Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-04 / 154. szám
KULTÚRA Két világ között egy fényes híd Csaknem 170 friss alkotás látható Karlovy Vary idei fesztiválján, köztük több világpremier Oskar Hes és Diana Dulinková a vörös szőnyegen (Fotó: KVIFF) 8 I RÖVIDEN Hazai magyar díjazottak Kisvárdón Kisvárda. Kilenc nap alatt 23 színpadi produkciót láthatott a közönség a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválján. A díjazottak között két hazai művész is van: életműdíjat kapott Beke Sándor-rendező, a kassai Thália Színház alapítója, aki később az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója lett. A Komáromi Jókai Színház Az örökség című előadással vett részt a fesztiválon - a produkcióban szereplő Szvrcsek Anita hiteles drámai alakítását díjjal jutalmazta a zsűri. A legjobb előadás díját a Nagyváradi Szigligeti Színház Az öngyilkos című előadása kapta Kisvárdán. (juk) Elhunyt Peter Brook, a legendás rendező Párizs. Szombaton, 97 évesen elhunyt Peter Brook, korunk egyik legnagyobb hatású brit színházi rendezője. Ő mutatta be Londonban Jean Cocteau és Jean-Paul Sartre műveit, volt a Covent Garden opera főrendezője, a Royal Shakespeare Company igazgatója, 1970-ben Párizsban Nemzetközi Színházkutató Központot létesített, majd megnyitotta színházát, ahol különböző kultúrákból érkezett színészekkel monumentális, egzotikus hatású előadásokat vitt színre. Legismertebb ilyen mesterműve a Mahábhárata, az indiai eposz kilencórás színpadi változata, amelyet 1985-ben rendezett meg. Emellett számos Shakespeare-drámát újraértelmezve vitt sikerre, a legnagyobb színészekkel dolgozott Laurence Olivier-től Orson Wellesig. Az üres tér című színházelméleti müve magyarul is megjelent. (MTI) SZABÓ G. LÁSZLÓ Idősávban ós térben minden ugyanakkor ós ugyanott zajlik, mint az előző óvekben. Karlovy Vary fesztiválja lerázta magáról a világjárvány terheit. Tavaly még maszkja volt, és augusztusi napokra csúsztatták, mára visszanyerte megszokott időkeretét, és újra övé a Kolonnád minden szeglete, de még a Dvorak park is, ahol egykor Mándy Iván pihent meg hoszszú sétái után. A nyitógála olyan látványos, szó szerint tüzes táncprodukcióval fogadta a fesztivál vendégeit, hogy azt még Cannes is megirigyelhetné. Karlovy Vary a világ egyik legkedvesebb, talán mert a legcsaládiasabb hangulatú fesztiválja. Jegypénztárai előtt immár huszonnyolc esztendeje minden reggel több száz méteres sorok kígyóznak, mintha a környék öszszes fiatalja itt randevúzna. 1994-ben kapott ugyanis egészen új és egyedi arculatot a rendezvény, amely a szocializmus szürke évei után fényes hidat épített Kelet és Nyugat filmművészete között. Azzal pedig, hogy a kelet-európai háborús helyzet miatt kapuzárásra ítélt odesszai fesztivál ukrán filmjeinek egész kollekcióját átvette, példát mutat a világnak. Ukrajna prágai nagykövete erről ugyan nem adott hirt, tiltakozása a hivatalos programban bemutatott egyetlen orosz film ellen annál hangosabbra sikeredett. Jirí Bartoska, a fesztivál elnöke ugyancsak nyílt levélben adta hírül, hogy nem híve a kollektív büntetésnek. Attól, hogy az 1938-as leningrádi eseményeket és a sztálini gépezet magas fordulatszámát bemutató Volkonogov kapitány elmenekült című alkotás az orosz kulturális tárca (valamint az észtek és a franciák!) támogatásával készült, még értékes alkotás, amelyet a kényes politikai helyzetre való tekintettel is kár lett volna elutasítani. A tizenkét produkciót felvonultató hivatalos programban egyébként sem orosz, sem ukrán mű nem szerepel. De magyar sem! Amerika című rendezésével ismét ringbe száll viszont az izraeli Ofir Raul Graizer, aki pár évvel ezelőtt A cukrászt hozta el Karlovy Varyba. Grúz, bolgár, német, görög, kanadai, japán, spanyol, litván alkotások mellett két cseh produkciót is láthatnak a nézők. Közülük az egyik, A szerelem határai a szexuális szabadsággal kapcsolatos tabukat igyekszik ledönteni. Ugyanezt a témát boncolgatja a lengyel színekben futó Fucking Bornholm is, Anna Kazejak érzékeny rendezése. Két lengyel család egy idilli dán szigeten tölti májusi hétvégéjét. Előbb a gyerekeik között feszül meg az érzelmi húr, aztán a szülők kapcsolata is felizzik. Bár a negyvenhárom éves rendezőnő keserű komédiának nevezi a filmet, valójában feszültséggel teli családi dráma, amelyben mindkét síkon a szexualitásé a főszerep. Versenyen kívül mutatták be napjaink talán legismertebb olasz rendezője, Paolo Genovese - a világsikert aratott és csaknem húsz országban színpadi produkcióra átfordított Teljesen idegenek alkotójának - friss művét, a Szuperhősöket, amely egy racionálisan gondolkodó fizikaprofesszor és egy csinos, nagy tehetségű képregényrajzoló szenvedélyes szerelmének története. A férfinak eddig minden kapcsolata zátonyra futott, a nő, szabadságát féltve, egy éjszakánál tovább senkihez nem kötődött. A forgatókönyv, akárcsak a Teljesen 2022. július 4. lwww.ujszo.com idegenek esetében, Genovese tehetségét dicséri, és szilárd alapul szolgál a filmhez. Még ha vannak is kiszámítható elemei, rendesen meg fogja ropogtatni a törékeny lelkeket. A fesztiválpalotaként szolgáló Thermal Szálló két kiállítással várja az érdeklődőket. Az egyik a jeles fotóművész, Zuzana Minácová több évtizedes Karlovy Vary-i munkássága, a másik a rendezvény nagy tiszteletnek örvendő, egykori művészeti igazgatója, Éva Zaoralová emléke előtt tiszteleg. Minácová, a fesztivál sztárvendégeinek fiatalos lelkületű megörökítője kilencvenévesen, tavaly vonult vissza, Zaoralová, a jeles filmesztéta, aki ízlésével és felkészültségével nagyon magas szintre emelte a fesztivált, idén márciusban hunyt el. Pozícióját 2011-ben önként adta át Karel Ochnak, tanácsadóként azonban még éveken át ott állt mellette. Och bevallottan az olasz mozi megszállottja, de a magyar filmeseket is szereti. Nem az ő hibája, hogy az elmúlt év terméséből nem tudott ide illőt választani. Látva a most forgó, nagyszabású „nemzeti produkciók” listáját, félő, hogy a következő években sem fog. A Horizont szekcióban látható az egyetlen magyar alkotás, Csuja László és Nemes Anna közös rendezése, a Szelíd, amelynek hőse egy női testépítő. A film a Sundance fesztiválon versenyzett, így Karlovy Varyban erre már nem maradt lehetősége. Ami pedig a fesztivál sztárvendégeit illeti: egyelőre a hazaiaké a vörös szőnyeg. A reflektorok fényében Oskar Hes, a csehek „titanicos Leonardo DiCapriója” fürdik, aki a David Ondíícek rendezésében készült bányásztragédiával, a Dukla 61-gyel nyerte el a közönség szivét, most pedig A Sumava királya című, nagy izgalmakat ígérő politikai kalandfilmben áll kamera előtt. A szerző a Vasárnap munkatársa Ismerkedés a klasszikus gitárzenével a műfaj hazai ünnepén Minden rocksztárnak el kellene látogatnia olyan koncertekre, ahol valódi virtuózok kezáben van ez a hangszer. Ugyanez vonatkozik a rajongóikra is. Félreértés ne essék, nagyra értékelem a könnyűzenét, ezt sokan tudják rólam. De azt mondom, érdemes ismerkedni a klasszikus gitárzenével is, mert egyik ámulatból a másikba lehet esni, és a két műfaj közti átjárók is felfedezhetőek. Az elmúlt héten zajlott a J. K. Mertzről elnevezett pozsonyi gitárfesztivál, immár 46. alkalommal. Állítólag ez a világ legrégibb ilyen jellegű rendezvénye, és az alapos, informatív, profi módon szerkesztett programfüzetet lapozgatva nincs okunk kételkedni ebben. Azonnal érezhető, hogy a szervezők egyben zenészek is. Valahogy más a hangulat, csak úgy sistereg a lelkesedés, amelyet nem üzleti érdekek mozgatnak, hanem a hangszer iránti elkötelezettség. A Spolocnosf J. K. Mertza nevű társaság tagjai barátságosan invitálják a nagyközönséget saját világukba, és úgy állítják össze a programot évről évre, hogy abban minden legyen, reneszánsz és barokk átiratoktól a spanyol mestereken át a köztünk élő zeneszerzők műveiig. A koncertek mellett mesterkurzusok és szakmai előadások is szerepelnek a programban, utóbbiakat általában a meghivott külföldi fellépők tartják, és a konzervatoristák, egyetemisták is ott tátják a szájukat a koncerteken. Ok persze mást figyelnek, mint az utca embere, de annyit azért mi is tudunk, hogy például Bach műveiből számos gitárátirat született, hiszen azok skálázásra is kiválóan alkalmasak. Szintén köztudott Astor Piazzola, a tangókirály népszerűsége a klasszikus gitárosok körében, valamint a népzenei elemek fel-felbukkanása. Ez utóbbira is hallhattunk szép példákat ezen a fesztiválon, most csak egyet emelnék ki. Az 1995 óta működő, külföldön is elismert pozsonyi gitárkvartettnek (Bratislava Guitar Quartet) van egy görög tagja, Yorgos Nousis, aki egyben zeneszerző is. Két művét is játszotta hétfői koncertjén a kvartett, és érezhető volt belőlük a görög népi hagyományok tisztelete, illetve inkább tiszteletteljes továbbgondolása - erőltetett demonstráció nélkül, szinte észrevétlenül beleszőve a kortárs komolyzenébe. A másik szép példa erre a kubai Leo Brouwer műve, a Paisaje Cubano con Lluvia (Kubai táj esőben), amely mára a pozsonyi kvartett egyik sikerszáma lett, és amely csepergő esővel kezdődik és tetőszaggató viharrá terebélyesedik. A magyar színeket Boros Zsófia képviselte, aki Prágában született, Pozsonyban tanult, jelenleg Bécsben él, és egy német kiadónál jelennek meg a lemezei. O szinte kizárólag ma is élő szerzők darabjait hozta a fesztiválra, a legfiatalabb, Kevin Seddiki 1981-es születésű. Aki ragaszkodik ahhoz az előítélethez, miszerint a kortárs klaomolyzene képtelen a legközvetlenebb szépség megragadására, hallgassa meg mondjuk Mathias Duplessy, Björn Meyer vagy Quique Sinesi műveit Boros Zsófia előadásában. A kiváló akusztikájú Klarisszák templomban tartott koncert után a művésznő arra kérte a közönséget, ha van kedvük, kifelé menet írjanak valamit a bejáratnál található koncertnapjójába - ilyet se láttam még, pedig rendszeres koncertjáró vagyok. A fesztivál csúcspontja a zárókoncert volt a Prímási palota dugig megtelt nagytermében. Ugyanaz a művész zárta a hetet, aki megnyitotta: a rendkívül sokoldalú, legendás horvát gitárművész, Zoran Dukic. Ezúttal duóban lépett színre az olasz Aniello Desiderio társaságában, akihez sokéves, mély szakmai barátság fűzi. Ez egy viszonylag új projekt, Stephen Goss (1964) Coctail List című szvittjét például most játszották először - és a humorban tréfát nem ismerő Dukié szerint valószínűleg utoljára is, mert a sok ital megárthat. A darab koktélok neveivel ellátott hosszabb-rövidebb etűdök sorozata, amely tulajdonképpen különböző zenei stílusokkal játszik el, bár „hivatalosan” az adott koktélok ízhatásaira, illetve az általuk kiváltott hangulatra reflektál a szerző. A hatalmas siker alapján nem hinném, hogy a két gitáros utoljára játszotta volna, sőt, szerintem közös repertoárjuk legüdítőbb színfoltja lesz ez a mű. Már csak azért is, mert remekül demonstrálható rajta keresztül az a sokoldalúság, amely mindkét művészt jellemzi. Remélem, sikerült felvillantanom valamennyit a látottakból-hallottakból, és kedvet csinálnom a jövő évi gitárfesztiválhoz. Addig pedig kutassanak az interneten, ahol könnyű rátalálni a fent említett művészek felvételeire. (juk) A Bratislava Guitar Quartet: Miloá Slobodník, Yorgos Nousis, Radka Krajőová és Martin Krajéo (Fotó: Spoloónost J. K. Mertza)
