült vásárcsarnokban és az azokat körül ölelő piacon láttuk. Különösen a halcsarnok nyűgözött le: a tengeri herkentyűket nézni és enni is szeretem. Abbáziában valamivel jobb volt a helyzet ilyen szempontból, bár itt is a koktélokat és kávét kínáló bárok és a sokcsillagos szállodákhoz tartozó puccos ristoranték vannak túlsúlyban. Az ebédet - a legtöbbször — fagyival koronáztuk meg. A szállásunk földszintjén található cukrászdában mennyei hűs finomságokat kínáltak. Mivel általában pohárba kértük, jóformán fel sem tűnt, hogy ugyanabból az ízből dupla gombócot kaptunk, mert egymásét is kóstolgatva viszonylag ügyesen elfogyott. A tölcséres verziónál - szemmel láthatóan - ez ugye négy gombócot jelentett! Gyerekkoromban hihetedenül bolekkel rokon Frangepánok ősi vára, a Trsat (magyarul Treszat) városrészben. A nagyrészt rommá lett várból - vagy inkább váracskából - pazar kilátás nyílik Fiumére. Az alatta elterülő település kegytemploma híres búcsújáróhely. A legenda szerint az angyalok Szűz Mária názáreti házát, a Szent Család otthonát a település határába vitték. Mivel ez a helyieket elbizakodottá tette, ezért tovább szállí„Tengerhez, magyar, el a tengerhez!” - adta ki a jelszót Kossuth Lajos. Egyes források szerint ő agitált elsőként és a legkitartóbban az egykor a Magyar Királyság gyöngyszemének számító Fiume (ma Rijeka, Horvátország) fejlesztése és az odavezető vasút kiépítése érdekében. Megy a gőzös... Fiume és Budapest vasúti összeköttetése 1873-ban vált valósággá, ez volt az egyik előfeltétele a kikötővárostól délnyugatra fekvő Abbázia, a mai Opatija kiépülésének is, amelynek alapítását 1882-től számítják. A túlnyomóan olaszok lakta szegény halászfalu a következő évtizedekben elegáns szállodáktól és csinos villáktól övezett divatos üdülőhellyé, az Osztrák-Magyar Monarchia első számú tengeri fürdőjévé, és a közép- és felsőbb osztályok nászutasainak kedvelt úti céljává vált. Ha nem is gőzösön, de manapság Pozsonyból és Budapestről is el lehet jutni vonattal a ma Horvátországhoz tartozó Fiumébe. Többször utaztunk már hálókocsis szerelvénnyel, igaz, más vasúttársasággal, így nagyjából tudtuk, mire számíthatunk. Az út minden elképzelésünket felülmúlta, többet negatív értelemben. A klíma őrültebben fújt és hűtött, mint bármely korábbi alkalommal, többet vesztegeltünk a határon, és sokkal inkább alul- vagy sehogy voltunk tájékoztatva, mint bármikor azelőtt. Mindezt feledtette, hogy a cseh magán-vasúttársaság személyzete olyan eleganciával kínálta a menetjegybe foglalt reggelire a fejenként egy darab üres „kroasszant” és a pohár szintén üres teát, hogy azt tanítani kéne. Lényeg a lényeg: eljutottunk oda, ahova vágytunk, és némi késéssel ugyan, de haza is keveredtünk. Bár, bár, bár... Itthon minden áldott nap főzünk és „hazain” élünk, így a kirándulásaink alkalmával szeretjük megtoldani a pihenést azzal, hogy a másét, általában kis vendéglők és éttermek helyi specialitásait fogyasztjuk. Fiumében azonban korántsem volt egyszerű hódolni ennek a szokásnak, kimondottan kutatni kellett ugyanis az ilyen típusú vendéglátóhelyek után. A tengerparton és a (bel)városban is Mi lehet kellemesebb, mint a tenger felől enyhet hozó szellő ellenére is tikkasztó nyári melegben egy második világháborús óvóhelyen hűsölni?! Fiume az említett világégés idején éppen az olaszoké volt. Ók építették 1939 és 1942 között a TuneIRi néven emlegetett 350 méter hosszú alagutat, amely a szövetségesek légitámadásai elől nyújtott menedéket a polgári lakosságnak. A „tunelt”, amelynek két kijárata, egyben bejárata van, 2017-ben nyitották meg a nyilvánosság előtt. Az ingyen borzongató élményt (15 fok az állandó hőmérséklet) és időutazást nyújtó átkelési lehetőséget a helyiek és a városba látogatók egyaránt használják: fényképezőgépes turistával, hangos lánycsapattal és kutyát sétáltatóval egyaránt lehet itt találkozni. Fiume fölé magasodik a Zrínyia nap bármely szakában fel nem tűnik egy hosszú vonatszerelvény, amely hatalmas konténerekből álló kocsisorával a történelmi épületek előtt és között csörögve-zörögve, kedélyesen áthalad a vasútállomásról a teherkikötőbe. Eddig csak amerikai filmekben láttam ilyesmit: ott az óriási konténereken akcióhősök ugráltak és verték agyba-főbe egymást, itt, a valóságban egy magasba ívelő felüljáróról nézve a teherkikötő olyan, mintha legóból lenne az egész. Az óriási teherhajón rengeteg színes „doboz” várakozik. A két toronydaru szorgalmasan dolgozik, mindegyik egy-egy kamionra teszi a terhét. Pontosan, gépiesen megy az egész, mint egy ipari gyártósoron: emel, tesz, visz. Bevásárló, központ Tengerhez, magyar! Képeslapok Fiúméból és Abbáziából dog lettem volna, ha ekkora fagyit kapok, most azonban szinte emberfelettinek tűnt a feladat, ami előttem tornyosult. Míg családom tagjai a maguk négyemeletesével küzdöttek, minden angol-, szlovák- és pantomimtudásomat összeszedve igyekeztem elmagyarázni, hogy én csak két, ám különböző gombócot kérek. A pult mögötti kiscsajok összenéztek. Lehet, de akkor is ki kell fizetnem a 4 árát. Tisztán emlékszem, hogy erre egy teljesen értelmes angol mondattal közöltem, hogy más országokban a két ízű dupla nem probléma. A cukrászdás kiscsajok újra összenéztek. Egyikük - mint a szóéiban a pult alól - a szó szoros értelemben körültekintően átnyújtotta nekem' az általam vágyott kombinációt és mennyiséget. Mi tagadás, fagyi nem esett még ilyen jól! Mély és magas Egy város arculatát elsősorban az épületei határozzák meg. Fiume az elmúlt száz évben is többször cserélt gazdát, de a legnagyobb károkat a II. világháború során szenvedte. A budapesti Duna-sorhoz hasonlóan itt is új — és a megmaradtaktól zavaróan eltérő jellegű — épületek kerültek be a korábbiak helyére. A városkép szempontjából is vérlázító, hogy a személyi kikötőre néző házsor egyik viszonylag új „gyöngyszemének” teljes homlokzatán egy divatárumárka lógója díszlik! A belváros egyéb részein is ez a gyakorlat. A történelmi korzón két „modern” bevásárlóközpont terpeszkedik, és másutt is, ahol kiesett valami, egy borzalom került a helyére. Szerencsére azért még így is van mit nézni: a felújítás alatt álló vasútállomás épületét ugyanaz a Pfaff Ferenc tervezte, aki például az eredeti pozsonyi főpályaudvart, Fellner és Helmer bécsi építészek műve egyebek mellett a pozsonyi és az itteni színház is. Gyönyörű a kapucinusok Lourdes-i Szűz Mátották. 2003-ban II. János Pál pápa is ellátogatott ide, ennek emlékét a katolikus egyházfőről mintázott szobor is őrzi. A könnyebbik utat választók a helyi buszjárattal, a bevállalósok 561 lépcső leküzdésével juthatnak fel ide. Teher, vagon Az egykori Fiume, a mai Rijeka továbbra is elsősorban kikötőként működik, ahova és ahonnan áruk tömkelegé jön-megy. A várost átszelő, talajszintbe süllyesztett vasúti síneken turisták és helyiek csedenek-bodanak egészen addig, amíg ria tiszteletére épült temploma és a mellette álló Ploech-palota, tekintélyes a Hauszmann Alajos által tervezett kormányzói palota, ahogy a kikötőt szegélyező hatalmas épületek is. Minden napszakban érdemes végigsétálni az 1707 m hoszszú, az építése idején Mária Terézia császár- és királynőről elnevezett hullámtörő gáton, mólón, amely kikötőként és korzóként is szolgál. A rajta „trónoló” és éjjel különböző díszkivilágításban pompázó két hatalmas daru amolyan kis költségvetésű „ejfeltoronyként” magasodik fölé, ahogy a fiam megjegyezte. (Folytatás a következő oldalon.) Az egykori Fiume, a mai Rijeka továbbra is fontos teherkikötő, ahova és ahonnan áruk tömkelegé jön-megy
