Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-28 / 174. szám

UJSZO.COM/uTA2Z ■ UTAZAS(®UJSZO.COM ' ' • ■ • -■ diplomatikusan próbálja kicsit simára vasalva bemu­tatni életét, kalandjait, tetteit, döntéseit. Utunkat folytatva megláto­gattuk Mcbeta ékességét, a Szvetichoveli-székesegyhá­­zat. Koronázások színhelye volt és a Grúz Ortodox Egy­ház központja. Teljesen elva­rázsoltak a hatalmas festmé­nyek a falakon, a sejtelmesen beszűrődő fénycsíkok a kar­csú ablakréseken eszembe juttatták a régi szentképet nagyanyámnál, pont ilyen fénycsóvát festettek rá. Ananuri erődje szerencsés, hogy megúszta a Szovjet­unió ámokfutását és a régi grúz értékek likvidálását, hogy nem süllyesztették el a víztározóba. Festői hátteret kapott ezzel. A Kazbek, az 5 ezer méteres alvó tűzhányó még leheletnyi fehér hóré­teggel várt minket, a Kauká­zus hegyei körülölelik a meg­látogatott Juta falut, ahol megtanultam hinkalit, grúz darált hússal töltött tészta­batyut készíteni egy helyi asz­­szonyság segítségével. A 700 éves Gergeti Szent­háromság-székesegyház (Jsminda Sameba), 2000 méteres magasságban, a hegyek által körülölelve az ország jelképévé vált. Ha ve­szélyben volt az ország, ide rejtettéktemplomaik kincseit. Tbiliszibe, a fővárosba ér­kezve megcsodáltuk az új, 1995-2004 közt épült Szent­háromság-székesegyházat, amelyet teljes területe alap­ján a világ legnagyobb val­lási épületei közé soroltak. Tbiliszi ikonikus jelképe a Narikala erőd a 4. század­ból. A felvonóról feltűnő az éles kontraszt, ahogy a régi városrészbe próbál beillesz­kedni a bei I leszthetetlen mo­dern, futurisztikus épületek egyike-másika. Kénes meleg gyógyforrásai miatt már na­gyon régóta keresett fürdő­város. Mi a történelmi, kupo­lás kénfürdőt látogattuk meg egy másfél órás ejtőzésre. Kartlis Deda, Grúzia anyjá­nak szobra egyik kezében borral teli tálat tart, amivel a barátot fogadja. Másik kezé­ben kard van, ami az ellen­ségnek jár ki. Természetesen mielőtt elhagytuk volna Grú­ziát, elmentünk egy borkós­tolóra, ahol a szőlőtermelés 8 ezer éves múltjáról mesélt nekünk a józanságra erősen törekvő pincemester. Sül a lavas Ararat brandy hordókban (A szerző felvételei) Örményország kissé más jellegű tájjal kényeztette szemünket, de nagyon szép helyeket látogathattunk meg itt is. Az 1900 méterrel a ten­gerszint felett csillogó Sze­­van-tó partján a Sevanavank kolostorkomplexum nyűgö­zött le, a precízen faragott keresztkövek, a chacskarok kísérték utunkat a kolosto­rig. Csavargásunk során a Kis- és Nagy Ararát-hegyet is megcsodálhattuk, közel a török határhoz, amikor a Khor Virap kolostort láto­gattuk meg, ahol a legen­da szerint Világosító Szent Gergely raboskodott egy mély veremben 13 éven át, és szinte a csodával határos módon élte ezt túl. Gergely­nek köszönhető, hogy az ör­mény nemzet államvallása a kereszténység lett a megtért III. Tiridatész király megke­­resztelkedésével. Noravank a 13. században épült, és a középkori ör­mény építészet gyöngysze­me. Csodálatos színű sziklák veszik körül, a harmónia szinte rátelepszik az ember lelkére. Garni több évszáza­don át az örmény királyok nyári szálláshelye volt. Az oszlopos Mithrász-templom az első évszázadból maradt ránk, egy erős földrengés után sok munkával állítot­ták helyre, felhasználva az eredeti köveket. Mellette a pogány templom romjai láthatók. A legújabb ásatá­sok során egy római kori mozaikpadlós, fűtött fürdőt tártak fel. A Geghard kolostor a sokáig itt őrzött lándzsahegynek kö­szönhetően lett szent zarán­dokhely. A lándzsa ugyanis Longinus lándzsája, amivel megölték Jézust. 1638 óta a lándzsa egy ereklyetartó­ban elhelyezve elkerült az örmény Vatikánnak becé­zett múzeumba, az örmény apostoli ortodox egyház székhelyére. Az egész Geg­hard kolostor nagyon izgal­mas élmény, sziklába vájt része is van, szent forrásnak számító víz fakad a falból, és már a pogány korszakban is szentnek számított a vize. Az ősi falak közt libabőrös élmény volt, amikor egy női kar szent énekeket énekelt a fantasztikus akusztikájú föld alatti szentélyben. Részt vettem egy keletien kenyér sütésénél, hogy lás­sam, hogyan készül a lavas, ami frissen, hólyagosra süt­ve nagyon gyorsan eltűnt az asztalunkról. Ha már utunk folyamán emlegettünk egy fenegye­reket, meg kell említeni egy másikat is, és ő Churchill, aki maximálisan elismerte, azaz imádta a grúz brandyt. Sztá­lin támogatta ebben, a jaltai békekonferencia után Chur­chill haláláig évi 100 üveggel küldött neki ajándékba egy Dvin nevű, 10 éves bor­párlatból készített pálinkát, ami a leghíresebb örmény Ararat márka terméke. így hát, hogy ne maradjunk el, meglátogattuk az Ararat cég központját, és nem hagytuk ki a kóstolást sem. A hölgy, akik végigkalauzolt minket, nagyon érdekes brandys legendákkal, hiedelmekkel szórakoztatta csoportunkat. Jereván egy pezsgő világvá­ros, nagyon meglepett mo­numentális, nagyon érdekes színű tufa épületeivel. A cso­dálatos hangulatú Köztársa­ság tér a francia sanzonokra táncoló szökőkútjával köny­­nyeket csalt a szemembe. Nagyon tetszett Jereván épí­tészének szobra és a mögöt­te kiépített Cascada, a mo- , dern művészetek háza. Az Opera épülete ugyan elvesz­tette eredeti szépségét, mert a szovjet elvtársak átépítették, de minden relatív. Amíg nem láttam képen az eredeti épü­letet, ez a mai is tetszett. Felejthetetlen lett ez a kilenc intenzív nap, ami pazar be­tekintést nyújtott ennek a két csodás országnak a kultúrá­jába. Belekóstolhattam egy más világba, egy más menta­litásba, rácsodálkozhattam új ételekre és ízekre, amikről sokat tudnék mesélni, mert élvezetesek voltak. Leporol­tam a maradék orosztudá­som, lélekben bocsánatot kérve gimis tanárnőmtől, hogy hanyagoltam a nyel­vet. Nem gondoltam volna, hogy szükségem lehet rá. Maradjunk annyiban, hogy majd mesélek még a csur­­csela nevű edésségről, az intenzíven sajtos adzsari ha­­csapuriról, a fűszerekkel íze­sített diópasztákról, a fura, savanyított jonjoli bokor virágfürtjéről, a sok gránátal­máról. Vagy egyszerűsítsük le... menj el és kóstolj bele Grúziába és Örményország­ba. Nem fogod megbánni! Szeles Pál Ildikó Utazás EXTRA 2022. július HMM 19 sm 7*

Next

/
Thumbnails
Contents