Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-27 / 173. szám

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. július 27. lwww.ujszo.com Még a nyáron a Holdra indul az Artemis-1 űrhajó rint az indulás időpontjától függő­en 39-42 napig tarthat. Az Orion kapszulát 2014-ben egy Delta IV rakétával már tesztelték, akkor két alkalommal kerülte meg a Földet. A kísérletben a kapszula hőpajzsát vizsgálták. Az Artemis-1 küldetésről visz­­szaérkező kapszula azonban a Föld légkörébe lépve sokkal nagyobb megpróbáltatásnak lesz kitéve. Csaknem 40 000 km/ó sebességgel érkezik, és „a Nap hőmérsékleté­nek felét” kell elviselnie - hangsú­lyozta Mike Sarafin, a NASA kül­detésért felelős vezetője a szerdai sajtótájékoztatón. Az Artemis-1 indulását eredeti­leg év az elejére tervezték, ám vé­gül elhalasztották, hogy júniusban befejezhessék az űrhajó tesztelését. Az Artemis-2-küldetést jelenleg 2024-re tervezik. Az űrhajósokkal a fedélzetén az űrhajó akkor meg­kerüli majd a Holdat, de nem száll le. A holdraszállás feladatát az Ar­­temis-3 legénysége kapja, amely legkorábban 2025-ben indulhat. Legutóbb 1972-ben az Apollo-17 űrhajósai jártak a Holdon. (MTI) Az Orion kapszulát az űrhajó juttatja el a Holdhoz, ahol pályára áll, majd visszatér a Földre. A küldetés a NASA tájékoztatása szerint az indulás időpontjától függően 39-42 napig tarthat. (Shutterstock) Még nyáron elindulhat a NASA Artemis-l-külde­­tése a Holdra. Az amerikai űrhivatal szerdai bejelenté­se szerint az űrhajó már au­gusztus 29-én felszállhat. A NASA az Apollo-11 misz­­szió 1969. július 20-i holdraszál­­lásának évfordulójára időzítette a bejelentést. Az ürhivatal az Ar­temis-1-misszió indulásának két alternatív időpontját is megadta: szeptember 2. vagy szeptember 5. Az Artemis-program célja, hogy az amerikai űrhajósok több mint öt évtized után ismét visszatérjenek a Holdra. Az Artemis-1 fedélzetén azon­ban még nem lesz űrhajós. Ezzel a küldetéssel a NASA új SLS óri­ásrakétáját teszteli majd. A raké­tának ez lesz az első repülése. Az SLS csúcsán lévő Orion kapszu­la szállítja majd az Artemis-2 le­génységét. Az Orion kapszulát az űrhajó juttatja el a Holdhoz, ahol pályára áll, majd visszatér a Földre. A kül­detés a NASA tájékoztatása sze-Talán furcsa elképzelni, hogy farkasokon ugyanolyan módszerrel lehetséges alvásvizsgálatot végezni, mint az ember legjobb barátján, a kutyán (Shutterstock) Így alszanak a farkasok ÖSSZEFOGLALÓ A világon először vizsgálták farkasok alvását nem invazív EEG alkalmazásával az Eto­lógia Tanszék kutatói, tanul­mányuk a Scientific Reports tudományos folyóiratban je­lent meg. Számos kutyán végzett sikeres al­vásvizsgálat után a kutatók kézből ne­velt farkasokon is kipróbálták a csa­ládi kedvencek esetében már bevált, nem invazív alvási EEG-módszert. Ez egy teljesen ártalmatlan eljárás, mely­nek során az elektródákat az embe­reknél végzett alvásvizsgálatokhoz hasonlóan a bőr felszínére rögzítik. A kutyák alvása iránti növek­vő érdeklődés abból adódik, hogy egy olyan faj alvását lehet vizsgál­ni, mely nagymértékben alkalmaz­kodott az emberi környezethez. Ez azért fontos, mert a környezeti kö­rülményekhez való evolúciós alkal­mazkodás - például a védett helyen való alvás - átalakíthatta az emberek alvását, így feltételezhető, hogy ha­sonló változások történtek más, az emberi környezethez alkalmazkodó fajok esetében is. Az már például ismert, hogy a kutyák az emberhez hasonlóan felületesebben alszanak idegen helyen. A kutatók most az emberi környe­zetben élő farkasok alvási jellegze­tességeit vizsgálták, hogy jobban megértsék a háziasítás és az ember­rel való együttélés hatását a kutyák alvására. „A kutyák és farkasok összeha­sonlító vizsgálata már sok izgalmas eredményt hozott a viselkedéskuta­tás és a genetika területén. Ugyan­akkor eddig farkasok neurális fo­lyamatainak vizsgálatát senki nem végezte - mondja Bálint Anna, az MTA-ELTE Összehasonlító Etoló­giái Kutatócsoport munkatársa. - Sikeresen regisztráltuk hét, kézből nevelt, intenzíven szocializált farkas alvási EEG-jét. A családi kutyák­nál alkalmazott módszer segítségé­vel, ismeretlen helyen mérve az alvó farkasokat, náluk is sikerült megfi­gyelni a kutyáknál észlelhető összes alvásfázist.” Talán furcsa elképzelni, hogy far­kasokon ugyanolyan módszerrel le­hetséges alvásvizsgálatot végezni, mint az ember legjobb barátján, a kutyán. De a kézben nevelt, fiatal kortól emberhez szokott és család­ban nevelt farkasok dicsérettel, si­­mogatással, babusgatással hamar rávehetők ilyen vizsgálatokra is. Az alvásvizsgálat során csak a farka­sok által jól ismert személyek vették körül az állatokat, akikben bíztak, és ha kísérlet közben egy-egy far­kas esetleg felélénkült vagy felkelt, a nevelő és a kísérletvezető dicsé­rettel és simogatással késztette újra pihenésre. „A hét vizsgált farkas még nem elég nagy minta ahhoz, hogy statisz­tikai elemzéseket végezzünk, így az eredmények leíró jellegűek. Hason­ló korú kutyák adataival összeha­sonlítva a farkasok alvásában kisebb eltérések látszanak a mért paramé­terekben. A szendergés és NREM alvásfázisban töltött idő hasonló volt a két fajnál, viszont a fiatal farkasok több időt töltöttek REM-ben a fiatal kutyákhoz képest - magyarázza Rei­cher Vivien, a kutatás első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék dokto­­randusza. - Ez különösen érdekes, mivel a RÉM alvásmennyiségét szá­mos különböző hatáshoz kapcsolták már, beleértve a stresszt, a domesz­­tikációt és a memóriakonszolidáci­ót is.” „Bár a jelenlegi vizsgálat még csak az első lépés a két faj alapos összehasonlításában, úgy gondol­juk, hogy eredményeink izgalmas lehetőséget tártak fel” - veszi át a szót Gácsi Márta, a projekt vezető­je, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiái Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. - Mivel farkasokról eleve nehéz megfelelő mennyiségű adatot gyűjteni, felvetettük, hogy az általunk kidolgozott megbízható és teljesen ártalmatlan módszertan alkalmazása alapját képezheti egy olyan nemzetközi, több helyszínen történő adatgyűjtésnek, amely által sok (nem rokon) farkas alvását le­hetne megvizsgálni, és az egyesített adatsor alapján már jól általánosít­ható tudományos következtetéseket lehetne levonni.” (ELTE) Az éhező jegesmedvék már a szemétben keresik a táplálékot Mivel jeges élőhelyük a klí­maváltozás miatt eltűnik, az éhes jegesmedvék a szemét­telepeken próbálnak táplálék­hoz jutni. Ennek súlyos veszé­lyeire figyelmeztetett szerdán egy kanadai ás amerikai tüdő­sökből állá csoport. A szemét veszélyt jelent az amúgy is sebezhető jegesmedve-populáció­ra, ugyanis a ragadozók egyre több­ször kerülnek összeütközésbe az em­berekkel, ami végzetes lehet számuk­ra - írták az Oryx című folyóiratban közzétett jelentésükben. „A medvék és a szemét együtt nem jelentenek jót, ezt már a barna és a fekete medvékkel kapcsolatban is megtanulhattuk, és most a jeges­medvékkel kapcsolatban is felmerült ez a probléma” - mondta el Andrew Derocher, az Albertai Egyetem bioló­gusa, a tanulmány társszerzője. A jegesmedvéknek szükségük van a tengeri jégre a fókavadászat­hoz. Mivel azonban az Északi-sarkvi­dék négyszer gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része, a tengeri jég nyáron korábban olvad, és ősszel ké­sőbb fagy be, ami arra kényszeríti a medvéket, hogy több időt töltsenek a parton, ahonnan nehezen érik el a fókákat. A jelentés szerint a jegesmedvék tömegesen keresik fel az Északi-sark­vidéken és a sarkkör alatti területeken lévő nyílt szeméttelepeket. Ez azon­ban veszélybe sodorja őket: a vadgaz­dálkodók lelőhetik őket, a szeméttől A jegesmedvéknek szükségük van a tengeri jégre a fókavadászathoz. Mivel azonban az Északi-sarkvidék négyszer gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része, a tengeri jég nyáron korábban olvad, és ősszel később fagy be, ami arra kényszeríti a medvéket, hogy több időt töltsenek a parton, ahonnan nehezen érikel a fókákat. (Shutterstock) pedig meg is betegedhetnek, az ételek műanyag csomagolása ugyanis vég­zetes elzáródást okozhat az emésztő­rendszerükben. A tudósok úgy vélik, hogy a jeges­medvék helyzete csak rosszabb lesz. Az Északi-sarkvidéken ugyanis nö­vekszik az emberi populáció. A ka­nadai Nunavutban - ahol több ezer jegesmedve él - az előrejelzések sze­rint 2043-ra közel 40 százalékkal nő a lakosság száma. A hulladékgazdálkodás nem köny­­nyű feladat ezeknek távoli közössé­geknek: a talaj gyakran fagyott, ami megnehezíti a szemét elföldelését. A szemét elszállítása pedig drága. A tudósok szerint a probléma megol­dásához szövetségi támogatásra lesz szükség. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents